EGYEDÜL

Kép: pinterest 

EGYEDÜL

AZ EGYEDÜLLÉT FONTOSSÁGA

Kedves Barátaim, én Jézus vagyok.

A Krisztusi energia hordozója voltam a Földön.

Azért jöttem, hogy elhozzam a vágyat a Földre a megnövekedett tudatosság iránt, és ti azok közé tartoztatok, akik megkaptátok ezt az impulzust, hogy átvegyétek és tovább terjesszétek. Olyan lelkek csoportjához tartoztok, akik sok életben úttörők, a szívközpontú tudatosság előfutárai voltak. Olyan fényt hordoztatok a lelketekben, amelyet ki szerettetek volna fejezni, húsban és vérben megtestesíteni, és anyagi valóságban megnyilvánítani. Érezzétek egy pillanatra, hogy milyen mélyen kapcsolódtok hozzám és ahhoz, amiért jöttem, hogy a Földre hozzam.

Ez a tudatosság, amiről tanúságot szerettem volna tenni, sokkal nagyobb, mint én vagyok, és nagyobb, mint az az egyetlen emberi lény, aki voltam. Ez egy hatalmas energiamező volt, és az is. Akár az én időmben éltetek, Jézus idejében, akár a születésemet körülvevő évszázadokban éltetek, azokban az időkben történt, hogy egy új impulzus érkezett a Földre, és ti részesei voltatok ennek a történésnek. Így vagy úgy, de megtapasztaltátok emberi testben azt az erőt és örömöt, amit a Krisztusi energia magában hordoz.

Emlékeztek erre az energiára?

Ez a remény energiája, és bizonyos izgalmat is kelt bennetek, amikor érzitek, hogy ez az energia a szívetekben áramlik. Ez egy más és jobb valóság reménye, amely jobban összhangban van az emberi természettel és minden dolog természetével. Egy olyan valóság, amelyben mindenki számára kiegyensúlyozottabb és örömtelibb az élet. Ahol mindenki a saját útjára léphet, és ahol minden inkább az lehet, ami eredendően: egy természetes, harmonikus létmód, amely nem igényel sok erőfeszítést.

Ezt az energiát jöttetek elhozni, és ezt már sok életben megtettétek. Ahogy korábban említettem, gyakran úttörők voltatok; szakítottatok a fennálló normákkal, értékekkel és eszmékkel, mert egy másik lehetőség felé kívántátok mutatni az utat.

Hogyan érint meg benneteket az új Föld ígérete?

Valahol a Kozmoszon keresztül vezető lélekútatok során eljutottatok egy olyan pontra, ahol sok mindent felfedeztetek az életről és önmagatokról, valamint a fény és a sötétség elemeiről: a hatalomról, a függőségről, a manipulációról, a megtévesztésről. Ezeket az elemeket belülről ismertétek, és lélekevolúciótokban eljött az az idő, amikor el kívántátok engedni a negatív energiát. Volt bennetek egy vágyakozás, egy szelídebb, szeretetteljesebb valóság iránti vágy, belül és kívül egyaránt.

Készen álltatok a Krisztusi energia impulzusának befogadására,

mert a Krisztusi energia lényege az, hogy az ember felismeri a másikban az Egyet, a másik egyenlőségét, tudva, hogy amivel a másikban összekapcsolódtok, az maga Isten: a fény, az energia szikrája, amely minden élőlényben ég. A Krisztus-energia tudatosítja bennetek, hogy ez az igazság minden élet középpontjában áll. Tudjátok, hogy a másikhoz való kapcsolódáson keresztül, az egység szintjén lehetséges igazán örömből és kreativitásból élni.

Amíg konfliktusok vannak köztetek és a másik között, és a hatalmi struktúrák hierarchiájával, ez az egység nem értékelődik fel, és egyenlőtlenség uralkodik. A Krisztus-energia ezért támadás volt a meglévő intézmények, hatalmi és tekintélyi blokkok ellen. Elképzelhetitek, hogy ez az energiahullám hogyan erodálta a régóta fennálló struktúrák, ideálok, normák és értékek gyökereit, amelyek a félelmen és a hatalomra való törekvésen alapultak. A Krisztus-energia ereje közvetlen fenyegetést jelentett azok számára, akik ragaszkodtak a hatalomhoz, a manipulációhoz és az álnoksághoz, és gyakran nem önszántukból, hanem a tehetetlenség érzéséből. Hogy egy ilyen, az egón alapuló hatalmi struktúra nélkül ők semmi vagy senki lennének.

Korábbi életeitekben és jelenlegi életetekben is a Krisztusi energia fénye inspirált benneteket, és meg kellett küzdenetek az ellenállással, amellyel találkoztatok.

Talán már kisgyermekként éreztétek magatokban az inspiráció szikráját. Megérintett az ihletett tudatosság és a változás energiája, és éreztétek, hogyan ütközik ez a körülöttetek lévő világgal, amelynek energiája még mindig a félelem régi hatalmi struktúráiban ragadt. Ezt egy érzékeny és sebezhető gyermeknek kemény csapás lehet megtapasztalni. Amikor az energiátokat, a tudatosságotokat nem fogadja el a külvilág, amikor nem értik és nem ismerik el, akkor fájdalom van a lényetekben, és együtt éltek a fájdalommal, amit éreztek.

Mégis ott van bennetek az a kitörölhetetlen vágy, hogy hozzájáruljatok egy új tudatosság megszületéséhez a Földön, és ez a vágy inspirál benneteket. A lelketek vágya, hogy itt és most itt legyetek, és segítsetek formát adni ennek a tudatosságnak. Tiszteljétek és becsüljétek meg ezt a vágyat magatokban! Ezt az inspirációt életben tartottátok az ellenállás ellenére és az általatok tapasztalt ellenállástól függetlenül. Lelketekben van egy szeretet és egy szenvedély, amely hallatni szeretné hangját, és nem állhattok ellen ennek az áramlásnak, mert ha ezt tennétek, teljesen megfulladnátok.

Ez az ihletett oldalatok még mindig ott van. Van azonban egy másik oldal is, amely rendkívül sebezhetőnek érzi magát, ami miatt még szégyellni is kezditek magatoknak azt a részét, amely más, és valami új után vágyakozik, amely hajlandó szakítani a meglévő normákkal és ideálokkal. És mivel ez a tétova oldalatok még mindig ott van, most nagy visszafogottságot tapasztaltok abban, hogy valóban kifejezzétek magatokat a Földön a szívetekkel és a lelketekkel; például spirituális terapeutaként, vagy művészként, vagy bármi másként, amivel a lelketek kifejezésének módjaként itt a Földön tevékenykedtek. Ez a visszatartás mindannyiótokban ott van. Van egy félelem: "Tudok-e igazán önmagam lenni, és hagyom-e, hogy lássanak?".

Egy pillanatra érezzétek a Krisztusi impulzus erejét a lelketekben, a saját életetekben.

Merjetek teljesen összehangolódni vele.

Próbáljatok meg nem szerénységből, önmagatok kicsinyítéséből válaszolni: "Nem tudom, hogy képes vagyok-e erre". Engedjétek, hogy a Krisztusi erő előjöjjön, mert mélyen megérint, különben nem lennétek itt.
Érezzétek, mi van ennek az erőnek a magjában. Ez egy erőteljes energia, amely valóban hatással van a meglévő struktúrákra, és konfrontatív lehet, és zavarba hozhatja a dolgokat. De érezzétek a szeretet erejét is ebben az energiában. Ebben az energiában soha nem volt romboló szándék. Ez a tisztánlátás, az igazság áramlása, a megismerés vágya, és az emberek közötti, valamint a köztetek és a világ közötti kapcsolatok lényegéhez való eljutás. Szolgálni szeretnétek ezt az igazság energiát; áramolni vele együtt, mert boldoggá tesz benneteket, ha ezt tehetitek.

Érezzétek, mi van ennek az energiának a magjában. Arra kérlek, hogy ezt tegyétek, mert ha ennek az energiának szeretnétek megfelelni, és ebből az energiából szeretnétek élni, akkor lehet, hogy szakítanotok kell a dolgok megszokott menetével, és hogy néha konfrontálódni fogtok a környezetetekkel szemben, és ez a lehetőség félelmet kelt bennetek.

A múltból megtanultátok, hogy kicsinek kell lennetek, és néha azt gondoljátok: "Nem szabad kitűnnöm, nem szabad túlságosan különlegessé tennem magam, nem szabad túl nagy befolyást gyakorolnom". Úgy tűnhet, hogy az ego cselekedete, amikor megpróbáljátok kihozni magatokból azt, ami nagyszerű bennetek.
De megnyílni a Krisztus-energia előtt nem az ego cselekedete, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy sok mindennel szakítotok, amikor nagyon tudatosan a saját utatokat választjátok. És sok tekintetben egyedül is álltok. De tudjátok, hogy ez a helyes dolog, amit tesztek. És ez elvezet a következő ponthoz, amire szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ez az egyedüllét a részetek. Abból a tényből születik, hogy valami újat hoztok a világba, mert úttörők vagytok és mások vagytok. Fogadjátok el ezt az egyedüllétet, ezt a magányt, ami a részetek.

Néha féltek megtapasztalni ezt a magányt.

Távolságot éreztek aközött, ahogyan ti gondolkodtok, éreztek és érzékeltek, és aközött, ahogyan a körülöttetek lévő személyek reagálnak: azok a személyek a munkahelyi környezetetekben, vagy a családotokban, vagy bármilyen helyzetben is vagytok. Ez a másság érzése megteremti bennetek az igényt arra, hogy visszatérjetek önmagatokba, hogy egyedül legyetek, hogy visszavonuljatok, de ez a magányosság és a félelem is előhívja bennetek a különállástól és a kitaszítottságtól való félelmet.

Tudjátok, hogy gyakran bizonytalanok vagytok és ingadoztok, amikor megpróbáltok kapcsolatot teremteni a körülöttetek lévő világgal, azzal a világgal, amelyben megtapasztaljátok, hogy mennyire mások vagytok, ahol úgy érzitek, hogy elutasítják az egyedi energiátokat, és ahol nem érzitek magatokat otthon. Ilyenkor nehezen fogadjátok el az egyediségeteket, és képtelenek vagytok elfogadni az egyedüllétet, ami része annak, hogy elfogadjátok azt, aki vagytok. De ez az, amit kérnek tőletek, ha valóban ki akarjátok itt fejezni a lelketek inspirációját. Ez azt jelenti, hogy visszaléptek a benneteket körülvevő társadalmi valóságtól, amelyet gyakran olyan régi elképzelések alakítanak ki, amelyek már nem illenek hozzátok.

Fordítsatok teljes figyelmet erre a magányra, mert ezt az érzést valójában már régóta megtapasztaltátok. Néha annyira nyomasztó volt, hogy kétségbeeséssel töltött el, mert nem találkoztatok rokon lelkekkel a környezetetekben, és az ebből fakadó magányérzetet akkor nehéz volt elviselni. Nézzetek utána, hogy vannak-e még maradványai annak a fájdalmas magánynak, amelyet ebben az életben és előző életetekben megtapasztaltatok.

Formát adhattok egy olyan alaknak, amely azt az érzést képviseli, hogy elutasítottak és meg nem értettek. Alkossatok egy képet arról a részetekről, amelyik elutasítottnak és magányosnak érezte magát, és ez lehet egy férfi, egy nő vagy egy gyermek alakja. Az érzésközpontotok perspektívájából nézzétek meg ezt a személyt, önmagatoknak ezt a részét. Tudatosítsátok magatokban, hogyan érzi magát az a személy, aki ezt a régi terhet hordozza. Tudjátok, hogy ahogyan elutasítást és meg nem értést tapasztaltok a körülöttetek lévő társadalom részéről, hogy ez a fajta reakció mindig hatással van az érzelmeitekre, az emberségetekre. Még akkor is, ha a lélek szintjén lehet egy belső tudás, amely elfogadja, hogy mások vagytok, és valami újat hoztok a Földre, és lehet, hogy intellektuálisan világos számotokra, hogy miért nem értenek meg benneteket, mégis, bennetek van fájdalom, talán még kétségbeesés is. És ez az a részetek, amellyel kapcsolatba kell lépnetek.

Talán él bennetek egy nagyon szomorú vagy depressziós rész, amely nem akar többé kapcsolódni a Földhöz. Annyi elutasítást és visszautasítást tapasztalt már, hogy menekülni akar ebből a világból. Lehet, hogy ez a rész nem érzi magát itt otthon, és egy másik, a Földtől távoli világba vágyik. Egy olyan világra, amely tele van harmóniával, fénnyel és szeretettel, ahol az egységet természetesnek érezzük, és ahol nem kell olyan keményen küzdeni, mint itt a Földön.

Most képzeljétek el, hogy ismeritek azt a helyet, ahová ez a részetek menekülni szeretne, azt a helyet az égben, ahol minden könnyű és gondtalan. Képzeljétek el, hogy most azon a helyen vagytok, és befogadjátok azt a harcban megfáradt alakot, aki magányos és meg nem értett - ölelésetekbe fogadjátok azt a személyt. Érezzétek a történtek fájdalmát: a szomorúságot, az elakadás érzését, a távozás vágyát, a csüggedést, és azt az érzést, hogy minden hiába volt.

De szabadon magatok mögött hagyhatjátok ezt a nehézséget, mert nem az vagytok.

Ti vagytok az, aki meg tudja gyógyítani ezt a súlyos terhet, aki képes magába fogadni ezt a fájdalmat. A földi Mennyország része vagytok, és az egységnek ezt a tudatosságát hordozzátok magatokban. Kérdezzétek meg azt a bennetek lévő fájdalmas alakot, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy újra otthon érezze magát itt, hogy újra boldog legyen, és hogy érezze, hogy szívesen látják itt, még a sok fájdalom ellenére is, ami mindannak a következménye, amin keresztülmentetek.

Ha ez a fájdalmas részetek eggyé válik veletek, és megengeditek neki, hogy olyan legyen, amilyen, és szerető tudatosságotok ölelésébe kerül, akkor a nehézkedés lassan oszlani kezd, és elkezditek érezni, hogy valójában milyen erősek vagytok. És így el tudjátok fogadni és értékelni a másságotokat, az egyedülléteteket és a magányosságotokat, és nem úgy, mint valami rosszat, hanem mint valami nagyon értékeset. Képesek vagytok kapcsolódni egy kozmikus inspirációs forráshoz, amely táplál és inspirál benneteket ezen az anyagi szinten, pontosan azért, mert mindkét világban megvetitek a lábatokat, és ebből a belső Forrásból valami új jön erre a Földre.

Képzeljétek el egy pillanatra, hogy gyógyult és egész emberként álltok, egyik lábatokkal ebben a földi valóságban, a másik lábatokkal pedig éppen ezen a valóságon kívül. Ebből a pozícióból a Koronacsakrából kapcsolódhattok a fény és az inspiráció Forrásához, amelyet az Otthon energiájaként ismertek fel, amely valóban életre kelti az embert.

Tudjátok, hogy szükségetek van egy bizonyos magányra - a saját utatok egyéni útjának bejárására - ahhoz, hogy felismerjétek ezt az inspirációt, és hogy megengedjétek magatoknak, hogy táplálkozzatok belőle. Csak tegyetek egy lépést hátra a világtól, hogy érezzétek, kik vagytok, és érezzétek, milyen természetes ez. Lássátok, hogy ezt a hátrafelé, befelé tett lépés nem kell, hogy gondot jelentsen, mert közben kapcsolatban maradhattok ezzel a világgal. Mindig tartotok egy bizonyos távolságot ettől a világtól, mégis örömöt jelenthet az is, hogy kifejezhetitek, kik vagytok valójában.

Újra és újra visszatérhettek ehhez a pozícióhoz, mert úgymond mindig a földi valóság határán, a két világ határán álltok.

A kifelé lépés váltakozik a befelé lépéssel, és ezáltal gazdagabb emberré váltok.

Ily módon belülről hozzátok az újat a belső világból.

Megismeritek, hogy az a részetek, amely gyakran magányosnak vagy elhagyatottnak, vagy másnak érezte magát, az inspiráció forrása lehet, ha valóban megértitek, mi zajlik bennetek. Megértitek, hogy nem lehettek teljesen e világból valók, és hogy szükségetek van arra, hogy mások legyetek, mert mások vagytok. És így élvezzétek az egyedüllétet, és becsüljétek meg a magányt.

Ez nem azt jelenti, hogy el kell hagynotok a földi valóságot - valójában épp ellenkezőleg. Ez egy folyamat, amelynek során mélyebbre ereszkedtek mindabba, ami vagytok, és nem csak mint földi ember, hanem mint lélek, mint kozmikus lény, aki nagyon öreg és bölcs, és aki már sokszor járt itt. Éreznetek kell a léleknek ezt a belső dimenzióját ahhoz, hogy ihletettnek érezzétek magatokat, és emlékezzetek arra, hogy kik vagytok.

Merjetek belépni ebbe az egyedüllétbe, ebbe a magányba, mert ebben rejlik a nagy erő.

Azzal, hogy teljesebben kapcsolódtok ehhez a helyhez, erőteljesebben és könnyebben tudtok megállni ebben az emberi világban. Ha ellenállást tapasztaltok, vagy talán csak kényelmetlenül érzitek magatokat a körülöttetek lévő emberek reakciói miatt, és úgy érzitek, hogy amit mondtok vagy sugároztok, az konfrontatív, akkor ezt megengedhetitek - ez nem hat rátok. Egyszerűen csak a saját energiátokon belül maradtok.

Néha szükség van arra, hogy fizikailag visszavonuljatok, míg máskor, amikor emberek vesznek körül, és nem tudtok visszavonulni, akkor is rólatok van szó, és arról, hogy felismerjétek, kik vagytok, és elfogadjátok ezt. És akkor jöhettek és mehettek ebben a világban anélkül, hogy belekerülnétek, vagy hogy az elutasítás, az elidegenedés vagy az ellenségeskedés energiái befolyásolnának benneteket - megengedhetitek, hogy ezek létezzenek. Akkor tudjátok, hogy ennek a világnak nem kell hatással lennie rátok, mert érzitek az inspiráció túlvilági forrását, amely mélyen beágyazódott a lelketekbe. És így függetlenné váltok mások reakcióitól.

Ez az az út, amelyen jártok.

Fogadjátok el a saját erőtöket.

Higgyetek benne, és legyetek azok úttörők, akik vagytok.

Közvetítette: Pamela Kribbe

Forrás