Serapis Bey üzenete

Kép forrása: Pinterest.com

Serapis Bey VAGYOK, azért érkeztem, hogy a felemelkedés spiráljára lépés bizonyos olyan követelményeiről beszéljek nektek, amelyek nem közismertek, és nem jól értelmezettek még a spirituális emberek körében sem, vagy a Felemelkedett Mesterek korábbi kinyilatkoztatásainak tanítványai körében sem.


Néhányan közületek tudatában vannak annak, hogy engem Luxor Vezetőjének neveznek, mivel éteri szinten, amely az Egyiptomban lévő Luxor fizikai helyszínének felel meg, én vagyok a Felemelkedés Szentélyének a vezetője.  Ebbe a szentélybe az emberek akkor érkeznek, amikor már majdnem készen állnak arra, hogy a felemelkedés spiráljára lépjenek.  Ez a szentély azonban nem a spirituális úton éppen elindulóknak, nem a kezdőknek, nem az óvodás tanítványoknak való.   


A szentélyemben azonban van egy különös jelenség, és ez annak a jelensége, hogy nagyon sok tanítványnak szükséges átmennie egy olyan időszakon, amely majdnem olyan, mint az óvoda.  Mert amikor valaki megfigyeli azt, hogy ezek a tanítványok hogyan viselkednek, akkor felmerülhet benne az a kérdés, hogy ezek a tanítványok hogyan juthattak egyáltalán tovább az óvodán?  Ez az a téma, amelyről beszélni szeretnék, mivel alapvető fontosságú az, hogy azok, akik elszánták magukat arra, hogy a felemelkedés spiráljára lépjenek ebben az életükben megértsék ezt a koncepciót.


A korábbi kinyilatkoztatások során az hangzott el, hogy amikor a tanítványok a Felemelkedés Szentélyébe érkeznek, akkor őket kis csoportokba sorolják olyan emberekkel, akikkel konfliktusukba kerültek a horoszkópjuk, a karmájuk vagy a személyiségük miatt.  Nos, nem minden tanítvány kerül ezekbe az óvodai csoportokba, mivel azok, akik már túljutottak bizonyos tendenciákon, azoknak nem szükséges ezen a beavatáson átmenniük.  Kik tehát azok, akik ezekbe a csoportokba kerülnek?  Nos, azok a tanítványok, akik bár bizonyos eredményeket már elértek a szellemi úton, de még nem teljesen tűnnek úgy, hogy megértettek, magukévá tettek egy bizonyos koncepciót, vagy szükségszerűséget.  Ez a szükségszerűség pedig az, hogy túljussanak az egó által játszott egyik legkifinomultabb játszmán, vagyis a Nagy Kivetítés Játszmáján.  A játszmán, amelynek eredményeként az emberekre, vagy a világra vetítitek ki a saját érzékeléseteket.


Mint látjátok teljes mértékben lehetséges az, hogy valaki részese legyen valamilye spirituális tanításnak, hogy spirituális technikákat gyakoroljon több életen keresztül, vagy évtizedekig a jelenlegi életében, és bár bizonyos fejlődét felmutat, mégis felmerül az a nagy kérdés, hogy vajon eljut-e a megértésnek arra a fokára, hogy megértse az érzékelés szerepét az életében?  Mert mint látni fogjátok, a nyers igazság az, hogy az életben minden az érzékelésen múlik.


Mi az élet célja?  Az, hogy kiterjesszétek az önérzékeléseteket.  De hogyan terjesztitek ki az önérzékeléseteket?  Azáltal, hogy kezdetben helyhez kötött, erősen fókuszált önérzékeléssel rendelkeztek, melynek során önmagatokat helyhez kötött, egyéni lényként érzékelitek, majd pedig kiterjesztitek önmagatok észlelését.  Hogyan történik ez a kiterjesztés?  Valójában úgy történik, hogy kiterjesztitek az érzékeléseteket úgy, hogy ahelyett, hogy önmagatokat helyhez kötött lényként érzékelnétek, egy bizonyos ponton kezditek magatokat mindenütt jelenlévő lényként látni, mint ahogy azt Mark Prophet mondta, amikor felemelkedett: „Mindenhol jelen vagyok Isten tudatában.”


Nektek ahhoz, hogy az önérzékeléseteket kiterjesszétek, tudnotok kell azt, hogy a behatárolt önérzékelésetek nem valóságos.  Csak az érzékelésetek miatt érzitek azt behatároltnak, helyhez kötöttnek.  Így az a folyamat, amelynek során az Istenné válás felé emelkedtek, az a folyamat, amelynek során valóban túlléptek azon az érzékelésen, hogy önmagatokat helyhez kötötten érzékeljétek, feladva azt az érzékelést, amellyel helyhez kötötten érzékeltétek magatokat, és összeolvadva azzal a mindenhol jelenlévő énnel, amelynek a helyhez kötött én a kiterjesztése.  Ami ekkor történik, és amit csak kevesen értettek meg, az az, hogy amikor önmagatokat elkülönült énként kezdtétek el érzékelni, ellentétben a helyhez kötött énként való észleléssel, akkor az érzékelésetek egy szerepet vett magára, amely egyfajta egyéniségérzést kezdett adni számotokra.


Hasonlíthatjátok ezt ahhoz a tegnap elmondott példához, hogy amikor önmagatokat helyhez kötött énként helyhez kötött lényként észlelitek, az olyan, mint amikor a világot a fizikai szemeteken keresztül szemlélitek.  Észlelni fogjátok azt, hogy a fizikai szemeteket a térben egy bizonyos helyszínre fókuszáljátok.  Ahogy ez a közvetítő itt ezen a bizonyos helyen áll, a szemével az anyagi világra bizonyos nézőpontból lát rá.  Ti, akik a hallgatóság között ültök, és az ellenkező irányba tekintetek, ti a világra a saját egyéni nézőpontotokból néztek.  De mindaddig, amíg tudatában vagytok annak, hogy a nézőpontotok csak egy nézőpont és nem az egyetlen létező nézőpont, addig nem azonosítjátok magatokat teljesen azzal a helyhez kötött látvánnyal.


A Tudatos Én tudni fogja azt, hogy csak a fizikai test távcsövén keresztül tekintetek a fizikai világra.  Amikor azonban a Tudatos Én elkezdi önmagát elkülönült lényként azonosítani, akkor megfelejtkezik arról, hogy csak egyszerűen egy testen és az elkülönült én érzékelésén  keresztül lát.  Teljes meggyőződéssel azt kezdi érezni, hogy az érzékelése nem csak egy a sok lehetséges nézőpont közül.  Számára az már a végső érzékeléssé válik, vagyis valósággá.  Az érzékelése pedig, önmaga szerint, a valóságot tükrözi.  Így kezdi úgy érezni, hogy az érzékelése felette áll a többiek érzékelésének.


Azonban amikor önmagatokat az elkülönült énetekkel azonosítjátok, amikor magatokat elkülönült lényként látjátok, akkor megjelenik egy elkerülhetetlen társ ebben a fajta énetekben, és ez a nagyon mély magány belső érzése.  Az elkülönült én, csak akkor lehet elkülönült, ha önmagát különválasztja, elválasztja a forrásától, és elválasztja a többi embertől.  Ezzel a különválasztással azonban kétségtelenül együtt jár a magány érzése.  Ez a magányosság az a kozmikus tükör és az univerzum számára a kommunikáció útja annak érdekében, hogy jelezze, hogy az elkülönülés útjára léptetek, hogy kiléptetek az egységből.  Éppen ezért, hogy úgy mondjam, ez szolgál számotokra biztonsági kötélként, amelyet, ha megragadtok, és hajlandóak vagytok figyelni rá, akkor a magányérzéseteket felhasználva visszajuthattok az egységbe.  Ez az a biztonsági kötél, amelynek segítségével visszataláltok a forrásotokhoz.


Nagyon sok életáramlat döntött azonban úgy, hogy nem hajlandó felfigyelni a magányosságára, hogy nem hajlandó észlelni azt, ezért megpróbálják elfedni azzal, hogy felsőbbrendűséget alakítanak ki, „nekünk van igazunk” érzést alakítanak ki maguknak.  Erről volt szó tegnap, ez történt abban az első olyan szférában, amely elbukott.  Azok, akikről szó volt, önmagukat vezetőknek nyilvánították, tehették ezt azért, mert lehetőséget kaptak arra, hogy megtapasztalhassák azt, hogy milyen vezető pozícióban lenni, és ugyancsak ők voltak azok, akik megtagadták azt, hogy a magányukra felfigyeljenek, amelybe jutottak, amelyen keresztül mentek, mert annak az útját keresték, hogy hogyan fedhetnék azt el azzal, hogy felsőbbrendűséget alakítanak ki önmaguknak.  Megkapták annak a lehetőségét, hogy egy ideig vezetők lehessenek annak érdekében, hogy megtapasztalhassák önmagukat ilyen pozíciókban, mások felett állóknak, abban a reményben, hogy eltelnek majd ezzel a tapasztalattal, elég lesz majd nekik belőle, még mielőtt a szférájuk készen áll arra, hogy felemelkedjen, mielőtt egy kritikus tömegű életáramlat úgy dönt, hogy végigjárja a magányosságból az egységbe vezető utat, és létrehozza a mágnest a szférája felemelkedéséhez.


Mert, mint láthatjátok jogotokban áll mindent megtapasztalni, amit akartok.  Elkülönült lényekként megélhettek minden tapasztalatot.  Ahhoz azonban nincs jogotok, hogy azt követeljétek, hogy a szférátokban, a bolygótokon, a csoportotokban, a spirituális szervezetetekben, a családotokban, a kapcsolataitokban mindenki más is benneteket kövessen végtelen hosszú ideig a megtapasztalásotokban.  Annak ellenére, hogy ezzel a joggal nem rendelkeztek, észlelitek-e azt, hogy azok, akik magukat felsőbbrendűnek gondolják, azok azt hiszik, hogy nekik ehhez is joguk van, hogy joguk van ahhoz, hogy követeljék, és elvárják azt, hogy a többiek kövessék őket, és továbbra is kövessék őket, ezzel érvényt szerezve ahhoz a döntésükhöz, ahhoz az állandó törekvésükhöz, hogy megteremthessék és fenntarthassák a felsőbbrendűség-érzésüket.


Egy távoli szférában volt egy olyan csoportotok olyan lényekkel, akik lehetőséget kaptak arra, hogy vezető pozíciókat töltsenek be, és akik nem voltak hajlandóak arra, hogy mindenki szolgáivá váljanak, ezáltal szolgáivá váltak, és még jelenleg is szolgái saját elkülönült énüknek.  Ők azok, akik azt érzékelik, hogy mások felett állnak, azok felett, akik akkor alattuk álltak, és vakon követték őket.  Ez az érzékelés azonban természetesen nem reális.  Az elmebörtönük volt az, amely ezeket a lényeket az elkülönülés csapdájában tartotta és tartja, és az akadályozta meg őket abban is, hogy a szférájukkal együtt felemelkedjenek.  Mit lehet tenni tehát, ezekkel a lényekkel?


Nos, az az elhatározás született, hogy csak azok a lények, akik szintén rendelkeznek ezzel a felsőbbrendűség érzéssel, csak ők segíthetik ki egymást a felsőbbrendűség-érzésükből.  Sokuknak ezen lények közül lehetőségük volt arra, hogy egymástól elszigetelődjenek, ennek eredményeként csak ritkán találkoztak, így ritkán kerültek összeütközésbe egymással.  Vagy el voltak szeparálva, vagy olyan hierarchikus rendszert alakítottak ki, amelyben az volt a szabály, hogy „ha te nem jelentesz számomra kihívást, akkor én sem hívlak ki téged.”  Így képesek voltak együtt élni egy nem megnyugtató békében, amely nem volt az egység igazi békéje.  Mesterséges béke volt, gyártott béke, amely természetesen valójában egyáltalán nem volt béke.


Ez az, amit a Földön számtalan esetben láthattok az uralkodó elit tagjai között, akik nem konfrontálódnak nyíltan, mert ráleltek egy olyan egyensúlyra, amely megakadályozza őket a konfrontálódásukban.  Ettől függetlenül abban a távoli szférában az a határozat született, hogy meg kell szűntetni ezt a mesterséges állóvizet azzal, hogy rákényszerítik ezeket a lényeket, hogy így mondjam, arra, hogy összegyűljenek egy zárt környezetben, ahol nem menekülhetnek el egymás elől, és ezért biztosan konfrontálódnak majd.  Ekkor pedig a cselekedeteikben nyilvánítják meg a felsőbbrendűségük momentumait, és az élet iránti érzéketlenségüket, és azokat a megnyilvánulásaikat, hogy másokat megfelelésre kényszerítenek, ahelyett, hogy arra lennének képesek, hogy egymást kényszerítsék megfelelésre ugyanúgy, ahogy azokat kényszerítik, akik alattuk vannak.  Ezáltal talán ráébreszthetnék egymást annak hiábavalóságára, hogy folytassák azt a játékot, hogy más szabad akarattal rendelkező lényekre vetítik ki az érzékelésüket, akiknek enékül meglenne a lehetőségük arra, hogy anélkül fejlődjenek tovább, hogy terhelné őket a ti érzékelésetek arra vonatkozóan, hogy nekik hogyan kellene élniük, hogyan kellene fejlődniük, vagy nem fejlődniük.


Ez tehát az a helyzet, amely a többi szférában nagyon sokszor lejátszódott, és szintén sokszor ebben a szférában ezen a bolygón is.   Pontosan ezt a környezetet lett kialakítva a Felemelkedés Szentélyében újra.  Azok, akik még nem jutottak túl a kivetítés játszmáján, azok, akik még nem ébredtek arra rá, hogy az érzékelésük az, amely őket visszatartja attól, hogy a felemelkedés spiráljára lépjenek, ők kerültek a csoportokba.  Ami összeütközik, az nem a külső személyiségük, nem a karmájuk és nem a születési képletük.  Mert a külső személyiségük, a karmájuk és a születési képletük nem okai, hanem következményei ezen lények érzékelésének.


Értitek már?  Van egy régi mondás: „Ne kössétek a kocsit a ló elé!” Ne keverjétek össze az okot a következménnyel, mint ahogy azt nagyon sok ember teszi olyankor, amikor korlátolt az érzékelése.  Azt gondoljátok, hogy a horoszkópotok, vagy a karmátok miatt viselkedtek bizonyos módon.  A valóság azonban az, hogy a bizonyos módon való viselkedésetek oka az érzékelésetek.  Az érzékelésetek pedig annak a döntéseteknek az eredménye, amelyet nagyon régen hoztatok meg, amikor úgy döntöttetek, hogy az elkülönült énetekbe merültök bele, hogy megtagadjátok annak megkérdőjelezését, hogy miért érzitek magatokat elkülönült lényként magányosnak, és azt, hogy talán ez a magány érzés a jele annak, hogy az elkülönült éneteknek van olyan oldala, amelyet meg kellene kérdőjeleznetek.  Meg kellene kérdőjeleznetek azt, hogy először is miért érzékelitek magatokat elkülönült lényekként?  A valóság az, hogy az érzékelésetek az, amely miatt a teljes emberiség, az összes társteremtő, minden önészleléssel rendelkező lény negatív spirálra került, és az egyetlen módja annak, hogy ezt megszűntessétek az, ha elérkeztek arra a pontra, hogy hajlandóakká váltok megkérdőjelezni az érzékeléseteket.


A korábbi kinyilatkoztatások alapján lehet, hogy hallottatok már arról, hogy a Felemelkedés Szentélyében ezek a lelkek ezekben a csoportokban maradnak mindaddig, amíg rá nem ébrednek arra, hogy a harmónia fontosabb annál, mint az, hogy kinek van igaza, vagy annál, hogy felsőbbrendűnek érezzék magatokat.  Ez így is van, de ez még nem a teljes igazság.  Mert mit kíván az tőletek, hogy ráébredjetek arra, hogy a harmónia fontosabb annál, mint az, hogy kinek van igaza?  Az kívánja meg, hogy hajlandóak legyetek megkérdőjelezni az érzékeléseteket.  Mert a ti érzékelésetek az, amely benneteket másoktól különválaszt, és látszólag konfliktusokat és konfrontációkat teremt másokkal.  Azért van ez így, mert a különbségek érzékelésekor a bennetek lévő egyensúlyt érzitek veszélyben forogni, azt az egyensúlyt, amely lehetővé tette számotokra azt, hogy figyelmen kívül hagyhassátok a magányosság-érzéseteket, és annak érzékelését, hogy a ti elkülönült részetek különb másokénál, amelynek következtében a ti magányosság-érzésetek jogos.


Mert, ahogy mondják: „Aki a csúcson van magányos.” Bizonyosan az, mert aki a felsőbbrendű a többieknél, annak nincsenek társai, ezért jogosan érezheti magányosnak magát.   Azoknak az emberek az egója, akik megengedték maguknak azt, hogy másokhoz képest önmagukat felsőbbrendűeknek tartsák, így igazolja vissza a magányosságuk okát.  Ha felsőbbrendűnek érzitek magatokat, akkor nem tudtok kapcsolatokat kialakítani másokkal ugyanazon a szinten.  Vagy úgy kapcsolódtok másokhoz, hogy közben magatokat felsőbbrendűnek érzitek, vagy úgy, hogy a ti felsőbbrendűség érzéseteket mások igazolják vissza.  Azok, akik pedig nem igazolják azt vissza, mert tudják, hogy mindannyian Isten gyermekei vagytok, és ezért nem hajlandóak magukat hozzátok képest kevesebbnek érezni, nos, azok az emberek számotokra fenyegetést jelentenek, ezért őket el kell, hogy tiltsátok a köreitektől, hogy fenn tudjátok tartani a felsőbbrendűségetek törékeny egyensúlyát.


Látjátok már, szeretteim, hogy ha a bolygótok történelmére őszinte pillantást vettek, akkor láthatjátok ezt a mintát, és azt, hogy ez a minta milyen sokszor ismétlődött már a társadalomban?  Látjátok-e, hogy Adolf Hitler egyik példája volt egy olyan személynek, aki végletesen nagy szükségét érezte a felsőbbrendűségének?  Ő volt a csúcson.  Az ő hatalmát nem lehetett megkérdőjelezni.  Ha azonban bárki meg merte kérdőjelezni azt, akkor azzal elbántak, azt bebörtönözték, megfélemlítették, vagy megölték.  Nem volt más lehetőség.  Eltérő véleményt nem tűrt.


Látjátok-e, hogy itt Oroszország területén mennyire hasonló volt a gondolkodásmód, amely a Szovjetuniót uralta?  Az eltérő véleményt nem tolerálták.  Látjátok-e, hogy Sztálin egy újabb példája volt azoknak a lényeknek, akik szükségét érezték annak, hogy magukat felsőbbrendűnek érezzék, hogy ők hozzák meg a végső parancsot, ezért nem tolerálták az eltérő véleményeket.  Aki nem engedelmeskedett, azokat a többi milliókkal együtt megölték.  
Láthatjátok, ha a történelemben még inkább visszafelé haladtok, akkor egy másik ilyen példával találkoztok Oroszországban.  Rettegett Iván volt az a másik ilyen személy.  Így láthatjátok azt, ami már tegnap is elhangzott, hogy Sztálin, Lenin, Marx és Engels bukott angyalok voltak, ugyanúgy, mint Rettegett Iván.  Ők voltak azok, akik a bukott tudatszint minden jellemzőjét kinyilvánították, amely tudat gondolkodás nélkül mindenkit megöl, aki nem hódol be nekik.     
 
Ez a minta látható végig a teljes történelem során.  Láthatjátok a katolikus egyházban, különösen az inkvizíció idején, amikor valójában bukott angyalok elnököltek, akik gondolkodás nélkül vagy újabb mérlegelés nélkül ölették meg mindazokat, akik nem voltak hajlandóak visszavonni az úgynevezett eretnek gondolataikat.  Látjátok-e, hogy ez a gondolkodásmód rejlik minden konfliktus mögött, minden diktatórikus rendszer mögött, amelyek a Földön előfordulnak.  Újra és újra és újra, ugyanaz a gondolkodásmód.  Láthatjátok, hogy két lény ezzel a mentalitással milyen gyorsan összeütközésbe kerül, ezt példázzák Európa középkori királyai, vagy az uralkodók a világ többi részein.


Láthattátok azonban azt a mintát is, amikor ezek a bukott lények ráébredtek arra, hogy amennyiben végső harcra kelnek egymással, akkor az mindkettőjük biztos közös bukásához vezet.  Ezért létrehoztak egymás között egy egyensúlyi helyzetet, amit pl. a Jaltai Egyezmény idején, a II. világháború végén látható, amikor Sztálin, Roosevelt és Churchill a világ egymás közötti felosztása miatt találkozott egymással.  Három bukott angyal gyűlt össze, szeretteim.  Nem a hősök, ahogy olyan sok ember látni vélte, újabb példát szolgáltatva arra, hogy a bukott angyalokban nincs meg sem az élet iránti, sem a magasabb princípiumok iránti érzékenység.


Láthatjátok, hogy ők hárman ezt a tudatszintet jelenítették meg a világban.  Milyen messze hajlandó ez a tudatszint elmenni annak érdekében, hogy mindent elpusztítson, amit a saját felsőbbrendűsége fenyegetésének vél, vagy amely azt az érzésüket fenyegeti, hogy nekik van igazuk, és hogy azt nem csak érzékelik, hanem valóban övék a felsőbbrendű igazság, a felsőbbrendű gondolatrendszer.  Ahogy már több alkalommal megpróbáltuk elmagyarázni, nincs felsőbbrendű rendszer.  Nincsen ezen a bolygón a jelenlegi kozmikus kibontakozás szintjén olyan felsőbbrendű igazság, amely szavakban, vagy elképzelésekben, vagy koncepciókban, vagy filozófiai rendszerekben kifejezhető lenne.  Egyszerűen lehetetlen olyan igazsággal előállni, amely abszolút, tévedhetetlen és felsőbbrendű.  Mi soha sem kíséreltük meg azt, hogy erre törekedjünk a tanításaink során, amelyeket ezen a közvetítőn keresztül adtunk át.  De soha sem kíséreltük meg ezt egyetlen általunk támogatott közvetítőn keresztül sem, annak ellenére, hogy néhány közvetítő és a követőik azt gondolták, hogy ez volt a célunk.  Ez azonban nem így van.  Ez az érzékelésnek egy másik oldala, és más az a szükséglet, hogy valaki felsőbbrendűnek érezze magát.


A lényeg azonban az, hogy mindaddig nem léptek a felemelkedési spirálra, ameddig nem vagytok hajlandóak megkérdőjelezni az érzékeléseteket.  Mert mint látjátok, mi a felemelkedés?  A felemelkedés a valós Énetekkel való újraegyesülés.  Értitek, szeretteim, hogy a Tudatos Én rendelkezik azzal a képességgel, hogy ki tudja vetíteni önmagát bárhova, ahova akarja?  Ez a kivetítésnek egy olyan formája, amikor önmagatokat egy bizonyos tudatszintbe vetítitek bele, vagy egy fizikai testbe annak érdekében, hogy a világot abból a nézőpontból láthassátok.  Ez engedélyezett kivetítés.  De ami ilyenkor megtörténik az az, hogy amint azonosítjátok magatokat azzal a korlátolt nézőpontból érzékelt észleléssel, létrehoztok egy olyan téves kivetítést, amikor már a korlátolt nézőpont alapján érzékelt észlelést vetítitek ki úgy, mint ha az nem korlátolt, hanem felsőbbrendű, abszolút és teljes lenne.


A kivetítésnek tehát két oldala van.  Amikor a korlátolt érzékeléseteket tökéletesnek tartva kivetítitek azt a világra, akkor azzal egyidőben nem vagytok képesek arra, hogy érzékeljétek azt, hogy az érzékelésetek belőletek ered, a Tudatos Én vetíti ki magát egy korlátozott állapotba; ezért nem vagytok képesek magatokat visszavetíteni a korlátok nélküli állapotba.  Látjátok már, hogy miközben önmagatokat elkülönült énként azonosítjátok, ráléphettek a spirituális útra, megérthetitek azt, hogy van egy Magasabb Énetek, megérthetitek teoretikusan és intellektuálisan is azt, hogy fel kell emelkednetek ahhoz, hogy a Magasabb Énetekkel újraegyesülhessetek.  Ennek ellenére az egészet még egy külső folyamatként látjátok, még mindig úgy látjátok, hogy mindennek a ti érzékeléseteknek megfelelően kell megtörténnie.  Még mindig képeket vetítetek ki a Magasabb Énetekre.  De látjátok-e, hogy nem egyesülhettek a Magasabb Énetekkel mindaddig, amíg a Magasabb Énetekkel kapcsolatban bármilyen berögzött elképzeléseket tápláltok.


Amit tehát én itt állítok az nem más, mint az, hogy a felemelkedés egy olyan folyamat, amelynek során minden érzékelésen túl kell jutnotok, és így érkeztek el arra a pontra, amikor már nem érzékelitek a valóságot.  Mit értek ezen?


Mit is mondtam eddig?  Amikor a Tudatos Éneteket korlátozott nézőpontba vetítitek ki, akkor a világot azon a korlátozott nézőponton keresztül észlelitek.  Az érzékelés, definíciója alapján, bizonyos nézőpontból való érzékelésre korlátozódik.  Nem érzékeltek anélkül, hogy ne lenne valamilyen eszközötök az érzékelésre, legyen az a fizikai szemetek, egy távcső, vagy valamilyen más eszköz.  Valamin keresztül érzékeltek dolgokat.  Amikor nem érzékeltek (érzékszerveken keresztül), akkor az nem jelenti azt, hogy nem is észleletek semmit, hanem azt jelenti, hogy ilyenkor az észlelésetek teljessé, mindenhol jelenlévővé válik.  Nincs már korlátozva valamilyen nézőpontra.


Ti mindenhol jelen vagytok Isten tudatában, nem csak egy helyen, és nem is csak egyetlen pontról néztek a világra.  Amikor tehát túlléptek az érzékeléseteken, onnantól az egységen keresztül tapasztaltok, szférikus észleléssel észleltek, így önmagatokat nem különálló énként láthatjátok, amely valamilyen módon összeolvad a Magasabb Énetekkel.  Ráébredtek arra, hogy TI vagytok a Magasabb Én, mindig is ti voltatok a Magasabb Én.  Kizárólag az érzékelésetek volt az, amely veletek úgy láttatta, hogy külön vagytok választva attól az énetektől.  Minden az érzékelésen múlik.


Nos, látjátok már, hogy azok a lelkek, akik nem voltak hajlandóak megkérdőjelezni a saját érzékelésüket, akik nem voltak hajlandóak arra, hogy az érzékelés szerepét észleljék, és még mindig azt a játszmát játsszák, hogy az érzékelésüket másokra, Istenre, és a világra vetítik ki, nos, ők nem léphetnek a felemelkedés spiráljára?  Éppen ezért nekik az óvodai csoportban kell először bekerülniük, ahogy mi azt itt a Felemelkedés Szentélyében hívjuk.  Addig kell ott maradniuk, amíg el nem kezdik megkérdőjelezni az érzékelésüket, amíg el nem jutnak arra a pontra, amikor ezt mondják: „Nem akarom tovább az érzékelésemet kivetíteni a valóságra!  A valóságot akarom megtapasztalni úgy, hogy vele eggyé válok.  Nem érzékelni akarom a valóságot, hanem a valósággal gnózist megélve, vagyis eggyé válva, akarom megismerni a valóságot!” Ahhoz azonban, hogy idáig eljussatok, el kell érkeznetek arra a pontra, amikor tudatosan és szándékosan határozzátok el azt, hogy véget vettek a más emberekre irányuló mindenféle kivetítéseiteknek, és bármilyen véleményetek meghozatalának.  Véget vettek mások megbírálásának, analizálásának, annak az érzéseteknek, hogy nektek kellene értékelni azt, hogy mások jól vagy rosszul cselekednek, annak az érzékeléseteknek a függvényében, amelyet valamilyen magasságokba emeltetek.



Kép forrása: Pinterest.com

Nézzetek magatokba őszintén, mert ez az a mérték, amelyet én adok.  Ez történik meg egy pillanat alatt, de viszonylag rövid idő alatt véghez vihető.   Ha erre hajlandóak lesztek, akkor megláthatjátok, hogy milyen mértékben vetítetek ki másokra, milyen mértékben vetítetek a világra, Istenre és végül magatokra.  Amikor látni fogjátok azt, hogy minden, amit kivetítetek, korlátoz benneteket, mert megakadályozza azt, hogy megtapasztaljátok az egységet, akkor gyorsan eljuthattok arra a felismerésre, hogy egyszerűen és azonnal meglássátok és megtapasztaljátok a valóság, és az érzékelt „valóság” közötti különbséget.  


Látni fogjátok azt, amelyről a Biblia is szól: Nagy hiábavalóság, rendkívül nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!  Mint láthatjátok minden, amit érzékeltek, csak hiábavalóság, mivel nem valóságos, mivel értelmetlen, következetlen, és nem jelent semmit.  Mert bármit is vetítetek ki a világra, a világot az nem változtatja meg, legfeljebb a ti érzékeléseteken változtat a világgal kapcsolatban.


Mint ahogy ez már elhangzott, a Föld akkor is gömbölyű volt, amikor a legtöbb ember azt a képet vetítette ki rá, hogy az lapos.  Az érzékelésetek nem fogja megváltoztatni a valóságot, csak az általatok észlelt „valóságot.” Ez az, amit, ha észleltek, akkor lehullik majd a hályog a szemetekről, mint ahogy az Szent Pállal történt a damaszkuszi úton, amikor végül észlelte a Krisztusi fényt.  Ez azonban nem külső megtapasztalásként történt, Jézus nem jelent meg neki valamilyen meghatározatlan formában.  Pálnak Jézus számos alkalommal belső szinten jelent meg.  Belső megtapasztalás volt az, amikor Pál végül felismerte a különbséget a kereszténységgel kapcsolatos saját érzékelése és a valóság között, amelyet Jézus képviselt.  Az volt az a találkozás a valósággal, amelynek következtében lehullott a hályog a szeméről, az érzékelés hályogja, amely elfedte a látását, és ezzel megakadályozta azt, hogy a valóságot megtapasztalhassa.  
Ez bárkivel megtörténhet, aki hajlandóságot mutat.  Lehet, hogy nem egy drámai momentum során történik meg; a többségetek ezt egy lépcsőzetes folyamatként tapasztalja meg.  Közületek a legtöbben már meg is tapasztaltátok mindezt villanásokra, enyhébb változatban.  De azzal, hogy a tudatotokra jut ez a folyamat, és az, hogy az érzékeléseteken túlra kell eljutnotok, hatalmas mértékben felgyorsíthatja a fejlődéseteket.  Olyan fejlődést tapasztalhattok meg, amely sokkal gyorsabb annál, mint amiről idáig valaha álmodtatok.


Ez természetesen különlegesen fontos Oroszország spirituális emberei számára.  Mert ha egyszer Oroszország a felemelkedési spirálra kerül, amely az Aranykorhoz vezet, akkor Oroszország túljut azon az érzékelésen, amely a kommunizmus ideje alatt terhelte az emberekre, és amely még a napjainkban is rájuk vetül bizonyos emberek által, akik nem adták fel az abban való meggyőződésüket, hogy a kommunizmusnak van realitása, és értéket képvisel.
Látjátok, hogy ami történt Oroszországban, az más nemzetekkel is megtörtént, néhány helyen sokkal nyilvánvalóbb módon, mint Oroszországban?  Látjátok, hogy ott van az Alfa és az Omega aspektus, az Apa rosszul felhasznált ereje, és az Anya víziójának az elrontott alkalmazása?  Az Alfa aspektus az volt, ahogy erről már szóltunk, ahogy Sztálin gondolkodás nélkül mindenkit megölt, aki eltérő véleménnyel rendelkezett.  Az Omega aspektus pedig ott mutatkozott meg, hogy az orosz emberek megosztottá váltak maguk között.  De hogyan érték ez el?  Különböző titkosszolgálati eszközökkel, amelyek segítségével kémkedtek az emberek után, majd feljelentették őket.  Így az orosz emberek soha sem érezhették azt, hogy nyíltan beszélhetnének, mert soha sem tudhatták, hogy ki hallgatja le, és ki jelenti majd fel őket a hatóságoknál, amelyet követően eltűntethették őket Szibériában vagy máshol.


Látjátok az Apa-Anya elem eltorzítását, amely megosztottá tette az orosz népet, amelynek következtében soha nem jutottak el az Egységig, és nem alakíthattak ki egységes frontot az elnyomók ellen?  Ezen kell most túljutniuk.  Nektek, spirituális embereknek, túl kell jutnotok a bizalom hiányán, és a kétségen, amelyről Mihály Arkangyal beszélt.  Mihály Arkangyal lángjához kell kapcsolódnotok, amely viszonyítási alapként szolgál, hogy bízhattok Istenben, és bízhattok az emberekben.


De ne az emberekben bízzatok, hanem az emberekben lévő Istenben!  De legelőször az önmagatokban lévő Istenben bízzatok, bízzatok abban, hogy Isten elvezet benneteket a megfelelő helyre.  Legyetek azonban hajlandóak az érzékelésetek megkérdőjelezésére azzal kapcsolatban, hogy mi számít nektek megfelelő helynek.  Mert sokan vannak azok, akik a Szovjetunió miatt szenvedtek, akiknek a szenvedése hozzájárult a kommunista rendszer széthullásához.  Természetesen azok, akik kivetítenek és azok, akik gyilkolnak, vagy visszaéléseket követnek el, csak megrövidítik a saját hátralévő idejüket, mielőtt elítéltetnek, és nem maradhatnak hatalmon, vagy nem maradhatnak a megtestesülésükben.


Nagyon sokféle módon szolgálhattok.  Amikor egy országra és a népére a bukott ideológia-, gondolkodásmód- és elmebörtön-kivetülés ilyen sötét árnyéka vetül, akkor nagyon sok esetben az az egyetlen útja annak, hogy megszűnjön az állóvíz, ha lehetőséget adtok a hatóságoknak a visszaélések elkövetésére, hogy a bűn nyilvánvalóbbá váljon.  Az emberek pedig észleljék végre azt, amiről tegnap már volt szó, hogy a rendszer már nem fenntartható, hogy önpusztítóvá válik, ha nem változtatnak rajta.


Sokan tehát, akik Oroszországban és a környező országokban szenvedtek a Szovjetuniótól, jelentős szolgálatot tettek annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a szovjet kommunizmus bukásához.  Ne kötődjetek azonban ahhoz, ami külső szinten történt.  Ez a közvetítő sok évvel ezelőtt felismerte azt, hogy amennyiben kötődne ahhoz, hogy milyen a megítélése az emberek körében, akkor nem szolgálhatna nyitott kapuként a Felemelkedettek Serege számára.  Éppen ezért számos olyan beavatáson ment keresztül, hogy hajlandó legyen felfigyelni mindenre önmagában annak érdekében, hogy ne békétlenséggel reagáljon azokban az esetekben, amikor az emberek kivetítették rá a negativitásukat, a haragjukat, vagy a gyűlöletüket vele szemben.


Azonban azt is el kell mondanom, hogy ahhoz, hogy teljesíthessétek ezeket az emberek kivetítéseihez nem kötődés beavatásokat, el kell jutnotok annak felismerésére, hogy ahhoz, hogy végleg megszabaduljatok a kötődéseitektől, személytelenné kell tennetek az életeteket.  Ez esetben ráébredtek arra, hogy amikor más emberek rátok vetítik a saját negativitásukat, akkor valójában nem benneteket gyűlölnek, és nem rátok haragszanak, hanem azt a fényt gyűlölik, amely bennetek van.   De vajon miért?  Mert az a fény számukra viszonyítási pontként jelenik meg, amely kihívást jelent az érzékelésük számára.  Mert tudják, látják, lehet, hogy még csak tudatalatti szinten, hogy ti nem vagytok az ő elmebörtönük csapdájában, és nem rendelitek alá magatokat az ő érzékelésüknek.  Ez pedig megkérdőjelezi az érzékelésüket, és felkavarja a magány-érzetüket.  Ha azonban ezt nem mentőövként észlelik, akkor fenyegetésként élik meg, és éppen ezért megpróbálják elpusztítani azt, akivel kapcsolatban most azt vetítik ki, hogy ő az oka annak, hogy fenyegetve érzik magukat, vagyis titeket.


Mert láthatjátok, hogy ha benne vagytok a kivetítés játszmájában, akkor nem tudjátok vállalni a felelősséget önmagatokért, akkor azt kell kivetítenetek, hogy nem ti, hanem valaki más az oka a saját nyomorúságotoknak, valaki más az, aki a fenyegetést okozza a társadalomnak, vagy a spirituális pozíciótokkal kapcsolatban, vagy a más emberekkel való kapcsolatotokban.  Ha azt vetítitek ki, hogy más emberek, vagy sötét erők az okai annak, ami az életetekben történik, akkor azt demonstráljátok, hogy nem vállaljátok a felelősséget önmagatokért.   Nem vállaljátok a felelősséget, úgy értve, hogy ha nem vagytok hajlandóak arra, hogy észleljétek a valóságot, hogy az életetekben minden visszatükröződés, amely a kozmikus tükörből tükrözi vissza mindazt, amit ti oda kivetítettetek.  Hogy mit vetítetek ki, az azon múlik, hogy milyen nézőpontból tekintetek az életre.  Ez pedig az életfelfogásotokon, az életetek érzékelésén múlik.


Mint mindent, amelyet jobbá szeretnétek tenni, ezzel is azt kell tennetek, vagyis meg kell kérdőjeleznetek az érzékeléseteket.  A kocsit ugyanis nem foghatjátok be a ló elé, ha fejlődést akartok elérni.  Mert ha a kocsi van a ló előtt, akkor a ló a másik irányban indul.  Ez olyan fizikai törvény, amelyet nem változtathattok meg, függetlenül az érzékeléstől, és a kivetítéstől.  Ha azonban jelentősebb haladást akartok elérni a spirituális úton, ha a felemelkedés spiráljára akartok kerülni, akkor, fejezzétek be a kivetítést.  Nézzetek magatokba, nézzétek meg, hogy mi okozza bennetek azt, hogy úgy érzitek, hogy ki kell vetítenetek valamit.  Majd pedig ébredjetek rá, hogy az igazi cél az, hogy túllépjetek az érzékelésen, és már ne legyen szükségetek kivetítésekre.


Őszintén el tudjátok-e képzelni, hogy Jézus Krisztus, amikor a Földön járt az egóján és az elkülönült énjén keresztül vetített volna ki képeket?  El tudjátok-e képzelni, hogy amikor Gautama a Bo fa alatt ült Mara démonjaitól megkísértve, akkor az elkülönült énjén keresztül vetített volna képeket a démonokra?  Mert ha Gautama ilyen képeket vetített volna ki, akkor a démonok találtak volna benne valamit, amelyet felhasználhattak volna arra, hogy megkísértsék annak érdekében, hogy reagáljon.  Mert mint láthatjátok, a kivetítés reagálás, a kivetítés kötődés.  Mindaddig, amíg reagáltok, és kötődtök bármihez is ezen a világon, addig nem emelkedhettek fel, ahogy ezt már elmagyaráztuk nektek.  Addig nem sétálhattok át a felemelkedett szinthez vezető ajtón, amíg kötődtök.  Mert ameddig kötődtök bármihez is, addig szükségét érzitek annak, hogy képeket vetítsetek ki a világra, amely bizonyítja a kötődéseteket, és amely önigazolásként szolgál arra, hogy miért nem kell feladnotok a kötődéseteket.  Másképpen az nem lehetséges.


Értitek-e azt, hogy amit itt nektek átadok, az a valóság, a valóságnak egy darabja?  Nem valami olyasmi, amit vitatni lehetne, vagy amely ellen érvelni kellene.  Azok, akik önmagukat az érzékelésükkel azonosítják, azok csak koncepciót látnak benne.  Ők érvelnek majd ellene.  Lehet, hogy azzal érvelnek, hogy ez hamis tanítás, mert ellentmond annak, ami máshol elhangzott.  Az érvelésük, amely az elhangzottak ellen irányul, csak azt bizonyítja, hogy a kivetítés játszmájának a csapdájában vannak.  Mindaddig, amíg a kivetítés játszmájának a csapdájában vagytok, addig az óvodai csoportban kell maradnotok.  Nem mehettek tovább a Felemelkedés Szentélyébe, bármilyen haladó tanítványnak is gondoljátok magatokat.


Látjátok, szeretteim, az első személy, akit az érzékelésetek és a kivetítésetek becsapott, az ti magatok vagytok.  Azt gondoljátok, hogy amit érzékeltek az a valóság, és ezért úgy gondoljátok, hogy azt rám, Serapis Bey-re, kell kivetítenetek a szentélyembe érkezve.  Én pedig az érzékelésetek buborékjába jutva majd azt mondom nektek: „Ti tényleg haladó lények vagytok, lépjetek hát be a Felemelkedés Szentélyébe, és gyertek el egészen annak a szívéig!” De, mint láthatjátok, ez nem így van.  Én már a kivetítés játszmája fölé emelkedtem, mert hajlandó voltam felismerni azt magamban, ezért látom meg könnyen mindenki másban is.


Semmi sem vezethet engem olyan módon félre, hogy beengedjelek benneteket a szentélyembe mindaddig, amíg nem tudom, hogy arra készen álltok.  Nem juthattok be a szentélybe mindaddig, amíg nem teljesítitek a beavatásokat az óvodai csoportban.  Ülhettek itt, szeretteim, úgy gondolva, hogy nagyon haladó tanítványok vagytok, de még mindig ahhoz a tanítványokhoz hasonlítotok, aki alig tudnak úgy enni, hogy ne maszatolnák össze a ruhájukat, ezért nem követelhetitek a tiszteletemet.  Mert én az igazi éneteket tisztelem, és nem a kivetített éneteket, amelyet megteremtettetek.


A bölcsesség kezdetét az jelzi, amikor ráébredtek egy egyszerű tényre.  Isten nem a ti érzékeléseteken keresztül tekint a világra.  A Felemelkedettek Serege sem a ti érzékelésetek alapján tekint a világra.  Az  ÉN VAGYOK Jelenlétetek sem a ti érzékelésetek alapján tekint a világra.  Ti nem fogtok bennünket megváltoztatni bármit is vetítetek ki ránk.  Éppen ezért a ti egyetlen lehetőségetek az, ha fejlődést akartok elérni, hogy megváltoztatjátok önmagatokat.  Azzal, ha arra törekedtek, hogy megváltoztassatok mindenki mást, azzal minket nem változtattok meg.  Megváltoztathattok a Földön minden egyes embert, és elérhetitek azt, hogy mindenki egyetértsen veletek, de ez is csak azt fogja jelenteni, hogy a Földön minden ember kívül marad a felemelkedés spirálján mindaddig, amíg nem változtatják meg az érzékelésüket.  Nem erőltethetitek be magatokat a Mennybe.  Ez lehetetlen.  Elmondhatom még nektek ezt milliószor.  Azonban bízom benne, hogy elégszer elmondtam már ahhoz, hogy néhányan megértsék.


A kivetítés a bukott tudatszint csapása, ez az az egy dolog, amely mindennél jobban akadályozza az Aranykor manifesztálódását.  Mert miért nincs már itt az Aranykor?  Mert az Anya-fényre olyan képeket vetítetek ki, amelyek az elkülönült éneteken és annak érzékelésén alapulnak.  Hogyan manifesztálhatjátok az Aranykort?  Lépjetek túl az érzékelésen, amíg nem látjátok meg azt a képet, amely az Egységen alapul, és azt a képet vetítsétek ki.  Vagy még inkább realizáljátok azt, amit elmagyaráztam nektek: túl lehet lépni az érzékelésen, és azon a szükségleten, hogy mindent kivetítsetek.


Mert láthatjátok, hogy amikor igazán túlléptek az egész kivetítési játszmán, az nem jelenti azt, hogy semmivé váltok, nem jelenti azt, hogy belőletek egy olyan pacifista válik, mint akik a Himalája barlangjaiban ülnek.  Ezzel együtt is aktívan részt vehettek a társadalom életében, de ezt már nem úgy teszitek, hogy az elkülönült énetek érzékelését vetítenétek ki.  Helyette nyitott kapuként szolgáltok az ÉN VAGYOK Jelenlétetek észlelésének és az ÉN VAGYOK Jelenlétetek víziójának, hogy az ÉN VAGYOK Jelenlétetek fénye szűrődjön át rajtatok.  Ez az igazi társteremtés, nem az, amikor elmeképeket hoztok létre, és arra vetítitek a fényt.  A Tudatos Éneteknek nincsenek képei, amelyek saját maga és az ÉN VAGYOK Jelenlétetek közé állnának.  Nyitott kapukká válhattok, tiszta üvegfelületté.


A figyelmetek összpontosítására viszont szükség van.  Jelenleg fizikai megtestesülésben vagytok.  A figyelmeteket egy bizonyos helyszínre fókuszáljátok, egy bizonyos problémára, vagy témára.  Nem vetítetek ki rá képeket azzal kapcsolatban, hogy minek kellene történnie, vagy hogy mi a rossz.  Egyszerűen csak összpontosítjátok a figyelmeteket, és hagyjátok azt, hogy az ÉN VAGYOK Jelenlétetek fénye, víziója átáramoljon rajtatok, odaáramoljon a helyzethez, és megvalósítson bármilyen változást, amelyre lehetőség van a Szabad Akarat Törvénye mellett, és a magasabb elképzelések alapján.


Látjátok már a lényeges különbséget a kivetítés és az egyszerű figyelem összpontosítás között, észlelve a semleges, nem kötődő hozzáállást?  Nem vetítetek ki, hanem csak egyszerűen tiszta üveglapként, viszonyítási alapként szolgáltok.  Ez az, amit láthattatok akkor, amikor Jézus az írástudókkal és a farizeusokkal találkozott, és megkérdőjelezte őket.  Nem vetített ki semmit, csak hagyta, hogy Isten fénye rajta keresztüláramoljon, és ezáltal megkérdőjelezte az érzékelésüket.


Ez a ti végső szerepetek is.  Nem arra törekszünk, hogy egy hadseregnyi embert emeljünk fel, akik azt gondolják magukról, hogy tévedhetetlen tudással rendelkeznek, és ezzel felfegyverkezve rárontanak azokra, akik a világot másképp érzékelik, és ezért más gondolatformákkal rendelkeznek.  Arra törekszünk, hogy a Krisztussá váltakat emeljük fel, akik felismerik azt, hogy azért vannak itt, hogy nyitott kapuként szolgáljanak, és azt, hogy nincs semmi, amit ki kellene vetíteniük.


Nincs semmi értelme annak, mint ahogy ez a közvetítő azt már évekkel ezelőtt felismerte, hogy akár véleményt alkossatok.  Csak összpontosítsátok a figyelmeteket egy bizonyos témára, azután hangolódjatok rá az ÉN VAGYOK Jelenlétetekre, és ahelyett, hogy az érzékelésetek alapján, vagy elmeképek alapján alkotnátok véleményt, észleljétek a különbséget a külső körülmények között, észleljétek a tudatszint rezgését a külső körülmény mögött, és a saját ÉN VAGYOK Jelenlétetek rezgése között.  Azzal, hogy egyszerűen megérzitek a különbséget, tudjátok majd, hogy mi a valóság.  
Ez az, amivel ti itt mindannyian tisztában vagytok, mivel végigmentetek a tavalyi moszkvai konferencián, ahol éreztétek a különbséget az erőn alapuló, és a nem erőn alapuló, az erő és elképzelés, és az erő és kreativitás megközelítések között.  Moszkva még mindig Oroszország erő központja, Szentpétervár pedig rendelkezik azzal a potenciállal, hogy Oroszország kreatív központja legyen.


Ez az oka annak, hogy ennek a közvetítőnek nem volt megengedett, hogy Moszkvába utazzon, de ide el kellett jönnie, mivel ő a kreativitásba van zárva.  Tudja, hogy a földi problémák megoldása nem a még több erőben rejlik, hanem a kreativitásban, a határtalanul szabadon áramló teremtőerőben.  Semmilyen mértékű erő alkalmazása nem képes azoknak a problémáknak a megoldására, amelyekkel az emberiség szembenéz.  Máskülönben a Szovjetunió uralta volna az egész világot, és vitte volna magával a kommunista álom utópiájába.  De mint láthatjátok, a Szovjetunió összeomlott saját súlya alatt, mivel amikor egy impulzust kivetítetek az univerzumra, akkor az kamatostól érkezik vissza.   Ezért nem vagytok képesek arra, hogy túllépjetek azon az erőn, amely visszaérkezik, csak abban az esetben, ha a kreativitásotok, a kreatív meglátásaitok alapján változtatjátok meg azt, amit kiküldötök.


Ez tehát a valóság.  Láthatjátok.  Megismeritek önmagatokban.  Most képzeljétek el azt, hogy ez a változás megtörténik az orosz emberekben, és a többi emberben is a Földön.  Mert sok olyan nemzet van, amelyben benne van az a lehetőség, hogy az elkövetkező években véghez vigye ezt az átmenetet, és ráébredjen az erő hiábavalóságára, és a kreativitás erejére.  Ez az a tudatszint váltás, amely meg fogja nyitni a gátakat, hogy az Aranykor megvalósulhasson, és a bolygó ténylegesen felemelkedő spirálra kerüljön.


Mert látjátok, szeretteim, a Földbolygó valójában felfelé mozog.  A Földbolygó jelenleg sokkal fejlettebb állapotban van, mint száz, ezer vagy ötezer évvel ezelőtt volt.  Ettől függetlenül a Föld még mindig példa arra, az egész Föld példa arra, amit a Felemelkedés Szentélyében lévő óvodai csoporttal kapcsolatban említettem.  Még mindig abban a helyzetben vagytok, ahol az a bukott tudatszinten lévő egyének, és emberek csoportjai csatároznak a kivetítés játszmájával.


Nos, ha a spirituális emberek túl tudnak lépni ezen, túl tudnak látni ezen a gondolkodásmódon és ennek az illúzióján, a hiábavalóságán, akkor meglepődtök majd, hogy a bolygó milyen hamar felgyorsulhat a felemelkedés spiráljának tisztaságáig.  Akkor meglátjátok a felfelé tartó spirált, amelyet semmilyen mértékű erő, semennyi kivetítés sem állíthat majd meg.  Közel van ez a változás, de még nem tartotok ott.  Éppen ezért legyetek nyitott kapui annak az elképzelésnek, hogy ez a változás megtörténik.  Gyorsítsátok önmagatokat és az érzékeléseteket a tisztaságig annak érdekében, hogy túl tudjatok lépni az érzékelésen, el tudjátok azt engedni, hogy megtapasztalhassátok a valósággal való egységet!


Kövessétek a szavaimat, szeretteim, ha a személyes felemelkedéseteket a jelenlegi életetek végén el akarjátok érni!  Kövessétek ezeket a szavakat, ha teljesíteni akarjátok a küldetéseteket, azt az okot, amely miatt megtestesültetek, hogy láthassátok a Földet a felemelkedés spiráljára lépni!


Én pedig ismét, ugyanúgy, mint a többiek, megköszönöm a jelenléteteket, a figyelmeteket.  Mert ismételten felhasználtam a csakráitokat egy bizonyos mennyiségű, de nagyon koncentrált felemelkedési fény bolygótokra bocsátására, különösen ehhez a nemzethez irányítva, valamint azokhoz a nemzetekhez, akik korábban a Szovjetunió igájában sínylődtek.  


Ez az a felemelkedés, amelynek az lesz a célja, hogy megkérdőjelezze az emberek érzékelését a status quo-val és a múlttal kapcsolatban, és bár mindez együtt jár bizonyos kényelmetlenséggel, de lehetőséget ad arra, hogy megszabaduljatok az érzékelésetektől, és realizáljátok, hogy van valami ennél több.  Olyan lehetőség, olyan potenciál áll előttetek, amelyet még nem láttatok.  Valós ez a potenciál, mivel megtapasztaltátok a felemelkedési spirál valóságát, és a felemelkedés fényét, amely ÉN VAGYOK, és én azt a fényt rajtatok keresztül a bolygótokra bocsátom.  Ti felismeritek azt, hogy szellemi lények vagytok, tanítványok vagytok, Isten kiterjesztései vagytok.  Ti szintén a tisztaságig gyorsultok majd, mint ahogy én a tisztaság kifejeződésének mindig magasabb és magasabb szintjére gyorsulok.


Serapis Bey vagyok.  Folytonosan a tisztaságig gyorsulok.  Azonban a tisztaságig gyorsulás során szintén folytonosan, és véget nem érően tágulok, és egyre nagyobb tisztaságig gyorsulok.  Mert semmi sem maradhat mozdulatlanul, még a Felemelkedettek Serege sem, de még maga a Teremtő sem.  Mert a Teremtő a saját Lényét rajtatok keresztül gyorsítja.  Ahogy ti Többé váltok, úgy válik a Teremtő is Többé, és ahogy a Teremtő Többé válik, ti is Többé váltok.  Ez egy felfelé tartó spirál, a felemelkedés spirálja, a felemelkedés fénye.


Óh, micsoda gyönyörűséget képvisel ez a fény!  Ha meglátjátok, ha meglátjátok azt a végtelen tisztaságot, és megragadjátok, megtapasztaljátok, akkor azt fogjátok mondani: Milyen gyönyörű!  Szeretnék eggyé válni vele!


Itt van hát (az üzenet), mert a kérésre jön a válasz.  Ha pedig önmagatokat a tisztaságba vetítitek, akkor ti lesztek a TISZTASÁG úgy, mint ahogy az ÉN VAGYOK.

Kép forrása: Pinterest.com


Forrás: Kim Michaels - askrealjesus.com - www.jezustanitasok.hu