Elengedni és felgyorsulni egy időben

2018-10-18

Serapis Bey tanítása

 

 Elengedni és felgyorsulni egy időben.jpg

Kép forrása: Pinterest.com

 

Serapis Bey a név, amelyet akkor használok, ha a felemelkedett valóságból beszélek a földi evolúcióról.  Én azonban több vagyok annál, mint amit bármilyen név képvisel.  Mert mi vagyok én?  A negyedik sugár Chohan-ja, ha ismeritek ezt a fogalmat.  Közületek sokan ismerik a tisztaságot, az Anya fehér fényének sugarát, mint a negyedik sugár hagyományos jellemzőjét.  De, mint ahogy arról már korábban is tettem említést, a tisztaság sugarának van egy másik oldala is.  Ez a gyorsulás sugara is egyben.


Minden a lassuló fényből keletkezik


Mert, mint ahogy azt az általános iskolai fizikából tudjátok, ha egy prizmára fehér fény vetül, akkor a prizma azt a fényt megtöri, és a szivárvány színeire bontja.  A fehér fény szimbolizálja a gyorsulást, az összes többi szín pedig a fehér fény lelassításából keletkezik.


Mint ahogy azt a fizikából ismeritek, Einstein egyenlete: E=mc ²


Átrendezve az egyenletet látható, hogy: m= E ∕c²


Az anyagi világegyetemben minden a jelentős mértékben az anyagi világegyetem rezgése felett vibráló energiából jött létre.  Ebből a magasabb rezgésű energiából jött létre az anyagi világegyetem, mivel különböző formájú lassító tényezőt alkalmaztak a magasabb rezgésű energiával kapcsolatban, amelynek eredményeként az először fehér fényre, majd a szivárvány színeire bomlott.


Ha megértitek ezt, ha eltűnődtök ezen, akkor ráébredhettek arra, hogy minden, amit az anyagi világegyetemben láttok, spirituális energiából keletkezett, amely energiának le lett csökkentve a rezgése.  Ez annak a megértésében segít, hogy bármilyen körülmény megtisztításának a kulcsa az anyagi világegyetemben az, ha annak jelenlegi rezgésszintjét felgyorsítjátok.


Soha sem lehetett, és soha sem is lehet egy problémát igazán ugyanazon a tudatszinten megoldani, mint amelyiken a probléma keletkezett.  Ez Einstein meglátása volt, amely által azonban minden spirituális ember nyerhet akkor, ha eltűnődik azon.  Mert ti, spirituális emberekként magatokba tudjátok fogadni ezt a koncepciót, amellyel nem csak minden körülménytől függetleníteni tudjátok magatokat, legyen az anyagi, vagy lelki eredetű, hanem nyitott kapui lehettek annak is, hogy hozzásegítsétek a társadalmat annak meglátásához, hogy bizonyos problémákat nem lehet az adott szinten megoldani.  Éppen ezért, fel kell gyorsítanotok magatokat, a társadalmatokat, a társadalmi megértést, a meglátásokat, a tudatszintet egy magasabb szintre.


A társadalom a kollektív tudatszint gyorsulásán keresztül fejlődik


Ez első hallásra idegen elgondolásnak tűnhet a nyugati társadalmak számára.  Azonban csak addig tűnik idegennek, amíg rá nem ébredtek arra, hogy a társadalom már évszázadok óta, ha nem évezredek óta ezt teszi.  Hogyan jut a társadalom el egy új szintre?  Ez csak egyféleképpen valósulhat meg.


Kezdetben a társadalmon belül néhányan felgyorsítják az egyéni tudatszintjüket egy bizonyos szinten túlra, majd amikor a társadalom egy kritikus tömege is ugyanezt teszi, akkor történik meg az, amit a fizikában átmeneti fázisnak neveznek, amikor hirtelen a folyamatban elöljáróknak megfelelő mértékében kezdenek el egyesek elbukni.  Ilyenkor történik meg a kollektív tudatban a váltás.  Ilyenkor lesznek olyanok is bizonyosan, akik hátul kullognak majd, de ettől még a köztudatban létrejön a tudatszintváltás, és hirtelen mindaz, ami röviddel korábban áthághatatlan akadálynak tűnt, az addigra, a maga valóságában, csak egy újabb olyan körülménynek tűnik majd, amelyre a megoldás megtalálható.   


Figyeljétek meg a modern társadalmaitokat!  Hasonlítsátok azokat a 200 évvel korábbiakhoz, vagy az 500 évvel korábbiakhoz, vagy az 1000 évvel korábbiakhoz.  Vetítsétek ki magatokat az akkor élt emberek gondolkodásmódjába.  Vegyétek észre, hogy nagyon sok olyan dolog volt abban az időben, amelyre áthághatatlan akadályként tekintettek.  Ma pedig ugyanazokra a körülményekre már adottnak tekintitek a megoldást és azt is, hogy túljutottatok azokon.


Csak gondoljatok arra, egyszerű példaként, hogy hogyan érkeztetek erre az eseményre különböző távolságokból.  Most gondolkozzatok el azon, hogy 200 évvel ezelőtt mennyi ideig tartott volna idáig az út az otthonaitokból.  Néhányotoknak ez hetekig tartott volna, most pedig ezt az utat alig néhány óra alatt meg tudtátok tenni repülőgéppel, vagy valamivel hosszabb idő alatt autóval, vagy vonattal.


Látjátok már, hogy amit adottnak vesztek most, az nem olyan sokkal korábban az emberek számára áthághatatlan akadályt jelentett?  Ha pedig a jövőbe vetítitek ki magatokat, akkor ráébredhettek arra is, hogy a történelmi példának megfelelően az emberiség tovább emeli majd az észlelésének a szintjét, tovább emeli majd a tudatszintjét, és eljön az az idő, amikor néhány olyan körülmény, amely jelenleg áthághatatlan akadálynak tűnik, az meglehetősen egyszerű probléma lesz csak, amelyek miatt már senki sem aggódik majd.


De nem észlelitek-e, hogy az a lépés, amely mind benneteket, mint egyéneket, mind a társadalmatokat tovább viszi az az, ha ráébredtek arra, hogy már idáig is gyorsítottátok a tudatszinteteket.  Ha azonban tudatosan erre fókuszáltok, és megtanuljátok azt, hogy hogyan tegyétek ezt még tudatosabban, akkor növelni tudjátok a gyorsulási rátát.


Így nagyon gyorsan felgyorsíthatjátok a társadalmatokat azokon a körülményeken túlra, amelyek jelenleg fenyegetésnek tűnnek a társadalomra nézve, legyen az a gazdasági válság, a társadalmi nyugtalanság, békétlenség, vagy olyan konfliktusok, amelyeket megoldhatatlan problémaként érzékeltek.  Ezek valóban megoldhatatlanok akkor, ha egy bizonyos tudatszinten keresztül tekintetek rájuk.  Ezért érvényes az a tény, hogy mindaddig nem látjátok a megoldást, amíg egy filteren keresztül néztek rá.


Csak akkor léphettek túl egy problémán, ha magasabb szintre gyorsítjátok fel a tudatszinteteket, amely szinten megláthatjátok azt, amit az előző szinten nem láttatok.  Ezzel az új észleléssel, az új látásmóddal, az új elképzeléssel a megoldás hirtelen nyilvánvalóvá válik.  Ez a negyedik sugár ereje, ha megértitek a gyorsulás valós belső aspektusát.


Miért nem oldhatjátok meg mások problémáit?


Nem azt állítom, hogy ti magatokat bármelyik pillanatban felgyorsíthatjátok úgy, hogy túljussatok bizonyos pszichés körülményeken.  Mert mint ahogy azt sokan megtapasztaltátok, ehhez időre van szükség.  Sok időre van szükség ahhoz, hogy a pszichétekben lévő problémákon dolgozzatok.  Ez néha évekig tart!


Szeretteim, ez nem azért van így, mert selejtesek vagytok.  Mindazok, akik közülünk valaha megtestesültek a Földön, ugyanezen a folyamaton mentek keresztül.  Arra vagytok teljes mértékben beprogramozva, hogy a spirituális tanítóitokra, mint pl. Jézusra, vagy Máriára, vagy a Buddhára, vagy más gurura úgy tekintsetek, hogy azt gondoljátok, hogy ők minden bizonnyal alapvetően különböztek tőletek, mert nekik nem voltak efféle problémáik.


Nos, való igaz, hogy néhány embernek a legutolsó megtestesülése során és a felemelkedése előtt nem kell szembenéznie ilyen problémákkal, mivel azokon túljutott már a korábbi életeik során.  De senki ne essen annak a csapdájába, hogy azt higgye, hogy bármelyik felemelkedett lénynek könnyebb útja volt a felemelkedéséhez, mint amelyet ti megtapasztaltok.  Mindannyiunknak megvoltak a magunk nehézségei.  Nem értitek-e azt, hogy mindazok a nehézségek, amelyekkel Jézusnak szembe kellett néznie, azok számára ugyan olyan nehézségűek voltak, mint amilyenek a ti nehézségeitek?  De miért van ez így?


Azért, mert Jézus a saját nehézségeire annak a tudatszintnek a filterén keresztül tekintett, amelyen azokat a körülményeket megteremtette.  Ti pedig természetesen a saját nehézségeitekre szintén ugyanazon a tudatszinten tekintetek, amelyen keresztül a problémáitokat megteremtettétek.  Azért érvényes az az egyetemesen érzékelhető tény, hogy nagyon könnyű mások problémájának a megoldását látni, de a saját problémátok megoldásának észlelése már sokkal nehezebb.


Ez sem azért van, mert selejtesek vagytok, hanem azért, mert mások problémájára nem az adott ember tudatszintjén keresztül tekintetek.  Ez két dolgot jelent.  Néhány esetben ti látjátok meg azt a megoldást, amelyet ők nem látnak.  Más esetben azonban nem látjátok a látható megoldást annak ellenére sem, hogy lehet, hogy úgy gondoljátok, hogy látjátok azt, mivel nem látjátok, hogy az nem egy alkalmazható megoldás, mivel ti nem azzal a teljességgel látjátok a problémát, mint ahogy az belülről látható.


A helyzet egyszerű: ti nem oldhatjátok meg mások helyett a problémáikat; a legtöbb esetben pedig, az emberek a ti megoldásotokat követve sem is oldhatják meg a problémáikat.  El kell ugyanis jutniuk egy olyan pontra, amikor a tudatszintjüknek megfelelő megoldás már látható.


Mindannyian egyéni nézőponttal rendelkeztek


A legtöbb esetben lehetetlen számotokra az, hogy olyan megértésre tegyetek szert, vagy olyan érvekre támaszkodjatok, vagy lássátok azokat az okokat, amelyekkel segíthetnétek másoknak ezek megláttatásában.  Mert, mint látjátok, szeretteim, ők nem a ti érzékeléseteken, nézőpontotokon keresztül látják az életet.


Meg tudjátok-e érteni azt, hogy egy dolog az, ha egy emberre, egy egyéni életáramlatra úgy tekintetek, ahogy azt a fizikai testetekből láthatjátok.  Ti mindannyian, akik itt ültök egy körben,  ha meggondoljátok, akkor ráébredhettek arra, hogy bár mindannyian ugyanarra a szobára láttok rá, azonban mindenki egy kissé más szögből, más perspektívából, más nézőpontból látja ugyanazt.


Egyéni életáramlatként, amelyek vagytok, vagy önészleléssel rendelkező lényekként, ahogy jellemezni lehet benneteket, a világot teljesen egyéni nézőpontból nézitek ugyanúgy, ahogy mindenki más is.  Ez nem jelenti azt, hogy ne oszthatnátok meg az észleléseiteket, de azt viszont jelenti, hogy az észleléseitek nem hasznosulnak, nem jelentenek segítséget akkor, ha azokat másokra próbáljátok erőltetni.  Mert a mellettetek ülő személy egy egyéniség, akit Isten teremtett.  Neki nem az a feladata, hogy az életet valaki másnak a nézőpontja alapján nézze.  Neki az a feladata, hogy az egyéni nézőpontjának megfelelően kövesse a saját útját.  De mindannyiótoknak ahhoz a ponthoz képest kell kitágítanotok a nézőpontotokat, ahonnan elindultatok.  Attól az még egy egyéni pont marad.


Látjátok-e, szeretteim, hogy arra az általános tudatra épül minden vallási mozgalom, és nagyon sok spirituális mozgalomban is, hogy csak egy igazság van, egy helyes tanítás létezik, ezért, úgy gondolják, hogy ha mindenki elfogadná azt, akkor mindenki egyformán tekintene az életre.  Ez azonban egy olyan dolog, amelyet az Útnak csak egy bizonyos szakaszáig érdemes elhinnetek.  Ha azonban túlnőttetek azon a bizonyos szakaszon, akkor rá kell tudatosan ébrednetek arra, hogy ez egy olyan álom, amely nem Isten álma.


Ez az álom nem az anyag világából ered, és sokan közületek pontosan tudják, hogy honnan származik.  Nem Istentől.  Mert Isten az egyéniesüléseit fel akarja emelni az egyéniségük teljességéig.  Éppen ezért mindannyiótoknak meg kell találnotok a saját egyéni, az isteni egyéniségetekre alapozott nézőpontotokat, és onnan kell tovább fejlődnötök a saját egyéni és egyedi utatokon.


A felemelkedett mesterek százai járták mindannyian az egyedi útjaikat a felemelkedésük érdekében.  Jön majd egy olyan pont, ahonnan az útjaitok kezdenek egymás felé tartani, így sok közös dolog következik majd.  De ettől az egyének még mindig egyéniségek maradnak, akiknek valamennyire különbözik majd a világlátásuk és az életfelfogásuk.  Ez az oka annak, hogy mi, felemelkedett mesterekként, még bizonyos szintű egyéniséggel rendelkezünk, bár ez nem az a fajta egyéniség, amelyet közületek a legtöbben a Földön egyéniségként észlelnek.  Mert az az emberi egyéniség, amelyet pedig szükségszerűen magatok mögött kell majd hagynotok.


A legtöbb emberi konfliktus oka


Mert, mint láthatjátok, szeretteim, a legtöbb konfliktus oka, amelynek a csapdájába az emberek belekerültek, az pontosan az a tudatszint, amikor úgy gondolják, hogy az emberi konfliktusokon csak úgy emelkedhetnek felül, hogy az egyéniségeket megpróbálják megszűntetni, egyfajta azonosságot erőltetve az emberekre.  Ez az az álom, amely a kommunizmus eszméjében is feltűnt, amelynek során megkíséreltek egy olyan rendszert megteremteni, amely a korai gyermekkoruktól kezdve az embereket arra programozza be, hogy rombolják le, semmisítsék meg az egyéniségüket, legyenek azonosak, legyenek szinte gépiesek, olyanok, akik úgy működnek, mint egy számítógép, ahelyett, hogy egyéni döntéseket hoznának.


Természetesen, a nyugati társadalmaitokra tekintve rá fogtok jönni, hogy ti is pontosan ugyanezt teszitek, csak sokkal kifinomultabb módon.  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nyugati országok kormányai szándékosan arra törekednének, hogy a lakosságukat agymosásnak vessék alá, mint ahogy azt a kommunista kormányok tervezték.  Azt mondom, hogy programozás folyik ott is tudatalatti szinten, mert a társadalomban felnőve nem kérdőjelezhetitek meg azt, amit a társadalom nem kérdőjelez meg.  Ezért nagyon sok dolgot átvesztek, úgy fogadtok el, hogy azokat nem szükséges megkérdőjeleznetek.  Pontosan ez az, ami gyakran a korlátjaitoknak az oka.


Mert ahhoz, hogy az emberi konfliktusokat megoldhassátok, ahhoz nem olyan tudatszintre kell jutnotok, ahol az mondjátok: „ Mivel ennek a vallásnak vagyok a tagja, vagy mivel ehhez a politikai párthoz tartozom, vagy mivel felsőbbrendű filozófia birtokában vagyok, ezért az én szerepem az, hogy az emberek között elvegyülve finoman, vagy erőszakkal megpróbáljak mindenkit rábírni arra, hogy azt fogadja el, amit én elfogadok.  Mert ha mindannyian ugyanazt a dolgot fogadjuk el, akkor fogunk kijönni egymással.”


Lehet, hogy ki tudnátok egymással jönni, ha lehetséges volna az, hogy az emberek egyénisége megszűnjön.  Akkor azonban nem tudnátok beteljesíteni az élet célját, amely az egyéniségetek kibontakoztatása.  De, mint láthatjátok, még a kommunista országokban is, ahol 70 évig arra programozták a gyermekeket, hogy „jó kommunista” váljon belőlük, nagyon-nagyon sok olyan ember maradt, akikkel ezt nem lehetett megtenni, akik nem hagyták, hogy az egyéniségüket eltöröljék.


Ezért, mint ahogy azokban az országokban láthatjátok, amelyeket a Szovjetunió uralt 50 vagy még több évig, abban a pillanatban, amikor a nemzeteknek lehetőségük volt lerázni az igát, azonnal meg is tették azt.  Azonnal feltűntek olyanok, akik előre lépve hajlandóak voltak kifejezésre juttatni az egyéniségüket, hozzásegítve ezzel a társadalmat ahhoz, hogy az túlléphessen a kommunista múltján.  Mert az a vágy, hogy mindenkit egyformára alakítsanak nemcsak, lehetetlen, hanem még ellentétes is az élet valódi céljával magával.


Ami Serapis Bey szentélyében történik


Azzal, hogy erről beszéltem, az volt a célom, hogy hozzásegítselek benneteket annak mélyebb megértéséhez, ami már a korábbi közléseinkben elhangzott ezen a közvetítőn keresztül és a korábbi felemelkedett mesterek általi kiáradásokon keresztüli közlések által, arra vonatkozóan, ami a tanítványokkal történik Luxorban, amikor a szentélyembe érkeznek. Ott mindenki olyan csoportba kerül, ahol a többi tanítvány egyénisége, karmája, horoszkópja ellentétes az övékkel.  Mindenkinek olyan csoport jut, amelyben a legnagyobb lehetőség van arra, hogy a csoport tagjai egymással ütközzenek, és mindaddig abban a csoportban maradnak, amíg bizonyos körülményeknek nem felelnek meg.


Ezeket a körülményeket szeretném most mélyebben jellemezni azért, hogy megérthessétek azokat, és így a hasznotokra válhassanak.  Mert, mint látjátok, szeretteim, az úton bizonyos ponthoz el kell jutnotok ahhoz, hogy készen álljatok arra, hogy beléphessetek a negyedik sugáron Serapis Bey szentélyébe.  Bizonyos mértékben át kell jutnotok az első három sugáron, és ezeknek valamilyen szintű mestereivé is kell, hogy váljatok.  Ennek ellenére megtörténhet az, hogy miközben átmentek az első sugarak beavatásain, közben egyre erősebb és erősebb egyéniséget teremtetek meg magatoknak.  Ez pedig gyakran az egóra, vagy az elkülönült énre alapozott egyéniség.


Ismételten meg kell azonban értenetek azt, hogy amikor a spirituális útra léptek, akkor még fokozott mértékben a tömegtudat hatása alatt álltok, amely arra törekszik, hogy eltörölje az egyéniségeteket, hogy mindenkit olyanná tegyen, aki a legkisebb közös többszöröst követi.  Ezért számotokra szükségszerű az, hogy az út kezdeti fázisában erősebb egyéniséget kovácsoljatok magatoknak annak érdekében, hogy ki tudjátok emelni magatokat a tömegtudatból.  Pontosan ezt teszitek az első három sugár beavatásai során.


De amikor a negyedik sugárhoz érkeztek, akkor ezzel a módszerrel már nem juttok tovább.  Ez az oka annak, hogy azok, akik eddig még nem értették meg azt, hogy meg kell szabadulniuk ettől a külső személyiségüktől, azokat egy csoportba osztottuk olyanokkal, akik hasonló módon gondolkoznak.  Így, miközben egymással ütköznek, aközben egyre szélsőségesebb és szélsőségesebb formában juttatják kifejezésre ezt a külső személyiségüket.  Biztosíthatlak benneteket szeretteim arról, hogy bizonyos dolgok, amiket a tanítványok a szentélyemben egymással tesznek, nem sokban különböznek attól, amit egy tipikus szappanoperában láthattok, ha láttatok már földi szappanoperát.


Néha én, Serapis Bey, tényleg úgy érzem, hogy veszek egy szappant, és kimosom a szájukat, amikor hallom azt, ahogy ezek a tanítványok, a spirituális tanítványok, beszélnek egymással azon igyekezetükben, szeretteim, hogy megpróbálják másokkal elfogadtatni saját életfelfogásukat és a spiritualitásukat, amelyet az úton idáig felépítettek maguknak.


Nem látjátok-e, ha őszintén a spirituális mozgalmakra tekintetek, ti is ugyanezt a mintát?  Vannak olyan emberek, akik a spirituális tanításokat arra használják fel, hogy a tudatszintjüket magasabbra emeljék.  Ez tökéletesen ajánlható, ezt kell tennetek.  Azonban vannak olyanok, akik egy olyan pontra jutnak, ahol azt érzik, hogy vagy valamilyen felsőbbrendű igazsághoz jutottak, vagy valamilyen magasabb tudatszintre értek el, vagy egy magasabb pozícióra érdemesek a külső szervezetükben, amelyhez tartoznak.  Ezért azt gondolják, hogy az ő szerepük az, hogy tanítókká váljanak, ám a tanító szerepét úgy képzelik el, hogy az egy olyan irányba vezet, ahol a spirituális utat a többieknek is velük azonosan kell látniuk.


Így a tanítványaik követhetik azt az utat, amelyen ők járnak azt gondolva, hogy ez az egyetlen magasabb rendű út.  Pontosan ez történik azokkal, akik az én szentélyembe kerülnek.  Közülük sokan így érzékelik: „De hiszen én az utat követtem, feljebb emeltem a tudatszintemet annál, ahonnan elindultam, ezért ennek útnak érvényesnek kell lennie.  Ha pedig ez egy érvényes út, akkor ez az az út lehet, amelyet mindenkinek követnie kellene, mert akkor ők is ugyanazt a fejlődést érhetik el, amelyet én elértem.”


De, mint láthatjátok, szeretteim, a ti utatok csak számotokra érvényes út.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyaránt érvényes mindenki más számára is.  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jutottatok keresztül számos olyan egyetemes beavatáson, amelyeken másoknak is át kell majd menniük.  Minden bizonnyal inspirálhattok másokat, segíthetitek őket azáltal, ha megosztjátok a tapasztalataitokat.  De nézzétek meg, hogy mi történt nagyon sokakkal a spirituális mozgalmak során, akik ahelyett, hogy megosztották volna a tapasztalataikat, helyette arra törekedtek, hogy a másokra vetítsék ki nézeteiket.


A tapasztalataitok megosztásával, szeretteim, nem agresszív fölényből indultok ki.  Egyszerűen azt mondjátok: „Hadd, mondjam el, hogy nekem mi működött!”  Ezek után mások szabadságát tiszteletben tartva hagyjátok, hogy a tapasztalataitokból a többiek annyit hasznosítsanak, amennyit akarnak.  De ha a kiindulási pontotoknál az a szándékotok, hogy bizonyos nézőpontjaitokat másokra vetítsétek ki, akkor valójában az a szándékotok, hogy a másikat megváltoztassátok.  Ezzel pedig nem teszitek őket szabaddá.


Szeretteim, ismeritek Jézus mondását.  Amit másokkal tesztek, azt megtettétek már korábban magatokkal is.  Ez pedig azt jelenti, hogy tudat alatt, a legtöbb esetben magatokat sem teszitek szabaddá.  Nem értitek, hogy ez mit jelent?  Azt jelenti, hogy azt gondoljátok, hogy azt az utat, amelyet ez idáig követtetek, és amely magasabb szintre emelt benneteket annál, ahonnan kiindultatok, azt kell követnetek, és az visz majd benneteket magasabb szintekre is. Viszont amikor a negyedik sugárhoz érkeztek, akkor ez már nem igaz!

Elengedni és felgyorsulni egy időben1.jpg

Kép forrása: Pinterest.com




A negyedik sugáron új gondokozásra van szükség!


Az az út, amely végigvezetett benneteket az első három sugáron, az nem visz benneteket a negyedik sugár beavatásain túlra, mert ahhoz, hogy túl tudjatok lépni a negyedik sugár beavatásain, ahhoz fel kell gyorsítanotok magatokat egy teljesen új szintre.  Ezért, ha ugyanazt a dolgot próbáljátok tenni, ha arra törekedtek, hogy ugyanazzal a tudatszinttel el tudjátok érni az utat, akkor ugyanabban a csoportban maradtok, ahol jelenleg folytonosan azokkal vitatkoztok, érveltek, civakodtok, akik ugyanezen a tudatszinten rekedtek meg, és mindaddig itt is maradtok, amíg ez a helyzet fennáll.


Mert engem, Serapis Beyt, lehet, hogy olyannak ismertek, aki fegyelmet tart, de ez az a pont, ahol már a szigor már nem működik.  Mert ezek az emberek nem hallják meg azt, amit mondotok nekik.  Látjátok-e, hogy miért beszélünk a kemény ütések iskolájáról?  Ez akkor következik, ha az emberek nem hallják meg, amit nekik mondotok.  Nem képesek, nem akarják meghallani a spirituális tanítót, ezért tapasztalatokra van szükségük egészen addig a pontig, amíg eleget tapasztalva azt nem mondják végül, hogy: „Elegem van ebből; kell, hogy legyen valami jobb, valami, ami több ennél.”


Amikor az emberek túljutnak az első három sugáron, akkor nem tereljük vissza őket a normál életbe, ahol a fizikai tapasztalatokból kellene tanulniuk.  Egy köztes helyzetet biztosítok számukra, ahol ezekben a csoportokban ülve maguk között teremthetik meg a saját tapasztalataikat, vagy megpróbálhatják azt, hogy állandóan másokat győzködnek, azt vetítve ki, hogy a másik téved akkor, ha a dolgokat nem az általuk látott módon észleli.


Ezen a ponton semmilyen szintű fegyelmezés nem működik.  Hagyni kell azt, hogy kellő tapasztalatot gyűjtsenek, hogy érezzék, hogy megtapasztalják, hogy tudják azt, hogy: „Elég volt!  Elég volt végre!  Készen állok egy jobbra.  Készen állok arra, hogy felfedezzem azt, hogy hol találom meg a jobb utat.”  Abban a pillanatban ismételten szembesíthetem őket azzal, amit már korábban sokszor megtettem, hogy létezik egy jobb út.  De addigra már látniuk kell annak az útnak bizonyos aspektusait, mivel az az elszántság, amellyel a dolgokat kivetítették, az megakadályozta őket abban, hogy be tudjanak fogadni valami újat.


Nem nézhettek ugyanis előre is és hátra is egyszerre.  Ha egy elképzelést másokra vetítetek ki, akkor nem vagytok képesek arra, hogy befogadjatok egy magasabb elképzelést a szellemi tanítótoktól.  Ennyire egyszerű ez, szeretteim!  Nem tudtok magatokba fogadni valami újat, ha folyton kivetítetek.  Erre senki sem képes!


Azt gondolhatjátok, hogy ti különbek vagytok, de ez nem így van!  Ez egyike az anyagi világegyetem csodálatos leckéinek.  A gravitáció mindenkire egyaránt érvényes, függetlenül attól, hogy miben hisz.  Mindegy, hogy milyen emelkedettnek, hatalmasnak gondoljátok magatokat a társadalomban, úgy van ez, ahogy a régi királyokról mondták: „Még mindig egyszerre csak egy lábukra tudják felhúzni a nadrágot.”


Hasznos lehet ez a hasonlítgatás akkor, ha érzékelitek azt, hogy az a mód, ahogyan ti a dolgokat látjátok, az nem felsőbbrendű mások nézőpontjánál.  Mindenkinek egyedi az útja, az egyediségben az összehasonlításnak és az értékítéleteknek egyszerűen nincs értelme.  Erre a megállapításra juthatnak el azok a tanítványok, akik egy rövid ideig, vagy néha nagyon sokáig folyton másokhoz járnak, hogy bebizonyítsák azt, hogy nekik van igazuk, és a többiek tévednek, hogy kivetítsék rájuk azt, hogy tévednek, hogy meg kell változniuk, és közben nekik miért nem kell megváltozniuk.


Egy ponton, és elérkeznek ehhez a ponthoz, hirtelen mindenki elnémul, és látható az, ahogy a lényükben valami megnyugszik.  Egyszerűen megnyugszanak, és hosszú idő után először tanítóként látom, hogy: „A tanítvány készen áll!  Megjelenhetek, mert már lát engem.”  Mert korábban, amíg csak az elméjükben lévő mentális képeket látják, akkor, ha nem alkalmazkodom a kivetített képeikhez, akkor visszautasítanak, bármit is mondok.


Ez az a pillanat, amelyre a tanító vár.  Közületek sokan az útjuk során már megismerték annak tapasztalatát, amikor valami kizökkent benneteket a normális tudatállapototokból, és hirtelen vagy nyugodtság, vagy nyitottság jelenik meg.  Nyitva álltatok valami újra, és ez az új hirtelen meg is jelenik úgy, mintha a semmiből tűnne elő.  Sokan közületek úgy mesélnek az AskRealJesus weboldal megtalálásáról, mintha az valami csoda folytán történt volna meg, vagy valamilyen misztikus úton.  Nem volt azonban abban semmi csoda, sem misztérium.  Eljutottatok arra a pontra, amikor nyitottá váltatok.


A végső megértés csapdája


De, szeretteim, ne essetek abba a csapdába, amelybe sok spirituális ember beleesett már, azt gondolva, hogy: „Na, megtaláltam a végső tanítást.  Most már csak meg kell mindezt tanulnom a külső gyakorlatokat ismételve, és kész is leszek.”  Nem, szeretteim, csak akkor éritek el a célotokat, ha továbbra is fenntartjátok a nyitottságotokat belső irányba.  Nincs olyan külső irány a mennyből, amely végig vihetne benneteket a Felemelkedés Spirálján.  Egy lény felemelkedéséhez semmilyen mechanikus út nem vezet.  Ez Lucifer álma volt, aki rá akarata erőltetni az emberekre a megváltásukat.  Ez azonban nem lehetséges!


Ennek belülről kell fakadnia.  Nem helyes viszont az az álláspont, amelyet nagyon sok hagyományos vallás képvisel, mely szerint Isten fenn a trónján tévedhetetlen akarattal elrendeli azt, hogy hogyan járjátok az utatokat, és csak azon múlik minden, hogy ti összekapcsolódtok-e ezzel az akarattal.  Egy külső tanító tanácsát követve ugyanis soha sem fogtok felemelkedni.  El kell, hogy érkezzetek arra a pontra, amikor nem mindig valaki rajtatok kívül álló tanácsára vártok, hanem hajlandóvá váltok arra, hogy meghozzátok a saját döntéseiteket!


Nem emelkedhettek fel azáltal, ha úgy döntötök, hogy soha sem hoztok saját döntéseket, hanem mindig azt teszitek, amit a feltehetően tévedhetetlen tanító nektek mond.  Nem ez az útja a felemelkedésnek.  A spirituális tanítót követve eljuthattok az első három sugárhoz, de mindez nem segít benneteket abban, hogy a negyedik sugár beavatását is teljesíteni tudjátok.  Mert a negyedik sugáron a beavatást csak úgy teljesíthetitek, ha eljuttok arra a pontra, ahol a tudatszinteteket belülről gyorsítjátok fel.


Ezt nem emberi erővel teszitek meg, hanem azáltal, hogy érzékelitek azt, hogy: „ A tudatom a spirituális világ felé nyitott, és hagyom, hogy belülről spirituális fény áramoljon bele.”  Nem  külső forrásból, nem egy gurutól, aki a megtestesült Isten, nem valaki olyantól, aki több spirituális fénnyel rendelkezik, mint amellyel ti rendelkeztek, és nem is a felemelkedett mesterektől, ha az a „fény” hozzátok képest kívülről érkezik, nem pedig belülről.  Ahhoz, hogy elérhessetek ehhez a ponthoz, ahhoz meg kell hoznotok azt a döntéseteket, hogy odáig gyorsítjátok a tudatszinteteket, ahol már nyitottak vagytok a fényre.


A lemondás, a feladás értéket képvisel, mivel sok olyan dolog van, amelyről le kell mondanotok, amelyet el kell engednetek.  A lemondás önmagában azonban nem visz túl benneteket a negyedik sugáron.  A lemondás valójában érvényesebb az ötödik sugáron, bár az első három sugáron is szükség van rá.  A negyedik sugár a hét sugár spektrumának a középpontja pontosan azért, mert ez az a pont, ahol meg kell hoznotok azt a döntéseteket, hogy felgyorsultok, hogy felgyorsítjátok a tudatszinteteket.  Ez nem azt jelenti, szeretteim, amit sokan gondolnak, nem a megértés szintjét jelenti.


Mint láthatjátok, azok, akik a csoportjukban ülve egymással vitatkoznak, azt gondolják, hogy valamilyen végső megértéshez kell eljutniuk, és ha oda eljutnak, akkor valami varázslat során képesek lesznek majd megtenni a következő lépést.  Ez azonban nem így van; ez nem megértésen alapszik, hanem egy elhatározáson, azon az elhatározáson, hogy: „Nem folytatom tovább ezeket a vég nélküli köröket ezen a véget nem érő lépcsőző gépen.  Most eldöntöm, hogy a jelenlegi szintem fölé gyorsítom magam, és hagyom, hogy minden olyan dolog leváljon rólam, ami idáig a jelenlegi szintemen tartott.”


Ez a döntéshozatal, az elhatározás pillanata, amely azonban nem a külső tudat elhatározását jelenti.  Ez az elhatározás belülről jön; egy nagyon finom folyamat, amelyet a külső tudatotokkal nem erőltethettek ki.


Viszont ha nem használjátok az akaratotokat, akkor az nem következik be!  Nem üldögélhettek passzívan a bekövetkeztére várva, ugyanis mindegy, hogy mióta várakoztok, nem fog megtörténni.  Másrészt viszont, nem használhatjátok fel a külső tudatotokat sem arra, hogy ezt kikényszerítsétek, mivel minél jobban erőltetitek, annál messzebbre lökitek azt magatoktól.  Így látható, hogy ez egyfajta talány, amelyet azonban meg lehet oldani.  Mi mindannyian megoldottuk, és sok olyan tanítványt láttunk, akik szintén megoldották.  Közületek néhányan is megoldották már, és mindannyian meg tudjátok oldani.


Azon múlik, hogy megtaláljátok azt a pontot, ahol megláthatjátok azt, hogy egy végtelenített lépcsőző gép csapdájába estetek, amely sehova sem vezet.  Ennek eredményeként felismeritek azt, hogy tudatosan kell úgy döntenetek, hogy ezen túlléptek, hogy e fölé gyorsítjátok magatokat.  Ez nem azon múlik, hogy megoldjatok egy helyzetet, hanem azon, hogy az adott körülményen túlra gyorsítsátok magatokat, hogy az adott tudatszint fölé gyorsuljatok.


Európa potenciálja a régi mintákon való túllépésre


Miért adom át ezt a tanítást itt, Hollandiában?  Azért, mert Hollandia sokféleképpen szimbolizálja azt, ahol a nyugati világ jelenleg tart.  Bizonyára, sok más ország tart még ugyanannál a pontnál, de Hollandia nagyon tipikus példája annak az országnak, ahol megteremtették a jóléti társadalmat, az anyagi jóléti társadalmat, de erőtlenek akkor, ha azzal a ténnyel kell szembenézniük, hogy minél magasabb anyagi jólétet biztosítanak az embereknek, azok annál boldogtalanabbak, annál több  pszichés probléma jelentkezik a lakosság körében.


Ezzel pedig nem tudják, hogy mit kezdjenek, és mivel nem voltak arra hajlandóak, hogy észleljék azt, hogy a jelenlegi megközelítésük, amely a hagyományos kereszténység és a materialista tudomány furcsa keverékére épül, az nem képes őket a következő szintre eljuttatni.  Nem képes őket azon a problémán túlra juttatni, amelyet jelenleg teremtettek meg maguknak.  Nincs lehetőség arra, hogy ezeket a pszichológiai problémákat megoldjátok, mivel azok sem nem pszicho- sem nem logikai problémák.  Ezek spirituális problémák!


Nem a logikára kell tehát ez esetben építeni.  Az egyetlen megoldás az, ha a tudatszinteteket  a problémán túlra gyorsítjátok.  Ez az EGYETLEN megoldás!  Éppen ezért, folytathatjátok a köreiteket, megpróbálhattok megoldást találni a hagyományos kereszténység, vagy a materializmus alapján arra, hogy hogyan oldjátok meg az emberek pszichológiai problémáit.  Azonban soha sem oldjátok meg őket mindaddig, amíg rá nem ébredtek arra, hogy az emberek egyetemes spirituális szükséglettel rendelkeznek.


Amelyet azonban még csak nem is kell spirituálisnak neveznetek; rá kell viszont ébrednetek arra, hogy arra van szükségetek, hogy magasabbra jussatok.  Arra van szükségetek, hogy érzékeljétek azt, hogy van célotok, rendelkeztek követendő iránnyal, és érezzétek azt, hogy van értelme az életeteknek, a tudatszintetekről pedig tudjátok azt, hogy számít a szintje, és azt fel tudjátok emelni, fel tudjátok gyorsítani, ez pedig hozzásegít benneteket ahhoz, hogy boldogabb, békésebb és teljesebb életet éljetek.  Ha pedig zárt rendszerré váltok, akkor a tudatotokban egyre több és több problémát teremtetek meg magatoknak, amelyek következtében egyre terheltebbekké és terheltebbekké váltok, míg végül működésképtelenek lesztek.


Ezek a lehetőségeitek.  Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalomnak, a nyugati társadalomnak ahhoz, hogy magasabb szintre juthasson, először is tudatára kell ébrednie annak a ténynek, hogy az, amit jelenleg tesz, az helyben járás, amely sehova sem vezet.  Ezután meg kell hoznia azt a döntését, hogy felgyorsul.


Értitek-e, szeretteim, hogy a körben járást végtelen hosszan ismételhetitek?  Ha például az első emeleten járkáltok körbe-körbe, akkor soha sem juttok el az épület következő emeletére, de ha a körkörös mozgásnak olyan irányt adtok, amely túllép a körön, akkor mit hoztok létre?


Akkor a körkörös mozgásból spirális mozgást alakítotok ki, amely felfelé tart.  Így a spirál folyosón fel tudtok emelkedni a következő szintre, és ráébredhettek arra, hogy az élet nem egy zsákutca, amelynek az korábban tűnt.  Ehhez azonban meg kell hoznotok azt a döntést, hogy túlléptek azon, hogy értsétek azt, hogy hol találjátok azt a lendítő erőt, amely a körkörös mozgásotokat felemelkedő spirállá alakja.


Nem látjátok-e, ha őszintén körülnéztek, hogy nagyon sok spirituális és vallásos ember rendelkezik megértéssel, de úgy tűnik, hogy nem képesek cselekvéssé alakítani azt, nem képesek megválni a régi momentumaiktól.  Ennek pedig csak egy oka lehet.  A megértésük zárt rendszerré vált!


Ilyenkor egy gyorsító tényezőre van szükség, amely a körkörös mozgást felfelé tartó spirállá alakítja.  Másképp ez nem megy.  Soha sem volt másképp, és soha nem is lesz ez másképp!


Követhettek olyan hamis tanítókat, akik az üdvözülés automatikus útját ígérik nektek, a gyors megoldást, az emelkedésnek azt az útját, amely anélkül is működik, hogy magatokba kellene néznetek, és döntéseket kellene hoznotok.  Követhetitek őket addig, amíg csak akarjátok, szeretteim.  Mert mindaddig, amíg őket követitek, addig nem vagytok készek arra, amit én ajánlok.  Ezért én értetek nem tehetek semmit.  Nem azért vagyok itt, hogy elítéljelek, vagy megbíráljalak benneteket, hanem egyszerűen csak tanítóként jelzem nektek azt a tényt, hogy csak azok taníthatóak, akik készen állnak arra, amit tanítani akarnak nekik.


Senki sem taníthat meg mindent, senki sem taníthat mindenkit!  Én, a negyedik sugár mestere, nem azzal törődöm, hogy az első sugáron lévő embereket tanítsam, mivel tudom azt, hogy a szeretett testvérem, More, teljes mértékben alkalmas arra.  Azt is tudom, hogy Master More több mint képes arra, hogy az embereket, a tanítványokat az első sugáron tanítsa.


Nem üldögélek itt fenn More Mester tanítványait figyelve, és nem teszem fel azt a kérdést, hogy: „ De miért nem értik már meg?”  Sem nem megyek Darjelingbe, hogy Moriával teázzak, hogy azt kérdezzem: „Hát nem látod, hogy nem megfelelően tanítod a tanítványaidat?  Úgy tűnik, hogy nem értik azt, amit tanítasz, inkább az én módszeremet kellene követned.”  Nem így működünk, szeretteim, mert túlléptünk ezen a szükségletünkön.  Azt tanítok, amit tanítok, és Master More is azt tanít, amit tanít.  Lanto is azt tanít, amit tanít, és mi mindannyian tudjuk azt, hogy amit egyikünk tanít, az teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy a tanítvány a következő szintre juthasson.


Azt is tudjuk, hogy nincs olyan tökéletes tanítás, amely bármelyik tanítványt a következő szintre juttathatná azért, mert nem lehet garantálni azt, hogy végül a tanítvány hogyan dönt.  Mi pedig ráhagyjuk a tanítványokra mivel végtelen türelemmel rendelkezünk, hogy azokon a tapasztalatokon menjenek keresztül, amelyeken át kell menniük ahhoz, hogy arra a szintre jussanak, ahol már készek arra, hogy meghozzák azt a döntésüket, hogy megteszik a következő lépést.


Adjatok mindenkinek teret!


Nem tudtok-e mindenkire egyformán nézni, szeretteim?  Nem látjátok-e, hogy mindaddig, amíg azt vetítitek ki, és arra törekedtek, hogy másokat megváltoztassatok, addig ti magatok körben jártok, mivel oly mértékben másokra fókuszáltok, arra, hogy megváltoztassátok a nézeteiket, a döntéseiket, hogy nincs meg bennetek az észlelés, a nyugalom ahhoz, hogy magatokba mélyedhessetek, és meghozhassátok azt az egyetlen döntéseteket, amely a körkörös mozgásotokat felfelé tartó spirállá alakítja.  Nem veszitek ezt észre, szeretteim?


Ha túlléptek a kivetítések tudatszintjén, akkor egy teljesen új szintre juttok, ahol már képesek lesztek másokat tanítani azon az egyetlen módon, ahogy taníthattok, vagyis a saját példátokon keresztül.


Ez az a vízió, amelyet őrzök a világ összes tanítványa számára jelenleg.  Ugyanakkor annak a vízióját is őrzöm, hogy az európai gazdagabb országok közül néhányan fel tudnak arra a szintre emelkedni, ahol észlelik azt, hogy szükség van annak az elhatározásnak a meghozatalára, hogy egy magasabb szintre gyorsulnak.


A szavaim fohátikus kulcsok


Annak ellenére, hogy a szavaim fizikai szinten jutnak kifejezésre, a szavak foháttá válnak.  Fohát az a szó, amely nemcsak azt a jelentést hordozza, amelyet szabályosan azzal a szóval kapcsolnak össze, vagyis egy olyan jelentéssel, amelyet a tudatotok értelmezni tud, hanem az, amely kehellyé válik a fény számára, hogy a fényt hordozza magával.


Így ez az üzenet fohátikus kifejeződés, amelynek során a fény kiáramlott, de nem csak azokon a szavakon keresztül, amelyeket a közvetítő kimondott, hanem mindegyikőtök auráján és csakráin keresztül is, mivel egyénenként hajlandóak voltatok arra, hogy nyitott kapuk legyetek.  Ezért onnan, ahol jelenleg tartózkodtok odáig, ahonnan érkeztetek egy fényív jött létre.  Fényáram indult el, amelyet néhányan észleltetek is, de ne bátortalanodjatok el akkor sem, ha nem éreztétek, mert attól még ott van az a fényáramlás.


Átadtuk a szavakat, amelyekkel a tudat azt kezd, amit szokott, vagyis a jelenlegi tudatszintjének megfelelően értelmezi, de a fény fohátikus kiárasztását is átadtam nektek, amelyet azok, akik hajlandóak arra, hogy azt magukba fogadják, arra használhatják, hogy annak lendületével felgyorsítják magukat.


Akkor gyorsulhattok azonban csak fel, ha teljesítitek a rátok vonatkozó részt, vagyis ha úgy döntötök, hogy a fénnyel együtt áramoltok.  Nem ti teremtitek a fényt, értitek ugye?  Senki sem képes fényt teremteni önmagából, de hozzájuthattok a fényhez önmagatokban akkor, ha megnyitjátok magatokat a szellem áramlásának, a Szent Szellemnek.


Ehhez azonban az elhatározásotokra van szükség, mivel hajlandónak kell lennetek arra, hogy a fény benneteket oda vigyen, ahova visz ahhoz, hogy a jelenlegi szinteteken túlra juthassatok.  Ehhez azonban a döntéseteket meg kell hoznotok.  Ez pedig bizonyos értelemben részben az a döntés, amellyel úgy határoztatok, hogy felgyorsultok, részben pedig az a döntés, hogy hagyjátok, hogy valami eltűnjön.  Ez az az elhatározás, amikor úgy döntötök, hogy lemondotok a régiről, hagyjátok azt eltűnni, és az az elhatározás, amikor úgy döntötök, hogy hajlandóak vagytok magatokba fogadni az újat anélkül, hogy valaha visszanéznétek, anélkül, hogy valaha visszatérnétek a régi mintákhoz, mivel elfogadjátok azt, hogy véglegesen túl vagytok rajtuk.


Ez a lehetőség az, ami adott a számotokra, és én tanítóként azt mondom: Rajtatok múlik az, hogy felgyorsultok-e, vagy visszajöttök a szentélyembe és visszatértek a szokásos terápiás csoportotokhoz, folytatva azt, amit eddig tettetek már meglehetősen hosszú ideje.  Én mindenképpen szeretlek, és köszöntelek benneteket.  Végtelenül sok mindent tehetek még meg annak érdekében, hogy segítselek benneteket, ha hajlandóak vagytok arra, hogy meghozzátok azt a döntéseteket, hogy velem együtt felgyorsultok.


Eleget mondtam, mivel azt mondják, hogy nincs több, amit mondhatnék.  Nincs olyan értelmezés, amelyet még adhatnék.  Már csak a ti döntéseteken múlik minden, a ti döntéseteken, mivel én, az enyémet már nagyon régen meghoztam.


Vége tehát.  Veletek hagyom a Felemelkedés Fényének végtelen békéjét, amelynek nincs szüksége arra, hogy bárkit megváltoztasson, mert a felemelkedés fényének állandóan tovaáramló örömével áramlik, és jut egyre feljebb anélkül, hogy bármivel is törődne a saját szabad akaratának szféráján kívül.  Serapis VAGYOK!  

Elengedni és felgyorsulni egy időben2.jpg
Kép forrása: Pinterest.com


Forrás: Kim Michaels - askrealjesus.com - www.jezustanitasok.hu