A SZERETET FÉNY EREJE

A SZERETET FÉNY EREJE

Belső dimenzió

Ne adjuk át Fényünket a káosznak...

Térjünk vissza a Szeretet Házába...

Eljön az idő, amikor a világ egyre jobban remegni fog saját ellentmondásainak súlya alatt. Félelmek, feszültségek és az emberi Tudat felismeretlen árnyai törnek a felszínre. Azok, akik elvesztették a kapcsolatot saját Szívükkel, megpróbálják visszanyerni a hatalomérzetet és az irányítást, az uralkodás és a félelemkeltés révén. Mintha megtalálhatnák önmagukat azzal, hogy megfosztanak másokat biztonságérzetüktől. Mintha elnyomhatnák a belső ürességet azzal, hogy haraggal töltik meg a teret.

Ne engedjük, hogy a leghangosabb elhomályosítsa azt, ami a legigazabb.

Ne engedjük, hogy a káosz legyen a világ egyetlen képe, amit magunkban hordozunk. Fordítsuk tekintetünket mindazon jóság felé, amely még él, lélegzik és folyamatosan áramlik az emberi Lényben. Mert az egész világ figyelmét felkeltő események felszíne alatt a csendes JÓ hatalmas tere létezik.

Az emberek minden nap egymás felé nyílnak meg szeretettel.

Gondoskodnak a betegekről, etetik az éhezőket, átölelik a magányosakat, és támogatják azokat, akik elvesztették a reményt.

Valaki megbocsát.
Valaki a másik ember mellett marad a legnehezebb órájában.
Valaki feladja saját kényelmét, hogy enyhülést hozzon egy másik Lénynek.
Valaki, saját szenvedése ellenére, megtalálja az erejét, hogy ne adja tovább az átélt fájdalmat.

Ez minden nap megtörténik.

Több ezer otthonban, kis közösségekben, családokban, barátok és teljesen idegenek között.
Számtalan gesztusban, amelyeket nem fényképeznek le, nem írnak le, és nem jelennek meg a hírek címlapján.

Annyi jó van, aminek nincs szüksége nyilvánosságra ahhoz, hogy igaz legyen.

Annyi Szeretet van, aminek nincs szüksége tanúkra ahhoz, hogy megváltoztassa a világot.

És vannak emberek, akik minden nap a békét, az együttműködést és a kölcsönös gondoskodást választják. Emberek, akik ahelyett, hogy újabb falakat húznának fel, hidakat építenek. Akik megértik, hogy az erő nem mások leigázásában rejlik, hanem abban a képességben, hogy közösen teremtsünk egy olyan teret, amelyben mindenki visszanyerheti méltóságát.

Ne feledkezzünk meg róluk
Ne feledkezzünk meg önmagunkról

Ne feledkezzünk meg a Szeretet mérhetetlenségéről, amely még mindig jelen van az emberi tapasztalatban.

Mert amikor csak a káoszra nézünk, tudattalanul egyre több teret adunk neki magunkban. Figyelmünk ahhoz kötődik, ami félelmet kelt, és a Szív fokozatosan elveszíti a kapcsolatot azzal, ami erőt ad neki. Aztán mások feszültsége a saját feszültségünkké válik, mások gyűlölete áthatja a terünket, és a küzdelem, amibe nem akartunk belefolyni, elkezd kibontakozni bennünk. Ezért olyan fontos most, hogy tudatosan visszatérjünk saját Középpontunkba.

Ne fordítsuk el tekintetünket a világ szenvedéséről. Ne tegyünk úgy, mintha háborúk, igazságtalanság és emberi tragédiák nem léteznének, csak ne veszítsük el azt, ami lehetővé teszi számunkra az átalakulást!

Láthatjuk a sötétséget anélkül, hogy otthonunkká tennénk.
Felismerhetjük a gyűlöletet anélkül, hogy hagynánk, hogy a Szívünkben lakozzon.
Megállhatunk az Igazságban anélkül, hogy táplálnánk a bosszúvágyat.
Ellenállhatunk a gonosznak anélkül, hogy elvágnánk magunkat saját emberségünktől.

Ez a Fényünk mély ereje!

Nem a tehetetlenség vagy a beleegyezés mindenbe, ami történik. A Tudatosság az, ami megkülönbözteti a békét az engedelmességtől, a nyugalmat a megalkuvástól, az együttérzést a beleegyezéstől, és a belső szabadságot a harc szükségességétől.

Ahol a Szeretetet elfelejtettük, vigyük magunkkal a Szív emlékét. Ez a Fény magasabb dimenziója, amely most belép!

Minden Lélek a Létezés egyetlen nagy misztériumához tartozik. E misztérium mélyén nem vagyunk elválasztva egymástól. Minden élet egy nagyobb egész része, amely nem fér bele az emberi megértés határaiba. Ez a Szív misztériuma Semmilyen külső hatalom nem szakíthatja el ezt a kapcsolatot.

Ne engedjük, hogy mások hatalmi igényei megfosszanak a lelkiismerethez, a méltósághoz és a Szív mély bölcsességéhez való kapcsolatunkat. Nem kell azzá válnunk, amit ellenzünk, hogy változást hozzunk!

Amikor a gyűlölet terjed az egész világon, könnyű azt hinni, hogy a válasznak még nagyobb gyűlöletnek kell lennie.

Amikor valaki félelmet kelt, felmerül a kísértés, hogy állandó feszültségben éljünk.

Amikor erőszaknak vagyunk szemtanúi, belső énünk bosszúra vágyhat, mintha csak így tudnák helyreállítani a megzavart egyensúlyt.

De pontosan ekkor fontos választás előtt állunk.

Hagyjuk-e, hogy a világ eseményei megfosszanak minket a szeretet képességétől?

Ne adjuk fel a szépség meglátásának képességét, a jóság általi meghatottságunkat, és azt, hogy másokban felismerjünk egy élő Lényt, aki szintén szeretetre, biztonságra és szabadságra vágyik.

Ne adjuk fel érzékenységünket csak azért, mert a világ könyörtelen lehet. Ne engedjük, hogy a nehéz valósággal való szembenézés szükségessége megfosszon minket a szándék tisztaságától, amellyel részt kívánunk venni benne.

Amikor a Szeretetet választjuk, a gonosz megnyilvánulásai eltűnnek.

Ez számít!

Mert a Szeretet nem csak energia, amit a szép pillanatokban érzünk.

Ez... Ahogy a valóságra reagálunk.

A lélegzetvételben van az, ami vigaszt nyújt.
Egy másik ember felé nyújtott kézben.
Egy megvetéstől mentes pillantásban.
Egy szóban, ami visszaadja a reményt.
Egy olyan otthonban, ahol az emberek megtanulnak odafigyelni egymásra.
Egy olyan közösségben, amely nem azt kérdezi, hogy ki a fontosabb, hanem azt, hogyan hozhat több jót.

A Szeretet által a Lét egy másfajta minősége kezdődik.

Nem kell arra várnunk, hogy az egész világ békét teremtsen ahhoz, hogy harmóniában kezdjünk el élni.

Nem kell arra várnunk, hogy minden ember megnyissa a szívét, hogy mi is megnyithassuk a sajátunkat.

Nem kell a tökéletes körülményekre várnunk a jóság megteremtéséhez.

Az Új Föld ott kezdődik és fejlődik, ahol a Szeretet megszűnik puszta gondolat lenni, és Létezésünk élő, belső élményévé válik.

Akkor a Fény magasabb energiája kezd kivirágozni bennünk, eksztatikusan, varázslatosan, tele szabadsággal és a Létezés határtalan terével. Áthatja belsőnket, megnyit minket az élet mélyebb érzékelése, a külsőt meghaladó finom szépség felé.

A valóságot a Szív dimenziójából kezdjük megtapasztalni, ahol a Szeretet élő áramlássá válik, Létünk pedig könnyedséget, mélységet és rendkívüli ragyogást ölt.

Ez egy olyan tér, ahol egyszerűen csak áramlani akarsz...

Itt rejlik a Lét varázsa, az alkotás öröme és a szabadság, amely egy magasabb valósággal való mély kapcsolatból fakad.

Lásd ezt a dimenziót...
Lásd a szeretetet...
Legyél Te a szeretet...