2017 - Április
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
2017 - Május
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
2017 - Június
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
Főoldal > Új korszak hajnala
Új Föld
Eckhart Tolle
 
Részletek, kivonatok a könyvből 
 


Első fejezet


AZ EMBERI TUDAT KIVIRÁGZÁSA


Az átalakulás sürgőssége...


A föld lakóinak jelentős része hamarosan rájön, ha már rá nem jött, hogy az emberiség manapság kemény választás elé kerül: fejlődj vagy pusztulj! Az emberiség még mindig viszonylag kicsiny, de gyorsan növekvő hányada már tapasztalja magában a régi egós minták széttöredezését, és a tudat új dimenziójának a felbukkanását.


Ami most megjelenőben van, az nem valami új hitrendszer, új vallás, spirituális ideológia vagy mitológia. Nemcsak a mitológiák, és a hitrendszerek végórái felé is tartunk. A változás mélyebbre hatol, mint elméd tartalma, mélyebbre, mint a gondolataid. Az új tudatosság középpontjában történetesen a gondolat transzcendálása (átlépése) áll, az újonnan megtalált képesség a gondolat fölé emelkedése, egy olyan dimenzió felismerése önmagadban, ami végtelenszer hatalmasabb, mint a gondolat. azt követően már nem eredezteted identitásodat- annak tudatát, hogy te ki vagy- a gondolkodás szüntelen áramából, amit a régi tudatosságban élve önmagadnak hittél. Micsoda felszabadulás, hogy a "hang a fejemben" nem én vagyok! De akkor ki vagyok? Az, aki azt hallja. A gondolkodást megelőző tudat vagyok; a tér vagyok, amelyben a gondolat -vagy az érzés, vagy érzékszervi érzékelés- megjelenik, illetve megtörténik.


Az ego nem több ennél : azonosulás a formával, ami főként gondolatformát jelent.


Ha a gonosznak van egyáltalán bármilyen realitása (valóságtartalma) - és relatív, s nem abszolút realitása van-, akkor ez is a definíciója : teljes azonosulás eredménye: sejtelmem sincs az egésszel való összekapcsolódottságomról, a minden "mással" és a Forrással való belső egységben levésemről. Ez a feledékenység az eredendő bűn, a szenvedés, a káprázat. Ha a totális elkülönültség e káprázata irányítja minden gondolatomat, szavamat és tettemet, akkor vajon milyen világot teremtek ? Hogy választ kapj erre a kérdésre, figyeld meg az emberek közti kapcsolatokat, olvass el egy történelemkönyvet, vagy nézd meg este a tévéhíradót!


Ha az emberi elme struktúrái változatlanok maradnak, akkor végül újra és újra alapvetően ugyanazt a világot, ugyanazokat a gonoszságokat, ugyanazt a működészavart teremtjük újra.


ÚJ ÉG ÉS FÖLD


E könyv címét egy bibliai próféta ihlette, amely aktuálisabbnak tűnik, mint az emberi történelemben eddig bármikor. Az Ó- és az Újszövetségben is megjelenik, és a létező világrend összeomlásáról beszél, valamint az "új ég és új föld" megjelenéséről. Tudnunk kell, hogy az ég nem valami hely, hanem a tudat belső birodalmára vonatkozik. Ez a szó ezoterikus jelentése, és Jézus tanításában is ezt jelenti. A föld a formában megjelenő külső megnyilvánulás, ami mindig a belsőt tükrözi. A kollektív emberi tudat belülről szorosan összekapcsolódik az e bolygón zajló élettel.


Az "új ég" az átalakult emberi tudatállapot megjelenése, az "új föld" pedig annak tükröződése a fizikai világban.


Mivel az emberi élet és az emberi tudat belsőleg egy a bolygó életével, ezért szükségszerű, hogy a bolygó számos vidékén földrajzi és időjárási jellegű fölfordulás történjen, amely folyamat néhány megnyilvánulását már tapasztaljuk.



Negyedik fejezet


SZEREPJÁTSZÁS : AZ EGÓ SZÁMOS ARCA


A patologikus ( kóros) ego


A szó tágabb értelmében véve maga az ego- függetlenül attól, hogy milyen formát ölt- patologikus. Ha megvizsgáljuk ennek a réges-régi görög jelzőnek, a patologikusnak az eredetét, kiderül, mennyire jogosan illethetjük vele az egót. Bár a szót szokványosan betegségállapotokra alkalmazzák, az a pathos szóból ered, ami szenvedést jelent. Pontosan ez az, amiről 2600 éve Buddha felismerte, hogy az emberi állapot jellemzője.


Az ego markának szorításában élő ember azonban nem szenvedésnek véli a szenvedést, hanem bármely helyzetben adható, egyedül megfelelő reakciónak. Vaksága miatt az ego képtelen meglátni azt a szenvedést, amit magára és másokra mér.


A boldogtalanság valójában olyan, ego teremtette mentális-emocionális betegség, ami immár járványos méreteket öltött.


Bolygónk környezet szennyezésének belső megfelelője. Olyan negatív állapotokról, mint például a harag, gyűlölet, a szorongás, a neheztelés, az elégedetlenség, az irigység, a féltékenység, nem ismerik fel, hogy negatívak. Azokat teljesen jelenségeknek tekintik. Továbbá: nem veszik észre, hogy ezeket önmaguk teremtik meg, s tévesen valaki más, vagy ilyen-olyan külső tényező művének vélik. "Téged tartalak felelősnek a fájdalmamért." Kimondhatatlanul ezt állítja az ego...


...Valahányszor negatív állapotba kerülsz, van benned valami, ami akarja ezt a negativítást, ami azt élvezetesnek találja, vagy azt hiszi, hogy az megszerzi számodra azt, amire vágysz. Máskülönben ki akarna kitartani a negativítás mellett? Ki akarná magát és másokat nyomorulttá tenni ? Ki akarna betegséget teremteni a testében ? Ezért valahányszor, amikor negativítás jelenik meg benned, ha tudatára tudsz ébredni annak, hogy van benned valami, ami abban élvezetet talál, vagy azt hiszi, hogy az hasznos célt szolgál, akkor közvetlenül az ego tudatára ébredtél. Abban a pillanatban, ahogy ez megtörténik, identitásod az egoról a tudatosságra váltott át. Ez azt jelenti, hogy zsugorodik benned az ego, s nő a tudatosság.


Ha képes vagy a negativítás kellős közepén felismerni, hogy "ebben a pillanatban szenvedést teremtek magamnak", akkor az elegendő lesz ahhoz, hogy a kondicionált egos állapotok és reakciók korlátai fölé emelkedj.


Ha tudatosság jelenik meg benned, akkor annak hatására végtelen sok lehetőség nyílik meg előtted, hogy bármely helyzetet végtelenszer értelmesebb módon kezelj. Abban a pillanatban képes leszel elengedni boldogtalanságodat, amint felismered annak értelmetlenségét. A negativítás nem intelligens dolog. Az mindig ego. Az ego lehet eszes, ám intelligens nem. Az eszesség a maga kis céljait kergeti. Az intelligencia látja a nagyobb egészet, melyben minden összekapcsolódik. Az eszességet az önérdek motiválja, s az rendkívül önálló. A legtöbb politikus és üzletember eszes. Közülük nagyon kevés az intelligens. Amit az eszesség elér, az kivétel nélkül rövid életű, és végül minden esetben önrombolónak bizonyul. Az eszesség megoszt; az intelligencia befogad.



Kilencedik fejezet


PÁRBESZÉD A BELSŐ CÉLRÓL...


- Mit értesz "egészen" ?


- Az egész egyrészt tartalmazza az összes létezőt. Az a világ, a kozmosz. Ám az összes létező- a mikrobától az emberi lényeken át a galaxisokig- valójában nem különálló dolgok, illetve entitások, hanem az egymással összekapcsolódó, több dimenziós folyamatok hálójának a részei.


Két ok miatt nem látjuk ezt az egységet, és hisszük a dolgokat egymástól különállóknak. Az egyik az érzékelés, ami a valóságot arra redukálja, ami érzékszerveink szerény teljesítménnyel számunkra hozzáférhető; tehát amit képesek vagyunk látni, hallani, szagolni , ízlelni és tapintani. Ám amikor értelmezés vagy gondolati címkézés nélkül érzékelünk- ami azt jelenti, hogy érzékelésünkhöz nem adunk hozzá gondolatot-, akkor már érezni tudjuk az észlelésünk révén különállónak tűnő dolgok mélyebb összekapcsolódottságát.


Az elkülönültség másik, komolyabb oka: a kényszeres gondolkozás. Az univerzum valójában akkor esik számunkra darabokra, amikor bezáródunk a kényszeres gondolkodás szüntelen folyamatába, és elveszítjük képességünket, hogy érezzük minden létező összekapcsolódását. A gondolkodás a valóságot élettelen töredéke szabdalja. A valóság ilyen hiányos szemléléséből rendkívül korlátolt és romboló cselekvés származik.


Létezik azonban az összes létező összekapcsolódásánál még mélyebb szint az egészhez. Azon a mélyebb szinten minden egy. Ez a forrás, a megnyilvánulatlan egy élet. Ez az a bizonyos időtlen értelem, ami az időben kibontakozó univerzumként nyilvánul meg.


Tizedik fejezet


AZ ÚJ FÖLD NEM UTÓPIA


Vajon az új föld ideája nem csupán egy újabb utópisztikus vízió? Egyáltalán nem. Minden utópisztikus vízióban megtalálható a mentális kivetítés egy jövőbeli időpontba, amikor majd béke és harmónia uralkodik, s a problémáink véget érnek. Sok ilyen utópisztikus vízió akadt már. Némelyik csalódással, némelyikük katasztrófával végződött.
Minden utópisztikus vízió középpontjában ott található a régi tudatosság fő szerkezeti diszfunkciója: a megváltásért a jövőbe tekinteni. A jövő azonban kizárólag gondolatformaként létezik, az elmédben. Amikor tehát a megváltásért a jövőbe tekintesz, akkor tudattalanul a saját elmédtől várod a megváltást. A forma csapdájában vergődsz, ami: az ego.


„Új eget és új földet láttam”- írja a bibliai próféta. Az új föld számára az alap az új ég: a fölébredt tudat. A föld- a külső valóság- annak csupán a kinti visszatükröződése.


Az új ég és ezzel együtt az új föld megjelenése nem olyan jövőbeli esemény, ami majd szabaddá tesz minket. Semmi sem tesz bennünket majd szabaddá, mert erre csak a jelen pillanat képes.


Ez a felismerés a felébredés.


A felébredésnek jövőbeli eseményként nincs értelme, mert a felébredés a jelenlét felismerése. Az új ég- a fölébredt tudat- tehát nem egy elérendő, jövőbeli állapot. Az új ég és az új föld megjelenőben van ebben a pillanatban benned, és ha nincsenek megjelenőben ebben a pillanatban, akkor azok nem többek egy, a fejedben lévő gondolatnál, és így egyáltalán nincsenek megjelenőben. Mit mondott Jézus a tanítványainak? „Mert az Isten országa közöttetek van.”
A hegyi beszédben Jézus megjósol valamit, amit mind a mai napig kevesen értettek meg. Azt mondja: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” A biblia modern verziójában a „szelíd” szót „alázatosnak” fordították. Kik a szelídek vagy alázatosak, és mit jelent az, hogy övék lesz a föld?


A szelídek az egotlanok. Ők azok, akik ráébredtek önmaguk esszenciális, valódi természetére-tudat voltukra-, és ezt az esszenciát minden „másban”, minden létformában is észreveszik.


Önmegadott állapotban élnek, és ezért érzik egységüket az egésszel és a Forrással. Megtestesítik azt a fölébredt tudatot, ami bolygónkon az élet valamennyi aspektusát megváltoztatja, a természetet is beleértve, mert az élet a földön elválaszthatatlan attól az emberi tudattól, amely észleli azt, és interakcióba lép vele.


Ebben az értelemben lesz a föld a szelídeké.
Új faj jelenik meg a bolygón. Most jelenik meg, és az te vagy!


 


Forrás: http://www.tudatossag.com/?q=content/olvas%C3%B3terem