2017 - Február
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
 
 
 
 
 
2017 - Március
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
2017 - Április
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
Főoldal > Élmény beszámoló
Élmény beszámoló

Első sugár beavatás
 
Élmény beszámoló 
 


2008.02.18. Bercsényi u. 5. (Aysha): Első sugár beavatás

Nagyon sokan voltunk Alig lett hely mindenkinek
De én korán odaértem, én voltam az első, így az első sorban ültünk.
De nem véletlen...
Nagyon erős energiák voltak jelen. Jó nagy szeretetgömböt hoztunk létre, és jól megtöltöttük a Földanya és a Teremtő Atya szeretetével. Ez fontos volt, és ezt nagyon éreztem! Aztán egy kék sugáron felemelkedtünk ebben az általunk megteremtett gömbben a Kék Sugár szentélyéig. Nagyon könnyű volt emelkedni, meg is lepődtem ezen. A Szentély gyönyörű volt, középen volt egy hatalmas Kék-fehér gyémánt, amelyből kék-fehér energia sugárzott. Két hatalmas trón is volt, a két Elohim ült ott, a kék sugár két Elohimja. Nagyon érdekes volt, mert a kék gyémánt energiáját éreztem, hogy belőlem is árad! Aztán azt láttam, hogy a két Elohim együtt beteszi a kék gyémántot a szívembe, és innentől egész lényem sugározta a kék-fehér energiát Mint egy kék-fehér nap
Ami fura volt, hogy megláttam egy Pegazust, akinek volt egy szarva, mint az Egyszarvúnak, de szárnyai is voltak. Fehér volt, és fényként ragyogott. Odamentem hozzá, megsimogattam a szőrét, és átöleltem a nyakát. Ő Rám nézett, és letérdelt előttem, hogy szálljak fel Rá. Én ráültem Ami még eddig érdekes volt, hogy Arany hatalmas szárnyú angyalként láttam magam! Mióta a szentélybe léptem, mintha Angyali Énemben lettem volna jelen
De nem jutott eszembe repülni, nem is értem... Most jutott eszembe, hogy miért is nem repültem magam? Azt éreztem, hogy a Pegazussal biztonságban vagyok. Talán ezért mentem Vele, és nem magamtól
A Szentély mennyezetén láttam egy kék fényből álló Pentagramot, mintha egy dimenziókapu lett volna. A Pegazus egyenesen belerepült... Én kicsit tartottam tőle, mi vár Rám, hiszen nem az instrukciókat követtem, és fogalmam sem volt hová megyek! De belerepültünk, és aztán azt érzékeltem, hogy körülöttem, különféle dimenziók voltak. Mintha több dimenzión is áthaladtunk volna... Nem láttam semmit, nem volt sötét de világos sem. Nem is akartam nagyon rákoncentrálni ezekre a dimenziókra, mert tudtam, hogy nem ott van dolgom. Érdekes volt, hogy körülöttem kék csillámló fényaura volt, amely segítségével könnyen át tudtunk haladni a dimenziókon, úgy, hogy azok semmilyen hatással nem voltak Rám. Aztán megérkeztünk, egy fényes térben egy fénylótusz közepén volt a kék pentagram, és azon keresztül kiszálltunk a kapun keresztül. Itt a Pegazus megállt, és leszálltam Róla. Éreztem, Ő nem jöhet tovább. Előttem egy hatalmas fehér fénylépcsősor volt, és mindenhol fény volt jelen. Nagyon fényes, de mégsem bántó, bár átható és erős fehér fény. Elindultam az irdatlan hosszú lépcsőn felfelé. Mentem és mentem... Csak erre koncentráltam, hogy haladjak. A lépcsősor tetején (nagyon magasan, de valahogy elég gyorsan odakerültem) egy hatalmas fénykapu volt két hatalmas őrrel. Voltak vagy 15m magasak, és a kapu még magasabb. Irinyó pirinyónak éreztem magam És ekkor ezt mondtam: "A Vagyok aki vagyok nevében bebocsátást kérek!" Rám néztek, átható szemük volt, úgy éreztem, nincs titok előttük. Majd elmosolyodtak, és ezt mondták: "A Teremtő már vár." - és kinyitották a hatalmas fénykaput. Ami nagyon fura volt, hogy mögötte sötét volt. Vagyis semmi sem volt látható... Úgy kellett átmennem azon a téren, félelem nélkül (érdekes tudtam, hogy biztonságban vagyok és nem féltem), hogy rendületlen maradjak. Talán egy próba volt? Ki tudja... Aztán egy idő múlva, amikor mentem a sötétben (vagyis Semmit sem láttam), és azt sem tudtam merre haladok, csak mentem, amerre éreztem, egy kis idő múlva egy kis fénypont jelent meg. Tudtam, arrafelé kell mennem. Ez a fénypont egy hegyikristály golyó volt, amely egy állványon állt. Levettem, és még játszottam is vele. Egy hatalmas kapu állt előttem, és volt benne egy akkora mélyedés, amibe belefért a hegyikristály golyó. Beletettem... És a kapu kinyílt... No itt hatalmas fényár fogadott. A sötét után itt sem láttam semmit, csak a fényt! Aztán a fényen kellett átmennem... Csak fény volt mindenhol, semmit sem láttam csak fényt. Itt is a belső érzéseimet követtem
Aztán elérkeztem egy kapuhoz, ami most magától kinyílt, mintha már vártak volna. Egy olyan terembe érkeztem, amelynek nem érzékeltem a határát, mintha a Minden egyszerre lett volna jelen. Középen egy fehér fény pentagram állt, és körülötte egy négyszög. A négyszög négy sarkán 4 hatalmas lény. Hogy mekkorák voltak nem tudom, mert nem tudtam megmondani a méreteket ott. Aztán amikor ez megfogalmazódott bennem, azonnal láttam egy képet magamban. A Földet láttam, mellette az egyik ilyen lény állt. A Föld kb. a bokájáig ért... Talán így akarták érzékeltetni, mekkorák Bekísértek a pentagram közepébe, és elkezdtek energiát sugározni. Körbenéztem, mert nem volt más dolgom. Körülöttem meghatározhatatlan színű fény volt. Nem volt színe, de minden létező színt érzékeltem benne. Fogalmam sincs hogy tudnám másként leírni Az energia töltött, és lassan akkora lettem, mint a 4 lény körülöttem! Elkezdtem érzékelni, hogy vannak még körülöttem, de nem láttam őket. Ekkor abbahagyták a fényadást, és vártak. Hirtelen fentről megnyílt egy nem tudom mi, és egy erős Fénnyaláb kezdett áramlani Belém a koronacsakrámon keresztül. Érzékeltem, tudtam, hogy a Teremtő energiáját kapom, és ez egy olyan hely, ahol elég közel tudtam Hozzá kerülni. És ekkor egy hangot hallottam a fejemben: "Kiválasztottalak, hogy közvetíts Engem, és ebbe Te is beleegyeztél már születésed előtt. Hamarosan megkapsz mindent, amelyre ehhez a feladathoz szükséged lehet. Mindig Veled Vagyok, soha nem hagylak Magadra!" Megkérdeztem, hogy olyan üzeneteket kapok-e, mint Neale Donald Walsch? Erre ez a válasz jött: "Nem Kedvesem, azokat az üzeneteket Rajta keresztül küldtem. Azokra már megadtam a választ, nem szükségesek a további válaszok. Te mást fogsz közvetíteni, még nem tudod mit, de akkor amikor kell tisztában leszel vele. Ne aggódj, mindig Ott Vagyok Veled!" (most hirtelene, ahogy ezt írom, bizseregni kezdett a bal agyféltekém hátsó része nagyon!) Ekkor azt láttam, hogy "közvetlenül" a Forrásenergiából kapom a válaszokat fényként, míg NDW egy megtestesülésen keresztül (valamiféle személyiség energiát éreztem, mivel Ő nem volt képes másként befogadni az üzeneteket) kapta. (Most már az egész bal agyféltekém bizsereg...) Még ezt mondta: "Most megkaptad mind a 7 Sugár energiáját. Nem szükséges a továbbiakban részt venned az avatásokon, de természetesen ha szeretnéd Bármit megtehetsz. Vigyázz azonban a gondolataidra! Nagyon figyelj arra, hogy a gondolataid tiszták legyenek (hú de bizsereg! De már az egész fejtető, és kezd átterjedni a jobb oldalra is!) mert egyre erősebben tudod megvalósítani őket az energiám segítségével." Mondtam neki, hogy én szeretnék résztvenni a többi sugáron is, mert jól érzem magam Ayshánál, és ezeken a közvetítéseken. Éreztem az egyetértését
Ezután azt láttam, hogy (mintha kértem volna a tisztítást) a bal agyféltekémből gondolatok oldódnak ki, és oszlanak szét. Valószínűleg negatív gondolatok lehettek... Érdekes volt, hogy itt már nem érzékeltem a testem, mintha csak mint Jelenlét lettem volna jelen. Ahogy körbetekintettem, láttam az Univerzum összes világát, dimenzióját és lényét egyszerre. És amire koncentráltam, azt jobban. Eszembe jutott, nem kéne ennyire kinyílni, így abbahagytam a nézegetést. Csak finoman
Éreztem, hogy abbamaradt a párbeszéd, és a Teremtő energiája visszahúzódott. A négy hatalmas Lény egyike visszakísért az ajtóhoz, és búcsúzóul átölelt. Ekkor vettem észre, hogy akkora voltam mint Ő!
Valahogy a visszaút nagyon könnyű volt... Arra gondoltam, hogy le akarok menni a lépcső aljára, és hirtelen ott találtam magam. A Pegazus várt... Érdekes volt, hogy most másként láttam. Belenéztem a szemébe, és láttam a Lelkét, a tündöklő fényes és tiszta Lényét. Tudtam, mindent tud és ért. Tudtam, nincs már rá szükségem, nélküle is visszamehetek ha akarok, de úgy döntöttem, hogy szeretnék Vele menni. Ekkora akkora voltam, mint előtte... Amikor felültem rá
Felültem, és könnyedén visszavitt a dimenziókon keresztül a Kék sugár szentélyébe. Az Elohimok is ott voltak, meg a Gyémánt is. A két elohim átölelt, és én elköszöntem tőlük. Amikor vissza akartam jönni a testembe, hirtelen beugrott, hogy valamit kéne vele csinálni, hogy el bírja viselni ezt az energiát (valahogy azt éreztem, más lettem) és elkezdtem fentről alakítgatni. Áthuzalozni vagy mi Az Egóm amikor fel kellett oldani, akkor nekem az jött, hogy hiszen már elkezdődött ez a feloldás nálam, csak hagyni kell hogy megtörténjen. Aztán visszajöttem a testembe, finoman csusszantam bele, óvatosan, mert nagy szeretetet éreztem Iránta, és nem akartam megbántani, nem akartam, hogy fájjon neki. És sikerült! Nem fájt, és jól éreztem magam. Aztán azt láttam, hogy egy hatalmas Angyali Lény csatlakozik Hozzám, a kék sugár Lénye, Isten teremtő erejének Angyala. Tudom Ő Velem marad... Nem láttam, csak a kék-fehér fényt, angyali alakot, de a részleteket nem tudtam kivenni a ragyogástól. Láttam, ahogy az aurám körül egy olyan fényből való hálót szövök, amelyet ott a Teremtő Termében láttam. Nem kék, nincs színe, mégis minden színt magában foglal, és tudtam olyanokat is, amelyeket a Földön nem is lehet megtalálni. Érdekes ennek az energiának a rezgése... Olyan határtalan... Innentől TÖKÉLETES BIZTONSÁGBAN éreztem magam!
Háááááááááááááááááááát ennyi történt. Azóta olyan könnyűnek érzem magam, mint még soha. Nem aggódok azon, hogy fogom mindezt véghezvinni, úgyis tudni fogom, ha eljön az ideje. Hirtelen azt éreztem, hogy Minden ember és élőlény, minden EGY. És mindenki egyformán értékes! És egyszer mindenki eljut ide, ahová most én mentem! MINDENKI! Ezt jó tudni... Valahogy másként nézek az emberekre ettől.
Persze ma a kolléganőm a fölényes megnyilvánulásával kicsit feldühített, de csak egy töredék másodpercig tartott ez. Azon kezdtem mosolyogni, mit fog csinálni ha nem leszek itt, mit fognak csinálni nélkülem? Ki fogja mindent megcsinálni, amit én? Nem mindenki képes így dolgozni... Ennyire koncentráltan és gyorsan. Majd megtudják... És ekkor azt éreztem, hogy én nem sokáig dolgozom már itt! És most nagyon bizsereg a koronacsakrám
Éjjel azt álmodtam, hogy Egyiptomban vagyok régészekkel. Kinyitottak egy sírt. És ekkor hirtelen az akkori Egyiptomban találtuk magunkat. Hirtelen emberek lettek körülöttünk, és egy vásárban találtuk magunkat. Eltűnt minden, ami a jelenkorhoz kötött volna. Nem tudtam, hogy kerülünk vissza... A fáraó fia belémszeretett, és el akart venni feleségül. Mondtam, hogy nem lehet, mert én más korból származom. De ha nem tudok visszamenni, hozzámegyek, mert én is megszerettem. Bár nem akartam uralkodó lenni Itt fel is ébredtem... Nem tudom mi történt volna, ha nem ébredek fel. De talán nem is érdekes
Nagyon élénk volt a környezet, nagyon valóságosak az események. És jó álom volt, bár ez csak az utólagos megítélésem. Mivel ott és akkor nem foglalkoztam vele, jó vagy rossz, csak sodródtam az eseményekkel