AKIK MÁSOK ÉLETÉT KRITIZÁLJÁK

AKIK MÁSOK ÉLETÉT KRITIZÁLJÁK 

Azok az emberek, akiknek nincs idejük saját életük rendbetételére, mások életének tönkretételének szakértőivé váltak.

Ebben a lenyűgöző világban, amelyben élünk, az emberek egy különleges fajtája él. Nem fogjuk látni őket, ahogy önmagukon dolgoznak, nem fogjuk hallani, hogy azt mondják: "Dolgoznom kell a belsőmön, és meg kell gyógyítanom magam." NEM. Sokkal fontosabb küldetésük van: mások életének elemzése.

Van tehetségük. Odaadásuk. Sasszemük. Azonnal észreveszik, ha valaki meghízott, stílust váltott, szakmai sikereket ért el, boldognak tűnik vagy egyszerűen csak úgy él, ahogy akar.

Talán nincs idejük a saját életükre. De mások életére? Itt kimeríthetetlen energiatartalékokat találnak.

Elképesztő, hogy egyesek hogyan képesek bonyolult elemzéseket végezni mások kapcsolatairól, miközben a sajátjuk egy csatatérre hasonlít. Meg tudják magyarázni, miért nem érdemli meg valaki a sikert, pedig ők évek óta nem vállalnak új kihívást. Kritizálhatják mások megjelenését, bár a saját tükrük valószínűleg terápiára szorul.

De ne legyünk gonoszak. Talán ez csak egy új nemzeti hobbi: "Mások életének kritizálása - azoknak, akik már minden személyes problémájukat megoldották."

Olyan, mint a belső Netflix; kivéve, hogy filmnézés helyett valódi embereket néznek, és minden epizódban levadásszák a hibáikat. Szezonról szezonra. Nincs reklámszünet.

Az igazság azonban kevésbé szórakoztató. Gyakran az a személy, aki úgy érzi, hogy le kell rombolnia valaki másról alkotott képét, valójában a sajátját próbálja megjavítani. Mert aki békében van önmagával, annak nem kell bizonyítania, hogy a másik kevésbé értékes. A boldog ember nem érzi magát fenyegetve mások boldogsága miatt. Egy magabiztos embernek nem kell azt mondania, hogy "igen, de..." Mert ez az "igen, de" gyakran sebet takar.

Igen, de ez biztosan nem olyan jó.

Igen, de valószínűleg neki is vannak problémái.

Igen, de nem érdemlik meg.

Igen, de kinek gondolják magukat?

Ez a rövid, kétszavas kifejezés tökéletes meneküléssé vált azok számára, akik nem akarnak a saját életükre nézni. Sokkal könnyebb felsorolni a szomszéd hibáit, mint megjavítani a saját házunk körüli kerítést.

Sokkal könnyebb mások álmait kinevetni, mint beismerni, hogy ő milyen hamar feladta és kudarcba fulladt. Sokkal könnyebb megkérdezni: "Mi ütött beléjük, hogy ennyire megváltoztak?" mint megkérdezni magadtól: "Miért állok egy helyben?"

És ez a legnagyobb irónia: általában azok kritizálnak a legtöbbet, akik a leginkább követelik az elfogadást. Azt akarják, hogy megértsék őket, de ők maguk nem értenek meg másokat.

Azt akarják, hogy tiszteljék őket, de ők maguk nem tanúsítanak tiszteletet.

Azt akarják, hogy megbecsüljék őket, de idejüket azzal töltik, hogy másokat lekicsinyeljenek.

Sokkal több bátorság kell ahhoz, hogy magukba nézzenek és megkérdezzék:

"Mi az, ami ennyire irritál ebben az emberben? Melyik részem reagál így?"

Mert néha a másik egyáltalán nem irritál minket. Irritál minket a tükör, amit elénk tesz.

Tehát ha legközelebb késztetést érez valaki más életének elemzésére, érdemes egy apróságot ellenőrizned: rendbe tetted -e a sajátod?

Luana Heiberger