Zaharael

Ha megtanulod az igazi odaadást, eltölt majd az örök szeretet, amely után epekedsz, és át meg átjár a hála, mialatt a három felfelé vivő magatartás egyesül. Értelmed megnyílik a felfoghatatlan bölcsesség előtt. Vágyaid mind betöltenek, eggyé válsz másokkal. Elnyered igazi Énedet, azzá leszel, aki valójában vagy, és meglelsz mindent, amire lelked áhítozott.

 
Amikor aláveted, odaadod önmagadat, visszaemlékszel arra, hogy Isten részecskéje vagy. A mély alázat kapcsolatba hoz Örök Éneddel: ez nem más, mint Isten egy fontos vonásának személyes megnyilatkozása.

A legnagyobb illúzió, amivel szembe kell néznünk az, hogy pusztán mindennapi életünk szűkös énjével vagyunk azonosak. Az igazi csapda az a hiedelmünk, hogy a múltbeli tapasztalatokból összegyűlt érzelmi poggyászunkkal és képzeteivel vagyunk egyenlők. Áldozd fel énedet és szűkös, kötözködő, negatív hiedelmeinek gyűjteményét, amely elválaszt a többiektől és Isten szeretetétől. Az önfeladás vagy odaadás gondolata kezdetben ijesztő. Ha nincs ebben tapasztalatunk, csakis a gyámoltalanság és sebezhetőség érzésével kapcsolhatjuk össze.

Annak a szemében, aki soha nem tapasztalta meg személyesen Isten jelenlétét vagy azt, hogy imáira felismerhető választ kap, veszélyesnek tetszik az önfeladás. A hit hatalma előmozdíthatja ezt az ugrást az ismeretlenbe. Hited egy náladnál nagyobb hatalomban: az angyalokban, a végső igazságban, Jézusban vagy bármi másban, ami neked megfelel, szolgálhat hídul.

Fokozatosan, tapasztalatról tapasztalatra haladva érezni kezded személyes módon Istent, Örök Énedet vagy az angyalokat.

Felismered jelenlétüket, választ kapsz imáidra. Bizalmad nőttön nő, amint megtanulsz velük kommunikálni, és megérzed hatalmukat. Bizonyos pillanatokban egyesülsz Örök Éneddel, valóra váltva egység utáni vágyadat. Másokkal is egynek érezheted magad. Ilyen percekben ujjong a lelked, mert ez az egység elűzi semmi mással el nem oltható szomjadat. Aztán elhagy energiád, és megint magányosnak, elhagyottnak, különállónak érzed magad.

Odaadni magunkat annyi, mint egyszer s mindenkorra lerombolni a válaszfalat, örök egységre lépni Istennel. Már nem azért fohászkodsz Istenhez, hogy Ő enyhítse fájdalmadat. Az Örökkévaló lesz a mindened. Így imádkozol: "Fogadj el, Istenem! Azt akarom, hogy a Te akaratod legyen meg az én életemben." Leírhatatlan megkönnyebbülést érzel, amint feladod a harcot azért, hogy megóvd különállásodat, és felszabadultan eggyé válsz Örök Éneddel.

A szenvedés, amely abból fakadt, hogy ellenálltál sorsodnak, elenyészik, s a helyét meglepően mély öröm foglalja el. Többé nem kívánod azt, hogy életed ilyen vagy olyan legyen, hanem Isten vezérletére bízod magad. A nagy meglepetés az, hogy sokkalta jobb lesz az életed ettől fogva, mint valaha képzelni merted volna. Örök Éned a legfontosabb, sorsod pedig nagy dolgokra szánt Ha gyarlóságod illúziója tart vissza, imádkozz azért, hogy megláthasd: hogyan ejt tőrbe, hogyan fog vissza ez az illúzió. Alattomosan szivárog beléd, s olyan hálót sző köréd, amely áttörhetetlennek tetszik. Ilyenkor éned akarja uralma alá hajtani az energiát. Kérd Zaharaelt, ő segítsen hozzá az egyszerű odaadáshoz és Isten akaratának a befogadásához.

Ez az odaadás a borotva éle. Érzéseid fontosak, azokat kell követned. A szeretet nem akarhat ja, hogy odaadásod következtében dróton rángatott bábbá válj. Akik alacsonyabb rendűnek tekintenek vagy arról akarnak meggyőzni: hallgattasd el érzéseidet és ne azt tedd, amit ők mondanak, nem szeretetből cselekszenek. Igaz érzéseid kapcsolnak Istenhez és akaratához. Ha szembeszegülsz ezzel az akarattal, abból csak áldozat és szenvedés árad rád. Az áldozat érzéseid megtagadásával egyértelmű. Miatta megharagszol magadra és arra a személyre, aki áldozatra kért, ami aztán bűntudathoz vezet. Ha a bűntudat azt hiteti el veled, hogy egy bizonyos magatartást várnak el tőled, talán észre sem veszed a haragot. Az igazi odaadás jó érzéssel tölt el, mintha a világ terhét vették volna le a válladról. Azt sohasem kell föladnod, ami igazán a tied, ami élettel és örömmel tölt el.

Vess számot az életeddel! Megbecsülöd érzéseidet vagy feláldozod saját igazságodat, mert szűkös éned és megszokott magatartásod uralma alá veted? Állj készen arra, hogy elvágd a kötelékeket, amelyek bármihez is fűztek: családhoz, barátokhoz, gyerekekhez, munkához, otthonodhoz, javaidhoz, kedvteléseidhez. Földi életedben minden múlékony. Ezek a kötelékek lehúznak. Ez nem úgy értendő, hogy mindent adj föl, hagyd el a családodat, és csatlakozz a hajléktalanokhoz. Örülj annak, amid van és használd, de ne engedd, hogy az birtokoljon téged. Emeld új szintre kapcsolataidat azokkal, akiket szeretsz és akikkel törődsz. Ami igazán jó neked, az nekik is jó.

kép: pinterest.com