A HÉT BELSŐ KAPU A SZELLEM SZÁMÁRA

A HÉT BELSŐ KAPU A SZELLEM SZÁMÁRA

AMIKOR AZ EGO ABBAHAGYJA AZ ELLENÁLLÁST

MI NYÍLHAT MEG AZ ÉLETEDBEN, HA ABBAHAGYOD A KÜZDELMET MINDEN ELLEN, AMIT A SZELLEMED MEGPRÓBÁL NEKED MUTATNI?

Vannak olyan időszakok a belső utadon, amikor az igazi akadály nem külső. Nem az élet, más emberek, vagy akár a körülmények. Hanem a belső ellenállás, amely akkor keletkezik, amikor az egyik részünk tudja, hogy változnia kell, míg egy másik az ismerőshöz ragaszkodik.

Az ego arra törekszik, hogy fenntartsa az identitását, a kontrollt, a biztonságot és a bizonyosságot. A Szellem ezzel szemben egy tágabb tudatosság felé terel minket. Ezért sok mélyreható átalakulás belső feszültséggel kezdődik:

AZ EGYIK RÉSZ ELŐRE AKAR HALADNI, MÍG A MÁSIK PONTOSAN OTT AKAR MARADNI, AHOL MINDIG VOLT.

Amikor azonban abbahagyjuk a régi gondolkodásmódunk, reakcióink és kapcsolataink automatikus védelmét, valami elkezd megnyílni. Ez nem azért van, mert az egót meg kell semmisíteni, hanem azért, mert abbahagyja tudatunk teljes terének elfoglalását.

AMIKOR AZ ELLENÁLLÁS GYENGÜL, A SZELLEM TERET NYER, HOGY KIFEJEZZE ÖNMAGÁT.

Ekkor jelenik meg a hét belső kapu is.

ELSŐ KAPU: AZ ELFOGADÁS

Az első kapu akkor nyílik meg, amikor abbahagyjuk az energia pazarlását , hogy tagadjuk, hárítjuk vagy harcolunk azzal, ami már van.

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy feladjuk, mindent elfogadunk, vagy olyan helyzetekben maradunk, amelyek ártanak nekünk. Azt jelenti, hogy felismerjük a valóságot, úgy ahogy van, hogy tudatosan és nem reflexszerűen reagálunk.

Az ego ekkor azt szokta mondani:

"Ennek nem szabadna megtörténnie."

A Szellemed pedig ezt: "Mit tanulhatok abból, ami történik?"

AMIT TUDATOSAN ELFOGADSZ, AZ MEGSZÜNTETI AZ ELLENÁLLÁST

Amikor elfogadjuk, visszanyerjük az energiánkat a korábban tagadásra, igazolásra vagy küzdelemre fordított energia átalakulhat a változáshoz szükséges tisztánlátássá.

MÁSODIK KAPU: ÖNMEGFIGYELÉS - ÖNREFLEXIÓ

Az önreflexió a saját gondolataink, érzéseink és tetteink tudatos megfigyelése és vizsgálata.

Ahogy az ellenállás gyengül, elkezdjük megfigyelni önmagunkat anélkül, hogy állandó igazolásra lenne szükségünk. Megfigyeljük reakcióinkat, fájdalmainkat, félelmeinket, elvárásainkat, az elfogadás iránti igényünket, védekező mechanizmusainkat és ismétlődő mintáinkat. Bátorság kell ahhoz, hogy átlépjünk ezen az ajtón, mert szenvedésünk okait már nem tulajdoníthatjuk egyszerűen külső tényezőknek.

AZ ÍTÉLET NÉLKÜLI ÖNMEGFIGYELÉS A BELSŐ MUNKA EGYIK LEGFONTOSABB PILLÉRE.

Nem arról van szó, hogy bántod magad azért, mert felfedezed a saját árnyékaidat, hanem arról, hogy megérted őket. Amit tudatosan megfigyelsz, fokozatosan megszünteti az életed irányítását a tudattalan szintről.

A HARMADIK AJTÓ: AZ ELTÁVOLÓDÁS - ELENGEDÉS

Itt kezdődik az egyik legnehezebb feladat: elengedni azt, amire a személyazonosságodat építetted.

Kötődhetünk emberekhez, történetekhez, elvárásokhoz, szerepekhez, hiedelmekhez, sőt akár önmagunk egy adott verziójához is.

Az ego azt kérdezi: "Ki leszek, ha ezt elengedem?"

A Szellem válaszol: "Tudd meg."

A távolságtartás nem azt jelenti, hogy abbahagyjuk a szeretetet. Azt jelenti, hogy abbahagyjuk a dolgok szeretetéhez szükséges feltételek megteremtését az identitásunk számára.

AZ ENGEDÉS NEM MINDIG JELENT VESZTESÉGET. NÉHA AZT JELENTI, HOGY TERET TEREMTÜNK VALAMI ÚJ SZÁMÁRA.

A NEGYEDIK AJTÓ: A BELSŐ CSEND

Amikor abbahagyjuk az ellenállást, a zaj is elkezd elcsendesedni.

Nem kell többé mindenre azonnal reagálnunk. Nem kell többé minden nézetet megvédenünk, minden döntést igazolnunk, vagy folyamatosan bizonygatnunk, hogy kik vagyunk. Tér jelenik meg a történések és a reakciónk között. Ez a tér hihetetlenül fontos, mert lehetővé teszi számunkra, hogy különbséget tegyünk a reakció és a tudatos választás között.

A BELSŐ CSEND NEM VALAMINEK A HIÁNYA; HANEM JELENLÉT.

Ebben a csendben elkezdjük hallani, mi rejtőzött a félelem, a szorongás, az elvárások és a mentális zaj mögött.

AZ ÖTÖDIK AJTÓ: A BELSŐ IGAZSÁG

Ez az ajtó akkor jelenik meg, amikor abbahagyjuk az alkudozást azzal, amit legbelül tudunk.

Gyakran érezzük, hogy egy szakasz véget ért, egy kapcsolat megváltozott, vagy hogy határt kell szabnunk, meg kell változtatnunk a viselkedésünket, vagy el kell engednünk egy korábbi identitásunkat. Mégis, sokáig próbálkozhatunk azzal, hogy meggyőzzük magunkat az ellenkezőjéről. Ahogy az ellenállás gyengül, az igazság egyre világosabbá válik.

A SZELLEMNEK NEM KELL KIABÁLNIA, HA MEGTANULUNK HALLGATNI.

A belső igazság nem mindig kényelmes. Néha arra kényszerít minket, hogy felismerjük a meghozandó döntéseket, az ellentmondásokat és azokat a területeket, ahol még mindig a félelem hajt minket.

Azonban az, ami kezdetben kellemetlenséget okoz, a mélyreható felszabadulás forrásává is válhat.

A HATODIK AJTÓ: ÖSSZEHANGOLTSÁG

A megértés önmagában már nem elég.

A spirituális úton eljön az a pont, amikor a tudásunknak életmóddá kell válnia.

A koherencia akkor jön létre, amikor a gondolatok, érzelmek, szavak és tettek elkezdenek összhangba kerülni.

Ez nem tökéletességet jelent. Azt jelenti, hogy fokozatosan áthidaljuk a szakadékot aközött, amiben hiszünk, és amit valójában teszünk.

A MINDENNAPI ÉLETBEN NEM MEGVALÓSULÓ FELISMERÉS CSAK FOGALOM MARAD.

Ez az ajtó megváltoztatja a kapcsolatainkat, a döntéseinket , a határainkat, a szokásainkat és a prioritásainkat.

A spiritualitás ekkor megszűnik pusztán felfedezésnek lenni, és elkezd valamivé válni, amit naponta élünk meg.

A HETEDIK AJTÓ: A TUDATOS ÁTADÁS

Az utolsó ajtó nem a saját akaratunkról való lemondáshoz vezet, hanem ahhoz, hogy feladjuk azt a szükségletet, hogy mindent abszolút módon irányítsunk.
Vannak körülmények, amelyeket megváltoztathatunk, és vannak olyanok, amelyekben meg kell tanulnunk eligazodni.

A tudatos átadás akkor következik be, amikor felelősségteljesen végezzük a feladatunkat, de felhagyunk azzal, hogy elvárjuk, hogy az élet pontosan a terveink szerint alakuljon.

A ÁTADÁS NEM JELENTI AZ ÉLET FELADÁSÁT; azt jelenti, hogy abbahagyjuk a küzdelmet vele, hogy nagyobb tudatossággal tudjunk átmenni rajta.

Akkor megértjük, hogy nem minden késedelem kudarc, nem minden befejezés veszteség, és nem minden űrt kell azonnal betölteni. Néha az üresség egyszerűen a tér aközött, ami véget ért, és ami éppen most jön elő.

AZ EGÓT NEM KELL ELPUSZTÍTANI; CSAK NE HAGYJUK, HOGY AZ ÉLETÜNK EGYETLEN IRÁNYÍTÓJA LEGYEN.

Az igazi belső munka akkor kezdődik, amikor felismerjük az ellenállásunkat anélkül, hogy ellenséggé tennénk. Mert sok része mögött félelem húzódik meg: a változástól való félelem, az irányítás elvesztésétől való félelem, az ismerős elhagyásától való félelem, vagy attól, hogy felfedezzük, kik vagyunk a régi önmeghatározási módjainkon túl.

Minden alkalommal, amikor tudatosan megfigyeljük az ellenállást, ajtók nyílhatnak meg.

Először elfogadjuk. Aztán megfigyeljük. Aztán elengedjük. Belépünk a csendbe. Elismerjük a saját igazságunkat. Megtanulunk harmóniában élni önmagunkkal. És végül megértjük, hogy vannak olyan időszakok, amikor cselekednünk kell, és olyanok, amikor bíznunk kell.

TALÁN AZ UTAD KÖVETKEZŐ LÉPÉSE NEM TÖBBET IGÉNYEL TŐLED, HANEM AZT KÉRI, HOGY HAGYD ABBA AZ ELLENÁLLÁST, MERT A BELSŐ ÉNED KÉSZ ÁTALAKÍTANI A KÖRÜLMÉNYEIDET.

MEGERŐSÍTÉS:

AMIKOR ABBAHAGYOM AZ IGAZSÁGOMMAL VALÓ ELLENÁLLÁST, HELYET ADOK A SZELLEMEMEMNEK, HOGY VEZESSE AZ ÁTALAKULÁSOMAT.

ELENGEDEM AZ IGÉNYT, HOGY MINDEN LÉPÉST IRÁNYÍTSAK, ÉS TUDATOSAN A FELÉ HALADOK, AMIT A LÉTEM KÉSZEN ÁLL INTEGRÁLNI.

Lélekút- Yolanda Rodriguez

Fordította: Aysha