A RÉGI PROGRAMOK FELOLDÁSA

A RÉGI PROGRAMOK FELOLDÁSA

Mindannyian hordozunk magunkban láthatatlan programokat hiedelmeket, mintákat és sémákat, amelyek évekig tartó neveltetés, tapasztalatok és másokkal való találkozások során vésődtek be a tudatunkba. Gyakran nem vesszük észre, hogy nem a saját igazságunk szerint élünk, hanem valaki más hangja szól a fejünkben. Ezek lehetnek szüleink ismételt szavai: "Nem érdemled meg", a társadalmi konvenciók, hogy "többet kell szerezni, gyorsabban, hatékonyabban." Lehet a félelem, hogy ha hibázol, elveszíted a szeretetet.

Néha ezek a programok olyanokká válnak, mint egy nehéz köpeny, amit nem veszünk le, még akkor sem, ha már megfojt bennünket.

A spiritualitás azt sugallja, hogy a lélekfejlődés egyik kulcsfontosságú szakasza az, hogy tudatosan levágjuk magunkat azoktól a mintáktól, amelyek nem állnak összhangban a valódi természetünkkel. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítjuk az embereket vagy az emlékeket, hanem azt, hogy megszabadulunk attól az energiától, amely fogva tart bennünket.

Amikor felismerjük a bennünk lévő áldozatprogramot, amely arra kényszerít minket, hogy elhiggyük azt, hogy az élet a szenvedések sorozata, elengedhetjük őket. Idővel arra ébredhetünk rá, hogy teremtők vagyunk, nem pedig foglyok. Amikor felismerjük a perfekcionista programot, amely megakadályozza, hogy valósi önmagunk legyünk, mert folyamatosan a hajszolást és értékeink bizonyítását követeli, elvághatjuk azt, és elkezdhetünk önmagunkkal teljességben létezni. Hasonlóképpen a bűntudatprogram, amely arra késztet minket, hogy folyamatosan bocsánatot kérjünk a létezésünkért, vagy a kontrollprogram, amely megfoszt minket az életbe vetett bizalmunktól.

Képzeljünk el egy nőt, aki évekig azt hallgatta, hogy fel kell áldoznia magát másokért. Úgy nőtt fel, hogy az igényei nem fontosak. Ez a program olyan kapcsolatokhoz vezetett, amelyekben mindig árnyékban volt, kimerült és szomorú lett. Csak akkor, amikor tudatosan kezdett elszakadni ettől a mintától és megengedte magának, hogy nemet tudjon mondani, végre meghúzta a saját határait , akkor fedezte fel, hogy nemcsak ő érez megkönnyebbülést, hanem szerettei is nagyobb tisztelettel bánnak vele. Vagy egy férfi, aki abban nőtt fel, hogy keménynek kell lennie, és soha nem szabad gyengeséget mutatnia. Ez a program elvágta őt a szívétől. Amikor elkezdett elengedni sírt, beszélt, beismerte a fájdalmát , hirtelen szabadnak érezte magát, mintha kinyitott volna egy ajtót, amely mögött az igazi élet várt rá.

Ez azonban nem könnyű út. A lélek szabadságra vágyik, de az elme gyakran ragaszkodik a megszokotthoz. Amikor megpróbálunk elszakadni a régi mintáktól, ellenállás támad néha visszatér a félelem, néha káosz és ürességérzet jelenik meg. Mintha évek óta túl szoros cipőt hordanánk, és amikor végre levesszük, a lábunk még mindig fáj. A felszabadulás folyamata nehéz lehet, mert az elme nem érti, kik vagyunk ezek nélkül a régi szerepek és maszkok nélkül.

De pontosan ebből az ürességből fakad a megkönnyebbülés. Amikor elvágjuk azt, ami nem a miénk, könnyűnek kezdjük érezni magunkat mintha valaki végre leemelt volna egy nehéz táskát a vállunkról. Elkezdjük hallani a saját hangunkat, felfedezzük vágyainkat, és elfogadjuk, hogy kik is vagyunk valójában. Megszűnik az a szükséglet, hogy folyamatosan bármit is bizonyítsunk a világnak, mert a lélek végre harmóniába kerül önmagával.

A programok feloldása nem menekülés, hanem visszatérés. Visszatérés a hitelességhez, ahhoz, ami tiszta volt bennünk, még mielőtt a világ elkezdte volna a történetét a szívünkbe írni. Ez nehéz munka, mert bátorságot igényel ahhoz, hogy a tükörbe nézzünk és beismerjük: Nem én vagyok, csak az árnyék, amit hordoztam. De a jutalom felbecsülhetetlen egy olyan élet, amely harmóniában áramlik velünk, a lelkünkkel, azzal, amit igazán teremteni szeretnénk.

És akkor valami rendkívüli történik. Amikor lehántjuk a régi rétegeket, a világ más visszhanggal kezd reagálni. Olyan embereket és helyzeteket vonzunk be, amelyek rezonálnak az igazságunkkal. Már nem teherrel, hanem könnyedséggel élünk. És bár még mindig vannak nehéz pillanatok, ezek már nem a börtön cellái hanem olyan tapasztalatok, amelyek megerősítenek minket, mert nem a régi programokon keresztül futtatjuk őket, hanem végre szabadon dobogó szívünk által éljük meg.

Áldással és Szeretettel