A TUDATOSSÁG A JÖVŐBE VEZETŐ ÚT

Egy elcsépelt bölcs mondás, amit már mindannyian hallottunk, de mégis annyira kevesen értjük a lényegét:

 

 

Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el azon, hogy vajon hol van most a figyelmünk? Hol van országunk lakosságának a figyelme, Európa és végső soron az egész világ figyelme?

 

Egy háborún, egy ellenséges konfliktuson. Egy múltba visszavezető történeten, melynek igazságát sosem fogjuk megtudni. Gondolatokon, logikai elmélkedéseken, melyek félreértésből, gyűlöletből és kibékíthetetlen ellenségeskedésből táplálkoznak.

 

A konfliktus a múltból ered oly régről, amikor a legtöbb ma élő ember még meg sem született.

 

Most egy gombnyomással tárták a figyelmünk terébe a tervszerűen, óramű pontossággal indított háborút és ezzel egyidejűleg tettek ember milliókat menekültté. Gyakorlatilag egy nap alatt kényszerítettek bele mindenkit egy olyan helyzetbe, melyet jóérzésű ember sem önmagának, sem másnak nem kívánna.

 

Ezekben a napokban teremtődik meg egy újabb traumatizált generáció, kiknek közös tudatába most ég bele a háború borzalma.

Az a valaha átélt élmény, melynek korábbi emlékeitől próbál az emberiség megszabadulni.

 

A modern kor két világháborújának és megannyi kisebb háborújának borzalmai, emlékei és traumái még élénken élnek az emberiség közös tudatában.

 

A nemrégiben elindult kollektív rezgésszint emelkedés és az ezzel járó felemelkedés most hatalmas erővel hozta fel az emberek mélytudatából az oda eltemetett emlékeket, az ősöktől megörökölt és fel nem dolgozott sorsokat, miket egyszer és mindenkorra itt lenne az idő letenni.

 

A segítségnyújtás alapvető feladatunk, amit lehetőségeinkhez mérten meg kell tennünk, de végtelenül ébernek és tudatosnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy a menekültáradattal együtt nem csupán emberek érkeznek az életünkbe, lépnek be hazánk területére és válnak az életünk részévé, hanem velük együtt érkeznek azok az energetikai mintázatok amiket magukkal hoznak.

 

A világot megváltani nem tudjuk és nem is lehet, egyetlen ember akiért 100% felelősséggel tartozunk, az saját magunk vagyunk. Oly sok tanító elmondta már ezt, ami sokak számára még mindig érthetetlen, pedig valóban ez az igazság, hogy

 

 

 

Most, itt a jelenben éljük meg azoknak az érzelmeknek és gondolatoknak az eredményét, amit valaha is magunkba fogadtunk, magunkban létrehoztunk, dédelgettünk és felneveltünk.

 

Nézzünk körül a világban! Itt van az eredménye annak, amit az emberek közösen megteremtettek.

Azt hiszem, nem nagyon kell magyarázni azt, hogy ha így folytatjuk tovább ezt a teremtést, annak keserves vége lesz.

Nincs olyan pillanat, hogy az elménk ne teremtene. Egyszerűen így vagyunk beprogramozva, hogy az automata üzemmódban működő elménk azokat a programokat futtatja és hozza létre, amik bele lettek programozva.

 

 

És amilyen az érzelem intenzitása, olyan gyors a valósággá válás.

 

Jelenleg egy VILÁGHÁBORÚ KIALAKULÁSÁNAK KÉPÉT vetítik az emberiség tudatába. És ennek a valóra válása vagy elkerülése hatalmas mértékben múlik azon, hogy mennyire vagyunk képesek elménk működését és érzelmi kilengéseinket kontrollálni.

 

 

 

Tiszta Szív