2017 - Szeptember
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017 - Október
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 
 
 
 
2017 - November
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
 
Főoldal > Ősi hagyaték
A MAGYAR BIBLIA
 
Magyar Bibliánkban igazságokat és a Mah-Gar nép történetét – a világ teremtésétől kezdve – a Káldeusok irták meg legelőször, mert ők az „írás feltalálói”.

 
 

MIÉRT „BIBLIA”?

 

Bevezetőül megakarjuk indokolni, hogy a káldeusok szerinti írásokat és hagyományokat összesítő könyvünk címében miért használjuk a „BIBLIA” elnevezést. . .?biblia

Általában úgy tanítják, hogy a „biblia” a görög nyelv „biblos” vagy „biblon” szavának többes számú kifejezése és jelentése „könyvek” lenne.  Azonban sem a „biblos”, sem a „biblon” görög szónak nincs ilyen többes számú esete.  A görög nyelvet tanító ismertetések a „biblia” szót görögből átfejtett (etimologizált) latin szónak mondják, viszont a latin nyelvnek nincs „biblia” szava.  Így a „biblos”, „biblon” és a „biblia” szavaknak eredetét a káldeusoknál kereshetjük, már csak azért is, mert a görögök – a „klasszikusnak” nevezett tudásuk legnagyobb részét a káldeusok hagyatékából sajátították ki.  A „BIBLIA” szónak három féle változatát láthatjuk a káldeus ékiratok szerint: 

 

 

A MAGYAR BIBLIA

 

Magyar Bibliánkban igazságokat és a Mah-Gar nép történetét – a világ teremtésétől kezdve – a Káldeusok irták meg legelőször, mert ők az „írás feltalálói”.

            Az ő országuk – az özönvíz előtt – hatalmas volt és nagy tudásukkal uralkodtak mind azokon a testvérnépeken, akik – a mai történelmi elnevezések szerint – Szkítiában, Sarmatiában, Médiában és Egyiptomban laktak.

            A datolya pálmákkal teli folyamközben, a meleg éghajlaton, hatalmas városaik voltak a két folyó mentén, ahol az egyik folyó neve BARANA és a másik INDIGNA volt régen.

            Mind a két folyam az Ar-Ar hegységből ered.  Arról a vidékről, amit a héberek bibliája KUS FÖLDJÉNEK nevez.  Nagy királyuk NIMRUD volt, aki városaikat építette és a tudományt, és a tűzet az égből hozta magával. 

 

 

KEZDETBEN

 

1.           Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő.  A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett.  Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hitük.  Neve: ÍZ: 

2.           Íz „volt” a Kezdetben és „van” örökké a Minden felett.

3.           ÍZ alatt nyugodott a Csend.  Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot.  Az ősanyagában – az ős vizet.  Az ősvízben – az Élet ígéretét.  E három egységét is hittük.  Neve: TEN. 

4.           Így lett nekünk a „Kezdet”: ÍZ-TEN. 

 

 

A LÉLEK TEREMTÉSE

 

1.      ÍZ-TEN – végtelen ködökben rejtőző – erejéből villámként vált ki a Fény, de nem tűnt el, mint a lecsapó villám, hanem lett Világossággá és örök maradt.

2.      ÍZ-TEN „elsője” . . . a Világosság.  Első akarata, első teremtménye az örökkévalóságban.  Mielőtt élet „lett”, Világosság „VAN”. 

3.      Égi, örök tűz, tisztaság és igazság lakozik a Világosságban – ÍZ-TEN első gyermekében.

4.      A Teremtő így lesz egy teremtményével, hisz a Világosság az ÍZ-TEN megnyilatkozása. 

5.      A Világosság – ÍZ-TEN örök titkaként lakozik a Lélekben. 

6.      Tartalmat ad  az életnek, meleggé teszi azt és benne él ÍZ-TEN lehelete is.

7.      Maga ÍZ-TEN – az Ő hatalmas erejével – él a Lélekben.  Ezért hívjuk ÍZ-TEN-t – a Lélek szerint és a Lélek által – így: ÉN-LÉLEK (ÉN-LIL).

8.      Azért teremtette ÍZ-TEN a Lelket, hogy benne mindenütt és mindenkoron lakozzék.  Az élő Lélek – ÍZ-TEN hajléka. 

És így van ez jól.

 

AZ ÉLET TEREMTÉSE

 

1.      ÍZ-TEN a végtelenekben sűrítette össze az Erőt.  Az Erőből pattant ki a Fény és lett Világosság. 

2.      A Fény melege vízzé váltóztatta a végtelenek ködét és a Fény – mint ÍZ-TEN magja – behatolt a vizek mélységébe. 

3.      ÍZ-TEN úgy akarta, hogy a vizek mélységéből virágként fakadjon az Élet . . . és úgy lett. 

4.      Az ősvíz így lett az Anya-Erő, mely Életet szül. 

5.      AMA-PALIL-nak (Ősanyának) neveztük őt.

6.      Első magzat-virága NIN-TI lett, ki az Élet folytonosítója.

7.      Benne él az „egek anyja” – Dingir IL-AMA – is, mert életadó ereje az egektől a földekig és a földektől az egekig ért.

8.      Mert csak egek voltak a földek előtt és azután teremtettek a földek az egek között.

9.      NIN-TI az égig érő életfa is, földi gyökér-nedvét az egek erejéből kapja.

10.  Az égig érő üveghegy is ő.  Rajta keresztül tündököl a földre az égi fényben ragyogó tisztaság, hűség és makulátlanság igazsága. 

11.  Ezért neveztük őt az „égig érő Nagyasszony”-nak – NIN-KURSÁG-nak.

12.  Így teremtette ÍZ-TEN NIN-TI-t, az Élet adóját és szűzi érintetlen valóságából – belőle – általa – az Életet. . . és jól tette. 

 

 

A VILÁGOK, FÖLDEK ÉS AZ EMBER TEREMTÉSE

 

1.      ÍZ-TEN örök tüzet gerjesztett, melynek ereje KI-áradt.  Az örök tűzből lettek a Napok és éltetik a Világosság világait ÍZ-TEN nagy akarata szerint.

2.      A napból árad minden KI-re ÍZ-TEN örök tüzének fénye és éltető melege. 

3.      Anyaggá lett így a KI, melyet ÍZ-TEN akarata bolygókká, földekké gyúrt egybe és ezek űzik, hajtják egymást a Nap erejében – ÍZ-TEN nagy rendje szerint.  És ez a nagy Rend – ÍZ-TEN örök törvénye.

4.      ÉN-KI nevet adtunk ÍZ-TEN – anyagban rejtett – örök erejének, mely teremtett minden anyagot és minden testet. 

5.      Ahogyan ÉN-LIL a Lélek ereje, ura és elosztója, úgy ÉN-KI minden anyag teremtője és titkos ereje.

6.      Lepkeszárnyon szállt rá ÉN-KI az élet vizéből fakadt NIN-TI élő virág szirmára.

7.      Az élő lepke hímpora termékenyítette meg azt és éledt belőle LIL-I-AM,  a Lelkek Anyja, NIN-TI életet adó virágának nyolc virág-ágával. 

8.      A nyolcból „hét” virág lett az Élet Ígérete.  A nyolcadikban életre kelt maga az Élet anyja – a legkisebb – a kis NIN-TI. 

9.      A LIL-I-AM – a hét virágával sokasította be az egeket az égilakó szellemekkel, akik a világok őrei és vigyázói lettek.

10.  Amikor aztán minden égi rendnek már meg volt a saját vigyázója, így szóltak egymáshoz az égilakók:  „Teremtsünk embert, hogy legyen a földeknek is vigyázója.”

11.  ÉN-KI-hez ért ez az óhaj és ÍZ-TEN – ÉN-KI ereje által – egyik földporát keverte össze az Élet Vizével és formált belőle embert – a maga képére. 

12.  És amikor ÉN-KI megformálta azt, AMA-PALI-t hívta így: „AMA. . . határozd meg a sorsát ennek az újszülöttnek”.

13.  Akkor AMA – aki az ŐS-TEN volt maga, nagy garral lendült mozgásba.  A TEN-GÁR-ja, mely a minden élet vize loccsant a testben lévő emberre és megnyíltak a világosságra szemei.  ÍZ-TEN leheletét szívta magába.  A lehelet Lélekké lett benne. 

14.  Életre kelt és az élet kisebbik anyja – a kis NIN-TI fogta őt kézen.

15.  Így teremtette ÍZ-TEN az embert az égi-lakók között. És élt az ember testben ÍZ-TEN egyik erejeként.

16.   És lett az ember ÍZ-TEN gyermeke a jóság, szépség, igazság és ÍZ-TEN örök törvénye szerint. 

17.  A Föld porából gyúrt teste ÍZ-TEN tökéletességének mása és e tökéletes testben lakozó Lélek tükrében ÍZ-TEN maga mutatkozik.

18.  És akkor történt, hogy ÍZ-TEN első szülöttje – ÉN-LIL – elválasztotta az eget a földtől.  A szent fokossal vágta ketté azt abban az időben, amikor a Föld Napja a KOS csillagképén át ragyogott. 

19.  A Föld porából formált ember így került az égi világból arra a földre, amelynek porát testében hordta.  De nem volt egyedül a Földön, mert vele hullott a Földre a kezét tartó kis NIN-TI, LIL-I-AM legkisebbik ága, aki testet öltött és lett a Földön az Égi HÉV SZÜZE.  Ezért lett a neve is HÉVE.  Így érkezett a földre az EM-BAR, ami az „Istenasszonyt” (EM) és párját (BAR) jelenti.   De ÍZ-TEN úgy rendelte, hogy „amikor az Ég elválasztódott a Földtől, a Föld eltávolodott az Ég-től s az EMBAR hatalma gerjedt abba, az Ég Fénye lett a Világ Világossága, mely a Földön is tündökölt, mint ’Én Lélek’.” Így lett az Ég Fénye az EM-BAR lelke.

20.  De velük együtt hullott a Földre a Kezdet Világából, a KOS CSILLAG KÉPÉBŐL, a szárnyas égi ÉGI KOS is, akit ÍZ-TEN rendelt melléjük az élet kezdetének irányítójául.

21.  Így álltak a Földön hárman.  NIN-TI, az Élet Anyja, a KOS világból földre rendelt ember és a KOS Világ égi, szárnyas kosa.  Elindultak hárman a földön.  Elől az égi KOS és mögötte az Ember és Asszonya, akikben NIN-TI az Élet Tavának legszebb virága, az égi Szűzanya vált testté.

 

A SZÖVETSÉG

 

1.      ÍZ-TEN tökéletes alkotásában, az Ő változtathatatlan akarata szerint, ÉN-LIL elválasztotta az Eget a Földtől, és messzire távolodott a Föld attól.

2.      ÉN-LIL kiásta a MAG-ot a Föld belsejéből, hogy majd kalász fakadjon belőle – a Rendeltetés szerint.

3.      Az Ég és a Föld szövetségévé a Fokost avatta, a Fokos és a Nádkosár hivatásául pedig a MUNKÁT rendelte. 

4.      Így magasztalta fel ÉN-LIL a Fokost. Aranyból lett az Ő Fokosa és ezüstből annak tokja. Feje lazúrkő és foka erős mint a gátakat döntő Égi Bika.

5.      Amikor ÉN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akiket már előbb a Földre küldött, és most kegyes szemmel nézett rájuk.

6.      Az Ég lakói mind köréje sereglettek, és ÉN-LIL elibük tette a Szent Fokost.

7.      Imával hódoltak ÉN-LIL-nek az Ég lakói és aztán – égi szózat kíséretében – átadták ÉN-LIL Szent Fokosát a földi EM-BAR-nak, hogy a rávetett sors szerint használja azt.

8.      Az Ég lakóinak szózata pedig ez volt: „Vegyétek ÉN-LIL Szent Fokosát örök szövetségül. Mert szövetséget állapítunk meg miközöttünk és ti közöttetek és a ti magotokból utánatok jövő nemzedékek között.

9.      ÍZ-TEN – ÉN-LIL által – tinéktek és nemzedékeiteknek adta a Földet, a Tudás Fájával – örök birtokul. Telepedjetek és gyarapodjatok a négy folyók gazdag vidékein. 

10.  A Szent Fokos ama szövetségnek jele, melyet meg kell tartanotok miközöttünk és ti közöttetek, akik majd a földi helyeken – a MUNKA erejével – felépítitek ÍZ-TEN földi birodalmát.  E Szent Fokos Szövetsége adja meg nektek a Föld birtoklásának hatalmát.

11.  Azért rendeljük, hogy nemzedékeitek fiainak mindegyike éljen és munkálkodjon e Szövetség Fokosának erejével.  A kezében tartsa és jól használja azt ÉN-LIL dicsőségére.”

12.  És – amikor ÉN-LIL arany fokosát a földre szállt EM-BAR kezében látta, villámfényt szórt arra és mennydörgésként így hallatszott szava a Földre: „Szövetséget kötöttem veled kosi EM-BAR a fokos erejével.  A Föld ura lész mindaddig, míg hűséggel szolgálod és megtartod Szövetségemet.”

13.  Az Ég lakói pedig jól segítették a földi kosaikat a Szövetség szerint.  Bőség és boldogság fakadt a földön a Fokos erejével. 

14.  Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság Szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba. 

15.  Lemetszi a gonoszság fejét. Letöri koronáját és kivágja a gyökerét, de segítője és oltalmazója a Jóság virágát termő Életfának. 

16.  ÉN-LIL Atya meghatározta a Fokos hivatását . . . és az Ég és a Föld között kötött Szövetség ereje által pedig mind örökre rendelte azt, hogy: „A Fokos dicsértessék.”

17.  Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek Fénye és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva IS-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL – ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.

18.  ÉN-KI áldotta meg – a Szövetség szerint – a Tudás Fájának országát – fákkal, növényekkel, madarakkal és álatokkal sokasítva meg azt a Föld színén, és aranyat, ezüstöt, rezet, és mindenféle ércet rejtett annak belsejébe.  Az Ég lakói közül IS-KUR lett ezek gondozója, mert ő hozta az aranyat és ezüstöt az Égből a Földre. 

19.  Aztán a négy folyó vizeit gazdagította ÉN-KI bőséggel és halak sokaságával.  A vizek vigyázójául EN-BI-LULU-t rendelte az Égből.

20.  Az EM-BAR fiai pedig – a Tudás Fájának erejével – ekét és igát szerkesztettek.  A Fokossal formálták azt.  Elvetették ÉN-LIL által a Földre adott magvakat, és kalászba szökkent gazdag termés ékesítette a földi mezőket.  Öntöző csatornákat is épített a Fokos, és ezek gondozójául ÉN-KI az égi lakó ÉN-KIM-DU-t tette. 

21.  Bőség és öröm lakozott a Földön.  Házak építésébe is kezdtek és a téglavetésre, a téglavetőformák készítésére az égi lakó KABTA tanította meg a KUSOK nemzetségét. 

22.   Az állatok is megszaporodtak, istállókat építettek nekik. Tejüket lefejték. ÉN-KI úgy akarta, hogy DUMUZZI – az Ég hű pásztora – tanítsa meg ÉN-LIL népét az állatokkal való bánásmódra és tejük felhasználására.  Így tartották, őrizték az Égiek a földi Kusokkal ÉN-LIL Szent Fokosának népével kötött Szövetséget. 

 

 

A FÉNYÖZÖN ÉS A VÍZÖZÖN

 

1.      Az Ég lakói jól tartották a Szövetséget, Áldás és bőség fénye özönlött a Kusok földjére.  ÉN-LIL vetőmagjai kalászba serdültek és gazdag termésük megadta a mindennapi kenyeret.

2.      A Tudás Fája is ontotta gyümölcseit és a „tudatlanság”—amit az ősi nyelv SAG-KUG-GA néven mondott – Tudássá lett a Fény özönében.

3.      A földi élet sok új tapasztalata – az égi tanítók sugallata által – és a Fokos erejével, a Kusokat tudókká, okosokká és bölcsekké tette. 

4.      Ekét csináltak s avval szántottak.  Vetettek és arattak.  Minden munkához szerszámot alkottak.  Házakat építettek először sövényből, farudakból, nádból, aztán téglát vetettek.  Azzal készítették szép házaikat és a sok ház egymás mellett szép várossá lett.  Földjeiket öntözőcsatornákkal táplálták és a bőséges víz életet adott minden növénynek, veteménynek, fának a Nap áldott sugara alatt. 

5.      Mert ahogyan folyókká lettek a „kezdet” forrásai, úgy a kusok népe is igen megszaporodott.  Először csak a folyók mentén telepedtek.  Aztán átkeltek a folyókon és megkerülték a tengereket is.  Tutajokat, csónakokat és hajókat épített a Fokos ereje és kenderből szőtt vitorláikba kapaszkodó szél vitte azokat a vizeken.

6.      És minden úgy volt, mint a Kezdetben.  ÍZ-TEN ereje az életet a NAP fényével adta és ez a Fény Lélekként tündökölt a Föld emberében.  Mert Földből, Vízből és Tűzből lett az ember világa és az Élet lehelete vette körül azt.  A Földön kívül – ÍZ-TEN Nagy törvénye szerinti – Nagy Rendben keringtek az anyaggá lett Világok a nekik is Életet adó Napjuk körül.

7.      Az Égből a Fényözönnel szállt az áldás a Földre, de az anyagból lett Föld elemei még nem találtak nyugalmat.  A Föld gyomrából kitört a tűz és meglódította a vizeket és a vizek elöntötték a Földet hol itt – hol ott. 

8.      Az Égi lakók aggódva nézték a földi tüzek tombolását és a vizek száguldását.  Mert a Földön sokfelé tomboltak az elemek.  Csak a Kusok országaiban lakozott a békesség és a nyugalom. 

9.      ÍZ-TEN-ben élő és örökkévaló anyai erő, akit mi AMA-PALIL-nak – az égi teremtő hatalmasság Édesanyjának – neveztünk, egyik leányára bízta a földi teremtmények óvását és gondozását.  Mert nemcsak a „kosiak” a Kusok éltek már a Földön.  Ők érkeztek „elsőként”, de a „kezdetben”, amikor a Föld Napja már más csillagképeken át ért a Földre, betelepült a Föld a többi csillagképek szülöttjeivel is.  Szükség volt hát az égi gondviselőre, aki a földi teremtményeket óvta az elemek tombolásában.  Mert bizony sokáig tartott, amíg a Tüzek megnyugodtak és a Vizek elcsendesedtek.

10.  A Kusok NIN-TUD-nak – a „mindentudás Nénjének” nevezték égi oltalmazójukat, aki a Föld lakóinak gondját viselte.  NIN-TUD – a tombolások idejében – két éltűvé változtatott sokakat a Föld lakói közül, akik félig hal – félig ember testtel átélték a víz-tengerek árjának pusztítását és a tüzek elől a vízbe menekült. 

11.  A Kusok földjeit és népeit nem érték el a földi tombolások.  Népükhöz a Fokos Szövetségének erejével a földi uralkodó hatalom az Égből szállt alá a Rend Trónusával és a TUDÁS Koronájával, amit ÉN-LIL tett az első EM-BAR fejére.  És ÉN-LIL akarata teljesedett.  A Kusok népe boldogságban, örömben és bőséggel ellátva élt ÍZ-TEN Rendje és Törvénye szerint. 

12.  Gyarapodtak a jóságban és a tudásban, mert a „minden tudás Nénje” – NIN-TUD – bölcseket, tudókat adott közéjük, akik a Tudás Fényének lettek birtokosai.  „KAL” nevet adott az ősi nyelv e bölcseknek és a hegyet, ahol a Tudás Fája volt, KAL-DU-nak – a „TUDÁS HEGYÉNEK” nevezték. 

13.  Az időmúlásával a kosiak mind „tudók” lettek, mert az ősi KAL-DU földjéről mindenűvé elmentek a bölcsek és tanítók oda, ahol a „kosiak” éltek.  Le a nagy folyók mentén, át a tengereken és a nagy hegyeken túl is. 

14.  Legelőször a délfelé ömlő két nagy folyó mentén terjeszkedtek.  Az egyiket BARANA, a másikat IDIGLAT néven különböztették meg.  A folyókban élt halak sokassága jó étele volt az új telepeseknek.  A medréből, partjairól szedett puha agyag szolgált a téglák készítésére de formáltak belőle agyagedényeket, tálakat, fazekakat, korsókat is, melyeket a Nap tüze keményre szárított. 

15.  Azután tüzet is csiholtak úgy, amint NIN-TUD megtanította őket a tűz élesztésére.  A tűz erejével erős téglákat égettek.  Az égetett téglákkal házakat is és hamarosan sok hatalmas városuk lett a két folyó országában, amit KAL-DA-nak – a bölcsek, megvilágosodott Kal-ok országának neveztek.

16.  Sajnos a sok városból csak „öt-nek” a nevét ismerjük eddig.  A sok káldeus agyagtáblán csak a következőket találtuk:  ERIDU. . . volt „az elhívottak” városa.  NUN-KI ékjelekkel van írva a káldeus agyagtáblákon.  Védelmezője és oltalmazója az égi lakók között Dingir-NU-DIM-US,  aki – neve szerint – „nem küld halált”.  Itt volt a „Tudás” háza.  Itt tanították a bölcseket, okosokat, akik ÍZ-TEN papjai lettek, de ők voltak az emberi egészség gondozói is és a betegségek gyógyítói.  ALULIM volt a neve annak, akit az égből jött földi királyságra NIN-TUD ide küldött és itt ő 28.800 évig uralkodott.  ALAGAR  következett utána és 36.000 évig élt.  BAD-NAGAR-DIS nevű városban laktak a „dicsőített kosarak” készítői és rajtuk NIN-KURSAG égi szeme őrködött.  De nem csak nádkosarakat tudtak készíteni itt, hanem hajókat is csináltak összefonott nádkötegekből, csónakokat és kerekes kocsikat is.  ERIDU királysága aztán itt telepedett meg – szintén, mint az égből rendelt földi hatalom és itt uralkodtak EN-MEN-LU-ANNA 43.000 évig, EN-MEN-GAL-ANNA 28.000 évig és DUMUZZI, az Ég Hű Pásztora 36.000 évig.  PIR-PIR-AG – volt a másik városuk.  Neve annyit jelent: „a Fényözön városa”.  Oltalmazójául volt rendelve:  PA-BIL-HARSAG. . .   „a fény igaz pásztora”.  Ide hozta át aztán NIN-TUD az égből rendelt királyságot és EN-SIPA-ZIANNA 28.800 éven át volt a király.  PIR-KIB-NUN – volt a „fény bölcseinek a városa” és maga a NAP-ISTEN oltalmazta azt.  Itt laktak az „Ég ügyelői”, akik jól ismerték a Napútját és az Ég csillagainak a járását.  Ők olvastak az „Ég Könyvében”.  Uralkodójuk – NIM-TUD akaratával – EN-MEN-DUR-ANNA volt 21.600 éven át.  Aztán az uralkodás központja KUS-KUR-RU nevű város lett. Itt laktak a „hegyi kusok”.  NIN-LIL, a lélek anyja oltalmazta őket.  Ez volt az utolsó hely az égből jött uralkodó hatalomnak és UBARTUTU volt itt a király 18.600 éven át.  Ebben az „öt” városban „nyolc” kiválasztottja volt az égből a földre küldött királyságnak és azok 241.200  éven át irányították a földi életet az égi lakókkal kötött Szövetség szerint.  A Tudás Fája jó gyümölcsei sok okosságot, tudást és bölcsességet adtak a káldeus népnek, a Kusoknak.  Megtalálták az érceket a földben és mesterei lettek a fémöntésnek.  Házi állataik voltak.  Teheneket, juhokat fejtek és a tejből sajtot, túrót és vajat készítettek.  Öntözőcsatornás termőföldjeiken mindig bőséggel arattak.  Fonalat csináltak a juhok gyapjújából, lenből és kenderből és fontak, szőttek.  Igavonó állataikra járomot tettek.  Készítettek ekét és boronát is. De ők faragták az első TILINKA-t is a nádból, az első kürtöt az ökör szarvából és ők fújták ezeken az első dallamokat is ÍZ-TEN és ÉN-LIL dicséretére.

17.  Mert még jól élt emlékezetükben az, hogy ADAMU volt ősapjuk és – az égi NIN-TI-ből a földön ősanyjuk – HÉVE, akik KAL-DU-ban, a nagy hegyek vidékén szálltak le az égből a földre.  Apáról fiúra szállt az a szent titok is, hogy az égi szárnyas Kos vezette őket a Tudás Fájához, ahol ÍZ-TEN a Föld javait és az egyesülés boldogságát ajándékozta nekik, mely Nagy Ígéret bizonyságaként szülte – az égi-lakó NIN-TI-ből földi lakóvá lett – HÉVE a földi világ első ügyelőjét – HÉVEKUST. 

18.  E nagy hagyomány tudatában, KAL-DU-ra a Tudás Hegyére való emlékezés miatt építettek a sík vidékeken hegyhez hasonló torony-templomokat.  Minden városukban.  Ezeket ÍZ-TEN dicsőítésére emelték.  Téglákból raktak vastag falakat és az emeletek száma „hét” volt.  E torony templomok tetején volt az „Ég-figyelőinek” hajléka, akik éjjel-nappal figyelték az eget és írták agyagtáblákra. 

19.  A torony-templom neve a KAL nyelven „HÉZIKAL-MA”. . . azaz „az örök élet országának temploma” – volt.  De sokféleképen nevezték e templomaikat.  Mondták azt is, hogy:  „Isten szemének háza.”,  „az Élet helye” és úgy is hogy: ZI-KUR-KAL. . .vagyis „az Élet Hegyének őrzője”. . . és ők úgy hitték, hogy mindegyikben ott van ÍZ-TEN, amikor imádkoznak hozzá és segítségét kérik.  E templomokban szentelték meg eredetük titkának hagyományait és tudatosították utódaikban eredetük valóságát.  Így tanítottak:  „Kezdetben a szárnyas és tündöklő Égi Kos vezette ősanyánkat és ősapánkat az Égből – a Földre, a Tudás Fájához és így ők lettek a Minden Kezdet első földi teremtményei”.

20.  Ennek emlékére formáltak színaranyból egy szárnyas kost és a Tudás Fáját is hozzá.  Oltárukra tették azt, hogy hirdesse minden leszármazottúknak a „kosi nemzetség” ÍZ-TEN-től kapott azon kötelezettségét, hogy a Tudás Megtartói legyenek.  De ezzel teljesítették NIN-TUD azon óhaját is, melyet így mondott: „Munkálkodjatok, hogy a KOS ÉKE TÜNDÖKÖLJÖN A FÖLDÖN”.

21.  Így lett az aranyból formált „égi KOS” a „Minden Kezdet” örök jelképe a kosiaknál.  De arra is emlékeztette őket mindig, hogy ősapjuk – ADAMU – volt ÍZ-TEN egyetlen teremtménye az égi szellem-világában, akit ÍZ-TEN akarata – már az égi lakók között – anyagi testben teremtett és így a kosiak – vagy KUSOK – mind-mind égi származású Isten-Fiak, hiszen szülőanyjuk az Élet Anyja – NIN-TI, aki ADAMU-val a Földre szállva – HÉVE lett itt a földön.  És azért nevezték magukat a kosiak KUS néven, hogy elkülönítsék nevüket az égi szárnyas KOS fogalmától. 

22.  KUS szó alatt tehát a „Minden Kezdet” – az égi KOS csillagkép idejében földre érkezett Isten-Fiak – leszármazottait kell érteni, akik ÍZ-TEN tökéletességének és hatalmasságának a világából érkeztek a Földre.  Ezt a MAS-VILÁGOT ők így nevezték:  KÁM. – tehát: KÁM-ból jött a földre az EM-BAR és leszármazottai lettek a földi kezdet népe: a KUS. 

23.  És a KUS nép nagyon jól tudta azt, hogy ÉN-LIL leszállt a földre és annak belsejét magokkal, ércekkel és minden jóval ellátta, mielőtt oda életet adott.  A KUSOK magukat ÉN-LIL népének tartották, hitték és NIN-LIL-t pedig ÉN-LIL párjának vallották.  Így imádkoztak ÉN-LIL-hez:  „ÉN-LIL urunk! TE, ki sorsunkat megszabtad és bizalmaddal népednek választottál Világunk Édesapja, a REND és a TÖRVÉNYADÓJA, Népünk Pásztora, Napkelettől-Napnyugatig, add a Kegyelmedet nekünk.”

24.  Nagyon sok idő múlt el így a „kezdet” óta.  Az égből a földre küldött uralkodó hatalom – a Fényözön által – bőséget, boldogságot, gazdagságot és békességet teremtett a káldeusok földjén.  De a „bőség” fiai nagyon sokban különböztek már a „kezdet” fiaitól.  Mert a „bőséget” a tudás és a műveltség magas foka hozta és a „bőség” fiainak a „kezdet” sok munkája, ügyessége és találékonysága biztosította a jólét és a gondtalan élet feltételeit. 

25.  És most a „bőség” fiai megfeledkeztek az égiekkel kötött Szövetségről.  Azt hitték, hogy a Föld embere egyedül is tud élni – az égiek segítsége nélkül.  Hát élt is – ÍZ-TEN kegyelméből – a kezdettől fogva tejjel-mézzel folyó, áldott bőségben, ami körülvette őt.  De amíg a „kezdetbeli” ősök ártatlansága megelégedett a földek sok szép termésével, a fáknak gazdag gyümölcseivel itt, a boldogság honában, a „bőség” fiai – a Tudás által épített pompás városaikban – a szeretet helyett a vetélkedést választották.  A régi ártatlanságot az önzés váltotta fel és ÉN-LIL népe lelkében elszegényedett.  A tiszta gondolatokat a sötétség takarta be és elmaradtak ÉN-LIL dicséretében.  A nép ismét SAG-KUG-GA, azaz tudatlanná lett.  ÉN-LIL-hez csak akkor fohászkodtak, ha betegség gyötörte őket, vagy a bajok sokassága nehezedett rájuk és a földi kincsekkel pompázó Káldea díszes palotainak lakói már nem hallották az Ég üzenetét.  

26.  Pedig nagyon fontos lett volna – éppen most – a SZÖVETSÉG megtartása.  Fontos lett volna az égi-lakokkal való kapcsolat, azok szavának értése és megfogadása, mert a földi elemek háborgása most éppen a Káldeusok földjét közelítette. 

27.  Az Ég lakói szorgalmasan küldték a figyelmeztetést  a Föld emberének arról, hogy a földi vizek tombolásba kezdtek.  Hogy a Föld gyomrából kitörtek a tüzek és sűrű, sötét felhőkből szakad a vihar, melyet iszonyú szelek ereje sodor a Káldeusok földje felé. – De pusztába kiáltott szó lett az égiek intése, mert a földiek egymástól nyerve a dicsőséget – nem keresték már ÉN-LIL dicsőségét.

28.  NIN-TUD és vele a földi édes anyák oltalmazója – az égi INANA – hullatták bús könnyeiket, de a Föld öntelt embere már azt sem vette észre, hogy e könnycseppekből fakadtak a gyöngyvirágok.

29.  ÉN-KI is tűnődve nézte teremtményeit.  Figyelte templomának papjait, amint selyemben, aranyruhákban pompáztak és – bár ÍZ-TEN földi helytartóinak hirdették magukat – nem ÍZ-TEN dicsőségét szolgálták, hanem a templom gazdagságát és kincstárát gyarapították.  Földi hatalmasokat dicsértek és nem ÉN-LIL, -- Napkelettől Napnyugtáig terjedő – örök, égi királyságát.  Nem voltak többé ÉN-LIL hűséges fiai, hanem országuk bőségének gazdag és ÍZ-TEN-t feledő hatalmasai, akik a hatalomban – szeretet nélkül vetélkedtek egymással.

30.  Az Ég lakói szomorúan nézték a Föld embereit.  És – amikor ÉN-KIL az égi lakók nagy szomorúságát látta, szózata így hangzott: „Én az erőmet adtam nekik, hogy – mint Isten-Fiak – azzal uralkodjanak a Földön.  Teremthetnek és rombolhatnak.  Követhetik a test és az anyag kívánalmait is, de élniök kell az én Lelkem erejével.  Úgy mondtam nekik, amikor SZÖVETSÉGET kötöttem velük, hogy amíg Bennem maradnak a szeretetben, én is ő bennük vagyok és, amit kérnek, azt megadom nekik.  De aki nem marad Én bennem a Szeretetben – az kivettetik.”

31.  Így szentesítette ÉN-LIL-nek – a Világ Világoságának  -- szava azt az ítéletet, amit – az ÍZ-TEN-t felejtő – földi ember önmaga felett hozott, amikor megszegte a Szövetséget és nem ügyelt többé az Égi szóra.  Nem ügyelt, mert önhiten azt vélte, hogy ÍZ-TEN nélkül is élhet.  Élt is addig, amíg a közelgő vész el nem érte. 

32.  De a gazdagságban pompázó földi hatalmasok között mégis akadt egy, aki megtartotta ÉN-LIL Szövetségét.  EGY – aki nem feledkezett el a Kusok őseinek ígéretéről és népével együtt – buzgó imádkozással – ÍZ-TEN-nek adott dicséretet.  KUS-KUR-RU város királyának – UBARTUTU-nak – fia volt az, aki hűséggel szolgálta a Világ Világosságát és minél jobban látta a többi város népének ÍZ-TEN-től és ÉN-LIL-től való elfordulását, annál jobban intette népét – így: „Magasztaljátok ÉN-LIL-t a Világ Világosságát lelketekben, mert Ő jó és irgalma örökkévaló.”  És a nép követte királyát.  Így – együtt – tartották meg a régiek által kötött SZÖVETSÉGET.

33.  ÉN-KI örömmel látta KUS-KUR-RU lakóinak szívbeli hűségét és UBARTUTU fiát – ÍZ-TEN-hez való ragaszkodása szerint – ZI-UD-LIL-DU néven illette, ami a Káldeusok nyelvén annyit jelent: „a LÉLEKTŐL SZÜLETETT ÖRÖKÉLET”.

34.  ÉN-KI segíteni akart a hűségben és szeretetben élő híveinek és ezért megjelent álmában ZI-UD-LIL-DU-nak és mondta neki:  „Állj a fal mellé.  Szedd össze népedet és sietve építsetek egy hatalmas bárkát.  De ne nádfonatból legyen az, hanem erős fából készüljön és tetőt is ácsoljatok rá, hogy a víz felülről se ömölhessen bele.”

35.  ZI-UD-LIL-DU –amint felébredt a különös álomból – kiment a hatalmas templom falához és az álomban látottakat eszmélte éppen, amikor fülébe egy szózat csengett így:  „Ennél a falnál építsd a bárkát és tedd bele egész nemzetségedet.  Sietve siessetek, mert Vízözön közeleg, mely elpusztítja országotokat.”

36.  ZI-UD-LIL-DU akkor leborult a templom fala mellett és így kiáltott az Ég felé hangos szóval: „ÍZ-TEN! Áraszd ki ránk Szent Lelkedet és minden új életre kél majd.  Te vagy a Hatalmas, aki megújítod a Föld színét.”  Aztán összehívta népét és egy hatalmas bárka építésébe kezdtek – Az égi szózat szerint.  Hosszú cédrusfákból ácsolták annak gerincét és vastag pallókkal borították be azt.  Szurokkal töltötték ki az illesztéseket.  Magasra építették és jól kiszámították a merülését, hogy az egész népet elbírja majd.  Betetőzték úgy mint ha hatalmas ház lenne az.  Csak egy nyílást hagytak rajta, melyre nagy kaput illesztettek, de az is úgy csukódott, hogy azon a víz nem tudott behatolni.  A nagy bárkában volt helye KUS-KUR-RU minden emberének és minden állatának. 

37.  És mialatt KUS-KUR-U népe szorgalmaskodott és éjjel-nappal ácsolták nagy bárkájukat, a többi városokban csak folyt a földi örömökben, jólétben, bőségben a gondtalan és önző élet.

38.  Aztán egyszer csak megindult a fergeteg.  Sötét felhők borították el az eget.  Napsugár helyett villámok ezrei csapkodtak mindenfelé és megnyíltak az egek csatornái.  Ömlött a víz és a szelek iszonyú erővel seperték mindenüvé a szakadó eső vizét a Káldeusok földjén.  De hatalmas vízár is ömlött a földön a szelek sodrásával és lassan elborított mindent.  Embert, állatot, házat, várost és a nagy pálmafák ágai sem látszották ki a víz tengeréből.  Hét napon és hét éjszakán át tombolt a vizek árja a földön és hét napon és hét éjszakán át ömlött a víz az égből. 

39.  És elpusztultak mind a városok és minden ember is, csak KUS-KUR-RU népe húzódott be a nagy bárkába és berekesztették jól annak ajtaját is.  A templom fala mellett állt a bárka, és amint nőtt a vízözöne egyre jobban úszott a vízen az.   Amikor pedig a vízözön a templomot is elborította – a víz tenger színén sodorta a bárkát a déli szél észak felé.

40.  Hét nap és hét éjjelen át a szökőár és a felhőszakadás viharjának vize elborította a földet.  Egyedül ZI-UD-LIL-DU  nagy bárkája dacolt a vésszel és úszott a hatalmas tengerré vált vizek tetején. 

41.  A hetedik napon aztán elcsendesült a vihar.  Lelohadt a szél ereje és elmúlt a fergeteg.  Szétnyíltak az Ég felhői és áldott sugarát szórta le a víz özönére a Nap.  Fény jött újra az égből.  ZI-UD-LIL-DU kitárta a bárka nagy kapuját és napsugár ömlött a bárka belsejébe is.  ZI-UD-LIL-DU akkor népével a Nap felé fordult és hálaadó imával köszönték meg a Napisten áldott sugarait.  – Aztán a király leöletett egy ökröt és hozzá egy juhot is levágatott.  Öröm lakomája volt a megmenekült nemzetségnek és amikor a nap lenyugodott, az égi bika fénylő, hatalmas szarva tükröződött a vízen és adott nekik világosságot.

42.  Az égi és földi életek felmagasztaltja, Bölcsességet vihart apaszt el és magasztos léteket teremt.  Az Ég ÉN-LIL-je az Ég és Föld életerejét adta beléjük, így megint a Föld újra-virágzását rendelé. 

43.  Ám ZI-UD-LIL-DU, a megmaradt király, alázatosan borult le ÉN-LIL elé és ÉN-LIL – az égi lakókhoz hasonló – örökéletre hívta el őt, örökéletet teremtve belé.  Aztán „ a királynép magjának megtartója” nevet adta neki.

44.  Örök lakóhelyül a hatalom hegyét, NI-TUK-KI hegyét rendelte részére.  Ez az az ország, amelynek leírt nevét a későbbi időben „DILMUN” –nak olvasták.  Ám a „TUK” szónak vélt írásjelet a Káldeusok a „KOS” csillagkép nevébe is bele írták, de ők ezt a jelet „HUN” szónak olvasták.  Így lett – a mai napig – káldeus nyelven mondva – a „KOS” csillagképnek a neve „mulLU-HUN”. . . és ez azt jelenti: „a HUN-EMBER-CSILLAGA”.  De még más formában is leírták a káldeusok a „KOS” csillagkép nevét . . . Így: „mulLU-HUN-GA”.  Ennek jelentése pedig: a „HUN-EMBER-HÁZÁNAK CSILLAGA”.  Ezek értelmében, a régi káldeusok nem NI-TUK-KI, hanem NI-HUN-KI néven ismerhették ZI-UD-LIL-DU örök lakóhelyét, vagyis azt, amit a káldeusok után Káldeába települt új népek már DILMUN-nak neveztek.  A régi káldeusok szerint olvassuk az agyagtábla ékírásos szövegét – „KUR-NI-HUN-ki” módón, akkor ezt a kifejezést „HUN-ORSZÁG HEGYE” –nek kell értelmezni.  ZI-US-LIL-DU-nak, a vízözön hajósának, az égből a földre rendelt uralkodó hatalom királyának, ÉN-LIL népe megtartójának, örök lakóhelyéül, ÉN-LIL így HUNORSZÁG (DILMUN) hegyét jelölte ki.  És ott él örökre az, aki hűségesen megtartotta ÉN-LIL SZÖVETSÉGÉT.

 

 

A VÍZÖZÖN ELŐTTI KÁLD VÁROSOK KÉSŐBBI NEVEI:

 

ERIDU. . . neve megmaradt a mai napig.

BAD-NAGAR-DIS . . . BAD-TIBIRRA

PÍR-PÍR-AG . . . szemita nyelven ismert, így: LARAK

PÍR-KIB-NUN . . . mai neve: SIPPAR

KUS-KUR-RU . . . ugyancsak szemita nyelven: SURUPPAK

 

ZI-UD-LIL-DU nevét sok assziriológus – helytelenül – ZIUSUDRA-nak olvassa

 

A szemita-akkád nyelven írt „vízözön eposz”-ban neve: ÚT-NAPISTIM, ÚT-NAPISTU vagy ÚT-NAPISTEN.   

 

 


forrás:MAGYAR BIBLIA
Pesti Páter és Badiny-Jós Ferenc kutatásai szerint

http://www.magtudin.org/magyar_biblia.htm