2017 - Június
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
2017 - Július
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
 
 
2017 - Augusztus
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
Főoldal > Felemelkedett mesterek
A Felemelkedett Mesterek
 
Minden amit a felemelkedett mesterekről tudni kell 
 

.

A Felemelkedett Mesterek

Fehér Testvériség 

Létezik egy közösség, amelyben Mesterek munkálkodnak, ez a Nagy Fehér Testvériség Páholy, a Nyugati Szentek és Keleti Adeptusok szellemi rendje, akik újra egyesültek az élő Isten szellemével. Ők azok, akik a szellem síkjain laknak, Isten Királyságában (Isten Tudatának Királyságában), és tanítják a nem felemelkedett lelkeket éteri síkon, az éteri templomaikban. Azokat nevezzük Felemelkedett Mestereknek, akik a testvériség legfelsőbb céljaival az Isten-Atya  vezetése alatt egyesültek, és az égi seregeket is vezetik, és akik még a fizikai életükben nagyban hozzájárultak a tanításokhoz, tudományokhoz, művészetekhez és gazdaságokhoz minden nemzetben és minden időben, valamint, akik a megtestesülés után is folytatják az emberek lelkesítését.

A szó "fehér" (Testvériség) nem a fajt jelenti, hanem a fehér, tiszta aurát, amely körülveszi formájukat. A Fehér Testvériség magába foglalja a Felemelkedett Mesterek, nem felemelkedett cséláit (tanítványait) is. A Fehér Páholy Mesterei, az emberiség idősebb testvérei. Olyan fogalom ez, amely különös varázzsal hat az emberi szívre, és az minden róluk szóló hírt üdvözöl.

Mester – Adeptus 

A teozófusok által használt "Mester" kifejezés, olyan emberi lények megnevezése, akik befejezték emberi evolúciójukat, és elérték az emberi tökéletességet, semmi több tanulnivalójuk nincs, elérték azt, amit a keresztények "üdvözülésnek" neveznek. Tulajdonképpen, ez a reinkarnáció alóli felszabadulást jelenti, és biztosítást az evolúcióban való minden bukási lehetősége ellen. Az evolúció, magában foglalja az öntudat fokozatos kiterjedését, valamint a javított anyagi formákban való megtestesüléseket, ami a "Mesteri" állapot fogamzásának alapfeltétele. A tökéletességet, melyet a fejlődés során, minden emberi lény elérhet nyilvánvalóan nem lehet megvalósítani egy rövid emberi élet alatt. Egy ilyen hosszú evolúció csúcsán áll a "Mester" megtestesítvén magában az ember lehető legmagasabb értelmi, erkölcsi, és szellemi fejlődésének eredményét. Megtanulta mindazon leckéket, melyeket az emberiség még most ismer meg, övé mindazon tapasztalatok értéke, melyeket a világ megadhat. Ezen a ponton túl, már az evolúció: ember feletti.

A Mester olyan emberi lény volt, akiben a benne rejlő isteni lény, fokozatos és lassú fejlődés után kibontakozott. Ez azt jelenti, hogy a Felemelkedett Mesterek kezdetben ugyanazon az úton haladtak, mint más emberek, csak később neki indultak a meredekebb lejtőnek, amely az ember fejlettségéhez vezet. E mesteri magasztos állapotban, az ember eléri a tökéletesség elérhető fokát. A gondolatnak, hogy e nagy lények, tökéletesedett emberek, csak az emberi elme korlátai szabnak határt. Az ilyen lények létezése, az evolúció tanának elfogadása mellett egészen természetes - ők szükségképpen a legmagasabban fejlett lényei az evolúciónak. Mivel a Mesterek is jártak azon az úton, amelyen mindannyian haladunk, ezért nem csodaszerű az ő útjukon való haladás, sőt mindenki számára hozzáférhető. A buddhisták asheka-nak nevezik - szó szerint "nem tanítvány" - mert már nincs mit tanulnia, a természet emberi birodalmainak lehetőségeit kimerítette. Örökké a nirvána fényében van, még ébrenléti tudatában is, ha esetleg azt választotta, hogy a földön marad fizikai testben. Amikor fizikai testén kívül van, még magasabbra emelkedik, pontosan a monádi síkra, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkon, de gondolatainkon is túlra.

Az Adeptusnak megvan az a képessége, hogy megkapjon bármilyen tudást, amit akar, szinte egy pillanat alatt. A Mesternek nincsen szüksége arra, hogy minden tudást a "saját agyában" tároljon, ahogyan mi tesszük, viszont képes bekapcsolni egy bizonyos képességet bármilyen kívánt dolog eléréséhez, és ennek a képességnek a használatával ott, és akkor mindent megtudhat az adott dologgal kapcsolatban. Nem kell, hogy behatóan tanulmányozzon egy tárgykört, viszont ráirányíthatja mindent látó szemét az adott tárgyra, és azután a maga módján magába szívja a tudást. A buddhikus (tiszta értelem) képességgel, ami a Mester képessége - többé nem szükséges kívülről adatokat gyűjteni, hanem a Mester csak becsatlakozik bárminek a tudatába, legyen az ásvány, növény, vagy akár angyal, és megérti azt belülről. Ők a vallás világában géniuszok, és miután az egyetlen és örök fény, mely bevilágítja az egész világot, mindenki szívében benne él, ezért meg is nyilvánulhat minden embernél. Mindannyiunkban egy, és ugyanaz az örök világosság lakik. A Felemelkedett Mester már nagyot haladt az úton, és sok beavatáson ment keresztül, ami által öntudatossága egyre tágult. Ma már nemcsak a mi világunkat öleli fel tudása, hanem felnyúlik azokba a világokba is, amelyekben a Szellem honol.

Az Adeptus úgyszólván kigyomlálta magából az alsóbb ént, és nem magáért él, hanem mindenkiért. Egyetlen indító oka, a fejlődés segítése, vagyis elősegíteni, hogy minden összhangban együttműködjön a fejlődést irányító Logosszal.

A második legkiválóbb jellemvonása, a mindenoldalú fejlettsége. Tehát az Adeptus minden oldalú ember, kinek odaadása, szeretete, rokonszenve és együttérzése tökéletes, míg ugyanakkor értelme sokkal nagyobb, semhogy felfoghatnánk, spiritualitása pedig csodálatos és Isteni.

A Mesterek munkája 

A lelkek túlnyomó többsége félöntudatosan álmodozik. A többség még nem eléggé határozott, még a birtokában lévő tudatosságban sem, hogy megértse a fejlődés célját, illetve törvényeit, amelyben részt vesz. Ha a személyiség emelkedik a lélek felé, ezt az "ébresztő" folyamatot nagymértékben elősegítik a Bölcsesség Mesterei, akik a napfényhez hasonlóan árasztják ki szellemi erejüket a Törekvő felé.

A Mesterek munkája általában a mentális síkon megy végbe, még inkább a kauzális síkon, ahol az egyéniségre, vagyis a lélekre közvetlenül lehet hatni. Erről a síkról záporozzák le a legnagyszerűbb szellemi befolyásokat a gondolat világára, innen ösztönzik a szellemi növekedést azáltal, hogy megvilágosítják az értelmet, és megtisztítják az érzelmeket, valamint inspirálják a  különféle nagyszerű, és jó hatású mozgalmakat is. Ahogyan a nap sugarai egyetlen központból mindenhová eljutnak, és minden, amit elérnek saját természete szerint használja azokat, ugyanígy a Felemelkedett Mesterek azok, akik  minden embert fénnyel borítanak be, és aminek szétszórása a feladatuk.  Mindenki annyit használ belőle, amennyit képes feldolgozni, és ennek következtében növekszik és fejlődik. Az emberek kauzális testének növekedésében, és fejlődésében így nagy segítség a Mesterek munkája, mert ők sokkal inkább a kauzális testben lévő Én-ekkel (lelkekkel) foglalkoznak, mint az ember alsóbb tudathordozó eszközeivel, ami az alsó mentális, asztrális és fizikai testeket jelenti, összességében pedig a személyiséget. A mennyei világ legnagyobb dicsősége a szolgálat dicsőségében rejlik, azok, akik befejezték a mentális fejlődést (Felemelkedett Mesterek), ők a források, amikből az erő folyik ki azokra, akik még kapaszkodnak felfele. Innen, a mentális világból, gondolatok által adják a közvetlen tanításokat azoknak a tanítványoknak és törekvőknek, akik eléggé haladottak ahhoz, hogy ilyen módon elfogadhassák, mivel innen sokkal készségesebben és tökéletesebben lehet információt közölni, mint az alsó síkokról.

Hangsúlyozom, hogy a Mester tanításai leginkább a lelkiségre - ami a kauzális síkon található - van hatással, ezért az elvekben gondolkodás lesz jellemző az egyénre.

Az eddigiek alapján joggal merülhet fel egy igen fontos kérdés, ami az ezoterikus gondolkodó eddigi ismereti alapján nem tűnhet egyértelműnek. A lélek fejlődéséről a tanok többsége úgy szól, hogy amikor a lélek felszabadította magát, és kilép az egyéni karma kötelékéből (nem kell neki inkarnálódnia többé), belép az Istennel való egyesülés valamiféle üdvösségébe - egyesül a Teremtővel - és nagy boldogságban él tovább…

Ki kell ábrándítanom e tévhitben élőket, mert ebben az esetben a lélek csak a fizikai testetöltés kötelezettségétől szabadul meg. Amikor a lélek felszabadította magát az újraszületések kötelékéből, vagyis az egyén számára kiszabott fejlődési munkát befejezte, eléri a Bölcsesség Mestereinek színvonalát, következésképpen Felemelkedett Mesterré válik. A Mester lemond a Nirvánáról (felszabadulás üdvösségéről) azért, hogy sok millió embertársáért, aki még a sötétségben küszködve törekszik a felszabadulás felé, továbbra is munkálkodjon - és mindezt teszi az emberiségért. Tehát az újraszületések alól felszabadult lélek számára, nem az az örök boldogság állapota következik, amit az ember a földön végzett jó cselekedetei miatt jutalomból a mennyek országában semmit tevéssel tölthet. Sokkal nagyobb, összetettebb, és felelősségteljesebb munka vár a lélekre Mesterré válása után, mint azt a személyiség tudatú ember gondolná.

Ezek a tökéletessé vált emberek, rang szerint elosztott munkát végeznek, és szervezetet alkotnak, amelynek a neve a Nagy Hierarchia, és amelybe beletartozik a már az előzőekben említett Fehér Testvériség is.

A Mesterek képességei nem egyformák, mivel már néhányan korszakokkal ezelőtt érték el a felszabadulást, míg mások csak a legújabb időkben, így az előbbiek mögött hosszabb munka, és nagyobb tapasztalat áll. Azonban mindnyájukat egy akarat egyesít: szolgálni Isten tervét, az emberiségért. Ők a fejlődés során az emberfaj virága, minthogy tudatuk állandó kapcsolatban van az Istenivel. Hét temperamentum, vagy cselekvési forma szerinti típusuk van, ennek a hét típusnak a Teremtő Hét Sugár a neve. Röviden megfogalmazva: Teremtő sugárnak azt nevezzük, amikor az Isten megnyilvánul, s ekkor ezt a hét sugarat használja az akaratának a kinyilvánítására. Tehát a Teremtő, a mi hét dimenzionális rendszerünkben, hét sugáron keresztül fejezi ki akaratát. Ez az a hét erő, amely a Teremtőnek hét minőségét fejezi ki, valamint az akaratát közvetíti a világmindenség bármely formájára, és anyagára. A Mesterek munkájának hatalmas része messze túl a fizikai szinteken zajlik. Az Adeptusnak foglalkoznia kell a fejlődés valamennyi különböző szintjével és formájával, nemcsak az emberiséggel, hanem az angyalok vagy dévák nagy birodalmával, a természetszellemek különböző osztályaival, az állatokkal, a növényekkel, az ásványokkal, az elementálok birodalmaival, és sok mással, amikről az emberiség eddig még semmit nem hallott.

A Mesterek gyakran használják ki a különleges alkalmak és helyszínek előnyeit, ahol valamilyen magnetikus központ található. Ezeken a helyszíneken általában, valamilyen szent ember élt és meghalt, vagy egy ilyen ember valamilyen ereklyéje teremt megfelel légkört ahhoz, hogy ők kihasználják e körülmények előnyeit, és úgy intézik, hogy saját erejüket a már készen álló csatornák mentén sugározzák le.

A nagy Adeptusok, nemcsak remeték, akik magányban meditálva árasztják a békét és áldást, hanem sokkal inkább a fejlődési folyamat irányítói és kivitelezői, akik isteni irányítás alatt dolgoznak az emberiség üdvére. A teozófus mindig az "Isteni Terv"-ről beszél, és ezalatt a fejlődés folyamatának tervét érti, amit a Logosz (Isten) megfogalmazott, és amit küldöttei - akik maguk is az Õ kisugárzásai - folyamatosan megvalósítanak. Az Adeptus tehát a tökéletességet elért ember, aki felszabadult tudatát a Logosz tudatához, az Istenség óceánjához kapcsolta, így bizonyos értelemben Õ az Avatára*, aki leszállt a magasságokból. Még magában hordja az ember minden jegyét, emlékében a múlt küzdelmeit, de mindezt az Isteni Tudathoz kapcsolva, ami az övé is. A Mester nem csupán az Istenség egy részének megtestesülésében, hanem az emberi együttérzésben is végtelenül tökéletes.

.

A Mesterek teste

Mivel egy Mesternek már nincsen ledolgozandó karmája, ezért nincsen szüksége a fizikai testben való megnyilvánulásra sem.  Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy Felemelkedett Mester nem is nyilvánul meg sűrű testben a földön. Csakis akkor vesz fel fizikai formát, amikor ő szükségét látja, és ez a teste kizárólag már csak egy eszköz. Nem több mint egy érintkezési pont a fizikai síkkal, egy szerszámként kezelt test, amire a Mester munkájához van szükség, és amikor elvégezte a feladatát, egyszerűen leveti a fizikai testet. Az Adeptusok valódi testét - kauzális test* - bemutatni lehetetlen. Emberi szavak kifejezésével, és a színek fizikai világban lévő ábrázolásával sem lehet elég méltóképpen bemutatni, azt a gyönyörűséget, amit a Felemelkedett Mester valódi testének látványa nyújthat az emberi szemnek. Ez a látvány csak az igazi tisztánlátóknak adatik meg, akik megközelítően sincsenek annyian, mint ahány ember annak nevezi magát!

Az Adeptus esetében a kauzális test mérete hihetetlenül megnövekedett, a Naphoz hasonló tündökléssel ragyog, káprázatos szépsége minden képzeleten messze túl van. A formák és a színek szépségére nincsenek szavak. (Hogy mégis legyen valami elképzelése az olvasónak erről a testről, ajánlom az "Angyali fényképek"-nél - a Mester kauzális teste - általam készített fotó megtekintését.)

Ha egy Adeptus úgy dönt, hogy testetölt a fizikai világban, akkor első látásra ugyanaz a fizikai jelenség tárul elénk, mint bármelyik embertársunk láttán. Természetesen mégis van különbség, nem is akármilyen, hiszen a Mester megjelenése mindenkor hatásos, nemes, méltóságteljes, szent, és derűsen nyugodt, és a vele találkozónak szinte lehetetlen fel nem ismernie azt, hogy egy kiváló ember közelében van. Ezek az Isten Emberek tökéletesen szép külsővel rendelkeznek. A fizikai testük a szó teljes értelmében tökéletes, mert teljesen az egészség törvényeinek engedelmeskedve élnek, és mindenek fölött azért, mert soha semmin sem töprengenek.  Az Adeptusnak rendszerint nemcsak a jelenlegi teste fenségesen szép, hanem mindegyik későbbi testetöltésnél használandó új teste általában hajszálpontos másolata az előbbinek - eltekintve némely fajbeli és családbeli különbségtől.

 

Forrás: logoszvilag.hu