AZ ÖNBECSÜLÉS

 

Eljön az idő, amikor önmagunkat kell választanunk, de nem büszkeségből, hanem az Isten által belénk helyezett lélek iránti mély tiszteletből. Az önbecsülésednek mindig erősebbnek kell lennie, mint az átmeneti érzéseidnek. Az érzések lehetnek gyengédek, szenvedélyesek, sőt elsöprőek, de jönnek és mennek. Másrészt az önbecsülés a horgonyod; ez emlékeztet arra, hogy ki vagy, amikor az érzelmek megpróbálnak eltávolítani az igazságodtól.

 

Védd a határaidat, mint szent földet. Ezek nem falak, amelyek távol tartják a szeretetet, hanem kapuk, amelyek őrzik a békédet, az energiádat és a célodat. Ha valaki igazán értékel téged, akkor tiszteletben tartja ezeket a határokat, nem pedig próbára teszi vagy megszegi őket.

 

Nem azért vagy értékes, amit másokért teszel, nem azért, hogy mennyit adsz, vagy hogy mennyire vagy türelmes, hanem azért, mert Isten gyermeke vagy, akit szándékkal, erővel és kegyelemmel teremtett. Ne hagyd, hogy a magány, a félelem vagy a vágyakozás arra késztessen, hogy kevesebbel érd be, mint amit megérdemelsz. A szeretet soha nem kerülhet a méltóságodba, a hangodba vagy az önérzetedbe.

Maradj szilárdan abban, aki vagy - hagyd, hogy a szíved érezzen, de a lelked vezessen. Ha megbecsülöd az értékedet, a megfelelő emberek, azok, akiket Isten küldött, fel fogják ismerni a fényedet anélkül, hogy arra kérnének, hogy halványítsd el.

 

 

Caroline Stratton