2017 - Március
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
2017 - Április
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
2017 - Május
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
 
Főoldal > Médiumi üzenetek
BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL
Neale Donald Walsch
 
Gondolatok-Kivonatok  
 


BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL


(...)


            Én mindenkivel beszélgetek. Egyfolytában. Nem is az a kérdés, hogy én kivel beszélgetek, hanem, hogy ki hall meg?


(...)Ezek tehát közléseim eszközei /->érzelmek, gondolatok, tapasztalatok, és csak végső esetben a szavak/, ám nem a módszerei, mert nem minden érzelem, nem minden gondolat, nem minden tapasztalat és nem minden szó tőlem való.


(...)


A kihívás mindezek elkülönítése. Ebben rejlik a nehézség: miként lehet megkülönböztetni Isten üzeneteit más források adataitól. A megkülönböztetést mérhetetlenül megkönnyíti a következő alapszabály alkalmazása:


Mindig az Enyém a Legmagasztosabb Gondolatod, a Legvilágosabb Szavad, a Legnagyszerűbb Érzésed. Ami ennél kevesebb, az más forrásból fakad.


(...)


Ám adok még néhány irányelvet:


A Legmagasztosabb Gondolat mindig örömöt tartalmaz. A Legvilágosabb szavak mindig igazságot tartalmaznak. A Legnagyszerűbb Érzés pedig az, amit ti szeretetnek neveztek.


Öröm, igazság, szeretet.


Ezek hárman felcserélhetők, és az egyik mindig a másikhoz vezet. Nem számít, milyen sorrendben következnek.


(...)


Mert teremtő erővel bír, amit gondolsz valamiről, mert magvalósító erejűek a szavaid, a gondolataid és a szavaid együtt pedig csodálatra méltó hatékonysággal szülik meg a valóságodat.


(...)


Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, akarást hozod létre a valóságodban.


A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája.


Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; a megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna.


(...)


Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát -mert nem volt SEMMI MÁS. Ilyenformán a Minden sem volt, nem LEHETETT, minthogy másnak a hiányában semmi nincs.


Ez az egyetemes van-nincs, lét-nemlét, amelyről az idők kezdete óta beszélnek a misztikusok.


A Minden ugyan tudott önmagáról -ez azonban nem volt elég, minthogy mindez csak elméleti ismeret volt, nem gyakorlati tapasztalat. Önmaga megtapasztalására sóvárgott, mert tudni akarta, mi az, amit oly pompásnak, oly dicsőségesnek érez. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, minthogy a "pompás" vagy "dicsőséges" szavak csupán viszonyított jelzők. A Minden nem tudhatta, mit érez pompásnak és dicsőségesnek, ha nem NYILVÁNUL MEG. Ha nem tudja, hogy micsoda NEM, ha nem tudja, hogy milyen NEM, fel sem merülhet a MICSODA és a MILYEN kérdése.


Az egyetlen, amit a Minden biztosan tudhatott, hogy nincsen semmi más. Így viszont soha nem ismerheti meg magát egy Önmagán kívül álló viszonyítási pontból. EGYETLEN viszonyítási pont létezett - ODABENT. A "lét-nemlét". A Vagyok-Nem vagyok.


Így a Minden úgy döntött, hogy tapasztalati úton is megismeri önmagát.


Ráébredt, hogyan létesíthet viszonyítási pontot Önmagán BELÜL.


Úgy érvelt, hogy Önmaga bármely része szükségszerűen kevesebb az egésznél, és ha ilyen módon részekre osztja Önmagát, minden rész -lévén kevesebb az egésznél- KÍVÜLRŐL tekinthet Önmaga TÖBBI részére, és láthatja pompáját.


Így osztotta fel magát a Minden -és vált egyetlen dicsőséges pillanatban EZZÉ és AZZÁ. Ez volt az első alkalom, hogy egymástól bizonyos távolságban, mégis egyidejűleg létezett EZ és AZ; és ami létrehozta, az EGYIKKEL SEM volt azonos ezek közül.


Ilyenformán egyszeriben három alkotóelem jött létre: ami ITT van, ami OTT van, és az, ami NINCS SEM ITT, SEM OTT - de aminek mégiscsak muszáj léteznie, hogy létezhessen az ITT és az OTT.


A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.


Én Vagyok Minden -minden, ami látható, és minden, ami láthatatlan-, így a meghatározás Rólam, mint a Nagy Láthatatlanról, a nem köznapi értelemben vett Semmiről (a felfoghatatlan TELJESSÉGRŐL), vagy a Köztes Térről, mely lényegében a keleti misztika meghatározása Istenről semmivel sem pontosabb, mint Isten gyakorlatias nyugati meghatározása, mely szerint Isten minden, ami látható. Azoknak helytálló az értelmezése, akik úgy tartják, hogy Isten Minden, Ami Van, és Minden, Ami Nincs.


Az "itt" és az "ott" megteremtésével lehetővé vált Isten számára, hogy megismerje Önmagát. E nagy robbanás pillanatában Isten megteremtette a VISZONYÍTÁST és a VISZONYLAGOSSÁGOT - a legnagyobb ajándékot, melyet valaha is adott és adhatott Önmagának.


Így keletkezik a Semmiből a Minden -alapvetően spirituális esemény, mely mellesleg (a kiindulópontjától eltekintve) tökéletesen egybeesik a tudósaitok által "Big Bang"-nek nevezett elmélettel.


(...)


Isten tudta, hogy a szeretet létezése - és önmaga megismerése a tiszta szeretetként - maga után vonja, hogy léteznie kell az ellentétének is. Így hozta létre Isten a szeretet tökéletes ellentétét, amit félelemnek hívnak. És abban a pillanatban, hogy létrejött a félelem, a szeretet is MEGTAPASZTALHATÓKÉNT létezhetett.


A KETTŐSSÉGNEK, a szeretetnek és az ellentétének erre a megteremtésére utalnak az emberek különféle mitológiákban, mint a gonosz születésére, Ádám bukására, a Sátán lázadására és így tovább.


És ahogy megszemélyesítik a tiszta szeretetet egy Istennek nevezett alakkal, ugyanúgy személyesítik meg a félelmet az ördögnek nevezett alakkal.


(...)


A te megteremtéseddel, szellemi gyermekem, az a célom, hogy megismerjem magam, mint Istent. Ezt csakis rajtad, rajtatok keresztül tehetem meg. Így hát elmondható: az a célom számodra, hogy ismerd meg önmagadban Istent.


Hihetetlen egyszerűnek látszik, ám roppant összetett feladat - mert egyetlen út nyílik előtted, hogy Istenként ismerd meg önmagad: először ismerd meg önmagad, mint nem-Istent.


(...)


Egyetlen módon érhettem el, hogy valamennyi spirituális gyermekem az Én részemként ismerje meg önmagát -úgy, hogy ezt egyszerűen elmesélem neki. De látod, nem bizonyult elegendőnek a szellem számára, hogy felismerje önmagát, mint Istent, vagy Isten részét, vagy Isten gyermekét.


Megismerni és megtapasztalni valamit nem ugyanaz. A Szellem vágyik rá, hogy GYAKORLATILAG ismerje meg önmagát (ugyanúgy, ahogy Én vágytam rá!). Nem éred be FOGALMI tudatossággal, így kidolgoztam egy tervet. Ez a legrendkívülibb elképzelés az egész világmindenségben - és a leglátványosabb együttműködés. Együttműködést mondok, mert mindnyájan részt vesztek benne, Velem együtt.


A terv szerint tiszta szellemként léptek be az éppen megteremtett fizikai világmindenségbe; ugyanis fizikai mivoltotok az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerhessétek, amit fogalmilag már ismertek. Ez az az ok, amiért létrehoztam a viszonylagosságnak és a viszonyításnak az egész teremtést kormányzó rendszerét.


És a fizikai világmindenségben, drága szellemgyermekeim, megtapasztaljátok, amit önmagatokról tudtok, de először meg kell ismernetek az ELLENTÉTET. A végletekig leegyszerűsítve arról van szó, hogy semmit nem tudhatsz a magasságodról, ha és amíg nem vagy tudatában az alacsonyságnak. Nem tapasztalhatod meg önmagad azon részét, amit kövérnek nevezel, amíg nincs valamilyen fogalmad a soványságról.


Összességében: nem tapasztalhatod meg MI és KI vagy, amíg nem kerülsz szembe azzal, ami és aki NEM vagy. Ez a célja a viszonyítás elméletének és a fizikai szinten létező életnek. Mindaz, ami NEM vagy, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önmagadként határozhasd meg magad.


A végső tudásról szólván -vagyis hogy Teremtőként ismerd meg magad-, nem tudod Teremtőként megtapasztalni önmagad, amíg nem teremtesz. És nem tudod megteremteni az Énedet addig, amíg nem teszed magad MEGTEREMTETLENNÉ. Bizonyos értelemben először "ne legyél", azért, hogy aztán létezhess.


Persze nincs rá módod, hogy ne az legyél, aki és ami vagy - természtesen az vagy (tiszta, alkotó szellem), mindig is az voltál és mindig is az leszel. Így aztán az egyetlen alkalmas tetthez folyamodtál: ELFELEJTETTED MAGADDAL azt, Aki Valójában Vagy.


A fizikai világmindenségbe lépéssel lemondtál arról, hogy emlékezz önmagadra. Ezáltal lehetővé válik, hogy a VÁLASZTÁSOD alapján legyél az, Aki Vagy.


A választás művelete teszi lehetővé, hogy MEGVÁLASZD a léted, hogy megtapasztald önmagad, mint teljes mértékben szabadon választott lényt -aki , a dolog természetéből fakadóan Isten maga. Felvetődik persze a kérdés, hogyan is dönthetnél valami felől, amin kívül nincs is választás? Mert bizony, lehetetlen, hogy NE legyél a gyermekem, akármilyen elszántan igyekszel is - viszont ELFELEJTHETED.


Mindig is az isteni egész, isteni része voltál, vagy és leszel. Ezért nevezem EMLÉKEZÉSNEK az egyesülés tettét, a visszatérést Istenhez. Mert végső soron mégiscsak te határozol úgy, hogy emlékezz arra, Aki Valójában Vagy, hogy a különböző részeid összekapcsolásával megtapasztald önmagad egészét - amiről már kiderült, hogy ÉN MAGAM VAGYOK.


Tehát nem az a feladatod a Földön, hogy tanulj (hiszen már TUDSZ), hanem hogy emlékezz rá, Ki Vagy. És hogy emlékezz arra, kik mások. Ezért áll a feladatod nagy része abból, hogy emlékezz másokra, és így ők is emlékezhetnek.


Ezt tette valamennyi csodálatra méltó szellemi tanító. Ez az egyetlen cél. A lelked célja.


(...)


A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása.


A legmagasztosabb igazságban a szeretet minden, minden ami volt és minden, ami valaha is lesz. Ha az abszolútba tartasz, a szeretet felé közeledsz.


Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ez azonban még nem teszi VALÓSÁGOSSÁ a viszonylagosság birodalmát. (...)


A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a célja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk VALÓBAN létezőnek. Isten így alkotott meg "valami mást", mint Önmaga (bár a szó legszorosabb értelmében ez lehetetlen, hiszen Isten a minden).


(...)


A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsődleges polaritás. A viszonylagosság birodalmának megteremtése során először létrehoztam Önmagam ellentétét. Abban a fizikai világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet. A félelemben gyökeredző gondolatok létrehozzák a megvalósulás egyik formáját a fizikai síkon. A szeretetben gyökeredző gondolatok hozzák létre a másikat.


Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszonylagosság világának titkát -átláttak rajta, és elutasították, hogy elismerjék valóságosnak. Minden pillanatban. Minden percben. És minden körülmények között. És bár megölték őket, szerették a gyilkosaikat. Bár meggyötörték őket, szerették a kínzóikat.



Bizony mondom - nincs véletlen egybeesés, és semmi sem történik "véletlenül". Minden esemény, kaland és kihívás Éned megszólítása az Éned által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, Aki Valójában Vagy. Minden igaz Mester tudja ezt. Ezért van az, hogy a misztikus Mesterek zavartalanul néznek szembe az élet legkeservesebb élményeivel is (ahogy te határoznád meg).


Keresztény vallásotok nagy tanítói is tisztában vannak ezzel. Tudják, hogy Jézust nem rázta meg, nem hökkentette meg, nem keserítette el a keresztrefeszítés, hiszen számított rá. Akár el is sétálhatott volna, mégsem tette. Bármely ponton megállíthatta volna a folyamatot. Rendelkezett azzal az erővel. És mégsem tette. Hagyta keresztre feszíteni magát, hogy felléphessen az ember örök üdvözüléséért. Nézzétek, mondta, nézzétek mit tesztek! Nézd meg, mi az igazság. És tudd, hogy mindezeket, és még sokkal többet meg kell tenned. Hát nem mondtam, hogy istenek vagytok? Ti azonban nem hiszitek. Ha nem tudtok hinni benne, akkor higgyetek magatokban, higgyetek BENNEM.


Végtelen irgalmában Jézus könyörgött az útért - és meg is teremtette! -, hogy oly módon hathasson a világra, melynek révén mindenki a mennybe juthat (azaz megvalósíthatja Önmagát): ha nincs más módja, hát az ő Énjén keresztül. Mert elszenvedte a keserűséget és a halált.


(...)


A tested, az elméd és a lelked egy. Mint ilyen, az Én mikrokozmoszom vagy - az Isteni Teljesség, a Szent Mindenség, az Összesség és a Lényeg. Most már érted, miként vagyok a kezdete és a vége mindennek: az Alfa és az Omega. És most feltárom előtted a végső titkot: a Hozzám fűződő kapcsolatod pontos és valóságos természetét.


TE VAGY A TESTEM.


Ami a tested a lelkednek és az elmédnek, az vagy te az elmémnek és a lelkemnek. Ezért:


MINDENT, AMIT MEGTAPASZTALOK, RAJTAD KERESZTÜL TAPASZTALOM MEG.


Ahogy egy a tested, az elméd és a lelked, az Enyém is az. Názáreti Jézus egyike volt azoknak, akik megértették ezt a titkot, kimondták a megváltoztathatatlan igazságot. Ő így fogalmazta meg: "Egyek vagyunk, én és az Atya."


(...)


Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett téged. Minden mást TE teremtettél és teremtesz azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott. Isten teremtette az élet folyamatát és magát az életet. Ám megadta neked a választás jogát, hogy azt kezdj az élettel, amit csak akarsz.


(...)


Nem arról van szó, hogy fizikai testünk hasonlatos (bár Isten természetesen bármilyen fizikai formát felölthet). A LÉNYEGÜNK azonos. Bizonyos értelemben ugyanabból az "anyagból" vagyunk. Ugyanazokkal a tulajdonságokkal és képességekkel, mindenekelőtt a teremtés képességével, hogy fizikai valóságot hozzunk létre a "puszta légből".


(...)


Az érzelem az az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Az érzelem a mozgásban lévő energia. Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz.


A gondolat színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod TEREMT. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. SOHA. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat ÖRÖKKÉVALÓ.


(...)


Minden emberi cselekedetet az alapvető két indulat egyike mozgat - a félelem vagy a szeretet. Minden emberi gondolat és minden emberi tett vagy a szereteten vagy a félelmen alapul. Valójában nincs is más érzelem - mindössze két szó a lélek nyelvén, a mindenség két átellenes pontja.


A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.


A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.


Minden emberi gondolat, szó és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!


(...)


Az abszolútban nincs tapasztalat, csak tudás. A tudás isteni állapot, a lét legnagyob öröme. A lét azonban csak a megtapasztalás útján nyerhető el. Ez a fejlődés. Tudás, tapasztalás, lét. Ez a szentháromság. Az egy a háromban, azaz maga Isten.


Az Atyaisten a TUDÁS - minden megértés szülője, minden tapasztalat nemzője, és nem tapasztalhatod meg, amit ne ismernél.


A Fiúisten a MEGTAPASZTALÁS - a megcselekvése mindannak, amit az Atya már tud önmagáról, már nem lehetsz azzá, amit nem tapasztaltál meg.


A Szentlélek a LÉT - a kiszabadulás mindabból, amit a Fiú megtapasztalt önmagáról; a maradéktalan, a kiteljesedett VANSÁG, mely csak a tudásra és megtapasztalásra emlékezve válik lehetségessé.


Ez a legteljesebb lét, az üdvözültség. Ez Isten állapota, miután megismerte és megtapasztalta Önmagát.


(...)


Nincsen olyasmi, mint a "a mennybe jutni". Csak annak a tudása van, hogy MÁR OTT VAGY. Van jóváhagyás, elfogadás és megértés, nem pedig fáradozás vagy erőfeszítés érte. Nem mehetsz oda, ahol már ott vagy. Hogy ezt megtehesd, ahhoz el kellene menned onnan, ahol vagy, és azzal érvénytelenítenéd az egész utazás célját.


A legmeghökkentőbb ebben, hogy a legtöbbek szerint el kellene hagyniuk a helyet, ahol már ott vannak, azért, hogy eljussanak oda, ahová menni akarnak. Így aztán elhagyják a mennyeket, azért, hogy eljussanak a mennyekbe - és közben megjárják a poklot.


A megvilágosodás annak a megértése, hogy nincs hová menni, nincs mit tenni, és nem is kell semmivé lenni - kivéve azt, pontosan azt, AKI EBBEN A PILLANATBAN VAGY.


Úton vagy a seholba.


A menny - ahogy nevezed - nincs sehol. Sehol MÁSUTT. A MENNY ITT VAN.


(...)


Nem tapasztalhatod meg, mert nem tudsz róla. Nem tudod, hogy ebben a pillanatban is a mennyben vagy, mert nem tapasztaltad meg. Számodra ez amolyan, hogy úgy mondjam, ördögi kör. Nem tapasztalhatod meg - még nem találtad meg az utat hozzá -, amit még nem ismersz, és nem ismerheted meg, amit még nem tapasztaltál.


EZ A MEGVILÁGOSODÁS LÉNYEGE: HOGY MEGISMERJ VALAMIT, AMIT MÉG NEM TAPASZTALTÁL MEG, ÉS ÍGY TAPASZTALD MEG. A TUDÁS AZ EGYIK, MELY KITÁRJA AZ AJTÓT A TAPASZTALÁSNAK - A MÁSIK PEDIG A KÉPZELŐERŐD.


Valójában sokkal többet ismersz, sokkal többről tudsz, mint amennyit megtapasztaltál. Csak még nem vagy a tudatában, hogy már tudod.


(...)


AZ ÉLET LÉNYEGE NEM ELJUTNI VALAHOVÁ, HANEM RÁJÖNNI, HOGY MÁR OTT VAGY, ÉS HOGY MINDIG IS OTT VOLTÁL. MINDIG ÉS ÖRÖKKÉ A TISZTA TEREMTÉS PILLANATÁBAN VAGY. AZ ÉLET LÉNYEGE TEHÁT TEREMTENI - MAJD MEGTAPASZTALNI, AKI ÉS AMI VAGY.


(...)


Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.


Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.


És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a LEGTÖBBET SZOLGÁLJA, és így tesz Istenné mindenki mást.


Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem ELKERÜLHETETLEN. A BOLDOGSÁG ELKERÜLHETETLEN. Nem tudsz nem "megmentett" lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.


(...)


Minden körülmény ajándék, és minden élményben kincs rejlik.


Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. "Én vagyok a fény -mondogatta- én vagyok a fény." Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyafény a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában.


Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:


-Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?


-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! -kiáltotta a kicsi lélek.


-El kell választanod magad tőlünk, többiektől -válaszoltam. -Fordulj a sötétséghez.


-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? -kérdezte a kicsi lélek.


-Az, ami te NEM vagy -válaszoltam, és a lélek megértette.


Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.


Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem." Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és MINDIG készen állok rá, hogy hazahívjalak.


Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget.


És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami NEM vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.


És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy - és Aki Lenni Akarsz.


(...)


Kérdezz bármiről. BÁRMIRŐL. És eléd tárom a választ. Az egész világmindenséget igénybe veszem erre a célra. Csak hallgass. FIGYELJ! És a következő dalban felhangzanak a szavak. Ott lesz a válasz a következő újságcikkben, ami eléd kerül. A történet kibontakozik a következő mozifilmből, amit megnézel. Ott vár az esély a következő személyben, akivel találkozol. Vagy a következő folyó suttogásában, a következő óceán mormolásában, a következő szellőben, mely a füledbe dúdol. Rendelkezésemre állnak mindezek az eszközök; és mindezek az utak nyitva állnak számodra. Beszélek hozzád, ha meghallasz. Eljövök hozzád, ha meghívsz. És akkor megmutatom, hogy mindig is ott voltam.


Neale Donald Walsch