Az angyalforras.hu weboldalt saját forrásokból tartjuk fent.
Ha szeretnél hozzájárulni működéséhez, kattints a támogatom gombra!

Köszönjük támogatásod! TÁMOGATOM!

AZ ELME ÉS A TUDAT

2023-03-30

A tudat kettősségtől mentes állapotai

 tudat fény.jpg

 Kép forrása: Pinterest.com



Elme és Tudat

 

Ebben az üzenetünkben a valóság megjelenítése és a tudat kettősségtől mentes állapotai közötti néhány lényeges összefüggésről szeretnénk szólni.

Elsőként meg szeretnénk húzni a határvonalat a tudat és az elme általunk használt értelmezésében.

Számunkra a tudat minden megnyilvánulás fölött álló, nem köti az idegrendszeretek működése. Ezen túl a tudat az általatok érzékelt téren és időn túli is, mert a tudat tulajdonsága, hogy a fizikai megtestesülésen kívülre vezető energiaörvényeken át tud haladni.

Az elme a mi felfogásunk szerint az érzékszervi, szellemi és érzelmi megtapasztalásokat jelenti, ahogy az idegrendszered ezek hatására meghatározott módon megváltozik. Nyilvánvalóan, ahogy ezeket a szavakat olvasod, fizikai agyad és idegrendszered eszközeivel megteremted a jelentésüket. Az elme ablakán keresztül teremted meg szavaink jelentését, ám ezt az ablakot egyfelől létrehozza, de másfelőll be is korlátozza az idegrendszered.

Üzenetünk nyelvészeti úton kódolt és több helyen a szintaxisában (sorrendjében) örvények – féregjáratok – vannak, amin keresztül ideiglenesen felemelheted elméd és beléphetsz a tudatosság végtelen misztériumába.

 

Hogy látjuk a magasabb dimenziókat?

Önmagunkról kialakult tapasztalatunk szerint mi a tudat több dimenziójában létezünk és személyes fejlődésünk szintje szerint a negyediktől kezdve a tizenkettedik dimenzióig nyilvánulunk meg. A kilencedik dimenzión keresztül váltani tudunk az emberhez hasonló antropomorf formánk és a fénytestünk között.

Ha belépünk a tizedik dimenzióba, minden kapcsolatunk megszűnik humanoid testünkkel. Minden tekintetben geometrikus fényformákká válunk. Személyes fejlődésünknek megfelelően sokféle módon vagyunk képesek önmagunkat kifejezni a tízedik, a tizenegyedik és a tizenkettedik dimenzióban.

Minden tudati emelkedés hatására egyre jobban megérthető az összes létezőnek és a kozmosz összes megnyilvánulásának összekapcsolódottsága. A létezés furcsa paradoxonja a tizedik dimenzióba lépéskor válik teljesen átláthatóvá.


Összekapcsolódottság és a kettőségtől mentesség


Azért mondtuk ezt el, mert ehhez hasonló játszódik le veletek is, ahogy lényetek magasabb dimenzióiba emelkedtek. A 10-12. dimenziókban kiterjed az éberség az összekapcsolódottságra, ugyanúgy, ahogy a kettősségtől mentességre, Minden Dolgok Szülőanyjára is. Ez nyilvánvalóan tudati paradoxon, ahogy ezt már említettük is, és foglalkozott már ezzel néhány perennialista filozófia is.

Számunkra a kettősségtől mentesség képessége nem a végső cél, hanem inkább alap, vagy ugródeszka a magasabb képességekre és annak megértésére, hogyan lehet szeretettel telt eredményeket megteremteni.

Hogy látjuk a kettősségtől mentességet?

A tudat kettősségtől mentes állapotában, hozzátok hasonlóan, az ellentétek megszűnését tapasztaljuk. A tudat kettősségtől mentes állapotában a dualitás – a viszonylagos létben tapasztaltak szerinti módon – eltűnik és a központosított figyelem és a nyugalom erősebb érzékelése jelenik meg.

A kettősségtől mentesség legmélyebb állapotában csupán az önmagát megtapasztaló tudat létezik.

Fontos megérteni, hogy a tudat kettősségtől mentes állapota az érzékelőtől függ. Így, ha a kettősségtől mentességet a szívcsakrán keresztül éled át, akkor személy, tárgy, cél és ok nélküli szeretetet tapasztalhatsz, a kozmikus kapcsolódás mély érzését.

Természetesen a kettősségtől mentesség és a szív összekapcsolódásakor szerelembe esel, mindentől függetlenül beleszeretsz a kozmoszba. A szív ilyen paradoxona során te leszel a Szeretett és minden, amit látsz és tapasztalsz szintén a Szeretett lény.

Bár ez egy csodálatos tudati állapot, mégsem mentes teljesen a kettősségektől. Ahogy emelkedsz a magasabb csakrák megtapasztalásai felé, a kettősségtől mentesség átalakul. Ha tudatod a koronacsakrában tartod, a kettősségtől mentesség tiszta formájában, pusztán önmaga megtapasztalásaként jelenik meg. A személyes ént a kettősségtől mentesség ilyen magas állapotaiban nem lehet érzékelni.

A teremtés paradoxona abban áll, hogy a kettősségtől mentesség legtisztább formája a létezés leginkább polarizálódott szintjein bontakozik ki. Így a tudatod két, látszólag ellentétes állapotban van, a viszonylagos létezés (a tér-idő ezen pontján való megnyilvánulásod) és a tudat kettősségtől mentes állapotában, amikor is minden polaritás és konfliktus megszűnik.

Ahogy korábban már említettük, nézőpontunk szerint a kettősségtől mentesség a teremtés magasabb szintjeinek alapja, nem pedig az evolúció végcélja.

Összekapcsolódottság vagy Egység?

Itt a megfelelő időpont az „összekapcsolódottság” és az „egység” közötti különbség megtárgyalására. Úgy látjuk, hogy ez a két fogalom nem cserélhető fel egymással. Az Egységnek nagyon sok különféle meghatározása létezik jelenleg a Földön és lehetetlen az összes finom részlet és eltérés megmutatására.

Ehelyett inkább az alapvető különbségekre fordítjuk figyelmünket. Sokan úgy hiszik, hogy az összekapcsolódottság és az egység ugyanaz és azt jelenti, hogy amikor a tudat magasabbra emelkedik és a létezés magasabb dimenzióiba lép, akkor egyesül a fénnyel, és az összes különbség feloldódik. Mi nem így látjuk ezt.

Az összekapcsolódás, vagy összekapcsolódottság az a felismerés, hogy minden létező és a kozmosz minden megnyilvánulása kapcsolatban áll egymással, és ugyanakkor minden létező egyedi sajátossággal bír. Ezek az egyedi sajátosságok izgalmasak és különlegesek. Néha dühítőek, néha kiteljesítőek. De mindig részei a megnyilvánuló valóság szövetének és sohasem feleslegesek.

Az egyik problémának azt látjuk, hogy néhányan a New Age és a Személyes Növekedés csoportokban azt terjesztik, hogy az emberek közötti különleges különbségeket lebecsülik, és mivel minden valahogy „egy”, az egyének közötti helyes energetikai határvonalakat semmibe lehet venni és gyakran eszerint is járnak el. Ezen túl néhányan ezt a hitrendszert (az Egységet) arra használják, hogy elkerüljék a személyes felelősség és kérdőrevonás lehetőségét. Önmagunk összes dimenzióbeli megtapasztalása során egyediek maradunk, és lényünk magasabb dimenziói nem mossák el egyediségünket, hanem a teremtés nagyobb lehetőségét biztosítják.

 

 tudat nyugi.jpg

 Kép forrása: Pinterest.com




Tom Kenyon

Fordító: Bagi Ákos/lelekmod.hu