A BÚZA ELVÁLASZTÁSA A PELYVÁTÓL

 

 

 

 

Minden ébredés során eljön egy pont, amikor elkezdünk valamit tisztán látni. Nem mindenki akar fejlődni. Nem mindenki hajlandó elengedni azokat a mintákat, amelyek megakadályozzák a fejlődésben. Nem mindenki választja az evolúciót. Ugyanakkor gyakran hallunk olyan mondatokat, mint mindannyian egyek vagyunk és minden összekapcsolódik, amelyek igazak de csak a valóság egy részét tükrözik. Az egység nem azt jelenti, hogy mindannyian ugyanazon a tudatosságszinten maradunk. Az egység nem azt jelenti, hogy minden torzulást magunkkal cipelünk az emberiség következő fejezetébe. Az egység azt jelenti, hogy ugyanabból a Forrásból származunk... de mindannyian a saját utunkat választjuk.

 

A búza és a pelyva soha nem az emberekről szólt. Mindig a frekvenciáról szólt. A búza az emlékezést... az igazságot... a szuverenitást... a koherenciát jelenti. A pelyva a torzulást, a tagadást, az ellenállást, a régi világhoz való ragaszkodást jelenti. A szétválasztás, amelynek most tanúi vagyunk, nem az ítéletről szól. Nem arról, hogy a Teremtő választana oldalt. Egyszerűen csak a mező rendezi magát, ahogy a frekvencia emelkedik. Amikor a tudatosság kiterjed, minden, ami nem tud vele együtt emelkedni, elkezd meglazulni. A régi identitások, a régi hiedelmek, a régi kapcsolatok és a régi történetek mind elkezdenek eltűnni. Ami igaz, az megmarad. Ami hamis, az feloldódik.

 

Ugyanez a folyamat zajlik mindannyiunkban. Minden nap érezheted a szakadást a saját lényedben... azt a részedet, amely növekedni akar, és azt, amely kényelemben szeretne maradni... azt a részedet, amely ismeri a célodat, és azt, amely fél belépni abba... azt a részedet, amely emlékezik, miért jöttél ide, és azt, amely még mindig ellenáll a felébredéssel járó felelősségnek. A búza és a pelyva benned van, mielőtt megjelennek kívül. És minél magasabbra emelkedsz, annál inkább érzed, hogy mi nem jöhet veled tovább.

 

Nem válunk el az emberektől. Elválunk attól, ami nem tud túlélni az új frekvenciában. Az emberiség hatalmas átszervezésen megy keresztül.

 

A régi világ a szemünk előtt oldódik fel. Az illúziók, amelyek kicsinek tartottak minket, összeomlanak. És ahogy a igazság felszínre kerül, azok az emberek, akik ragaszkodnak a régi mintákhoz, természetesen eltávolodnak azoktól, akik belépnek a következő szintű összhangba. Ez nem ego. Ez evolúció. Nem lehet új világot építeni olyanokkal, akik nem hajlandók elhagyni a régit. Nem lehet koherenciát teremteni azokkal, akik a torzítást választják. Nem lehet előrehaladni, miközben magunkkal cipeljük azt, ami már nem rezonál.

 

Ez a valódi jelentése annak, hogy a búzát elválasztjuk a pelyvától. Nem arról van szó, hogy ki érdemes. Hanem arról, hogy ki hajlandó rá. Arról, hogy összhangba kerüljünk az igazsággal. Arról, hogy van-e bátorságunk elengedni azt, ami a múltban tart bennünket. Arról, hogy felelősséget vállalunk a saját frekvenciánkért. És igen... ez a régi kapcsolatok elvesztésével jár. A kényelem elvesztésével jár. A régi énünk elvesztésével jár. De cserébe megkapunk mindent, amiért idejöttünk.

 

A frekvencia emelkedése megváltoztatja, mit tolerálsz. Megváltoztatja, hogyan mutatkozol. Megváltoztatja, milyen típusú kapcsolatokat tudsz fenntartani. Megváltoztatja az életed irányát. A búza tovább emelkedik, mert megszabadult mindentől, ami lehúzta. A pelyva lehull, mert nem tud túlélni az igazságon alapuló környezetben. De még a pelyva sem vész el. Végül visszatér a Forráshoz... átalakulva... új mintázattal... készen arra, hogy újra megpróbálja. Semmi sem vész kárba. Semmi sem ítéltetik el. De nem minden halad előre egyszerre.

 

Ilyen időkben elengedhetetlen a megkülönböztető képesség. Elengedhetetlenek a határok. Elengedhetetlen az igazság. Belépünk egy új világba, és azok, akik ezt érzik, a csontjaikban tudják. Ha ezeket a szavakat olvasod, már tudod, miért jöttél ide. Azért jöttél, hogy felemelkedj. Azért jöttél, hogy kitarts. Azért jöttél, hogy megépítsd, ami jön. Hagyd, hogy a régi elhalványuljon. Válaszd továbbra is azt a frekvenciát, amelyről tudod, hogy a tiéd. Bízz továbbra is abban az útban, amely előtted tárul fel.

 

Mindannyian egyek vagyunk... de nem mindannyian ugyanazt a tudatosság szintjét választjuk. És pontosan ez a választás teszi lehetővé az új világot.

 

Zachary Fischer