NE IDOMULJ KÜLSŐ ELVÁRÁSOKHOZ

NE IDOMULJ KÜLSŐ ELVÁRÁSOKHOZ 

Senki sem tudja, hogy mit kellett átélned, ahhoz, hogy azzá a ragyogó emberré válj, aki ma vagy.

Senki sem tudja milyen mély gyógyításra volt szükséged, hányszor estél szét és vesztél el az úton.  Hányszor kellett összeszedned összetört darabjaidat.

És most itt állsz bátrabban és hitelesebben, mint valaha, de még mindig tartasz mások véleményétől, azok ítéletétől, akik vissza akarnak zárni, abba a régi és szűk dobozba, ahonnan kiszabadultál. A tömeg kondicionált kerete, gúzsba akarja kötni a lelkedet.  A merev társadalmi norma csapdába akar zárni, amelyet az elvárások nehéz súlya terhel.

Vagy azok a kapcsolatok, amelyekben össze kell zsugorodnod, ahol a szeretet folytonos óvatosságot igényel, a közelség pedig félelmet kelt attól, hogy magadat add.

Amikor vissza kell venned a ragyogásodból, elhallgatnod a hangodat, gondolataidat és az igazi énedet, csak azért, hogy valaki más jól érezhesse magát melletted.

Olyan sok időt vett igénybe az, hogy visszaszerezd önmagad, ne cseréld el a hitelességedet arra, hogy olyan emberek fogadjanak el, akik csak akkor szeretnek ha lekicsinyíted magad.

Ne pazarold az energiádat arra, hogy bebizonyítsd az értékedet azoknak, akik még mindig aszerint ítélnek meg, amilyen egykor voltál.

Amikor látják, hogy elhallgatsz, vagy visszahúzódsz, hogy a saját utadat járd, gyorsan azt feltételezhetik, hogy elérted a határaidat.

De az igazi probléma nem az, amit gondolnak; hanem az, hogy néha hagyod, hogy az ítéleteik kétségeket keltsenek benned.

Ne feledd:

Mások csak a külső eredmények lencséjén keresztül látnak téged - a sikereid és a múltbeli hibáid szemszögéből.

De nem látják, mi történik belül.

Nem látják a fegyelmedet, amit építesz,

a hozzáállásod változásait, amiket elérsz,

a gyógyuló sebeket, amelyek lehetővé teszik, hogy olyan fényesen ragyogj,

vagy az erőt, amit összegyűjtesz, hogy az legyél, aki ma vagy.

Ami az "eltűnésednek" tűnik,

valójában a növekedés időszaka lehet,

ami mások tekintetétől távol történik.

Az igazi növekedés nem azért történik, hogy elnyerd mások elismerését;

mert akkor történik meg, amikor már nincs szükséged senki megerősítésére

hogy higgy abban, amit létrehozol.

Nem kell minden döntést megmagyaráznod, bizonyítanod mennyit változtál, arra késztetni másokat, hogy megértsék az új énedet, nem kell törekedned senki szeretetére.

Néha nagyobb békét ad, ha hagyod, hogy mások félreértsenek, mint megpróbálni mindenkinek egyenként elmagyarázni mi zajlik benned.

Mert végső soron az, amit építesz megvédi önmagát.

Először építs szilárd alapot és a világ számára látható növekedés majd eljön a maga idejében!