2017 - Október
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
 
2017 - November
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
2017 - December
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
Főoldal > Aktuális energiák
Októberi tudati hatások és felismerések
A régi hozzáállás elengedése
 
Tisztíts meg minden utolsó érzelmi törmelék morzsát ebből az utolsó évből 
 


Októberi tudati hatások és felismerések


A régi hozzáállás elengedése


Októberben sokakban felmerülhet egy olyan rejtett vágy, hogy bárcsak visszatérhetnének a tavalyi évhez, amely sokkal csendesebb és kiegyensúlyozottabb volt. Viszont ez a hónap azt vetíti előre, hogy mi várható majd 2018-ban. Ha 2017 törmelékei még nincsenek teljesen eltakarítva, akkor ez hatással lehet a születésre, amely szeretne kibontakozni e hónap elejétől, egészen a jövő évig folytatódva.

Tehát, tisztíts meg minden utolsó érzelmi törmelék morzsát ebből az utolsó évből. Nem akarhatod, hogy az új szintre való emelkedésedet megbocsátás nélküli gondolatok gátolják. Mert minden probléma gyökerénél megbocsátásra váró gondolatokat találunk.

Október 20-ka környékén és utáni pár napban a szépség és a lehetőségek új távlatai nyílnak meg. Október első 10 napja az élet és kapcsolatok új verziójának megteremtésének kedvez, amely akkor érkezik el, amikor újra odaadod magad életcélodnak. Mikor minden veszni látszik az ego elmúlt évi sötét mesterkedései miatt, csodás események vezethetnek új szintre, visszaállítva hitedet.

A sötét események nem Isten Akarata számodra, sem a saját akaratod. Inkább az egóé, amely annyi zavart, szétszórtságot és negativitást eredményez, amennyit csak tud, hogy magát építse vagy megerősítse. Annak ellenére, hogy ezek a döntések néha tudatunk legmélyén születnek, mi vagyunk a felelősek azért, hogy az Eget vagy az egot választjuk. És hogy tudatunk melyik oldalával szövetkeztünk, az az eredményekből lesz látható. Viszont, mindig újra választhatunk, amikor negatív döntéseink negatív eseményekhez vezetnek. A legsötétebb események rejtik mindig a legnagyobb ajándékokat és az újjászületést.

Lassan, de biztosan lépünk tovább a világban a szétválasztott Független Szintről a partnerségbe, amely férfi és női minőségeink kiegyensúlyozásából ered. Ahogyan lépünk be a kapcsolódásba (egymásra utaltság a jó értelemben véve), szembesülünk azzal, hogy az ego hogyan használta a társadalmilag elfogadott valóságot saját elgondolásainak védelmében. Felépítettük a tudatalattinkat, amely mindaz, amit ebben az életünkben elrejtettünk önmagunk elől, hogy tudattalanunkat az oldalvonalra állítsuk, mivel félünk hatalmától, sötétségétől és kincseitől.



Történelmünknek ebben az időszakában sok ember problémája kapcsolódik a kollektív tudattalanhoz, táplálkozva bennük az emberiség történelmének maradék félelmeiből.


A kollektív tudattalan világméretű problémákban és természeti katasztrófákban mutatja meg magát. Az eltemetett, fájdalmas múlt felszínre emelkedik, hogy véglegesen megoldódjon. Minden ami befejezetlen és még nem begyógyított, mint a háború, rabszolgaság, gyilkosság, erőszak és zsarnokság, csakúgy mint a természeti katasztrófák, most mint az emberiség kollektív tudattalanjából származó negatív energia bomlanak ki. Mint az időjárás, amely egy óriás kiegyensúlyozó mechanizmusa a földnek, ami most előtör a kollektívből, az a föld és az emberiség kísérlete, hogy kiegyensúlyozza magát. Ha nem válaszolunk az ajtón kopogásra, amely a gyógyulásért szól, a kopogás egyre hangosabb és hangosabb lesz, mindaddig míg az, amit meg kell oldani, be nem töri az ajtót és hátulról fejbe nem kólint, mialatt mi lehajolunk a cipőnket megkötni. Az eredmény nem lesz szép, és mi  úgy érezzük, áldozatul estünk. Bár a jelek már jelen voltak arról, hogy milyen áldozati események következhetnek, a mi kárunkra mi egyszerűen úgy döntöttünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket.

Hogy partnerségben legyünk, fel kell adnunk a mellőzöttség játszmánkat, amelyet gyermekként az elkülönülésre használtunk, hogy felépítsünk egy független személyiséget, amely a saját módján tehet meg dolgokat. Minél nagyobb mellőzöttségi játszmát építettünk magunknak gyermekként, annál nagyobb független személyiséget játszunk el az életben az egyik oldalról, miközben másik oldalról pedig önsajnálatot érzünk. Az önsajnálat az egyik legnagyobb árnyékkép, amelyet egy független személy elutasít. De pontosan ez az, amit meg kell haladni. Egyik vagy mindkét szülőnket gazembernek állítjuk be, és mi vagyunk az áldozatok. De a tudatalattink azt mutatja, hogy közben nem figyeltünk segélykiáltásukra, így elkülönülésre, valamint az ego építésére használtuk őket. Egónk a kiégésünkön és annak a gyermeknek a „csontjain” épült, akik egykor voltunk. Mélyen belül ott van bennünk az együttérzés, a törődés és odaadás ajándéka. Ezek az ajándékok, az Éggel együtt, megmenthették volna mindenki napját, ha nem féltünk volna a ragyogástól és életcélunk élésétől. Most megnyithatjuk ezeket az ajándékokat és feloldhatjuk az elkülönülést, amely kiégéshez, hatalmi harchoz és halottsághoz vezet csak, és helyette az intimitást, a sikert és örömöt választhatjuk, amelyet mindannyian megérdemlünk.

Bárki, aki valaki máson szeretne segíteni, Isten tanítójává válik. Ahhoz, hogy Isten magasszintű tanítójává váljunk, arra vagyunk szólítva, hogy adjuk fel a testtel való azonosulásunkat és ismerjük fel magunkat, mint lélek. Lélek, amelynek nincs már szüksége semmire a világból, mert tudja, hogy a Mennyek Királysága bennünk van, és minden, amiről úgy hisszük, hogy szükségünk van rá, szintén bennünk van a szeretet ajándékaként, arra várva, hogy megosszuk.

A gyermekkori mellőzöttség érzése, ha nincs begyógyítva, betegségekhez és sérülésekhez vezet, amikor beteljesületlen, régi igényeinket próbáljuk újra érvényesíteni. Ezek a kísérletek nem vezetnek eredményre, egyszerűen azért, mert elkülönült függetlenségünk szinte lehetetlenné teszi a befogadást. A tudatalattink megmutatja, hogy nem a szüleink voltak azok, akik elhanyagoltak bennünket, hanem mi magunk voltunk azok, akik tulajdonképpen mellőzték a szüleiket és partnereiket, mert kemény-szívűségünkben mi magunk voltunk azok, akik elutasítottuk, hogy gyógyító ajándékainkat megosszuk velük. Mindez oda vezetett, hogy azt érezzük nincs elég szeretet az életünkben. Ez csak egy karmikus minta, amelyet a magunk számára hoztunk létre. Még mindig a függetlenség miatti elkülönülés van bennünk, amely az érzelmeinktől való rémületben tart minket. Az intimitás eltávolítja ezeket a védekező állásokat, és visszavezet – a fájdalmon keresztül – mindahhoz a sikerhez, könnyedséghez és áramláshoz, amit a partnerkapcsolat adhat.




Amikor megértjük, mi is történt pontosan a régi mellőzöttség játszmánkban, felismerjük, hogy tulajdonképpen a mi hibánk volt, amiért másokat hibáztattunk.


Itt az idő, hogy visszanyerjük szívünket a „zamatosság” és az öröm új szintjeire, ahelyett, hogy védekező állásban élnénk, próbálkozva, hogy elkerüljük a fájdalmat, amit amúgy is érzünk magunkban.


Amikor az ego azt ígéri, hogy elválaszt bennünket az elkülönülés miatti fájdalmunktól, közben egy személyiséget épít úgy, hogy a fájdalmat bezárja bensőnkbe. Emiatt a sikert és intimitást egy bizonyos távolságban tartjuk magunktól, mert ha közelebb engednénk őket, előhoznák azokat a régi érzelmeket, amelyek helyén az intimitásnak és sikernek kellene lenniük. A tudatalattiban az mutatkozik meg, ahogyan másokat hibáztatunk azért, amit mi tettünk, és becsapjuk magunkat azzal, hogy a másikból gazembert csinálunk, figyelmen kívül hagyva segélykérésüket. Még mélyebben, a tudatalattiban feltárul az, hogy mindezt az egész eseményt, amire panaszkodunk, mi építettük fel azért, hogy valamit megkapjunk, például az ego kialakítását, egy kifogást vagy egyéb hamis célokat. Minden gazemberünk, sérelmünk és ítélkezésünk a mi bűnünket rejti. Az egyik legkedveltebb és legkönnyebb megbocsátás gyakorlatom a Csodák tanításából ez: „Nem ítélem el magam ezért.”

Ebben a hónapban kívánom neked a bátorságot az igazsághoz, mert felfedezed általa a magad és mások ártatlanságát. Az igazsággal felfedezheted, hogy a problémáid a panaszkodás egy formája, és ez, a megtapasztalt mellőzöttséggel együtt tulajdonképpen egy olyan helyet rejt benned, ahol fukar és szúrós vagy. Most lecserélheted mindezt szenvedélyességeddel, megértéseddel és szereteteddel.

Októberre ragyogást és újjászületést kívánok neked, és hogy emeld arra a szintre a színvonalaidat, amilyent Isten gyermekeként valóban megérdemelsz.

Kívánom neked mindazt a szeretetet és törődést, amivel legbelül áldva vagy, így mindenkivel megoszthatod ezt a szeretetet.

Chuck Spezzano




forrás: http://www.onmagunk.hu