2017 - Április
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
2017 - Május
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
2017 - Június
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
Főoldal > Élmény beszámoló
Élmény beszámoló

Koronacsakra beavatás
 
Élmény beszámoló 
 


2007.12.17

Koronacsakra beavatás (Aysha - Bercsényi u. 5.):

Ami történt:

Amikor Aysha felolvasta Toth könyvéből a szöveget, nagyon bizsergett a hátam, és az oldalam is. Olyan furi érzés, amikor az ember tudja, hogy történik valami, de nem tudja mi az, viszont erőteljesen érzi.
Nagyon ismerős volt amit olvasott. Mintha ezt én már tudtam volna
Amikor a szívet kellett megnyitni, akkor azt éreztem, hogy a rózsaszín lótuszvirág élővé válik a szívemben, és láttam, ahogy kibontja a szirmait. Először kicsit fájt is, de aztán elmúlt a fájdalom. Éreztem, ahogy a virág életre kel, és egyfolytában nyitja a szirmait. Mintha pulzálna. Érdekes volt, hogy van egy Ankh kereszt láncom, amit az ágyamnál tartok. Reggel éreztem, hogy vegyem fel! És amikor a kaput ki kellett nyitni, ez volt a kulcs! Az Ankh kereszt volt a kulcs hozzá Felettem volt, kinyitottam, és könnyedén átléptem rajta. Beletettem az Ankh-ot a pontosan neki szánt résbe, és a kapu nagy szárnyai szépen lassan kinyíltak. Odaát először nem tudtam felfogni mit látok, mert minden fehér-arany színben úszott. Aztán egy gyönyörű táj jelent meg előttem, szivárványokkal, virágokkal, zöld erdőkkel. Egy hegy tetején álltam, és egy síkságra tekintettem. Érdekes, hogy előtte láttam, ahogy felmásztam a hegyre, eléggé kemény volt az út, mert majdnem 90 fokos volt az emelkedő. Amikor magamba néztem, voltak bennem sötét részek, és nagyon jól láttam ezeket. Nem féltem tőlük, hanem tudtam, hogy mivel látom és megismerem őket, tudok velük kezdeni valamit, hogy végül ne legyenek bennem. Érdekes volt, mert a végén ezt húztam: Szabadulj meg a belső sötét részeidtől, én segítek ebben. Mihály Arkangyal
Toth-ot jól láttam. Egyiptomi Férfiként jelent meg előttem, egyiptomi ruhában, szépben de egyszerűben. Éreztem, hogy gazdag, de nem hivalkodó, "szerény" és bölcs. Elém állt és úgy üdvözölt, mint egy régi ismerőst. Megjelentek képek a tudatomban, mintha a lánya lettem volna valamikor, meg a felesége. Fura volt... Mondtam neki, hogy bocsi, biztos csak képzelődöm, szeretném látni az igazat! És akkor láttam magam kislányként, hogy körülötte játszok, és megnőttem, és már mellette láttam magam. Aztán tanítványa lettem, és ennyire emlékszem. Háromszor mondta el nekem, hogy a lánya voltam, meg a felsége, meg a tanítványa is. Nem tudtam miért ismételgeti, de lehet, hogy volt rá oka... Többször elmondta ezt is: "Már mindent megtanítottam neked. Emlékezz!" No ez jó... Hogyan???
Buddhát nem tudtam igazán látni, valahogy vele nem éreztem akkora összehangolódást. Láttam hercegként, aztán aszkétaként, igazi kövér buddhaként, végül beállt egy meditáló, vékony alak képévé, aki csak ezt sugározza: a legjobb az arany középút! Sugárzott belőle a Béke.
Azt hiszem a kapunyílásnál Szent Germaint hívtuk, és Ő segített át minket. De összefolynak a dolgok... Nem az a lényeg, mikor mi történt, hanem hogy mi történt...
Amikor a második kapun kellett átlépni, az nagyon érdekes volt. Toth állt előttem, kitárt karokkal. Én meg gondolkodás nélkül beálltam az Ő enegiájába. Eggyéváltunk. Érdekes volt, mert a testem eggyévált az Ő energiatestével, de a tudatom különálló maradt! Valahogy éreztem, hogy egyek is vagyunk, meg különállóak is. No ez tényleg nagyon fura érzés volt. Ebben az egységben emelkedtem fel a második kapun át. Hirtelen az űrben találtam magam. Magam alatt egy DNS spirálszerűséget láttam, sok szálból volt összefonódva, és úgy nézett ki, hogy él. Pulzált és érdekes módon változtatta az alakját, illetve bizonyos helyeken meggörbült, mintha ott más lenne a tér. Tudtam, hogy az IDŐ-t látom. Nem tudtam melyik az eleje és a vége, mindenhol láttam. Egyenes volt, de mintha egy körben teljesedett volna ki, ami ráadásul egy spirál is volt. Nagyon nehéz volt látnom, mert fura volt! Éreztem, hogy ami a pulzáló időszálakon belül történik, az hat az időre. Mintha a résztvevők hatnának az időre és a térre. A múltat tudtam, hogy láthatom, de a jövőt csak több lehetséges verzióban, mintha egy szál szétágazna sok szálra. Tényleg nagyon érdekes és fura látvány volt. Ezután azt láttam, hogy a jobb kezemben tartom a Galaxisunkat. Nem a Naprendszerünket, hanem az egész Galaxist! Ennyire piciny volt! És körbenéztem, és sok Galaxis volt körülöttem. Nem érzékeltem a végét a térnek.
Ezután megkérdeztük, hogy mi a feladatunk az életben, mi az életcélunk. Nekem először nem jött sem kép, sem érzés semmi. Aztán hirtelen egy hangot hallottam: "Átlényegülés!" Többször elmondta (ez fura volt, mert mintha mindent háromszor hallottam volna...) Kérdeztem mit jelent? És láttam, hogy Fénnyé válok. És utána azt láttam, hogy a jobb kezemmel (gondolom a ható/teremtő kezem) az embereket felemelem magamhoz! Ők is Fénnyé váltak a segítségemmel. A koronacsakrájukra tettem a kezem, és így emeltem fel Őket, akik készen álltak. Ez lenne a feladatom? Érdekes... Ekkor hirtelen megjelent egy másik Lény előttem, és tudtam, hogy Ő a Párom. Ő is ugyanezt csinálta, mint én, felemelte az embereket a Fénybe. Átöleltük egymást, és ezután együtt sokkal több embert emeltünk fel, mintha egyedül tettük volna. Megsokszorozódott ez a hatás. Tudtam, hogy nélküle is tudom csinálni a feladatomat, de Vele sokkal hatékonyabban. És Ő is tudja nélkülem, de velem hatékonyabb. Remélem találkozunk, és együtt végezzük a feladatot. Fura volt, hogy semmi fizikai cél nem jött. Mintha az nem lenne fontos, mivel mindenünk megvan. Érdekes
Végül Raziel Arkangyal jött a botjával. Odanyújtotta nekem, én megfogtam, és a botból átáramlottak az energiák belém. Így egyenlítődtek ki a csakraenergiák. Könnyű volt! Nagyon könnyűnek éreztem ezt a kiegyenlítést. Raziel adott nekem egy ugyanolyan botot, mint az Övé. Mintha megkettőződött volna a bot. Mondta, hogy használjam bátran! Magamnak remekül tudom majd vele rendezni az energiáimat, ha szükségem lesz rá. Aztán hazafelé a villamoson majdnem elhánytam magam, mert felfordult a gyomrom, és hazáig rosszul voltam... De aztán elmúlt