A SZÍV CSODÁJA

A SZÍV CSODÁJA

A szív az erőd forrása!

Ne feledjétek, Ti magatok vagytok a szeretet.
Beszéljünk a szív fontosságáról.

A szív az erőd forrása, amelyet Teremtőd benned létrehozott, és nem az ész az. Agyad csupán szolga, és csak akkor viselkedik jól, ha pozitív impulzusokat kap; és nagyon rosszul akkor, ha negatív impulzusok érik. A szív generálja az összes földi érzelmet, ugyanúgy, mint az égiektől kapott, áldott érzelmeket is. De ez sokkal több, mint csupán érzelem. Ez maga a végtelen tudat, és alapja annak az összes magasabbrendű tudatiságnak, amelyet valaha is feldolgozol majd magadban.
Élj szíveddel - ne az eszeddel!

Agyatok gyakran túlfeszítve dolgozik, hogy kompenzáljon valamit, ami nyilvánvalóan zavar titeket, de nem kell tudnotok ahhoz, hogy szeressetek, mert a szeretet hatalom.

Az ész fáradhatatlanul keresi, hogyan használja ki a szív problémáit, de sohasem gondol azok végleges megszüntetésére vagy meggyógyítására. Tehát a szív kétségbeesése, az ész előtti lehetőség, saját hatalmának gyakorlására.

Az ész mindig így viselkedne?

Nos, gyakran. Ugyanakkor az ész kiválóan tud szolgálni, ha megengeded ezt neki.

Meg kell értened, és ki is kell tartanod amellett, hogy az észnek nincs saját akarata.

Vagy a tapasztalatot építi be magába és cselekszik általa, vagy másképpen fejleszt ki egy logikai képletet ahhoz, hogy a szívet és a lelket szolgálja, a szív és a lélek hatalmát megmagyarázza és magáévá tegye.

A probléma akkor kezdődik, ha a szív negatív módon viszonyul az élethez, amikor a szív negatív impulzusokat ad az észnek, pl. hiány, bizonytalanság, félelem vagy düh, akkor az ész fordított logikával működik.

 
Mindannyian tapasztaltuk már ennek a működését. Lássunk egy példát is erre.

A legnyilvánvalóbb példa erre egyszerűen az adatok vagy az élmény hiánya - kézzelfogható rejtély -, amelyeket az ész a szív feletti kontroll elvesztése miatt érzett félelmében saját felfedezéseivel tölt ki.

De nézzük ezt meg egy kicsit közelebbről.

Amikor az ember szíve a nélkülözésre hangolódott, agya elkezd keményen dolgozni, hogy olyan módokat találjon, amelyekkel pénzt lehet keresni.

Ebben van logika a túlélésért való küzdelem tekintetében, de a problémát sohasem oldja meg, vagy az alapvető hitet nem változtatja meg.

Az ember vagy éppen megbirkózik a problémával, vagy meggazdagodik, hogy finanszírozza és állandósítsa a nyomorúság tudatát önmagában és másokban. 

Így tehát, túldolgozza magát, hogy egy bizonyos anyagi jólétet fenntartson, amely életét végigkíséri, de a mély és igaz értelemben vett felvirágzás sohasem jön el.

 
Csak a hiány kiegyenlítése történik meg, mert az ész csak a logika, vagy az egyensúly problémáját oldja meg - az élet problémáját sohasem.
Az ember nyomorúság tudata, a gazdagságért való hajsza elszenvedésének az eredménye, vagyis annyit küzdött érte, hogy a végén csak a nyomorúságban hitt, és ebbe fektetett bele újabb erőket.

Összehasonlításképpen volt egy másik ember, aki áhítattal tekintett a csodálatos univerzumra, miközben hálát adott azért, hogy az univerzum őt a végtelenségig mindennel ellátja. Ez az ember agyának pozitív impulzust adott, ezért az agya mindent megtesz azért, hogy ez a bőség meg is valósuljon életében.

 
Ily módon kevesebb erőfeszítéssel nagyobb fejlődés érhető el.

 
Ugyanez igaz a fizikai jólétre is.

Ha valaki a betegségben hisz, egész életében azért küzd, hogy végre jól legyen. Az agya ellátja majd mindenféle módszerrel, hogy megelőzze, vagy meggyógyítsa a betegséget anélkül, hogy a baj forrását szüntetné meg.

 
Ugyanakkor az, aki az egészségben és a teljességben hisz, az agyát pozitív szolgálatra állítja be, hogy a hite valósággá váljon.

 
Negatív hit vagy impulzus hatására az agy nem működik megfelelően.

A logika lehet tökéletes, de az alkalmazása fordított lesz (mintha a tükörképét látnánk), mert az agy megpróbálja kiegyenlíteni azt, hogy a problémát nem oldotta meg.

Atyám világa végtelen és bőséggel teli. Ha rátekintünk, és hiszünk benne, akkor agyunk tökéletes úton, megfelelőképpen működik, és jólétet hoz.

 
Ha pozitív impulzust adunk az agynak, akkor helyesen fog működni.
Negatív impulzussal agyunk fordítva működik. Ez a logikája.

Csak figyeld a végtelenséget.

Figyeld, és csodáld a végtelen, örökké tartó teremtés folyamatát.
Tekintsétek meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.

Hogyan viszonyul az ész a lélekhez?

A lélek szereteted, öntudatod, tapasztalatod, képességed, emlékeid, érzelmeid összessége, az az erő, amely halhatatlanságodat jelenti.

Az ész mindennek a felvevője, ő az adminisztrátor. Ezzel a képességével hasznos és fontos része létezésednek. De őt nem arra teremtették, hogy parancsoljon. Az észnek önmagában nincs hatalma, és nem képes az alapvető feltételek megváltoztatására.

Lelked középpontjában a Szent Szív áll.
Ez az a pont, ahol egy vagy Istennel.

A szív látja mind a belső, mind a külső végtelenséget.

Képes meglátni a tökéletességet.

Képes kideríteni a különböző állapotok eredetét és képes megváltoztatni azt.

A szív a te magasabb intelligenciád.

Középpontja a Teremtőd által létrehozott végtelenség egy pontjára fókuszál.
így a szív tiszteli egyéniséged, az Isten egyetlen voltát, és mindennek a közös, egymásba fonódó egységét.

Szeretnél valami érdekeset csinálni napkeltekor vagy napnyugtakor?

Keress egy helyet, ahonnan láthatod a napfelkeltét vagy a naplementét. Vigyázz, ne nézz egyenesen a napba addig, amíg el nem éri a horizont szélét, vagy ameddig a Föld szélén lévő atmoszferikus sűrűség meg nem szűri fényét. Amikor aztán narancsszínre vált, és már nem kellemetlen belenézni, középpontjában találni fogsz egy végtelenségi pontot, amely lelked végtelenségi pontjával rezonál. Ez feltölt téged, pozitív tudatúsággal lát el, sőt úgy érzed, biológiai táplálékot is kaptál. Ténylegesen segít a vitaminok feldolgozásában és az ásványi anyagok hasznosításában.

 
A primitív ember felismerte a Nap életadó erejét, bár nem tudta, pontosan mire vélje azt.
Hiába imádni a Napot, vagy bármely teremtett dolgot. Ugyanakkor, az nem hiba, ha felismerjük a teremtésen belüli végtelenséget.

A Nap a végtelenség hatalmas kifejező eszköze.

Egy másik ilyen inspiráló kifejező eszköz a csillagos ég vagy az óceán végtelensége a nyílt tengerről nézve.

Nap mint nap elmélkedj a végtelenségen, magadba befelé tekintve és magadból kifelé tekintve!

 
Hogyan tudsz magadba befelé tekintve elmélkedni róla?

 
A végtelenség nem csupán a hatalmas terek felé irányul, de nem is csak a mérhetetlenül piciny dolgok felé. A végtelenségnek nincs, egyáltalán nincs semmi köze a mennyiséghez. Ez valójában a minőségről szól. Hadd beszéljek neked a szívedről.

A szív, amiről beszélek nem a fizikai szerv, bár a valós szív igaz szimbóluma, mivel testedet a fizikai szerv táplálja az élet vérével minden percben.

A szív, amiről beszélek, az a te igaz lelkednek a központi fókusza. Lencse, amelyen keresztül lelked minden földi érzésed és minden Istentől eredő tudatod a végtelen egység egyetlen fókuszpontjába összpontosítja.

Ez a pont fizikai léted küszöbén található, kicsivel fizikai értelemben vett szíved alatt és mögött.
Keresd meg a helyét.

 
Amikor ezt megteszed, egész tested megremeghet és pulzálhat az energiától. Valamiféle életérzés ez, amelynek nincs szüksége arra, hogy abba a pontba behatoljon. Egyszerűen csak ráirányul, és tudatában lesz létezésének és erősödésének.

Ez az erőd forrása, amelyet Teremtőd benned létrehozott, és nem az ész az.
Agyad csupán szolga, és csak akkor viselkedik jól, ha pozitív impulzusokat kap; és nagyon rosszul akkor, ha negatív impulzusok érik.

A szív generálja az összes földi érzelmet, ugyanúgy, mint az égiektől kapott, áldott érzelmeket is.

De ez sokkal több, mint csupán érzelem.

Ez maga a végtelen tudat, és alapja annak az összes magasabbrendű tudatiságnak, amelyet valaha is feldolgozol majd magadban.

Ez az az erő, amely lényed középpontjában van, és amely segítségével életed teljes leírása megtörtént.

Élj szíveddel - ne az eszeddel - azért, hogy életed előre megírt folyamatát vidd véghez, vagy írd át.

Agyad erőtlen ahhoz, hogy mindezt elvégezze. Szíved vágya azonban teljesülni fog.

Egyszer a szív annyira kimerült az élettől, hogy az agy a szív negatív impulzusaira ellentmondásokat és zűrzavart alakított ki maga körül. A szolga ész, lázadást kísérelt meg ura, a szív ellen, mert a túléléshez az kellett, hogy legalább a szolga ész működjön logikusan. Nyilvánvalóan, a szív bajban volt, és az ész nem volt segítségére. Ugyanakkor az ész a saját megmentése érdekében elárulta a szívet. Utána a szív nélkül folytatta útját, megteremtve saját önálló realitását.

Az ész csak logikus akart lenni, ezért megpróbálta kontroll alatt tartani azokat a körülményeket, amelyek számára egyébként felfoghatatlanok voltak.

Az ész szemszögéből az irányítás és a megértés egy és ugyanaz.

Az ész, ezt úgy foglalja össze, hogy számára érthető minden, amit irányíthat.

Ez a központi probléma - a vihar lényege - egy ész által irányított világban, és ugyanakkor ez a legfontosabb érv amellett, hogy az ész a szolgád legyen, ne az urad és parancsolod.

Ez a fordítottság sok ember életében van jelen manapság is.

Erre azonban nem az ellenállás a válasz, és ha a megértést az irányítással helyettesíted, ezzel az életed kimerül, gazdagságától, erejétől megfosztod; értelmetlenné válik.
A válasz életed helyrehozatalához szíved belső erejében rejlik.

Ehhez csak a tökéletes megértés vezethet, amelyhez az szükséges, hogy meg kell nevezned a problémádat teljes valóságában.

Ezt komolyan kell venni, és naponta gyakorolni!

Ehhez három gyakorlatot adok neked:
•    az első, napi hálaadással és csodálattal erősítsd meg pozitív érzéseidet.
•    a második, negatív érzéseid semlegesítsd azzal, hogy minden nap megbocsátasz.
•    a  harmadik  gyakorlatot kissé szorgalmasabban kell végezned, ez az ösztönös megfigyelés. Itéletmentes szemlélődés.

Ez mit is jelent?

Nézz ki az ablakon. Most nézz vissza a szobába ahol vagy, és mondd meg azonnal, hogy mit láttál.

Ha csak felsoroltad, amit láttál, mint egy gyermek, akkor ez egy ártatlan megfigyelés volt. Ez az, amit a gyermekek olyan jól csinálnak. Csak megfigyelnek, és előítélet nélkül reagálnak. Így tettél te is gyermekkorodban.
Most, ha az eszeddel válaszoltál volna, az ész egy pillanatra habozott volna, amíg megszerzi az irányítást. A habozás alatt blokkoltad volna, amit valójában láttál és valamiféle rendszerben soroltad volna fel a látottakat, mert az észnek sokkal kényelmesebb rendszerben és szimmetriában gondolkodni, ezért a mesterséges rend felé törekszik.

Más szavakkal, eszed átfogalmazta volna az első leírást, hogy „kijavítsa” azt.

Az ész azért fogalmazta volna át az eredeti leírást, hogy megpróbálja a valóságot előítéletei alapján átértékelni, a valóságot megváltoztatni és újratervezni. Ez az, amit a kiteljesedett, kiművelt agy mindig tenni akar.

Idealizált mintákat keres, amelyek imponálhatnak a létezésnek, majd ezeket isteni eredetűeknek mondhatja ki, amikor neked, semmit sem kell tenned ahhoz, hogy ez a világ isteni eredetű legyen.

Amit tenned kell csak annyi, hogy meg kell látnod, majd tisztelettel el kell fogadnod azt, ami már itt van.
Nézz.
Légy hálás, és bocsásd meg, amit nem értettél, vagy nem változtattál meg.

Mivel az élet isteni eredetű, tökéletes, és természetes módon nyilvánul meg benne a Teremtő akarata.

Amikor ezt átérzed, rádöbbensz, hogy minden, ami körülvesz bennünket, természetes állapotának ártatlanságában sugárzik. Egyszer csak meglátod, ahogyan az ész a valóság átformálását megkísérelve eluralkodott a földön.

Az ész, különböző rendszereket hoz létre, és azokat valóságosaknak tünteti fel.
Mindazok a ránk telepedő rendszerek, amelyeket a világban tapasztalunk, az ész szempontjából generált rendszerek, amelyek tökéletességet akarnak létrehozni ott, ahol a tökéletesség már megvan.

Más szavakkal az ész tönkretesz meglévő dolgokat, hogy utána megváltoztatva újra létrehozza azokat, amiért nekünk súlyos árat kell fizetnünk.

Tönkremegy életünk, összetörik a szívünk, a lelkünk, elromlanak kapcsolataink, megszűnik akaratunk, csakhogy hozzáférhessünk bizonyos magasztalt formációhoz, amely mindezt a „lehetséges válaszként" tárja elénk.

Ebben az ész és az ilyen elnyomó rendszerek által uralt világban, ha az élet egyáltalán elviselhetővé szeretne válni, a szegény áldozatnak, a szívnek kellene a szolga szerepét vállalnia.

A szívnek kellene kompenzálnia az összes, szeretetet nélkülöző akadályt és rázúduló negatív hatást, amelyet az ember által létrehozott valóság szentesített.

Azzal, hogy a szív megadná magát, az inverzió beteljesedne.

Ott, ahol az ész uralkodik, és a szív csak egy szolga, a szív igazi ereje már régen feledésbe merült, börtönajtók fala mögé zárva, megfosztva attól, hogy szabadon elhagyja börtönét. Egy ilyen világban a szívet nőiesnek, megadónak és szentimentálisnak minősítik, mondván, hogy a szív a tudat központja, amely azonban csak az ember érzelmi, kreatív szükségleteit elégíti ki..., szerintük a szív az ész „felesége”, de nem több.

Ez a mi feje tetejére állított világunk tragédiája, és hogy az Jézus ajándéka, sőt választott feladata is, hogy eljött és helyreállította a szív igazi hatalmát és erejét.

Amikor a szív elfoglalta jogos helyét, akkor az ész igaz és hasznos szolgájává válhat, és ironikusan szólva akkor csillogtathatja igazán képességeit. Mint minden szolga, az ész meghatározott korlátokon belül működik a legjobban.

Az ész egyik legjellegzetesebb és megmásíthatatlanabb tulajdonsága, hogy működéséhez legalább két fix referenciapont kell. Így a végtelenséggel pl. képtelen foglalkozni.
Másrészt, a szív a végtelenségi pont körül helyezkedik el, ebből meríti erejét ahhoz, hogy az élet dolgaival igazán tudjon foglalkozni.

Amikor az ész szolgálja a szívet, bármi megtörténhet, viszont amikor a szív a szolga, nincs más, csak korlátozás.
Az érzelmi energia felbuzog és vég nélküli forrásba kezd.

Ha kitekintünk a világra, ezt mindenhol felfedezhetjük.

Mi is az ész?

Az ész lényegében két részből áll.

Az egyik része összetett DNS számítógép, amely segítségével integrál és szállít. Központja az agy és az idegrendszer, de valójában jelen van tested minden sejtjében.

A másik rész elektromágneses tér, amely áthatol a testeden, és azonnal körülveszi azt. Ez érzékelésed és gondolataid elsődleges gyűjtő, tároló és kereső rendszere.

Az ész minden adata matematikailag kódolt, és + vagy - jellel, vagy belépési impulzussal indítható.
Ezért az ész a szív irányítása nélkül dualisztikusan működik.

 
Amikor az ész az úr, a polaritás dominál, az ellentétek harca.
A szív és az ész inverziója sok társadalmi problémához vezet.

Amikor az ész uralkodik, akkor a jótékonyság a struktúra irányítása alatt lévő szervezett törekvés.
Amikor ez történik, a testvériség fogalma tragikusan a semmibe vész.

 
Amikor azonban a szív, Istennel tökéletes kapcsolatban van, és uralja az ember életét, a jótékonyság a mással való megosztás természetes velejárója.

A szív hoz minden csodát.

Sohase becsüld alá a szív hatalmát, amely sokkal magasabb intelligenciát, magasabb tudatszintet és a lét olyan magasabbrendű megoldásait képes előidézni, mint amilyeneket valaha is elképzeltél magadnak.

Ezért van az, hogy sok ember tapasztalja meg a gyógyulás csodáját a halál árnyékában, mert ahogy a halál közvetlen közelébe érnek, előremennek, és hagyják, hogy a struktúra meghaljon.Úgy gondolják, hogy "csak hat hét van az életemből" és átadják magukat a külső erők követeléseinek.

Az ész elveszíti fontosságát, és a szeretett lények még fontosabbak lesznek számára, mint valaha.

Hirtelen a szív fénye fényesen fellobog, akár a bánat, az öröm, a megelégedettség vagy a belenyugvás következtében. Akkor, a szív tüzén keresztül megtörténhet a csoda.

A legtöbben a halál közeledtét érezve a stuktúra felé meg is halnak, de valójában tovább élnek.

Ez az, amit mondtam, hogy meg kell először halnod ahhoz, hogy élj.

Mert ha a szívben élsz, akkor halhatatlan vagy, akkor örökké élsz.

A szív bármilyen szituációt élettel tölt meg, és olyan lehetőségeket tár fel, amelyek megvalósítása nélküle nem oldható meg. Néha egyetlen százaléknyi változás is elegendő, hogy minden más legyen, mert ennyi kell az abszolútnak tünő szituáció helyreállításához, bizonyítva azt, hogy valójában relatív.

Egyedül Isten az abszolút valóság. Minden más relatív.

Ezért azt az embert, aki ítélkezik, agyának megoldhatatlan helyzetei zárják börtönbe.

Ez az önpusztító mechanizmust létrehozó vak folt azt jelenti, hogy az ész kialakítja ellenőrző mechanizmusát azon tényezők körül, amelyeket abszolútnak vél, ugyanakkor nem képes megérteni az ott lévő Egy és Egyetlen Abszolútumot.