2017 - Január
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
 
2017 - Február
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
 
 
 
 
 
2017 - Március
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
Főoldal > Ősi hagyaték
Acambaro-i leletek
 
Ma úgy tudjuk, hogy a dinoszauruszok kb. 65 millió éve kihaltak, az emberiség története pedig nem tekint vissza 2 millió évre sem, tehát e két faj semmiképpen sem találkozhatott. Ennek azonban ellentmondani látszanak az amerikai kontinensen fellelt rendkívül különös régészeti leletek. 
 

 Acambaro-i leletek

Ma úgy tudjuk, hogy a dinoszauruszok kb. 65 millió éve kihaltak, az emberiség története pedig nem tekint vissza 2 millió évre sem, tehát e két faj semmiképpen sem találkozhatott. Ennek azonban ellentmondani látszanak az amerikai kontinensen fellelt rendkívül különös régészeti leletek.

A történet 1944 júliusában kezdődött, amikor Waldemar Julsrud, Mexikóba kivándorolt, és Acambaroban letelepedett német kereskedő, egy nagyobb esőzés utáni lovaglása alkalmával furcsa kerámiafigurákra lett figyelmes, melyeket a víz mosott ki a föld alól. Mivel mindig vonzódott a művészeti emlékekhez, szerény fizetésért helybeli munkásokat toborzott, és segítségükkel megkezdte a lelőhely feltárását. Hihetetlen meglepetések vártak rájuk.


Nyolc évvel később Julsrud több mint 30.000 kerámiafigura tulajdonosának mondhatta magát. A legnagyobb figura magassága 98 cm, a leghosszabb meghaladja a másfél métert is, bár nagyon nagy többségük arasznyi méretű. A tárgyak között akadnak – mondhatni – „szokásos” régészeti leletek: emberábrázolások, edények, pipák, ám felbukkannak sokkal meglepőbb tárgyak is, például stilizált ábrázolású – némileg matrjoska babára emlékeztető – múmiák.


A szenzációt azonban nem ezek, hanem a különböző állatokról mintázott szobrok jelentették a kutatóknak, ugyanis itt megtalálhatók voltak mamutok, különböző fajta dinoszauruszok, sőt emberek és őshüllők közösen, mintegy szoborcsoportban ábrázolva. Láthatunk kölyök-dinoszauruszt etető asszonyt, ősállat farkába kapaszkodó – vagy épp azon lovagló – embert, véres összecsapásokat ember és állat között, sőt felbukkannak olyan figurák is, melyeket a paleontológusoknak nem sikerült azonosítaniuk. Kétségtelen, hogy akad néhány „fantázialény” is a szobrok között, nagy többségüket azonban a szakembereknek sikerült besorolni az általuk ismert lények közé.


Amikor híre ment a feltárásnak, néhány régész meglátogatta ezt az eldugott városkát, ám amint meglátták a dinoszaurusz figurákat, szinte elmenekültek. 1954-ben a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet kiküldte négy régészét a helyszínre, akik megállapították, hogy az ásatások szabályosan folynak, de jelentésükben mégis kritikusan nyilvánultak meg. Nem így gondolkodott azonban a rendkívül szerteágazó érdeklődéséről ismert Charles H. Hapgood, a New Hampshire Egyetem antropológia és történelem professzora. Acambaroban való megjelenése új fejezetet nyitott a kutatásban.



Hapgood professzor szinte egész életében foglalkozott az acambaroi leletekkel, többször járt Mexikóban, segítette a kutatást. Waldemar Julsrudról, mint a tudomány iránt elkötelezett emberről beszélt, aki soha nem próbálta meg anyagi haszonszerzés céljára felhasználni gyűjteményét. A helyi lakosság is támogatta a feltárást, sőt Acambaro város rendőrfőnöke, Altimarino parancsnok engedélyezte, hogy a település egész területén ásatásokat végezzenek.

1968-ban aztán a professzor kapott pár olyan mintát, melyben szerves anyagok voltak, így C14-es módszerrel kormeghatározást tudott végeztetni a westwoodi Teledyne izotóplaboratóriummal. A vizsgálat eredménye szerint a dinoszaurusz-szobrocskák 6500 évesnek bizonyultak. A későbbiekben több különböző laboratóriumban vetették alá ehhez hasonló vizsgálatoknak a kerámiafigurákat, az eredmények 4500 – 6500 évesnek becsülik a leleteket.


Hapgood professzor 1982-es halála után nem sokkal John H. Tierney kezdett érdeklődést mutatni a szobrok iránt. Az 1990-es években többször vizsgáltatta be a leletek korát, később csatlakozott hozzá Dr. Don R. Patton geológus és Dr. Dennis Swift – aki bármennyire is meglepő, teológiából diplomázott –, akik a Julsrud-hagyatékot megmentendő, múzeumot kívántak emelni a különleges leleteknek.


Eme fáradozásaiknak köszönhetően nyílt meg 2002 februárjában Acambaroban a Museo Waldemar Julsrud (a múzeumnak honlapja is van, mely a következő címen érhető el: http://www.acambaro.gob.mx/cultura/julsrud.htm (az oldalt a Mexikói kormány valamilyen "politikai" okból kifolyólag törölte. -a Szerk.). Így hozzáférhetővé váltak a nagy nyilvánosság számára is ezek a rendkívüli leletek, valamint a tudományos világ is kénytelen tudomásul venni a szobrok létezését, melyek csupán létükkel megváltoztathatnák a múltról alkotott összes nézetünket.

Az alábbi linken további képeket lehet megtekinteni a szobrokról:
http://www.bible.ca/tracks/tracks-acambaro-dinos.htm


 


 


Forrás: sfportal.hu