2017 - Február
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
 
 
 
 
 
2017 - Március
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
2017 - Április
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
Főoldal > Elementálok
Tündérlegendák
 
Tündérek bizony léteznek 
 

Tündérlegendák

Azt a feltevést, hogy tündérek valóban léteznek, kijelenthetjük-e nyugodt szívvel? Úgy gondolom, hogy e hipotézis igazolásához a tündérekről szóló legendákat kell alapul vennünk. Ki ne hallott volna már a Grimm-fivérek és Andersen mitikus lényeket megörökítő meséiről, nem is beszélve a Brit-szigetvilág tündértörténeteiről?

Azonban ahhoz, hogy megalapozott bizonyítékkal szolgáljak iménti kijelentésemre, elő kell vennünk az egykori ír régész és kutató, Thomas Crofton Croker (1798-1854) írásait. Az 1828-ban megjelent „Dél-Írország tündér legendái és hagyományai” című műve nagy részletességgel mutatja be mindazon megtörtént esteket, amelyek hátterében természetfölötti jelenségek, elsősorban tündérek állnak, nemcsak a helyi lakosság, hanem maga az író és közeli ismerősei észleléseit és a velük megesett történeteket alapul véve. Thomasnak élete során összesen 48 legendát sikerült összegyűjtenie, amelyek közül a „Llewellyn tánca” című történettel szeretném megismertetni a kedves olvasókat.

Ezt a megtörtént esetet a szerző, - egyik barátja - Davidd Shone elmondása és személyes tapasztalatai alapján jegyezte le:

Llewellyn tánca

Az 1700-as évek közepén a wales-i Llwyn y Ffynon területén élt két farmersegéd, akik éppen napi munkájukból tértek hazafelé az esti szürkületben, lovaikat maguk előtt terelve a hosszú úton. Amikor megérkeztek egy sík mezőre, egyikük, Rhys ap Morgan hirtelen megállt.

- Állj! – mondta a társának, Llewellynnek – Állj meg és hallgasd ezt az elbűvölő zenét! Ez az a dallam, amelyre már vagy száz alkalommal táncoltam, s nem tudok ellenállni csábító hívásának. Menj, és kövesd a lovakat! Nekem meg kell találnom e zenészeket. S ha nem érnélek utol, mielőtt hazaérnél, akkor kérlek, vidd be a lovakat az istállóba! Rögtön jövök!

- Milyen zenéről beszélsz? – kérdezte Llewellyn. – Én nem hallok semmiféle muzsikát. Tán álmodozol? Gyere Rhys, gyere, ez képtelenség! Gyere haza velem!

Rhys ap Morgan nem hallgatott társára és otthagyta Llewellynt, aki egyedül tért haza, s minden aggódás és nyugtalanság nélkül hajtotta álomra fejét. Ezzel egy időben Rhys addig követte a fülbemászó dallamokat, mígnem öt mérföldet megtéve elérkezett az általa keresett helyszínre.

Másnap reggel Rhys még mindig nem tért vissza, hiába kereste Llewellyn. Ennek okán elmesélte a történteket a farmernek, aki meglepődötten reagált az elmondott események hallatán, hiszen Rhys személyében egy megbízható és felelősségteljes embert ismert meg, noha mindenki tudta róla, hogy gyengéje volt a tánc. Llewellynt kihallgatták és vizsgálatot indítottak Rhys rejtélyes eltűnésének ügyében, amelynek végeredményeként emberölés gyanújával zárták börtönbe. Llewellyn hiába tiltakozott az ellene felhozott vád ellen, senki sem akart hinni neki. Ártatlanságát nem tudta bebizonyítani.

Azonban egy év elteltével az egyik szomszédos farmer, akit nem hagyott nyugodni e megtörtént eset, s aki amúgy is járatos volt a tündérek szokásaiban, rájött az ügy nyitjára. Llewellynnel és még néhány szemtanúval – köztük Davidd Shonnal – az oldalán megkeresték azt a helyet, ahol Rhystől szétváltak útjaik. Szintén szürkületkor indultak útnak, mint ahogyan egy évvel ezelőtt a két farmersegéd.

- Ez az a hely! – mondta Llewellyn. – Itt váltunk el egymástól Rhysszel. Csend! Hallom a zenét a melodikus hárfával. Hallom a hívogató dallamot!

A zenét senki más nem hallotta, csak Llewellyn, s Davidd kérdő tekintetére Llewellyn azt tanácsolta, hogy tegye a lábát az övére, amely a tündér kör vonalán kívülre esett.  Ekkor már Davidd is hallotta a hárfák hangját, akár egy teljes koncertet, s társai is egymás után lettek nemcsak fül-, de szemtanúi is az eseményeknek. A húsz láb átmérőjű körben megszámlálhatatlan apró figurát pillantottak meg, akiknek mérete nem haladta meg egy négy éves gyermek nagyságát. S ahogy körbe-körbetáncoltak kézen fogva, meglátták Rhys ap Morgant a táncoló tündérek között. Llewellyn azonnal megragadta köpenyét és egy hirtelen mozdulattal kirántotta őt a körből, ugyanakkor nagy óvatossággal, hogy ne lépjen át a kör szélén. Mert ha akár egy alkalommal is belekerül valaki a tündérkörbe, azon nyomban elveszíti önuralmát maga felett.

- Hol vannak a lovak? Hol vannak a lovak? – kérdezte Rhys türelmetlenül.

- Hol voltál egészen eddig? – kérdezte vissza Llewellyn. – Gyere, válaszolj és tisztázz engem, hogy ne vádoljanak tovább a gyilkosodként!

- Miről beszélsz, Llewellyn? Menj és kövesd a lovakat, jó barátom, még nem fejeztem be a táncomat! Hiszen, épp, hogy csak öt perce annak, hogy itt vagyok. Még soha nem éreztem magamat ilyen jól, mint most. Kérlek, hagyj visszamennem! – válaszolta Rhys.

- Öt perc? – kérdezte felbőszülve Llewellyn. – Meg kell magyaráznod a távolléted okát és az esztelen kijelentéseidet is! Hol voltál egy éven át? Gyere, velem kell jönnöd!

Llewellyn erősen megragadta Rhyst s kérdőre vonta az elmúlt egy év eseményeiről. Azonban egyetlen kérdésére sem tudott kielégítő válasszal szolgálni. Egyfolytában csak azt ismételgette, hogy öt percre ment el táncolni. De Llewellyn nem akart hinni a fülének. Rhys pedig komorrá, szomorúvá és csendessé vált, hamarosan ágynak esett és meghalt.

            Másnap reggel Davidd elment arra a különös helyre, ahol tegnap este még táncát járhatta Rhys abban a misztikus tündérkörben, amelynek körvonala ezen a reggelen szemmel kivehetően kirajzolódott azon apró sarkak nyomaival együtt, amelyek mérete megegyezett Davidd hüvelykujj körmének nagyságával.

             A történet itt véget ér. Davidd megbizonyosodott megannyi társával arról, hogy tündérek bizony léteznek s körülöttük élve képesek megbabonázni az embereket. Táncra hívják őket melodikus zenéjükkel, varázslatot szórva rájuk, mígnem saját világukba csalva nem engedik többé el őket.

Írta: Farkas Angelika

Forrás: Thomas Crofton Croker: Fairy legends and traditions of the South of Ireland (1828)