Istár, a szerelem ősi istennője és a tudat fejlődése

2018-11-15

Téma: szerelem

 Istár, a szerelem ősi istennője és a tudat fejlődése.jpg

 Kép forrása: Pinterest.com

 

Megjelent: Elixír magazin

A szerelem és a tudat fejlődésének összefüggése már régóta foglalkoztatja az embert. A különböző kultúrák értékrendszerüktől függően más-más jelentőséget tulajdonítottak e két fogalom viszonyának. A mi keresztény hagyományokon nyugvó kultúránk többnyire ellentétesnek, egymást kizárónak tartotta a szerelmet és a tudat kibontakozását. Voltak a történelemben azonban olyan korszakok és kultuszok, ahol nagyon is összekapcsolódott az emberi élet e két igen fontos területe. Pillantsunk most egy kicsit vissza az időbe, és nézzük meg, hogy mit üzen ma nekünk Istár, a nagy istennő.

Istár, a szerelem és a csillagok babiloni istennője a nagy Csábító, a szerelmen és a szexualitáson keresztül segíti a tudat fejlődését.

Istár megjelenhet profán szinten (prostitúció, pornográfia) és szent módon is (szakrális prostitúció). Az első esetben nem a tudati fejlődés áll a középpontban, hanem a felgyülemlett szexuális energiák levezetése. Ez a fajta kielégülés csupán a testet érinti, és nem hoz feloldódást a léleknek, sem kiteljesedést a tudatnak. Amiért ősidők óta tengernyi híve van mégis, annak az lehet az oka, hogy az Istárral való találkozáskor a legegyszerűbb földi halandó is megérzi, hogy egy-két percre több lehet önmagánál, feloldódhat, és egy megváltozott tudatállapotba kerülhet. Ez a rövid ideig tartó örömérzés emlékezteti valamire, ami ott él benne, de amihez nem tud hozzáférni. Érzi, hogy ha eljutna az öröm eme központjába, akkor minden baja megszűnne, boldog lenne, és szeretetben élne. A szexualitás profán szintjén azonban ebből a pillanatokig tartó révületből visszazuhan a "valóságba", s nem tudja tartósan elérni a boldogságot. Egy hasonlattal élve olyan ez, mint, amikor a börtönből a rabot egy pillanatra felengedik a napfényre, majd visszatoloncolják a cellába. Érthető, hogy a rab mindent megtesz azért, hogy minél többször láthassa, akár pillanatokra is a napot.

Évezredek óta rengeteg rituálé és "szent" orgia van azért, hogy a résztvevők eljuthassanak abba az önfeledt állapotba, ahol gyönyört éreznek a testükben, ahol megszabadulnak a szorongásaiktól és a korlátaiktól, ahol úgy érzik, hogy lényük kitágul, és mindent átfog - s ezzel párhuzamosan nagyon mélyen megnyílnak, egyszerre adják át magukat, és fogadják be a másikat. Vagyis transzcendens élményre vágynak, de ezt - jó esetben is - csak a testükkel képesek átélni. Addig, amíg azt hiszik, hogy csak a test létezik, s amíg nem képesek lelkükkel, szellemükkel összekapcsolódni a mindenséggel, addig a szexuális erők csak korlátozottan, testi szinten tudnak működni. Istár, a szerelem nagy istennője, megérinti a testet, hogy felébressze a lelket és a tudatot - s hogy ezzel az egyesülés ne csak testi szinten történjen meg, hanem az "én" feloldódhasson Teremtőjében. Érdemes tudni, hogy az a néhány megvilágosodott, aki beszámolt lelki-szellemei állapotáról, a megvilágosodottságot leginkább egy folyamatos orgazmushoz tudta hasonlítani, ahol állandó örömben, feloldódásban, szellemi kiterjedtségben él, s mindeközben tudata tiszta és éber, teste pedig egészséges.

Istár nagy hatást gyakorol az ébredező tudatra (15-20 év), amely már elindult, hogy elhagyja az anyaölet, a szülői házat, de még könnyen eltéved az úton. A nagy szerelem fellobbanása mindig emlékezteti a lelket igazi, ősi állapotára, az egységre. Így Istár az emlék felélesztésével a valódi végcél irányába tereli a tudat fejlődését, és arra ösztökéli, hogy mindent tegyen meg az egység állapotába való visszatéréshez. A szerelem és a szexualitás természetesen ennek csak a kezdeti lépéseihez tartozik, de hatalmas hajtóerőnek bizonyul évezredek óta.

Természetesen bele lehet fulladni Istár ölébe is. Ez azoknál következik be, akik az első mámor után azt hiszik, hogy már megérkeztek, és nincs ennél jobb a világon. A szexualitás fülledt, bomlasztó energiái akkor bontakoznak ki, amikor már tovább kellene jutni ennél a szintnél, de nem sikerül. Ilyenkor az érintett nem érti, hogy most miért nem kapja meg azt a gyönyört, amit kezdetben. Vagyis az utat összetéveszti egy állomással. Az ebből kialakuló lelki válság, sivárság-érzés továbblendítheti a tudat fejlődését, hogy az örömöt és a tartós boldogságot ne csak a szexualitásban keresse, hanem a szívében, lelkében, tudatában is.

Tegyünk most egy kis kitérőt, s nézzük meg, hogy Istár profán aspektusa hogyan működik ma. Első ránézésre azt mondhatjuk, hogy nagyon működik, rengeteg hódolója van. A profán szexualitás elterjedése (férfi, női, gyermek prostitúció, homoszexualitás, transzveszticizmus, perverziók, erőszakok stb.) számomra azt mutatja, hogy kimondhatatlan üresség, szenvedés, boldogtalanság van az emberek lelkében. Ijesztő és döbbenetes, hogy mennyi fiatal esik áldozatul az erőszaknak, s annak a tudatnak, hogy a szexualitás pusztán a nemi szervek találkozásáról szól. A reklámokban és az utcai plakátokon szereplő nők arcáról az olvasható le, a szexuális örömök tetőfoka kapcsolódik ahhoz a termékhez, amit éppen reklámoznak (fogkrém, autó, mosópor stb.) A köznyelvben elterjedt igen durva stílus csak egy jelzőt ismer, ami a "prostituált" szó másik ismert kifejezése, a kötőszók helyett pedig a coitus népi elnevezését használják. A nagyvárosi fiatalok szókincse becslésem szerint kb. 100 szóra zsugorodott, amelyből 80-90 a nemi és a kiválasztó szervek működésére és végtermékére vonatkozik. A modern élet egyik központi törekvése a gyönyör és az élvezetek. Semmit sem bír már elviselni, amihez nem kötődik legalább egy orgazmus. - Mindezeket azért soroltam fel, mert e sok torz jelenség (gyönyör minden áron) mögött mélységes kielégületlenség húzódhat. Lao-ce óta tudjuk, hogy ami megvan bennünk, arról nem beszélünk, ami nincs, azt viszont folyton emlegetjük. Vagyis minden bizonygatás ellenére - vagy éppen ezért - nagyon valószínű, hogy az emberek (a mi civilizációnkban) soha nem voltak még ennyire kielégületlenek, boldogtalanok, örömtelenek, kiégettek és lelkileg, szellemileg éhezők, mint ma. Ezt pedig hiába próbálják egyre gyakoribb és technikásabb szexuális élettel megoldani - nem fog menni, hiszen a probléma és a megoldás nem a test szintjén van. A csömör, a kiábrándultság, az undor jelzik, hogy az egyre vadabb kísérletek ellenére a szexualitás eme formája zsákutcába vezet.

Istár azonban erős, nem fogja hagyni, hogy a fejlődő tudat megrekedjen ezen a szinten. Addig hoz szenvedést, keservet és kiúttalanságot, amíg a szexualitásba fulladt tudat azt mondja, hogy ebből elég, nem ezt keresem, hanem valami mást, ami nem romlik meg. Ezután természetesen gyakran a másik véglet következik be, ahol az ébredező tudat elfordul a testi örömöktől, és minden erejét a lélek felszabadítására fordítja, s ezzel kapcsolatos örömöket él meg. A fejlődés azonban tovább tart, és az Istennő előkészíti a tudatot arra, hogy elérje a fejlődés legfelső szintjét is, ahol először a misztikus egyesülést éli át a mindenséggel - majd ha akarja, akkor a testét, s lelkét is bevonhatja ebbe az élménybe. Az Istennel való mély, belső találkozás csillapítja azt a hiányt, azt a szenvedést és űrt, amelyet a tudati fejlődés kezdetén a szexualitással akartunk betölteni. Ha ez megtörténik, akkor a szexualitás elnyerheti méltó helyét az ember életében, ahol nem pótszer, kábítószer lesz már, hanem a valódi öröm tiszta forrása. Ide vezet el Istár, és így lesz a profán szexualitásból szakrális, vagyis megszentelt és teremtő.

(Részlet a szerző Sophia - A női bölcsesség c. könyvéből)

forr:http://www.hagiasophia.hu