AKTUÁLIS ENERGIÁK

AKTUÁLIS ENERGIÁK

ÉBREDÉS AZ IGAZSÁGRA - KARMIKUS TISZTÍTÁS

Kedveseim, álljatok meg egy pillanatra. Vegyetek egy mély lélegzetet, és próbáljátok megérezni, mi történik valójában bennetek. Mert az energia, amelyben a kollektíva jelenleg lakozik, sokkal mélyebbre nyúlik, mint a mindennapi események, beszélgetések, döntések és helyzetek, amelyeket az élet felszínén figyelünk meg.

A látszat fátyla mögött egy olyan folyamat zajlik, amelyet már nem lehet megállítani.

Ez a régi energetikai rétegek lehámozásának, az illúziók felismerésének, a ragaszkodások elengedésének és minden olyan dologgal való szembenézésnek az ideje, ami sokáig kimondatlan, elfojtott vagy a normalitás álcája mögé rejtett maradt.

Sok lélek most a belső átalakulás egy nagyon különleges szakaszán megy keresztül. Ez nem csupán a gondolkodásmód megváltozása vagy egy pillanatnyi érzelmi felfordulás. Hanem a tudat frekvenciájának mélyreható eltolódásáról szól, a régi működési mintáktól való megszabadulásról és a saját igazságotokkal való kapcsolat visszaszerzéséről.
Észreveheted, hogy azok a dolgok, amelyek egészen a közelmúltig óriási hatalmat gyakoroltak feletted, kezdik elveszíteni jelentőségüket. A régi kapcsolatok már nem váltanak ki ugyanazokat az érzelmeket. A helyzetek, amelyekért egykor küzdöttél, már nem érik meg az energiádat. Azok az emberek, akiknek a jelenléte elengedhetetlennek tűnt, hirtelen megszűnnek központi helyet foglalni a világodban. És nem, ez nem jelenti azt, hogy hideggé, közömbössé vagy érzéstelenné váltál.

Azt jelenti, hogy kezded megérteni a különbséget a szeretet és a ragaszkodás, a hűség és az önfeláldozás, a türelem és a határaid folyamatos átlépésének megengedése között.

A hitelesség iránti igény egyre inkább visszhangra talál a kollektív mezőben. Lejárt az ideje annak, amikor úgy tettünk, mintha elégedettek lennénk valamivel, ami a belső énünk számára nem az. Nem élhetünk örökké a saját lelkünknek ellentmondva, és nem várhatjuk el, hogy csendben maradjon. Ezért egyesek belső nyugtalanságot, érzelmi instabilitást, a túlzott ingerektől való visszahúzódás szükségességét, vagy akár hirtelen idegenkedést tapasztalhatnak olyan beszélgetésektől és helyzetektől, amelyek korábban a mindennapi élet részét képezték. Szükséged lehet a csendre. Magányra. Egy térre, ahol senki sem akar tőled semmit. Tiszteld ezt.

Nem minden csend jelent veszteséget. A csendben hallja meg az ember a saját lelkét.

Karmikus szinten ez a régi történetek elszámolásának szimbolikus ideje. Visszatérő emlékek, befejezetlen beszélgetések, a gondolatainkban újra megjelenő emberek, régi érzelmek, amelyek megoldottnak tűntek mindez arra késztethet, hogy mélyebben megvizsgáljuk a múltunkat. Nem arra, hogy újra átéljük ugyanazt a régi történetet, hogy kinyissunk minden zárt ajtót. Hanem arra, hogy megértsük, mit tanított meg nekünk egy adott történet, és miért ragaszkodtunk valamihez olyan sokáig, ami megakadályozott abban, hogy továbblépjünk. Ne feledd, a karma nem feltétlenül büntetést jelent. Spirituális értelemben ez egy lecke is, a döntések következménye, egy lehetőség az ismétlődő minták felismerésére.

Néhány lecke csak akkor ér véget, amikor abbahagyjuk a korábbihoz hasonló reakciókat. Amikor ahelyett, hogy figyelemért könyörögnénk, a saját méltóságunkat választjuk. Ahelyett, hogy bizonyítanánk az értékünket, elkezdjük felismerni azt. Amikor ahelyett, hogy arra várnánk, hogy valaki minket válasszon, abbahagyjuk önmagunk elhagyását. És ez egy hatalmas tudatváltás.

A kapcsolatok is energetikai próbán mennek keresztül.

Sokan kezdhetik felismerni, mely kötelékek alapulnak a kölcsönösségen, és melyek működnek kizárólag egyoldalú erőfeszítéssel. Már nem elég szépen beszélni a szerelemről, a spiritualitásról, a hűségről vagy a közös jövőről. Egy igazi kapcsolat energiájának a tettekben is tükröződnie kell. A lelket nem lehet pusztán ígéretekkel táplálni.

Intimitást építeni a bizonytalanságra, a manipulációra és az érzelmi alábecsülésekre. Feltétel nélküli megértést követelni egy másik személytől, anélkül, hogy mi magunk is alapvető tiszteletet nyújtanánk neki.

Itt az ideje annak is, hogy megvizsgáljuk a saját egónkat. Mennyire akarjuk, hogy igazunk legyen, mennyire akarjuk irányítani a helyzeteket, mennyire ragaszkodunk olyan emberekhez és eseményekhez, amelyek már régen nem állnak összhangban a fejlődésünkkel. A szeretet legnagyobb cselekedete nem az, ha megtartunk valakit, hanem az, hogy elengedjük. És néha a legnagyobb bátorság az, ha mi magunk engedjük el.

Mi történik mélyebben, a kollektív tudat szintjén?

Ez szimbolikusan úgy értelmezhető, mint egy folyamat, amely a félelemre épülő tudatosságról a felelősségre, a szeretetre és a belső szabadságra épülő tudatosságra vált át. A régi működési módok már nem elegendőek. A kontroll iránti igény átadja a helyét a bizalom iránti igénynek. A külső elfogadástól való függőség kezd utat engedni az önbecsülés építésének. A "Valóban élek?" kérdés egyre fontosabbá válik. Vajon csak egy olyan szerepet játszom, amiről megtanultam, hogy szeretetet, biztonságot és megbecsülést érdemel? Ez a kérdés kellemetlen lehet, de hatalmas erőt hordoz.

Mert az ébredés nem arról szól, hogy hirtelen mindent széppé, könnyűvé és fénnyel telivé teszünk. Arról is szól, hogy elkezdjük meglátni azt, ami elől korábban menekültünk. Látjuk a saját védekező mechanizmusainkat, félelmeinket, féltékenységünket, a kontroll iránti igényt, régi sebeket és mindazokat a helyeket magunkban, amelyek még mindig gyógyulásra szorulnak. Az őszinteség nélküli spiritualitás egy újabb ego illúzióvá válik.

Nem arról van szó, hogy ne érezzünk haragot, szomorúságot vagy csalódást. Arról van szó, hogy ne hagyjuk, hogy ezek az érzelmek diktálják az egész életünket.

Nem kell folyamatosan fénynek lenned mások számára, amikor pihenésre van szükséged.
Nem kell mindenkit megmentened magad körül, hogy bebizonyítsd, jó szíved van.
Nem kell olyan tempóban megbocsátanod, ahogyan a környezeted elvárja tőled. És mindenekelőtt nem kell visszatérned olyan helyekre, ahol elvesztetted magad, csak azért, mert egyszer úgy érezted, hogy ott szükség van rád.

A novemberi energia arra is emlékeztet, hogy térj vissza a saját középpontodba.

Föld, természet, légzés, kapcsolat a testeddel és a tudatos jelenlét ezek azok az egyszerű dolgok, amelyek segíthetnek visszanyerni az egyensúlyt, amikor oly sok minden történik benned.

Ne keress minden kérdésre választ. Ne próbáld erőltetni az eseményeket. Nem minden, ami véget ér, veszteség. És nem minden változás, ami kezdetben fáj, vezet rossz irányba.

Az élet néha elveszi tőlünk azt a bizonyosságot, amihez ragaszkodtunk, hogy felfedezhessük azt az erőt, amit korábban nem találtunk meg magunkban.

És most azt akarom, hogy emlékezz egy dologra:

Nem azért vagy itt, hogy egész életedben ugyanazokat a leckéket ismételgesd, és folyamatosan bebizonyítsd, hogy megérdemled a szeretetet.

Nem azért vagy itt, hogy a frekvenciádat egy olyan világ elvárásaihoz igazítsd, amely gyakran nem tudja, merre tart. Azért vagy itt, hogy megtapasztald, felfedezd, alkoss, szeress, eless, felemelkedj, és mindenekelőtt emlékezz arra, hogy ki vagy az összes szerepen, címkén és történeten túl, amit hordozol.

Legyen a mostani időszak meghívás arra, hogy tudatosan engedd el azt, ami már nem szolgálja az utadat.
Engedd el a mindent irányítani akarás iránti vágyadat.
Engedd el a magánytól való félelmet.
Engedd el a bűntudatot, amiért önmagad választottad.
Engedd el azt a hitet, hogy szenvedned kell ahhoz, hogy megérdemeld a boldogságot.

És helyette több bizalom, béke, bátorság, szeretet és önismeret jelenjen meg.

Ne feledd, Kedveseim, nem minden vihar jön azért, hogy elpusztítson valamit. Néha azért jön, hogy felfedje azt, ami régóta rejtve volt.

Mariola Reszuta