LELKI SEBEINK GYÓGYÍTÁSA 5 LÉPÉSBEN

Kép forrása: Pinterest.com

LELKI SEBEINK ÖNGYÓGYÍTÁSA

Az életünk során számtalan lelki sebet szereztünk a környezetünkkel, a többi emberrel való összeütközéseink során. Ezek a belső sebek a múltunk részét képezik és a legtöbb esetben tudattalanok.

A létezésük viszont nagyon is valóságos, mert ezek állnak hangulatingadozásaink, negatív érzelmi állapotaink és sokszor minden okot nélkülöző érzelemkitöréseink mögött. Ezek az állapotok nagyon könnyen átveszik az irányítást a viselkedésünk felett és vezetnek olyan cselekedetekhez, amelyeket később megbánunk, vagy szégyellünk.

Meg lehet-e gyógyítani ezeket a lelki sebeket és ez hogyan lehetséges? Ezeket a belső sebeket egy öt lépésből álló folyamat segítségével gyógyíthatjuk meg.

1. lépés. Megértés

Ebben a gyógyulási folyamatban ez a lépés a legfontosabb, mert a megértés adja a valódi változás alapját.

Életünk során sokszor kerülünk már olyan helyzetbe, amikor azt mondtuk másnak vagy magunknak: „Tudom azt, hogyan kellene viselkedni, mégsem tudom megtenni. Tudom én, hogy mi lenne a helyes, mégis mást teszek újra és újra. Egyszerűen nem tudok változtatni.”

A helyzet az, hogy nem elég tudni, hogyan kellene helyesen viselkedni. Más a tudás, az ismeret és más a valódi megértés. A valódi változáshoz megértésre van szükség. Meg kell értenünk azt, hogy a legtöbb megváltoztathatatlannak tűnő viselkedésünk hátterében a múltban gyökerező, a tudattalanba lesüllyedt belső, lelki sebeink állnak.

A testünkön szerzett külső sebeinkkel szemben ezek a belső sebek nem gyógyulnak be idővel önmaguktól. A lelki sebeinkből táplálkozó viselkedésmintáink ugyanis önfenntartóak. Például dühösek leszünk a főnökünkre, mert az lekezelően beszélt velünk a munkatársaink előtt. Aztán idővel ez a hangulat elmúlik, úgy gondoljuk, hogy elszállt, megszűnt a dühünk.

A haragunk azonban valójában nem szűnt meg, ugyan egy ideig tudatos volt, de aztán lesüllyedt a tudattalanunkba, lényünk mélyére. Ott vár aztán a sorsára, hogy újra feljöjjön, újra a tudatba kerüljön. Lehet, hogy nem is kell sokáig várnia, mert ha hazaérünk a munkából, akkor a gyerekünk, vagy a feleségünk viselkedése újra felszínre hozza azt.

Ekkor új erőt, energiát adunk a haragunknak, fenntartjuk azt, amely aztán a tudattalanból újra és újra felszínre tör az életünkben.

2. lépés. Felelősségvállalás

Amikor haragra gerjedünk valami miatt, akkor úgy gondoljuk, hogy a harag hozzánk tartozik, az egónk részét képezi. Ekkor megpróbálunk valami mentséget találni a haragos viselkedésünkre. Legtöbbször azzal magyarázzuk azt, hogy az adott személy viselkedése váltotta ki belőlünk a haragot, vagy az adott szituációban ez volt a megfelelő viselkedés. Ezzel azonban elhárítjuk magunkról a felelősséget és a környezetünkben keresünk egy bűnbakot, akit okolhatunk a számunkra is elfogadhatatlan viselkedésünkért.

Az első lépésben már megértettük azt, hogy a harag a belső sebeinkből ered, a környezet csak a feltételeit biztosítja annak, hogy az újra felszínre kerüljön bennünk és energiával töltődjön fel.

Valódi változásra csakis akkor leszünk képesek, ha felismerjük azt, hogy a szomorúságunk, boldogtalanságunk, féltékenységünk vagy haragunk és az ezekkel az érzésekkel összefüggő viselkedésünk hátterében szinte mindig valamilyen belső seb található.

Így abba kell tehát hagynunk azt, hogy állandóan mentségeket keressünk a viselkedésünkre. Felelősséget kell vállalni a haragunkért vagy boldogtalanságunkért, tudva azt, hogy azok a belső sebeink termékei.

3. lépés. Átélés

A lelki sebek begyógyításához éberré kell tehát válnunk, fel kell ismernünk azokat a viselkedésmintákat, amelyek belső sebekből eredhetnek és fel kell vállalnunk értük a felelősséget.

Ha aztán újra jelentkezik a szomorúság, boldogtalanság, féltékenység vagy harag érzése az életünkben, akkor figyelmünket most már ne a környezetünkre fordítsuk, hogy egy okot keressük, amelyet felelőssé tehetünk az adott érzéseinkkel összefüggő viselkedésünk megjelenéséért.

Ehelyett figyelmünket fordítsuk most magára az adott érzésére bennünk. Például érezzük a haragot, engedjük feltámadni azt bennünk a maga teljességében. Lássuk és érezzük azt, hogy milyen teljes egészében ez az érzés.

4. lépés. Visszatérés

Ha teljes egészében átéltük a szomorúság, boldogtalanság, féltékenység vagy a harag érzését, akkor próbáljunk meg vissza menni a múltba, próbáljuk megtalálni az adott érzésnek a gyökerét, azt a belső sebet, amelyből az táplálkozik.

Lehet, hogy először sok kis sebet találunk, de ne álljunk meg rögtön az elsőnél, próbáljunk a mélyre hatolni és a legelső sebet feltárni. Lássuk azt, hogy milyen körülmények között hogyan keletkezett az adott lelki seb. Ezt képesek leszünk megtenni, mert a múlt bennünk él, ott van, létezik, csak tudattalan.

Most szándékosan a tudat fényébe hozzuk ezeket a belső sebeket.

A lelki seb ekkor megnyílik előttünk. Nekünk azonban nem kell semmit csinálnunk, nem kell semmit tennünk ezzel a belső sebbel. Csak ébernek kell lennünk, néznünk kell, teljes figyelmünket ennek kell szentelnünk.

Nem szabad hagynunk, hogy az elme működésbe lépjen bennünk, megítélje azt a helyzetet, amelyben az adott sebet kaptuk. Ha ugyanis beindul az elme, akkor újra kezdődik a felelősség áthárítása és így a belső seb nemhogy meggyógyulna bennünk, hanem inkább tovább mélyül az.

Ha lehetőségünk van rá, akkor mindig induljunk el visszafelé, ha szomorúság, boldogtalanság, féltékenység vagy harag támad bennünk. Így egyre gyakorlottabbá fogunk válni abban, hogy meglássuk az érzéseink és elfogadhatatlan viselkedésünk mögött meghúzódó belső sebeinket.

5. lépés. Gyógyulás

Éberen, ítélkezés nélkül, együtt érzően nézzük azt, hogy hogyan keletkezett az adott belső seb bennünk. A látás által értjük meg az elme kondicionált mintáit és csakis így tudjuk megszakítani azokat. Lezárjuk a múltat, így nyílik lehetőség arra, hogy valódi változás történjen az életünkben.

Amikor tudatosan visszamegyünk a múltba és éberen megnézzünk egy belső sebet, akkor ez az éberség, ez a tudatosság gyógyító erővé válik. A belső seb azért gyógyul meg, mert a tudatlanságban keletkezett, az éberségünk hiánya miatt.

A tudatosság fénye gyógyít, begyógyítja a belső sebeinket, anélkül, hogy nekünk bármi mást kellene tenni érte. Amikor ez az éber tudatosság érinti ezt a belső sebet, akkor az begyógyul, szétoszlik, eltűnik. A belső seb begyógyulásával pedig eltűnik az a viselkedésminta is, amelyet az adott lelki seb gerjesztett.

Ekkor valódi változás történik az életünkben, mert nemcsak a viselkedésünk változott meg, hanem visszatértünk létünk egyik alapminőségéhez, az éber, tudatos figyelemhez. Ez pedig megakadályozza azt, hogy újabb lelki sebek keletkezzenek bennünk.

Így érkezünk el lassan egy teljesen más minőségű élet kapujához.

Kép forrása: Pinterest.com

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből
Megjelent magyarul is Frank M. Wanderer ÉBRESZTŐKÖNYVE, a Csendes forradalom. A Tudat evolúciója.
A könyv könyvesbolti forgalomba nem kerül, itt rendelhető meg: http://fmcf.kery.org/
Forrás: https://csendesforradalom.wordpress.com/