A HATÁROK MEGHÚZÁSA

AZ IRÁNYÍTÁSRA ÉPÜLŐ KAPCSOLATOK HANYATLÁSA

Lassan véget ér az a korszak, amikor természetes volt energiát elszívni a másikból.

Éveken át egyetlen egyszerű mechanizmus működtette a kapcsolatokat:

Az egyik fél félelemben élt, a másik pedig kézben tartotta az irányítást.

Az első folyamatosan energiát adott át a figyelmével, a gondoskodásával, az örökös magyarázkodásával és azzal, hogy szüntelenül a másik hangulatához alkalmazkodott.

A második magába szívta ezt az energiát, miközben szeretetnek, felelősségnek vagy a családról való gondoskodásnak nevezte a folyamatot.

Kívülről úgy tűnt, mintha ez egy kapcsolat lenne. Belülről azonban nem volt más, mint egy félelemre épülő üzlet.

Miért omlik össze most ez a rendszer?

Mert az emberek elérték azt a pontot, ahol a magánytól való félelem már nem erősebb, mint az ilyen kapcsolatban maradás miatti félelem.

Egy nő hirtelen küld egy rövid üzenetet: Ez az én személyes terem.

Egy férfi, akivel éveken át éreztették, hogy alkalmatlan, váratlanul kimondja: Ne beszélj így velem többé. Ebben az egyetlen mondatban nincs agresszió. Ez az eddigi egyezség felbontása.

A másik fél számára ez felér egy földrengéssel hiszen a teljes identitását arra a feltételezésre építette, hogy a társa kisebb, gyengébb, és ő a felelős mindenért.

Mi történik a testben, amikor felbomlik ez a kötelék?

A kontrolláló fél pánikba esik. Nem a szomorúság miatt, hanem az erőforrás elvesztésétől való rettegéstől. Ezért támad, hibáztat és gúnyolódik. Ez nem szeretetből fakad, hanem abból, hogy kiürültek az energiatartalékai.

A felébredő fél nyomasztó bűntudatot él át. Ez nem más, mint elvonási tünet. A teste hozzászokott ahhoz, hogy a félelem miatt energiát pazaroljon. Amikor ezt hirtelen abbahagyja, a teste remegni kezd.

Ez az időszak az igazságról szól.

Ne próbáld megmenteni a kapcsolatot azzal, hogy kisebbé teszed magad, csak azért, hogy a másik nagynak érezhesse magát!

Ne próbálj fenntartani egy olyan énképet, amely csak akkor tud létezni, ha valaki más felett uralkodsz!

Azok a kapcsolatok, amelyek túlélik ezt az időszakot, gyökeresen másképp fognak kinézni:

A feltételezés már nem az lesz: Bármikor bemegyek oda, mert jogom van hozzá.

A helyét ez veszi át: Tiszteletben tartom, hogy ez a te tered.

A határok meghúzása

Ha valakinek a világa összeomlik attól, hogy a társa határt szabott, akkor nem a világa dőlt össze. A szeretet megszerzésének régi módja omlott össze.

És ha te vagy az, aki kijelöli a határokat, és közben remegsz a bűntudattól: nem azért remegsz, mert rosszat teszel. Azért remegsz, mert most először teszel valamit magadért.

A tér reagál. Mindig is reagált. Csak most már nem a félelmedre válaszol hanem az igazságodra.