Hilarion felemelkedett mester tanítása az igazságról

2019-03-22

At ötödik sugár tanításai

 Hilarion felemelkedett mester tanítása az igazságról.jpg

 Kép forrása: Pinterest.com

 

Az igazság megtalálásához adjátok fel annak keresését!


Az ötödik sugár chohanjaként, én, Hilarion, azért jöttem, hogy a bátyám, Serapis, által lefektetett alapokra építsek. Valójában azt magyarázta el a negyedik sugár szentélyében szerzett tapasztalattal kapcsolatban nektek, hogy a tanítványoknak el kell jutniuk arra a pontra, amikor van valami, amit többre tartanak annál az állandó hadakozásnál, hogy másokat győzzetek meg arról, hogy az ő útjuk a helyes.

Mi tehát az egyesítő elem? Az, amikor a negyedik sugáron lévő tanítványok ráébrednek arra, hogy a harmónia, az együttműködés fontosabb, mint az igazuk, mint az, hogy nekik legyen igazuk. A másik ilyen elemként pedig kezdenek ráébredni arra, hogy a negyedik sugár beavatásai után felkészülhetnek az ötödik sugár beavatásaira. Természetesen az ötödik sugár hagyományosan az igazság sugara.

Ahogy kezdik látni azt, hogy túl kell lépniük azoknak a folytonos harcaiknak a körforgásán, amelyben azt bizonyítgatják, hogy nekik van igazuk, vagy, hogy a többiek tévednek, néhány tanítvány látni kezdi azt, hogy sokkal fontosabb az, hogy egy felsőbbrendű igazságra leljenek annál, amit eddig láttak. Ha pedig készen álltok a beavatásokra, az ötödik sugár beavatásainak teljesítésére, akkor pontosan azzal a kérdéssel kerültök szembe, amelyet az üzenetet megelőzően kértünk, hogy vitassatok meg, vagyis: „Mi az igazság?”

Az ötödik sugár szentélye

Az ötödik sugár szentélyében, amelyet én vezetek, hasonló elrendezést találhattok, mint amelyről Serapis Bey beszélt, és amilyenekkel most már mindenki kezdi sejteni, hogy találkozhattok a hét sugáron. Az embereket mi olyan csoportokba rendezzük össze, ahol azzal a kérdéssel szembesülnek, hogy: „Mi az igazság, kinél van az igazság, kinél van magasabb igazság, kinek van igaza, ki az, aki téved, mi igaz és mi hamis?”

De mi történhet ezen csoportok némelyikében? Ismételten azért csoportosítunk-e össze bizonyos embereket egymással, mert ellentétes véleménnyel rendelkeznek, vagy mert nagyon határozott véleménnyel bírnak az igazsággal kapcsolatban, mert nagy az igazságérzetük. Ez ismételten lehetőséget ad konfliktusok kialakulására, bár mi természetesen nem arra törekszünk, hogy konfliktusokat teremtsünk. Mi ugyanis azzal, hogy bizonyos embereket egy csoportba teszünk, azzal nem teremtünk konfliktusokat. De mit teszünk akkor? Láthatóvá tesszük azokat a konfliktusokat, amelyek idáig még maguk az emberek számára is láthatatlanok voltak, mivel nem észlelték a konfliktusokat a saját tudatukban, a saját tudatalatti szintjükön.

Így, amikor olyanokkal kerülnek egy csoportba, akik szintén nem észlelik a konfliktusokat a saját tudatukban, akkor megnő az esélye annak, hogy összeütközésbe kerüljenek, ami láthatóvá teszi a tudatalatti konfliktusokat, és így azok a tudat számára észlelhetővé válnak. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a konfliktusok, vagy azok okai tudatosulnak is bennetek, de legalább nem tagadhatjátok a konfliktusaitok okait, vagyis azt, hogy nem tudtok egyezségre jutni másokkal.

Így természetesen ismételten megláthatjátok a spirituális világ párhuzamait a Földön, ahol oly sok spirituális, vallásos ember, de még tudósok és materialisták is eltűnődnek azon a régi kérdésen, hogy: „ Mi az igazság, melyik a legmagasabb igazság, kinél van az igazság, kinek van igaza?”

Csak egy igazság létezik-e?

Természetesen első lépésként azzal a koncepcióval kell foglalkoznunk, hogy csak egy igazság létezik-e. Valójában nagyon sok olyan tanítvány érkezik a szentélyembe, akik már több életen keresztül olyan környezetben nőttek fel, ahol meg voltak arról győződve, hogy csak egy igazság van. A Föld vagy lapos, vagy gömbölyű, a Hold vagy sajtból van, vagy nem.

Ez azonban az anyag világának, és a formák világának a terméke. Nem látjátok-e a formai világ princípiumát? Állításátok szembe a formák világát a formák nélküli világgal! A formák nélküli világban semmi sincs, ami különbséget alakítana ki, mivel a különbségek a formákból adódnak, vagyis mondhatjuk azt, hogy a formák a megkülönböztetés következményei.

Amikor az, amely egy, a tudatában különbségeket teremt meg, akkor azok a különbségek egymástól különálló formákban materializálódnak, amelyek elkülönítik magukat más formáktól. A formának tehát meghatározott alakkal kell rendelkeznie, amely alapján elkülönül a többi formától. A kör kerek, a négyzet négyzet, a vonal lapos. Nem lehet mindez másként, hiszen nem lehetnek olyan mértani formák, amelyek kerekek és négyzetesek is egyszerre, ez ugyanis értelmetlen.

A különbözőség megteremti a megkülönböztetés szükségességét, a választást, mely szerint az egyik ez, a másik az. De még a spirituális valóságban is, ahol ego és dualitás már nem létezik, még mindig jelen van a megkülönböztetés. Mi, a hét chohan, azonban miért nem harcolunk magunk között azon, hogy kié az igazság sugara, vagy, hogy kinek a sugara felsőbbrendű, vagy kinek a sugara a helyes?

Azért nem tesszük, mert nem követjük el azt a kritikus hibát, amelyet a Földön a legtöbb ember elkövet. Mint látjátok, mi ráébredtünk arra, hogy lehetséges az, hogy létezzenek különbségek anélkül, hogy értékítéletet alkalmaznánk velük kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy igazak-e vagy hamisak. A kör igazabb-e, mint a négyzet? Nem, hiszen csak különbözőek.

Mint láthatjátok, az életnek vannak olyan aspektusai, amelyekkel kapcsolatban nem alkalmaztok értékítéletet, nem alkalmazzátok ezt a fajta „vagy ez, vagy az” megkülönböztetést, amikor nem mondotok valamit jónak, vagy rossznak. Látjátok-e a különbséget? Valami vagy kör, vagy négyzet, és valami jó, vagy rossz. Nagyon sokan azt gondolják, hogy mindkettő ugyanaz, azt gondolják, hogy ha két vallás különböző, akkor csak az egyik lehet igaz.

A különbözőségnek nem kell konfliktusokhoz vezetnie

A szentélyembe ez az első kihívás, amellyel a tanítványoknak szembe kell nézniük. Túl kell lépniük azon az ősrégi tendencián, hogy azt gondolják, hogy valaminek vagy igaznak, vagy hamisnak kell lennie, hogy azt gondolják, hogy csak egy igazság, egy felsőbbrendű igazság létezik. A valóságban azonban csak úgy léphettek túl ezen az illúzión, ha ráébredtek arra, hogy az értékítélet a dualitás szintjéről ered, az elkülönültség tudatszintjéről, arról a tudatszintről, amelyet mi egónak hívunk.

Ekkor ugyanis már megkülönböztetéseket használtok arra, hogy magatokat elkülönítsétek az egésztől, ahelyett hogy a megkülönböztetéseket az egész kifejezésének különböző módjaiként észlelnétek, olyan különböző módokként, különböző kifejeződésekként, amelyek felnagyítják az Egészet. Látjátok-e, hogy amennyiben nem vakít el benneteket a dualitás, akkor láthatjátok azt, hogy az egyetlen forma nélküli Isten az, amely magát különböző formákban fejezi ki? De azt is láthatjátok, hogy az összes különböző forma és lény egy egészet formál.

Ez nem ugyanaz, mint a forma nélküli, mivel különbségek vannak jelen, de ettől az még mindig egy egész, az még egy egység. Az egész több, mint a részek összege, az mert nemcsak a részekből tevődik össze, hanem magában foglalja a forma nélküli Istent is, amely minden részben benne van. Ezért, amikor ezzel a vízióval rendelkeztek, akkor ébredtek rá arra, hogy a megkülönböztetésnek nem kell konfliktusokhoz vezetnie, és nem is vezet konfliktusokhoz akkor, ha nem dualista szemüvegen keresztül tekintetek rá.

Így ráébredhettek arra, hogy nagyon is lehetséges az, hogy a sok egyéni életáramlat mindegyike különálló egyéniséggel rendelkezzen, és fejlődhessen, kibontakoztatva az egyéniségét anélkül, hogy konfliktusba kerüljön egymással, anélkül, hogy egymást korlátozná, anélkül, hogy egymással versenyeznének. De, mint láthatjátok a Földön, néhányan magukat domináns pozícióba helyezték, ahol az egyéniségüket szinte felelősségvállalás nélkül kifejezésre juttathatják, mivel sikerült nekik mindazok egyéniségét elnyomni, akik alattuk foglalnak helyet ebben a földi hierarchiában.

Ilyen természetesen nem létezik a spirituális valóságban. Rendelkezünk ugyan mi is hierarchiával, de ezt mi nem úgy látjuk, hogy azok, akik a hierarchia egy bizonyos szintjén vannak, azok korlátozva volnának, be lennének határolva azok által, akik felettük találhatóak. Éppen ellenkezőleg, mivel a spirituális valóságban az energiaáramlás nem az alacsonyabbtól áramlik a magasabb felé, míg a Földön azt láthatjátok, hogy az alacsonyabb szinten lévők végzik a kemény munkát, és azok, aki a magasabb szinteken vannak, azok aratják le a többiek munkájának gyümölcseit.

Mint láthatjátok, az áramlás az alacsonyabbtól halad a magasabb irányába, és a magasabban lévőnek előnyösebb a helyzete. A spirituális valóságban ez pontosan fordítva van. A piramis csúcsán lévők olyanok, mint a Napok, akik folyton adnak, mindig juttatnak azoknak, akik alattuk vannak. Ez pedig azoknak, akik lejjebb vannak, megadja azt a hajtóerőt, azt a képességet, amellyel egyre nagyobb mértékben kifejezésre juttathatják az egyéniségüket.

Nincs haragos Isten az égben

Mi tehát nem érezzük úgy, hogy korlátozva lennénk azok által, akik felettünk találhatóak, nem észleljük a haragos Istent az égben, aki azt akarná, hogy az ő akaratát kövessük, vagy aki bennünket pokolra küldene. Éppen ellenkezőleg, mi a végtelenül szerető Istent észleljük, aki a saját Lényét, a Fényt sugározza folyton ránk. Mi pedig ezt felhasználva juttatjuk magunkat kifejezésre az egyéniségeink gyémántjának oldalain keresztül, amelyeket folyton csiszolunk és hosszú időn keresztül különlegesként tartunk fenn, ha beszélhetünk egyáltalán időről a spirituális valóságban.

Ezért mi Istent a végső szolgálóként észleljük, mert ő, aki a legnagyobb, ő az, aki valójában a Mindent szolgálja. Istennek csak egy vágya van az, hogy az összes kiterjesztését felemelje. De természetesen mindezt Isten a szabad akaraton keresztül kívánja érvényesíteni. Így, ha erre ráébredtek, akkor arra is ráébredhettek, hogy a különbözőségnek csak egy célja van, mégpedig az, hogy biztosítsa minden egyes életáramlat számára azt a környezetet, amelyben az önészlelését kifejezésre juttathatja addig a pontig, amikor eléri a Teremtő szintjét, ahol önmagát már nem a különbségek alapján határozza meg.

Ha kezdetek erre ráébredni, akkor ráébredhettek arra, hogy az anyagi világegyetemnek csak egyetlen célja van, mégpedig az, hogy támogassa az önészlelésetek fejlődését. Éppen ezért, hozzákezdhettek annak megragadásához, de legalább is néhány tanítvány az ötödik sugáron már hozzákezdett annak megragadásához, hogy az a kérdés, hogy „mi az igazság?”, lényegében értelmetlen.

A végső igazság az egység

Mert nem az a lényeg, hogy megtaláljátok a végső igazságot, ha pedig megtalálnátok azt, akkor az utatok biztosítva lenne a mennybe. Mert hogyan juthattok a mennybe? Mint ahogy arra Serapis rámutatott, úgy, ha rákerültök felemelkedő spirálra, amely az a spirál, amelyen folytonosan gyorsítjátok magatokat ahhoz, hogy túllépjetek az adott tudatszinteteken. Ha tehát azt hiszitek, hogy megtaláltátok a végső igazságot, legyen az keresztény, buddhista, iszlám vagy felemelkedett mesterek tanítása, akkor nem gyógyultok.

Ekkor ugyanis egy külső tanítást használtok fel arra, hogy egy keretet, egy mentális dobozt, vagy számotokra egy fegyvert teremtsetek ahhoz, hogy azt egymás ellen felhasználjátok abból az egoista vágyatokból adódóan, hogy a többiekhez képest felemelhessétek magatokat. Az „igazság” túl sokszor hangzik el a Földön fegyverként, hogy igazolhassátok az agressziótokat másokkal szemben. Nem juttok azonban túl az ötödik sugár óvodai szintjén mindaddig, amíg teljesen el nem engeditek azt a tendenciát, hogy az „igazságot” mások elnyomására használjátok fel.

Mert mi a végső igazság? Az, hogy minden élet egy, és Isten, a Teremtő minden életet fejlődésben akar látni, hogy mindegyik transzcendálódjon, és végül visszatérjen az egységbe. Ezért, ha annak az elképzelésnek a csapdájába estetek, hogy létezik egy olyan igazság, amely meghatározható a Földön, és amely különválasztható minden egyéb igazságtól, hogy úgy mondjam, akkor a relatív igazság csapdájába kerültetek. Egy relatív igazságot ragadtatok meg, amelyet az abszolút igazság státuszára emeltetek. Az abszolút igazság azonban Isten Szelleme. Az abszolút igazság a különbözőségek egész világának az egésze. Ezért egy rész kiragadása és abszolút értékekkel való felruházása a különbözőségekkel teli világ természetének alapvető félreértése.

Ez pedig csak az egóból eredhet, az elkülönülésből. Nem lehet rá ugyanis más magyarázat annak a ténynek ellenére sem, hogy az emberek mindig előállnak valamilyen látszólagos magyarázattal, vagy igazolással.

Az igazság a szavakon túl található

Egy másik dologra is rá kell ébrednetek az ötödik sugáron, mégpedig arra, hogy ahhoz, hogy ezekből a kezdeti óvodai szintű csoportokból kikerülhessetek, fel kell ismernetek azt, hogy a végső igazságot nem lehet szavakkal kifejezésre juttatni. A szavak ugyanis különböző jelentésekkel bírnak, ezért bármikor kitekerhetőek, és úgy forgathatóak, hogy azokkal azt igazolhatjátok, amit csak akartok.

Pontosan ez az a beavatás, amelyet a bibliai Éva és a kígyó történet illusztrál, amelyben a kígyó adja Évának a jó és rossz tudása fájának gyümölcsét. Ez a tudás, mint ahogy már elmondtuk nektek, a két dualista polaritásnak a relatív megismerése, amelyek csak egymással összefüggésben létezhetnek.

Az igazság relatívan csak akkor igazság, ha azt egy tévedéssel, egy hazugsággal állítjátok szembe. Ezért történik meg az, hogy amikor annak a szintnek a csapdájában vagytok, hogy a végső igazságot keresitek, és azt gondoljátok, hogy megtaláltátok azt a Földön, akkor könnyen abba a kísértésbe estek, hogy másokat bíráljatok, hogy másokat próbáljátok meg kontrollálni, vagy ha nem kontrollálhatóak, akkor megpróbáljátok őket megbüntetni, vagy elpusztítani.

Ez az a minta, amelyet oly sokszor ismétlődik a világban. Nézzétek meg, hogy a vallásos szervezetek, mint pl. a keresztények és az iszlám hogyan harcol ezért. Nézzétek, hogy a keresztények két ága, a katolikusok és a protestánsok hogyan háborúztak ezért. Nézzétek meg, hogy a kommunisták hogyan emelték magukat abba a magaslatba, mint aki birtokában lenne az egyetlen igazságnak, és ismételten mindenkivel harcra keltek, képesek voltak emberek millióit meggyilkolni azért, hogy domináns igazságként alapozzák meg az ő igazságukat.

Szeretteim, mint látjátok, létezik abszolút igazság és domináns igazság. Ha azt gondoljátok, hogy míg a Földön testben vagytok, addig megtalálhatjátok az abszolút igazságot, amelyet ebben a világban egy rendszerként definiálhattok, akkor azt demonstráljátok, hogy nem sikerült megragadnotok az abszolút igazság valóságát. Ezért valójában nem az abszolút igazság után kutattok, hanem a domináns igazság után, amelyet arra használhattok, hogy másokon uralkodjatok általa. Ez pedig az a fajta erőharc, amelyet oly sok vallási mozgalomban, politikai mozgalomban és még a materialista mozgalmakban is felfedezhettek.

Nem juttok azonban túl az az ötödik sugár szentélyének óvodai szintjén addig, ameddig nem látjátok annak haszontalanságát, hogy a relatív igazságot használjátok fel fegyverként mások ellen. Ezt akkor láthatjátok, ha arra tényre hangolódtok, hogy az abszolút igazság a szavakon túl található, és észlelitek azt, hogy az abszolút igazság az, hogy minden élet egy, Isten pedig ezt a mindent akarja felemelni.

Nem hihettek tehát annak a hazugságnak, hogy ti elvégezhetitek Isten munkáját azáltal, hogy az élet bizonyos részeit elnyomjátok. Mert tudjátok azt, hogy csak akkor végezhetitek Isten munkáját, ha arra törekedtek, hogy az egészet emeljétek fel. Éppen ezért megkérdőjelezhettek másokat, de ne törekedjetek arra, hogy elnyomjátok őket. Mert ráébredtek arra, hogy azzal az egészet nyomjátok el, amely szintén az énetek része, a nagyobb éneteké.

Hilarion felemelkedett mester tanítása az igazságról1.jpg
Kép forrása: Pinterest.com

A fordulópont

Miközben az ötödik sugár szentélyében a tanítványokat egy folyamaton viszem keresztül, közben elérkeznek ahhoz a ponthoz, ahol felismerik azt, hogy a végső igazságon vívott erőharcok értelmetlenek. Ekkor így szólnak: „ Hilarion, látjuk már, észleljük azt, hogy az emberek nagyon hosszú ideje harcolnak, és látjuk azt, hogy a végső igazság a földi szinten túl található, túl kell lennie azon, ami szavakkal kifejezhető, de mit tegyünk most?”

Ekkor mindig ugyanazt a módszert alkalmazva azt tanácsolom, hogy egy ideig hagyjatok fel az igazság koncepciójával, de jegyezzétek meg, hogy ezzel nem azt mondom, hogy fel kell hagynotok az igazsággal. Fel kell azonban hagynotok annak koncepciójával, vagyis azzal, hogy létezik olyan igazság, amely tévedéssel állítható szembe.

Ez kezdetben rendkívüli zavart okoz a tanítványok számára, mert hosszú ideig azt nézték, hogy hogyan emeljék magukat túl az első sugáron azáltal, hogy mindig az igazságra törekedtek. Ezért azt gondolták, hogy az egyre magasabb és magasabb megértés során a megértés fogja őket elvezetni a végső igazsághoz. Most pedig azt mondom nekik, hogy hagyjanak fel azzal az elképzeléssel, hogy létezik végső igazság.

A kezdeti zavartság és gyakran még kifogások emelése után elérkeznek arra a pontra, amikor azt mondják: „Rendben, nem értek egyet, a Mesterrel. Nem értem, hogy mit mond, de észlelem azt, hogy rendelkezik valamivel, amivel én nem rendelkezem. Végtére is ő már felemelkedett, én pedig nem. Kell, hogy legyen valami abban, amit mond. Mi van akkor, ha egy momentum erejéig hagyom azt, hogy a tudatom teljesen megváljon attól a koncepciótól, hogy minden elképzelést az alapján értékeljek, hogy az igaz-e, vagy hamis? Mi van akkor, ha hagyom, hogy a tudatom pihenjen, és megnézem, hogy mi történik ekkor?”

Ezen a ponton a tanítvány kilép abból a tudatszintből, amely az igazságot dualista rendszerré akarja egyszerűsíteni, amelyben az igaz és a hamis áll egymással szemben. Ekkor tapasztalják meg az Igazság Szellemét, és amikor ezt megtapasztalják, akkor hirtelen látni kezdik azt, hogy: „Létezik igazság, létezik végső igazság, amely azonban teljes mértékben túl nő a formákon, és a különbözőségeken.”

Ekkor látják meg azt, amelyről korábban beszéltem: hogy nincs szükség arra, hogy a különbözőségek miatt értékítéletet alkossanak kijelentve, hogy ez igaz, és minden, ami más, az hazugság. Látják ugyanis azt, hogy a formák világának az a célja, hogy az egészet emelje fel. Ezért mindegyik úgynevezett igazság, amely kifejezésre jut a Földön, azzal a potenciállal rendelkezik, hogy képes magasabbra emelni az embereket.

Még, ha a tanítás szándékosan úgy is lett alakítva olyan lények által, akik azon igyekeznek, hogy az emberiséget félrevezessék, még akkor is felhasználhatóak ezek a tanítások arra, hogy általuk a tanítványok magasabbra emelkedhessenek, átlátva az elképzelések és a koncepciók hamisságán, látva azt, hogy ezek az elképzelések nem az egységből, hanem az elkülönülésből erednek.

A tanítás valódi célja

Ezért ezek után a tanítványok kezdenek reálisabb, gyakorlatiasabb, hogy úgy mondjam, nézetet kialakítani az igazsággal kapcsolatban, ahol ráébredhetnek arra, hogy minden tanítás, minden gondolatrendszer célja, nem más, mint az, hogy hozzásegítse őket ahhoz, hogy az aktuális tudatszintjükön túlléphessenek. De hogyan léptek túl a tudatszinteteken?

Azáltal, ha azt az új utat választjátok, amelyet Serapis jellemzett, amikor a körkörös mozgásnak egy bizonyos irányt adtok, és ezzel a körkörös mozgást felfelé tartó spirállá alakítjátok. De mi a célja egy gondolatrendszernek, egy vallásnak, vagy egy spirituális tanításnak? Az a célja, hogy képessé tegyen benneteket arra, hogy megteremtsétek annak a momentumát, hogy mozgásba jöjjetek, ahelyett, hogy változatlan módon üldögélve azt gondolnátok, hogy semmit sem tudtok.

Mozgásba jöttök, de a gond az, hogy mindaddig, amíg a rendszeren belül mozogtok, addig ez csak egy körkörös mozgás. Ha azonban kezditek megérteni ezt, és kezdetek ráébredni arra, hogy minden szavakban kifejezett tanítás valódi értéke akkor realizálható, ha a szavakon túlra léptek, ahol jelen van egy felfelé tartó löket, amelynek következtében a körkörös mozgásotok spirállá alakul, és amely egyre növekvő sebességgel visz tovább benneteket.

Mint ahogy Jézus mondta: „lennétek inkább hévvel teliek, vagy hidegek”, mivel azok, akikben hév van, vagy akik hidegek, azoknak van lendületük, van hajtóerejük. Lehet, hogy ez rossz irányba mutat, de legalább mozognak. Ha pedig hirtelen egy áttörésen mennek keresztül, és meglátják annak szükségességét, hogy felfelé haladjanak, hogy túllépjenek a külső tanításokon, akkor a hevületük előre vezető mozgássá alakulhat.

De természetesen itt is érvényes tanács az, hogy a középső út mentén maradjatok, amelyen lehet, hogy nincs hevület, vagy nincsenek érzelmek, de amelyen ettől függetlenül nagyon is mozgásban vagytok, mivel mindig arra törekedtek, hogy túllépjetek az aktuális szinteteken, és a tiszta tudatotokkal, „az újak tudatával”, a tiszta észleléssel lássatok.

Az igaz szellemi tanítók

Ez tehát az a pont, amikor a tanítványok elkezdik az ötödik sugár beavatásait teljesíteni. Kezdik látni azt, hogy teljesen értelmetlen arra törekedni, hogy egy felsőbb igazságot, vagy vallást alapítsanak a Földön. Az igazi szellemi tanítók azok, akik abban segítenek, hogy az emberek lássák azt, hogy nem fejlődhetnek akkor, ha egy rendszert követnek. Csak úgy fejlődhettek, ha túlléptek a rendszereken felhasználva a rendszereket arra, hogy stimulálják a tudatotokat annak érdekében, hogy a külső szavakon túlra lépjetek.

Ekkor, hirtelen megláthatjátok Isten öltözékének szegélyét. Megtapasztalhatjátok az Igazság Szellemét, amely túl van a megkülönböztetésen, azonban jelen van minden megkülönböztetett formában. Ekkor ébredhettek rá az örök princípiumra: A végső cél az eggyé válás, az egység.

Nem válhattok eggyé akkor, ha bizonyos „dolgok” elől elrohantok. Azt gondolhatjátok, hogy az ördög van jelen ott, aki a pokolra visz benneteket. De ha a vallásos, vagy spirituális kereséseteket az vezérli, hogy elmeneküljetek az ördögtől, akkor ti nem Isten felé szaladtok, forma nélküli értelemben. Egy hamis isten felé igyekeztek; egy istenkép felé, amely az ördög ellentétes polaritása.

Ezért amennyiben ráébredtek arra, hogy már nem futtok el, mivel semmi szükségetek nincs arra, hogy bármi elől is elfussatok, hanem ehelyett megváltoztatva a lendületeteket az egység irányába igyekeztek, akkor haladtok a jó irányba.

Természetesen, ezzel nem azt akarom mondani, hogy állandóan folytatnotok kell az egység irányába történő futást. Mert eljön egy olyan magasabb pont, amikor arra kell ráébrednetek, hogy az egységet soha sem érhetitek utol. Mert, hogy futhattok valami felé, amely mindenhol jelen van? Ez azonban egy olyan beavatás, amelyet a tanítványok nem az ötödik sugáron teljesítenek, hanem magasabb sugarakon, azok szentélyeiben.

A pszicho-spirituális krízis

Ezért a jelenlegi célom az, hogy megmutassam nektek annak útját, hogy hogyan teljesíthetitek az ötödik sugár beavatásait. Ezt azonban nem csak mondom, hanem kifejezésre is juttatom, lehorgonyozva a lángot és a fényt ide, mert ez az, amit szintén meg kell értenie a nyugati társadalmaknak, ha a nyugati társadalom azt akarja tenni, amiről Serapis Bey beszélt, vagyis ha nyitottá akar válni a magasabb szintre való törekvésre. Egyszerűen túl kell jutnotok azon a nem működő megközelítésen, hogy kell lennie egy olyan magasabb igazságnak, amellyel akkor találkozhattok, ha azáltal próbáltok meg egy problémát megoldani, hogy megpróbáltok mindenkit rávenni arra a magasabb igazságra.

De azon a megközelítésen is túl kell lépnetek, amelyet itt sokszor láthattok Hollandiában, hogy azt mondjátok, hogy vagy nincs magasabb igazság, vagy a kormányzati ügyekben be kell fejeznetek a vallási igazságok, vagy valamilyen ideológiai igazság utáni kutatást, és teljes mértékben pragmatikussá kell válnotok. A középutat kell megtalálnotok, ahol ráébredhettek arra, hogy a gyorsulásra kell törekednetek.

Ezért nem valamilyen vallási igazság megtalálására van szükség, hanem egy bizonyos univerzális, természetes princípium megtalálására, amely hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy túllépjenek a jelenlegi tudatszintjükön, és hozzásegíti őket ahhoz, hogy az életüket egy előre mutató fejlődéssé alakítsák. Ez pedig hozzásegít annak megértéséhez, hogy hogyan haladjatok lépésről-lépésre, körről-körre a spirál lépcsőházban a cél irányába. Hogy az emberek ne éljék le az egész életüket céltalanul, amely miatt nem képesek természetes módon felülemelkedni a pszichológiai problémáikon, mint a depresszión, vagy bármi máson, amely az értéktelenség érzetéből ered.

Mert hogyan is ne éreznétek magatokat értéktelennek akkor, ha úgy érzékelitek, hogy nincs az életeteknek célja, és valójában semmi sincs, ami számítana? Természetesen értéktelennek érzitek magatokat akkor, ha ebben hisztek, ha azt tanították nektek, hogy ebben higgyetek. A modern, felvilágosult társadalom nem nevelheti fel a gyermekeit ebben a szemléletben. A társadalomnak biztosítania kell egy olyan alternatívát, amely túllép a hagyományos vallásokon, túllép a politikai ideológiákon, túllép a materializmuson, de megtalálja az egyetemes utat az élet előrehaladó fejlődéséhez, és az annak megvalósításához vezető gyakorlati módszereket.

Ez az a kihívás, amellyel a nyugat szembe néz, vagyis amellyel inkább nem néz szembe, de amellyel azonban szembe kell néznie ahhoz, hogy tovább léphessen, és nem csak a jelenlegi gazdasági krízisre vonatkozóan. A nyugati nemzetek számára ugyanis a legnagyobb válság a pszicho-spirituális válság. Ugyanis amikor a gazdasági válság már rég a felejtés homályába vész majd, a pszicho-spirituális válság még akkor is jelen lesz. Nem csak fennmarad, hanem súlyosbodik is egészen addig, amíg be nem következik egy olyan fajta váltás, amely nem olyan, mint ahogy azt a kérdést közelítik meg, hogy: „mi az igazság?”, hanem ahogy azokat a kérdéseket, hogy: „ki az az én, kik az emberi lények, és ki vagyok én?”

Anyag vagyok-e csupán, bűnös vagyok-e eredendően, vagy több vagyok-e ezeknél? Megvan-e bennem annak lehetősége, hogy több legyek ezeknél? A társadalomban benne van-e annak a lehetősége, hogy több legyen egy modern jóléti társadalomnál, amely azt gondolja, hogy pénzzel képes megoldani minden szociális, spirituális és pszichológiai problémát. Mert azt gondolják, hogy a pszichológiai problémák mechanikus problémák, és amennyiben gond van egy motorral, akkor a hibás alkatrészt megtalálásával és cseréjével a probléma meg is oldódik. A pszichológia azonban nem így működik.

Egy egyén pszichéje nem bontható részekre. Az ugyanis egy egész, mivel az az egyén definíciója. Az egy egész, és ha azt gondoljátok, hogy az egyént darabokra bonthatjátok, akkor nem lesztek képesek meggyógyítani az egészet, ugyanis az egész nem gyógyítható azáltal meg, ha egy részét meggyógyítjátok, vagy kivágjátok a hibás részt. Az egészet csak úgy gyógyíthatjátok meg, ha felgyorsítjátok azt egy új szintre.

Ez az ötödik sugár egyetemes princípiuma, és ez az oka annak, hogy miért nevezzük az ötödik sugarat a teljesség sugarának is. Ekkor történik ugyanis az meg, hogy megszabadítjátok a tudatotokat attól a hajszától, hogy azt az igazságot keresse, amely a különbözőségen alapul. Ekkor a tudatotok felszabadul, és képes lesz megragadni a konfliktusok mögött rejlő teljességet, azok a korábban látott dualista ellentéteket helyett, amelyekről korábban azt gondolta, hogy csak azok léteznek. Így, ahelyett, hogy továbbra is az igazság utáni hajszában vennétek részt, amelynek során egy relatív igazságot hajszoltok, amelyet felsőbbrendű igazsággá neveztek ki, és ahelyett, hogy megpróbálnátok a relatív igazságot abszolút igazságnak látni, és ahelyett, hogy túllépnétek azon a gondolkodásmódon, amely a relatív igazságot keresi, helyette felfedezitek azt az igazságot, amely annyira teljes, hogy annak nincsen ellentéte. Mert az az egészet látja, és azon alapszik, hogy az egészet felemelje.

Ez az, amit én hoztam, ez az a fény, amelyet lehorgonyoztam, ez az a fohát, amely kiáramlott, és általa a fény szállította a szavakat, amely elszállítja őket egészen a kollektív tudatig, és áttöri majd az egyének és a társadalom tudata körüli gátakat, amelyeket azért építettetek fel, hogy visszautasíthassátok az igazságot.

Nos, én, Hilarion az Ötödik Sugár Chohanjaként élve a jogoimmal, és az ötödik sugarat képviselő hierarchia tagjai is élve a jogaikkal kisugározzuk a fényemet a ti fizikai eszközeiteken keresztül.

Felteszem tehát a kérdést: „mi az igazság?


„Én VAGYOK az igazság”, és ti vagytok az igazság, akkor, ha felfedezitek azt, hogy ki az ÉN VAGYOK bennetek, és felfedezitek azt is, hogy a bennetek lévő ÉN VAGYOK része a teljes ÉN VAGYOK-nak. Éppen ezért, ha ezt tudjátok, akkor arra törekedtek majd, hogy az egész minden részét felemeljétek, mert ez az egyetlen útja annak, hogy az egészet felemelhessétek. Az egész felemelése az egyetlen útja annak, hogy a részeket felemeljétek. Ti magatokat nem egyéni részekként nem, mint elkülönült részeket emelitek fel. Ti magatokat csak úgy emelhetitek fel, ha az egészet emelitek fel, ha a minden szolgálói vagytok.

EZ AZ IGAZSÁG, már amennyire az igazság szavakban kifejezhető. Tagadhatjátok ezt, ha akarjátok, vagy vitatkozhattok vele, ha úgy tetszik, mivel szabad akarattal rendelkeztek, amellyel magatokat hozzáköthetitek ahhoz a körhintához, amely arra törekszik, hogy egy relatív igazságot emeljen az abszolút igazság státuszába.

Ez azonban soha sem fog működni mindaddig, amíg rá nem ébredtek arra, hogy buzgóságotokat felfelé tartó spirállá alakíthatjátok azáltal, ha feladjátok annak hajszolását, hogy egy igazságot állapítsatok meg, egy igazság kifejeződést keressétek, mint felsőbbrendű igazságot.


Hilarion felemelkedett mester tanítása az igazságról2.jpg
Kép forrása: Pinterest.com


Hilarion üzenete Sneek, Hollandia   2011.11.26. forrás: www.askrealjesus.com www.jezustanitasok.hu