2017 - Április
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
2017 - Május
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
2017 - Június
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
Főoldal > Élmény beszámoló
Élmény beszámoló

Chamuel Arkangyal meditáció
 
Amit átéltem 
 

Chamuel Arkangyal meditáció
Vezette: Aysha


Amit átéltem:

Először is el kellett lazulni. A zene sokat segített, gyorsan elértem az az állapotot, amikor az elme éber, de a test mozdulatlan, szinte nem is éreztem. Mintha megszűnt volna, bár tudtam, hogy ott van. A tudatom meg kiélesedett...
Amikor a szívemet nyitottam ki, egy színarany lótuszvirág nyílt ki a szívcsakrámban! Sziromról sziromra, ezer szirmú lótusz! Csodás érzés és látvány volt!
És akkor el kellett indulni...
Elképzeltem magam körül a fehér fénygömböt, amiben fel is emelkedtem. Éreztem, hogy sok kötél köt a földhöz. Fogtam egy arany ollót, és elkezdtem elvágni a köteleket. Először a kisebbeket, és haladtam a vastagabbak felé. Már mindet elvágtam, de volt a végére egy nagyon vastag, amiről azt hittem nem tudom elvágni, de sikerült! No ezután elszabadult a fénygömb velem együtt, mint egy lufi! A tenger és egyéb tájak felett lebegtem a térben... Ekkor ki kellett dobálni, amire már nincs szükségem. Először megfogalmaztam, hogy mi az amit kidobok, de rájöttem, így túl lassan haladok és nincs is szükség rá. Ezért ezután már csak fogtam ami fekete volt, és kidobtam! Voltak ott kövek, meg sár, meg valami fekete nyúlós energia, amiket dobáltam kifelé. Már majdnem mindent kidobtam, és akkor egy hatalmas követ találtam, ami még nem hagyta, hogy a fénylufival még magasabbra emelkedjek. Ezt egy kicsit nehezebb volt kidobni, de sikerült! Láttam, ahogy beleesik a tengerbe és ott is marad. Nagy megkönnyebbülés volt, és csodálatos szabadság érzés kerített hatalmába. Ekkor mintha elszabadult volna a fénylufi, amiben voltam! Elkezdtem emelkedni egyre magasabbra megállíthatatlanul... Ezután egy kapuhoz értünk, egy hatalmas fehér fénykapu volt. Előtte Chamuel Arkangyal állt, és én még átadtam neki az utolsó fekete energiamasszát, amit a gömbömben találtam. Ezután azt éreztem, minden szennytől megszabadultam, és a szívemet hatalmas szeretet járta át, ami kiterjedt az egész lényemre. Nekem nem kulcs nyitotta a kaput, hanem a szívemből egy arany fénysugár lövellt ki, ami találkozott a kapun levő pecsét szerű mélyedéssel, és hatására a kapu kitárult! Mögötte nem láttam mást először, csak színarany energiát. Gondolkodás nélkül beléptem, mielőtt ez az instrukció elhangzott volna. Ahogy benn voltam, körülöttem csak arany fényt láttam, de aztán hozzászokott a szemem, és a legcsodálatosabb látvány tárult elém, amit el tudok képzelni: mindenhol fehér, arany, és a szivárvány minden színében tündöklő energia volt jelen, csodálatos virágos rétek, olyan gyönyörű táj, amiről még álmodni sem mertem volna. És mindent áthatott egy fehér fény, ami mindenből sugárzott! Amikor hozzászokott a szemem ehhez a fehérséghez, akkor láttam meg a színeket körülöttem, és a hatalmas Angyalokat, akik nagyon sokan voltak. Láttam Delfineket is, de ők nem halak voltak, hanem egy másik létezés Lényei, az alakjuk viszont Delfin volt, és úgy is sípoltak, mint a delfinek. De fura volt, mert értettem a nyelvüket... A kapuban három Hatalmas Lény várt, akik be is mutatkoztak: Shekinah, Chamuel, Sandalphon. Sandalphon mondta, hogy csak ideiglenesen van velem, de a másik két Lényről tudtam, hogy innentől mindig Velem marad. Hatalmas öröm és szeretet érzése volt jelen mindenhol! Leírhatatlan élmény volt ott lenni... És akkor táncolni kezdtem! Forogtam körbe-körbe vidáman, és átéltem, befogadtam a mindenütt jelen levő örömet és szeretetet. Ekkor hirtelen először szivárvány fények, majd arany fények kezdtek kisugározni belőlem minden irányba! Olyan volt, mintha magam is Nappá váltam volna... Ezután az Angyalok elkísértek az arany lépcsőhöz. Nem volt túl magas, de túl alacsony sem. Elindultam felfelé. Először kicsit nehezebben ment, de végül már az Angyalok emeltek egyre feljebb, a lábam már nem is érintette a lépcsőt, úgy lebegtem fel a Fénytemplom kapujához. Ez is fehér fényből volt, legalábbis annak láttam. Maga a Templom is fényből volt, de érdekes volt, mert nem volt igazán teteje. Valahogy olyan érzésem volt, hogy az Isteni energiák szőtték volna, és nem volt elhatárolódva a környezetétől, hanem beleolvadt. Mivel még ilyet nem láttam, nehéz volt elképzelni, de elengedtem a képet, és nem akartam mindenáron látni, könnyebb volt a fénykaput látni. Hatalmas kapu volt, és ugyanúgy nyílt, mint a lenti. A szívemből arany energianyaláb indult ki a kapuhoz, amitől az szélesre tárult. Már a lépcsőn gondolkodtam, mi lehet az ajándék, ami vár, de erre nem számítottam. Még a könnyem is kicsordul most is a meghatottságtól, amikor erre a jelenetre visszagondolok. Kitárult a kapu, és ahogy beléptem hatalmas Fénylény sereg vett körül! Voltak ott mindenhonnan az Univerzumból. Voltak Plejádokbeliek, Szíriusziak és még sok Angyal és Arkangyal, de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy nagyon sokan voltak, és a meglepetés az volt, hogy amikor beléptem az éreztem, hogy szó szerint HAZAÉRTEM! Ők a testvéreim, és közéjük, hozzájuk tartozom! Azonnal körbevettek, és úgy üdvözöltek, hogy fényt és szeretetet küldtek felém a Lényükből. Meghatottságomban elsírtam magam... Ennyire csodálatos érzést még soha nem éltem át. Soha, egészen mostanáig. És ha erre a jelenetre gondolok, hogy belépek a kapun, azonnal érzem újra az érzést, pedig most itt vagyok a munkahelyemen és a számítógépen gépelek...
Ami furcsa volt, hogy körbevettek, és úgy üdvözöltek, mintha tényleg hosszú útról tértem volna haza. Mosolyogtak, és átöleltek a fényükkel és szeretetükkel. Olyan érzés volt, mintha ezernyi kéz simogatna meg. Ezután odavezettek az arany fénnyalábhoz, ami fentről jött és nem láttam a végét, és beleálltam. Nagyon jó érzés volt, éreztem még mindig tisztulok. Ezután kiléptem, és megláttam a Leggyönyörűbb Fénylényt, akivel valaha találkoztam. Azonnal tudtam, hogy Én vagyok az! Pedig ez még nem hangzott el... Megláttam, és felkacagtam, és mint egy gyermek úgy rohantam a karjaiba! Az érdekes az volt, hogy amikor odaértem és átölelt, eggyéolvadtunk. Éreztem, ahogy átjár az energiája sejtszinten. Egy Lény lett belőlünk, és azt éreztem, hogy mindenfelé sugárzik belőlem az energia. Nem tudom hogy bírtam elviselni, határtalan érzés volt. Az az érdekes, hogy még mindig azt érzem, most is hogy írom ezt a memoárt, hogy Egyek Vagyunk. Érzem Őt Magamban, érzem, hogy az energiája jelen van bennem. Olyan tiszta, emelkedett érzés. Nagyon tetszik...
Ezután egy Fényoltárhoz vezettek, ahol ajándékok sorakoztak. Volt ott egy palást, egy korona, egy jogar, egy aranyalma, egy díszes nyaklánc szerűség, ami a szívcsakrámig leért és ott volt rajta valami szimbólum, de nem tudtam eléggé megnézni, és volt ott egy gyűrű is, ami azonnal felcsusszant az ujjamra. Csak azt láttam, hogy egy arany gyűrű amin egy hatalmas piros (de több színt is láttam benne, az alapszín viszont piros volt) kő van, amiben egy szimbólum van, de az nem egy fix ábra volt, hanem valamiféle energia, ami változott. Még nem tudom, hogy mire való, de majd kiderül... Egy Fénylény odalépett, és egy borsószem nagyságú fénygömböcskét adott a kezembe, ami nagyon erősen fénylett, nem is tudtam hirtelen megállapítani milyen színű, de azt hiszem ibolya volt fehér és arany fénnyel vegyülve. Kicsi volt, viszont nagyon erőteljes! És tudtam, mit kell tennem. Beletettem ezt a borsószemnyi energiát a harmadik szemem közepébe. Éreztem, ahogy eggyéolvad vele, és tudtam, hogy valami elkezdődött. Szétáradt az energiája először a fejemben, majd az egész testemben. Fura érzés volt. Ezután az oltár mögött egy olyan hatalmas Fénylény jelent meg, hogy nagyon fel kellett néznem, hogy lássam az arcát. Azt mondta, hogy mindez az ajándék, amit kaptam csodálatos, de a legfontosabb ajándékot még nem kaptam meg. Én úgy éreztem, ez tényleg fontos lesz számomra, amit most kapni fogok. (Most ahogy írom ezeket a sorokat, a harmadik szemem hirtelen bizseregni kezdett, mintha aktivizálódott volna az a borsófény, és olyan fura viszkető érzés is társul a bizsergés mellé...) Ekkor az oltár becsusszant a talajszintbe, és két Angyal segítségével átléptem mögé. Azt nem tudom, miért kellett ehhez támogatás, de éreztem, hogy így könnyebb volt, mintha magam léptem volna át. Ők ketten átemeltek... Ott álltam a hatalmas Fénylény előtt, de érdekes módon nem éreztem magam kicsinek. Ő elmosolyodott, és a kezében tartott valamit, ami egy olyan arany fénygömb volt, amiből arany fény sugárzott mindenfelé, és kb. teniszlabda nagyságú volt. Éreztem, hogy ez a fény nagyon erős! A Fénylény azt mondta, hogy ez a gömb tartalmazza a teremtő energiát, aminek a segítségével teremthetek a különböző síkokon. Majd felém nyújtotta a gömböt. Én megfogtam, és azonnal tudtam hol a helye. A szívembe helyeztem... és azonnal éreztem, hogy átjárja egész lényemet az energiája! Tudtam, hogy még elképzelni sem tudom, ez mit jelent, hogy ezt megkaphattam, de azt is tudtam, hogy hatalmas ajándékot kaptam, olyat, amire nem számítottam. Igazából semmire sem számítottam, teljesen nyitottan léptem be a Fénytemplomba, elvárások nélkül szabadon, csupán szeretettel és fénnyel töltekezve. Már ez a momentum mindent megért...
A hatalmas Lény mögött volt a Teremtés tere. Egy érdekes fénygöm volt, aminek csak az egyik félgömb felét láttam, hiszen a másik fele alattam volt. A Fénylény félreállt, és utat engedett a gömb felé. Beléptem... Ekkor Aysha mondta, hogy csak jó dolgokat képzeljünk el. Nekem persze eszembe jutott, hogy rosszak is léteznek, de valahogy szerencsére egy sem jutott eszembe ezekből. Tudtam, hogy csak azokra gondoljak erősen, amiket meg akarok teremteni. Így tettem. Először találkoztam a Duáltársammal, aki egy csodálatos férfi képében jelent meg. Azonnal felismertük egymást, és átölelt, és olyan nagyon boldog voltam ettől! Ezután láttam, hogy kézen fogva megyünk az utunkon, amit együtt terveztünk el. Ezután azt láttam, hogy látom és hallom az Angyalokat, Arkangyalokat, Felemelkedett Mestereket. Tisztán kommunikáltam velük, és együtt dolgoztunk a Fény Földre hozásán. És ekkor el kellett hagyni a teremtés helyét. Könnyedén léptem ki, mintha lebegnék. Lassan ki kellett menni a templomból, vissza a lépcsőhöz. Meg kell mondjam, nem szívesen hagytam ott Fénytestvéreimet, nem nagyon akaródzott visszajönni ide a Földre, de aztán rájöttem, hogy küldetésem van és végül örültem, hogy mindezt megtehetem, és mindjárt könnyebb volt visszajönni. A három hatalmas Lény velem maradt végig, akikkel a kapunál találkoztam. Most is érzem Őket... Gyorsan tértem vissza a testembe, de finoman, és kellemes érzések voltak csak bennem. Nem tudtam mindezt akkor elmondani, mert túl sok érzelem volt bennem ehhez. Megszólalni is alig tudtam...
Hát tulajdonképpen ez történt. Most vannak bennem olyan gondolatok, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de tudom, hogy igaz. Érzem, hogy igaz. Persze még dolgozni kell azon, hogy meg is tudjam valósítani, de már tudom mit tegyek. Hagyom magam vezetni az Angyalok által... Ők tudják, mennyit bírok el most, és merre menjek, hogy mielőbb megtaláljam az Igaz Utamat.