IGAZSÁG VS. ILLÚZIÓ

IGAZSÁG VS. ILLÚZIÓ

Életünkben egyszer eljön az a pillanat, amikor tisztábban kezdjük látni azt, amit korábban nem voltunk hajlandóak észrevenni.

Hirtelen olyan dolgok, amiket sokáig toleráltunk, már nem rezonálnak velünk.
Néhány kapcsolat kimerítőbbnek tűnik, mint korábban.

Felmerül bennünk a csend, a rend, bizonyos ajtók bezárásának vagy az újrakezdésnek az igénye.

És elkezdjük kérdezgetni magunktól:
"Miért engedtem ezt meg ilyen sokáig?"
"Miért tettettem, hogy minden rendben van?"

"Tényleg ezt akarom, vagy csak megszoktam ezt az életet?"

Ez egy belső önvizsgálat ideje is lehet.

TOROK CSAKRA - az igazság, amit nem mondunk ki

Amit évekig elnyomtunk, végre hangot követel.
Nem arról van szó, hogy másokkal kiabáljunk, vagy mindent gondolkodás nélkül kimondjunk.
Hanem egy egyszerű dologról:
ne hazudjunk önmagunknak.
Néha a legfontosabb szavak:
"Nem akarom."
"Nem értek egyet."
"Ez nekem fáj."

"Valami másra van szükségem."

HARMADIK SZEM - Szembenézni a saját illúzióiddal

Nem minden gondolat intuíció.
Nem minden véletlen egybeesés, jel.
Nem minden történet, amit az elménk alkot, igaz.
A spiritualitás nem arról szól, hogy mindenhol jeleket lássunk.

Néha arról van szó, hogy legyen bátorságunk kimondani:
Lehet, hogy tévedek. Ellenőrzöm. Megnézem, mi van valójában ott.

SZÍV CSAKRA - Kapcsolatok és egyensúly

A szerelem nem követelheti meg tőlünk az önfeladást.
Szerethetünk valakit, és ugyanakkor határokat is szabhatunk.
Megérthetjük valakinek a viselkedését, de nem kell elfogadnunk mindent.
Lehet nyitott a szívünk anélkül, hogy mindent beengednénk.
Egy egészséges kapcsolat nem arról szól, hogy egy ember mindent cipel.

NAPFONAT - A saját erőd

Nem irányíthatunk mindent.
Nem erőltethetjük rá a szeretetet egy másik emberre.
Nem kényszeríthetjük ki a választ.
Nem tudjuk elérni, hogy az élet mindig pontosan a tervünk szerint alakuljon.
De eldönthetjük, mit kezdünk azzal, amit az élet hoz.
És itt kezdődik a cselekvőképességünk.

Talán ezért érezzük néha szükségét annak, hogy elszakadjunk bizonyos dolgoktól, hogy megszervezzük az életünket, hogy irányt váltsunk, vagy magunk mögött hagyjunk valamit, ami már nem szolgál minket.

Nem kell "kozmikus frissítésnek" neveznünk.
Nevezhetjük egyszerűen érésnek, tudatosságnak és változásnak.
Mert a növekedés nem mindig spirituális kinyilatkoztatás.

Néha nagyon egyszerű a képlet:

Abba hagyod azt, hogy visszamész oda, ahol fájdalmat okoznak.

Abbahagyod a magyarázkodást, azzal kapcsolatban, ami régóta nyilvánvaló.

Abbahagyod a saját értéked bizonyítását.

Elkezded magadat választani.

És talán ez az ébredés egyik legszebb formája.

Nem minden, ami elmúlik az életünkben, veszteség.

Néha valami egyszerűen már nem illik ahhoz a személyhez, akivé válunk.

Ne félj elengedni az illúziókat.

És mindenekelőtt ne félj meghallgatni önmagad.