AMIKOR MINDEN MINDEGY
2024-04-23
A régi személyiség haldoklása
Kép forrása: Pinterest
MEGHALNI ÉS ÚJJÁSZÜLETNI
AMIKOR MINDEN MINDEGY
Sokan közületek, akik a felébredés és a tudatosodás útján jártok, előbb vagy utóbb szembesültök a régi elmúlásának érzésével... a régi személyiség haldoklásával.
Ez az állapot apátiaként, reménytelenségként, felszínre törő negativitásként, belső blokkokként és általában a létezés értelmetlenségében nyilvánul meg.
Minden feleslegesnek tűnik, elveszíti jelentőségét és fontosságát.
Az erők és a vágyak hiányát érezzük, a tehetetlenséget és a kétségbeesést.
Nem kell félnünk az ilyen állapotoktól, egyszerűen csak helyezkedjünk a megfigyelő állapotába!
Ezekben a pillanatokban valami mélyebb, igazabb és értékesebb dolognak adunk helyet önmagunkban.
A bennünk lévő régi, archaikus attitűdök és a új belső közötti konfliktusállapot a haldoklás érzését okozza.
Ez a tudatossági szintünk változása, amikor egy új, magasabb fokhoz közelítünk. A Fényhez, ahol már korábban is voltunk.
Ezt az állapotot hagynunk kell kibontakozni!
Nem szabad elmenekülni tőle!
Ne pazaroljunk értékes energiát a menekülésre!
Ilyenkor csak a legfontosabb dolgokra van szükség - meditációra, imára, csendre, alvásra, ételre.
Ha valamilyen csapatban dolgozunk, jobb, ha a lehető legjobban leszűkítjük a kommunikációs teret!
Ilyenkor ne beszéljünk sokat !
Ilyenkor az értelmetlen beszélgetések és viták ostobaságát különösen élesen érzékeljük.
Az idegen emberi megnyilvánulások értelmetlenek és rendkívül zavarba ejtőnek tűnnek.
Ne küzdjünk ellene, ne vergődjünk, minél inkább átadjuk magunkat ennek az állapotnak, annál gyorsabban és könnyebben múlik el, és annál hamarabb jön el hozzánk valami számunkra is fontos és új felismerés!
Az értelmetlenség, a frusztráció és az apátia arról árulkodik, hogy megszabadulunk az illúzióktól, a régi szokásainktól, az összes szeméttől, ami a fejünkben és a szívünkben élt.
Hadd tisztuljon ki!
A napszél folyamatosan segít nekünk ebben!
Sokan közülünk már megtanulták, azt hogy ..., ha megérzik ezeknek az állapotoknak a közeledését, máris kiiktatnak mindent, ami a figyelmüket abba a csatornába húzná, amire nincs szükségük. Ilyenkor jobb, ha minimalizáljuk a beszélgetéseket, hagyunk magunknak időt a csendre, átmegyünk a nem-cselekvésbe, még ha dolgoznunk is kell, magunknak maradunk. Vagyis, hibátlanul végezzük a dolgunkat, de ugyanakkor úgy, hogy nem fókuszálunk túlságosan rá.
Ami fontos, hogy igyunk több tiszta vizet!
Ne együnk túl sokat, gondolván, hogy melankóliánk van, és megengedhetjük magunknak a finomságokat, és még inkább ne folyamodjunk alkoholhoz, nyugtatókhoz vagy más hangulatjavító szerekhez!
Nem kell rágódni és önsajnálatba merülni!
Szüntessük meg azt, ami energiaveszteséget okoz, és csak azt hagyjuk meg, ami segíti a tudatosságunkat!
Ezeknek a változásoknak meg kell történniük!
Csak engedd, hogy megtörténjen!
Hallgatnunk kell az intuíciónkra, és aszerint kell cselekednünk!
Nem kell a "szükséges!", a "kötelességek", "mindenki normálisan él, és én is eszerint élek ..." alapján cselekedni!
Pontosan ez az, ami megöli a tudatosságunkat, és melankóliába, vagy még rosszabb -depresszióba kerget minket.
Mindenesetre ne hagyjuk abba az ima, a meditáció vagy a tisztító gyakorlatokat!
Folyamatosan figyeljünk magunkra, hogy pontosan mit igényel a Lelkünk!
Talán azt kéri, hogy nyissunk ki egy könyvet, vagy kapcsoljuk le a villanyt és táncoljunk, vagy üljünk órákig, és figyeljük a természetet.
Rugalmasnak kell lennünk, hogy meghalljuk a megfelelő sugallatokat!
Ne ess pánikba ettől az állapottól!
Ne hidd, hogy elvesztél!
Figyeld meg ezt az állapotot!
Legyél benne! ... , és akkor meghallhatod a Lelked valódi igényét, amely a felszínre emelkedve jelzi a következő lépésedet az Átmenet ezen új szakaszában.