2017 - Június
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
2017 - Július
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
 
 
2017 - Augusztus
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
Főoldal > Tudásforrás
A változás szükségessége
 
Ha lezárul egy korszak, el kell fogadnunk és fel kell készülnünk az új befogadására. 
 


Ha lezárul egy korszak, el kell fogadnunk és fel kell készülnünk az új befogadására.

Egy dolog biztos, a változás elkerülhetetlen.


Változnak az emberek, munkahelyek, a csillagok, de még az évszakok is változnak. Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy szükségünk legyen a változásra, de sokan elutasítják ezt. Ragaszkodnak a régihez, mert az családi, kényelmes, megszokott. Ha nem figyelünk oda, akkor megrekedünk, és nem növekszünk, nem terjeszkedünk, nem használjuk ki belső potenciálunkat. Ez az egyik szándéka Istennek a változásokkal. Nem akarja, hogy megrekedjünk. Néha az, ami ellen harcolunk, az, ami szerintünk megpróbál lenyomni bennünket, az valójában Isten keze, amivel új szintre akar emelni. Isten úgy dolgozik, hogy kizökkent bennünket a megszokott helyzetekből és olyan helyzetekbe hoz, amelyben terjeszkedésre késztet bennünket. Olyan helyzetekbe, hogy használjuk hitünket.

Talán nem szeretjük, talán kényelmetlen, de Isten túlságosan szeret bennünket ahhoz, hogy csak magunkra hagyjon. És ahogy Isten néha természetfölötti ajtók kinyitására képes, néha képes ajtók bezárására is. Vegyük észre, hogy semmi sem véletlenül történik. Isten mindannyiunk léptét irányítja. Ez azt jelenti, hogy ha egyik barátunk árt nekünk, ha visszaesésen megyünk keresztül, ha elveszítjük egyik szerettünket, akkor vagy befogadjuk ezt a változást és megengedjük, hogy Isten felemeljen, vagy pedig elutasítjuk és maradunk a stagnálásban, a kisszerűségben. Meg kell engednünk a változásokat. Ne a negatív oldalról közelítsd a változást, arra számítva, hogy az eredménye rossz lesz. Talán a felszínen negatív, de emlékezz rá, hogy Isten nem engedné meg, ha nem lenne vele valami szándéka. Arra használja, hogy kiterjesszen és valami módon egy új dimenzióba emeljen.

Talán azt gondoltad, hogy ezen a munkahelyen maradsz az elkövetkező 30 évben, de valamiért azok, akik mögötted voltak, már nem állnak mögötted.

Mi ez?

Isten felkavarja a dolgokat. Könnyű ilyenkor megkeseredni, negatívvá válni, hogy Istenem, miért történik ez. De a helyes megközelítés, ha nyitott maradsz, tudván, hogy Isten uralja a helyzetet. Ha befogadod ezt a változást, akkor azok a szelek, amiknek le kellene küzdeniük téged, valójában végzeted felé fognak repíteni. Maradj nyitott a változásra. Olyan sokan ellenállnak. Ragaszkodnak azokhoz a dolgokhoz, amit Isten 10 évvel ezelőtt tett. Talán egy kapcsolatban szívünk mélyén érezzük, hogy ez a barátság nem jó nekünk, tudjuk, hogy visszatartanak attól, hogy a legtöbbet nyújtsuk, de attól félünk, ha változtatunk, nem lesz barátunk, egyedül leszünk. Nem akarjuk „himbálni a csónakot”. Ezért szokta Isten néha „felborítani a csónakot”. Néha Isten kényszerít rá, hogy előre mozduljunk. Nem azért, hogy megnehezítse életünk, hanem azért, mert arra vágyik, hogy megláthassa, amint teljes potenciálunkat elérjük. Ezért néha ő okozza, hogy a barát elhagyjon. Felkavarja a dolgokat és talán azt is hagyja, hogy a barát rosszat tegyen velünk, mert tudja, ha ő nem zárja be azt az ajtót, akkor sosem lépnénk tovább. 30 év múlva is még visszahúzna és visszatartana a végzetünktől.

Ne szomorkodj azok miatt, akik kilépnek életedből. Talán van egy barát, munkatárs, főnök, aki kilépett a kapcsolataidból. Le vagy törve, arra gondolsz, itt a vég. De vedd észre, hogy ez csak a kezdet. Isten nem tenné, ha nem tartogatna valami jobbat számodra. Talán azt gondolod, ártanak neked, de valójában jót tesznek. Küldj nekik búcsúcsókot. Sose nézz hátra, csak előre. Arról beszélek, hogy ha a dolgok kezdenek összezavarodni, akkor változás van készülőben.

Mózes azt mondta Feltámadás 32:11-ben: Ahogy egy sas felkavarja fészkét, úgy kavarja fel Isten gyermekeit.




Ha valami felkavarja életed, a dolgok kellemetlenné válnak, változások következnek be, ne kezdj el sopánkodni, hogy miért történnek velem ezek a rossz dolgok, semmi jó nem történik velem… hanem fordítsd meg és mondd: Istenem, tudom, hogy még kezedben tartod a dolgokat és azért kavarsz össze mindent, mert új ajtót akarsz nekem nyitni, hogy egy magasabb szintre emelj.

Higgyél.

Ha lezárul egy korszak, el kell fogadnunk és fel kell készülnünk az új befogadására. Ez azt jelenti, hogy ne beszélj tovább az elvesztett állásról, a sikertelen kapcsolatról vagy arról, milyen gyorsan tudtál futni fiatalabb korodban, hogy milyen fitt voltál és mennyi hajad volt még. Ma egy új nap van és el kell fogadnod azt, ahol vagy. Meg kell tanulnod ezt a változást. Értsd meg, ami a múltban jó volt, az akkor helyes volt. De Isten haladó, szeret új dolgokat tenni. És ha ma a legtöbbet akarod magadból kihozni, akkor meg kell tanulnod nem csak elfogadni, hanem befogadni is a változást.

Van egy barátom, aki lelke mélyén tudta, hogy ott kellett volna hagynia az állását. Annyival többre volt képes, egyszerre csak túlnőtt a feladaton. Sokszor beszéltünk erről, de ő csak maradt ott, ahol kényelmes volt neki. Ismerned kell ezt a férfit. Ő a világ legkedvesebb embere, minta alkalmazott, korán megy dolgozni és sokáig benn marad. Egy nap azonban felhívott és azt mondta: Joel, nem fogod elhinni, mi történt velem: kirúgtak. Azt kérdeztem: Téged elbocsátottak? Ez úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy Teréz Anya kirabolt egy bankot. Ez lehetetlen. De néha, ha mi nem tesszük meg a lépést, Isten bezárja az ajtót és rákényszerít, hogy tovább menjünk. Ma ez az ember egy jelentős vállalat igazgató helyettese és tovább emelkedik, hogy teljes potenciálját elérje.

Ha Isten nem lett volna olyan jó, hogy bezárja azt az ajtót, akkor még mindig ott lenne. Barátaim, nem átlagosságra születtetek. Arra teremttettetek, hogy jelet hagyjatok generációnkon. Ha a dolgok felkavarodnak életedben, ajtók bezárulnak, változások következnek be, ne keseredj el, hogy újabb problémákkal kell megküzdened.

Maradj nyitott. Lehet, hogy Isten próbál végzeted felé vezetni. Jób azt mondta 29:18-ban: „Azt hittem, fészkemben fogok meghalni”.
Így késztet Isten arra, hogy kiterjeszd szárnyaid és te is meg tanulj szárnyalni. Ne ragaszkodj a régihez, a hagyományoshoz.


Akarj kilépni a kényelmi zónából, akarj valami újat kezdeni. Vagy talán egy olyan helyen vagy, ahol az ajtó teljesen bezárult mögötted, nem tudsz visszamenni. Ne légy negatív, keserű. Ez egy új korszak. Várd hittel, maradj reményteli.


Kelj fel minden reggel lelkesen, tudván, hogy Isten tenyérén tart. Ha megtanulod nemcsak elfogadni, hanem befogadni a változást, Isten megígéri, hogy újat fog tenni. Én felfedeztem, hogy Isten új dolga sokkal jobb, mint a régi. Talán nagyszerű sikereid voltak a múltban, de a legnagyobb sikereid a jövődben vannak.


Még nem élted meg a legjobb éveidet. Még nem játszottad le a legjobb játszmád. Még nem kötötted meg életed legjobb üzletét. Egyre magasabbra fogsz emelkedni. A szelek, amikről azt gondoltad, elpusztítanak, új szintre fognak repíteni. Meg fogod látni, hogy Isten olyan helyekre visz el, amiről álmodni sem mertél.

Joel Osteen Atya

Forrás: http://joel-atya.5mp.eu/ -