SZÍVÜNK BIORITMUSA

 Kép forrása: Pinterest.com 

Kezd a napodat azzal a kérdéssel: „Hogyan szolgálhatok?”

Minden napomat így kezdem: „Hogyan szolgálhatok?”. Ez a látszólagosan egyszerű cselekedet talán a legalkalmasabb cselekedet, amit tehetünk. Amikor ezt mondjuk, akkor közvetlen elismerjük [tudatában vagyunk] Felsőbb Énünket, bízva abban, hogy bepillantást nyújt nekünk az aznapi időnk lehetőség szerinti legjobb felhasználásra. Megmutatja, melyik cselekedet szolgálja a legjobban ezt az időt, hogyan közelítsük meg az embereket a munkahelyünkön vagy, hogy ez a nap az aktivitásról vagy a befelé figyelésről szól-e. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor ráhangolódunk szívünk ritmusára és sorban éljük át a szinkronicitásokat. Néha evilági dolgok felé irányít, máskor pedig az ismeretlenbe, a titok nyitja, hogy akkor is eszerint cselekszel, ha még nem teljesen érted miért.

Új módon irányítva életed

A napod talán legcsodásabb indítása, ha ezen a módon feladod a megszokott kontrollt. Ha áthelyezzük a hangsúlyt és megengedjük a teljesebb tudatosságunk számára, hogy megmutassa számunkra a megfelelő rezgési hangnemet, amely segítségével nincs szükségünk elménkre mely átvezet minket egyik pillanatból a másikba. Ez felszólítóbb jellegű, mint mikor elméd csak arra buzdított, amit tegnap tettél, vagy tavaly, vagy 20 évvel ezelőtt és elmondja neked, hogyan érezheted magad „biztonságban” és beskatulyázza életedet és körkörösen gondolkodik, kisebbre teremtve jövődet, mint ami vagy. Ha folyamatosan a „biztos” utat választod, és csak abban bízol, amit „ismersz”, egy olyan életet fogsz élni, ami behatárolja valódi természetünket, ami a kiteljesedés felé, a többé válás felé tör, többé, mint amit [most] gondolunk, hogy vagyunk. Ennek a kiteljesedésnek az elkerülése fájdalmas lehet és a „biztonságos” lét könnyen átcsaphat nem biztonságosba. Az elme funkciója nem a teremtés, az elme feladata az integráció, a biztonság és elemzése annak, amit a szíveden és a felsőbb elméden keresztül befogadsz.

A legfelsőbb célunk mindig a szolgálat

Még ha úgy is érzed a közvetlen szolgálat nem a megfelelő számodra, akkor is hathatsz. Nem kell ápolónak, tanárnak vagy segélykonyhai önkéntesnek lenned, hogy támogasd a társadalmat. Ezek közvetlen és szembeszökő szerepek, de nem fontosabbak vagy felemelőbbek, mint egy csöndes közvetett egyéni ’akció’, amit szívünkből nap nap után megteszünk. Valójában a legnagyobb szolgálatot akkor tesszük az emberiségnek, amikor egyszerűen kitakarítjuk és rendben tartjuk házunkat, szundítunk egyet vagy felhívunk egy barátot. Minden szívből jövő cselekvés szolgálat, ha minden szív, minden ember együttműködik egymással, amikor valaki lelkesítő hatással bír a többiekre, ha valaki csüggedt. Ez energetikai úton, csendben történik, az elméd mögött, ahol minden energiaszál meghúzódik és ott, te és én nem vagyunk egymástól elkülönülve.

Sokkal sikeresebb lények vagyunk, ha egy olyan „helyről” irányítjuk magunkat, ami közvetlen összeköt minket minden teremtéssel.

Itt az idő a bizalomra és éljük újra ebben a szellemben életünket.