VISSZAVESZEM AZ ERŐMET

VISSZAVESZEM AZ ERŐMET

Visszahívom magamat.

Minden helyről, ahol magamat hátrahagytam.

Minden embertől, akinek odaadtam magamból egy darabot.

Minden történetből, amelyben elfelejtettem, ki vagyok.

Visszatérek önmagamhoz.

Visszaveszem az erőmet.

Visszaveszem a hangomat.

Visszaveszem az akaratomat.

Visszaveszem a vágyaimat.

Visszaveszem a jogomat, hogy én döntsek.

Nem kérek engedélyt.

Nem várok arra, hogy valaki visszaadja azt, amit soha nem kellett volna odaadnom.

Visszaveszem.

Visszahívom az energiámat

minden félelemből,

minden bűntudatból,

minden rég halott ígéretből,

mások minden elvárásából,

minden lezárult kapcsolatból,

minden múltból, amely még mindig követel magának.

Ami nem az enyém visszaadom.

Ami nem hozzám tartozik elengedem.

Ami befejezte a maga körét hagyom meghalni.

Nem vonszolok tovább holttesteket csak azért, mert valaha szerettem őket.

És minden, ami az enyém az energiám,

a méltóságom,

a hangom,

a tüzem,

a képességem a szeretetre,

a szabadságom visszatér hozzám.

Nem holnap.

Nem akkor, amikor készen állok.

Most.

Nem tartozom a félelmemhez.

Nem tartozom a múltamhoz.

Nem tartozom azok elvárásaihoz, akiknek arra volt szükségük, hogy más legyek,

hogy ők biztonságban érezzék magukat.

Önmagamhoz tartozom.

Többé nem hagyom el magamat azért, hogy szeressenek.

Nem teszem magam kisebbé, hogy ne zavarjak másokat.

Nem árulom el azt, amit érzek, azért, hogy elfogadjanak.

Nem oltom el a tüzet magamban azért, mert valaki fél, hogy megégeti.

Magamat választom.

Akkor is, ha ezzel régi álarcok hullanak le.

Akkor is, ha ajtók záródnak be.

Akkor is, ha valaki már nem ismer fel, mert visszaveszem erőmet és magamat irányítom.

Hadd omoljon össze, aminek össze kell omlania.

Hadd érjen véget, aminek véget kell érnie.

Hadd oldódjon el, ami már nem jöhet velem tovább.

Nem tartom vissza.

Átmegyek rajta.

Mert az erőm nem valami, amit meg kell találnom.

Az erőm én vagyok.

Az otthonom én vagyok.

A gyökerem én vagyok.

A fényem én vagyok.

A tüzem én vagyok.

Nem várok tovább arra, hogy az élet értem jöjjön.

Én indulok el az élet felé.

Áldom mindazt, ami volt.

Tisztelem mindazt, ami átformált.

És szabadon engedem azt, aki már nem vagyok.

Itt vagyok.

A testemben.

A szívemben.

Az akaratomban.

A tüzemben.

Egészen.

Élve.

Szabadon.

Visszatérek önmagamhoz.

Visszaveszem önmagamat.

Magamat választom.

És ezúttal nem hagyom el magamat többé.

Így legyen.

Így van bennem.

Ez vagyok én.

Natalya Kirone Sholda