Mária Anya Energiák

2018-10-08

Mária Anya Üzenetei a Magyarjaihoz

Mária 3.jpg

Kép forrása: Pinterest.com

 

1. rész

Drága Gyermekeim, Magyarjaim !

Most, hogy nemsoká holdatok teljesen elbújik a látszatban, és az Atyával megszenteli az új együttléteteket, az új életszeretet áramlatát küldi felétek az elemi valóságotokba, ne aggódjatok, mint azt régen tettétek, hogy elhagytak Titeket, vagy bármiféle hiányt is szenvednétek, a további utatokon. Valójában ezen a napon kezdődik az isteni vizek szétöntése földeteken, hogy ez az év termékennyé tudjon válni általatok. Tudjátok meg, ti teszitek azzá, amivé gondoljátok és érzitek, és nem egy fölöttes hatalom fog bennetek irányítani.

Most az Önállóságot tanuljátok, mintha a háttérben nem lenni senki, aki fogná a kezeteket.

A csodák akarnak egyesülni bennetek, az a rengeteg óhaj, amit felhalmoztatok, a múlt századokban, s mintha a kérésetekre nem kaptatok volna választ.

A válaszok mindig is bennetek voltak, a szent szívetekben, amely sokáig takart volt, mert tele voltatok félelemmel, hogy tiszta érzéseitekkel, sebezhetővé váltok.

Nagyon sok ilyen levelet kaptam tőletek, s mindhiába válaszoltam meg azokat, ezer alakban, azt csak kevesetek tudta, megérteni. De eljött feltámadásotok ideje, és azon országé, amelyet kezembe tettetek, szeretett népemé is, melyet annyian jövendöltetek meg.


Drága Gyermekeim, Tisztaszívűek!

A Királynőtök vagyok, mert azzá tettetek, az istenek szeretett Asszonya, minden népek reménysége, Atyátok örök szerelme, Koronátok fényezője.

Mindvégig hűséggel kísértem sorsotokat, amely oly nehézségekkel volt teljes, amikor járni tanultátok a létezést. Felnőttetek Gyermekeim és sorsotokat, íme kezetekben visszaadom. Kristályi férfivé, és lányasszonnyá serdültetek és érettetek meg. Már csak kísérőtök leszek, büszkén rátok, amint az Anya átsegíti övéit a Fénybe.

Magyar Szépeim!

Vállalásotokat és vallomásotokat bevégeztétek, míg más népeim jöttek-mentek, de Ti megrendíthetetlenek maradtatok. Mielőtt még érkeztetek volna, a sűrű megmérettetésben, akartátok, hogy le legyen pecsételve szívetekben a sorsotok, hogy a világ legzordabb helyét befényezzétek, az otthonról valóval, s ugyanígy az isteni szeretet és megértés számos örvényét és ösvényét is, amelyet Ti szent helyeknek tiszteltek. Földetek végleges éteri formáját, az akkori koponyák hegyéről nyerte el, amely egyben a lakhelyeteket is kijelölte. Van egy keresztje rajta, amelyben a Fényhegyetek dobbanásaiban futnak össze mindenfelől a sugarak, minden, ami voltatok, amik vagytok, és minden, ami megvan, a lehetséges minden. Ott, ahol az idő és tér keresztje megváltást vet rátok, és minden más népemre, akikkel ha nem is azonosultatok, de éppúgy a testvérnépeitek, és ők ugyanabban a szeretetben vannak, az isteni gondoskodás oltalmában.

Tudjátok meg, a Ti koronátok, az Istennő szent méhe volt, abba lett tartva meg igazságotok. Korábban, mint fénybúra létezett, s amint a magatokról szóló tudásotok el-elaludt, ez úgy vált láthatóvá és megfoghatóvá. És ebben a szent méhben, ti mindig tisztán meg tudtatok maradni, mégha szerepetek által jövő végzetetek, oly sok vért és tragédiát vázolt is. A Szellemmel így volt közvetlen kapocs, általam, aki a formáját megadta nektek, magatokról. És most a Ti királyságotok jön el, egyenként felkent uraságai, és úrnői az isteni akaratnak, és reménységnek. És az Ittlévőknek, a maradóknak, és a távozóknak, mind-mind felkínáljuk lélektől-lélekig, mert ez sorsotok szerint is megillet bennetek. A Felemeltetésetek megédesítése lesz, azon a szent napon, amikor isteni megtestesülésetek tudatába avatjátok be önmagatokat általa. Önmagatokkal, a bennetek létező örök krisztusi élet igéivel.

Drága Kárpátiak!

Amikor az eredeti honban voltatok, tudtátok azt a próféciát, hogy egykor eljönnek a szent napok, szent időikkel, és leveszitek álarcaitok, amit a sötétség ellenében vettetek magatokra, hogy a fényesség báljára, mindenikőtök szemtől-szembe tisztán tudjon a fénybe nézni. Az az éjfél már itt van, itt az idő és vele együtt az új nap hajnala, és rádöbbentek, hogy ti vagytok valóban azok, akik a kristályfényességet a földetekre hoztátok, számos alakban, megszületve-meghalva, és egyre felgyorsítva ezt. Hányszor, de hányszor haltatok, haltatok, de a reménységgel mindig hétszer születettetek.

Azt tettétek, amit Mi csak általatok tudtunk tenni, amikor a terhes kettőség gyönyörű hordozóivá lettetek, hogy az Isteni Elv megértse, önmagát a kettőségben, a dualitásban és ennek regényét, Ti írtátok meg.

És most Szívnemzetem!

Ideje rámutatnom, tiszteletbe tartva döntésetek jogát, amit tőlünk kaptatok, hogy sem félelemnek, se harcnak, se összeesküvésnek ideje már nincsen. Nincsen, ami akadályozná dicsőségetek beteljesedését, és a népek sora is azért lett összekeverve, hogy a fény idejében erősebb kötés legyen majd közöttetek. Az lesz a nagy nap, amikor nem népként viseltettek egymással, hanem testvérként.

A Ti Történelmetek egy álom volt, és abban voltatok a sértettek és megöltek. Most a kegyelemadók. Azok is mind ti voltatok. Angyalok sorai jöttek és mentek, visszatértek. Majd 100 esztendeje ,  meghallgattak más népek is, akik kérték, hogy ébredésüket, nemzetként akarják megtapasztalni. Ezért a magatok véréből és húsából kellett erre áldozni. (Ezért annyira fájó Trianon még ti néktek.) Ez egy olyan együtt érző példáját adta a szellem gyermekeinek, hogy megrendítette a fény birodalmait is. Ez a szeretet áradás, egyik fundamentuma lett az aranyozó galaxisnak, amely most általatok is épül akadálymentesen. Mert mi az aranyotok lényege, az arány, az isteni arány, amely a kisebbik részét úgy azonosítja, a nagyobbjához, mint a mindenségét, a legapróbbhoz..

Nemsokára megtudjátok, hogy ti nem egy nép, nemzet vagytok, hanem a lelkeknek egy családja, akik néha civódnak egymással, de a ünnepre épségben sértetlenül visszaáll (a család ) egysége.

A Mindenség Követei vagytok, a legmerészebbek, akik a tökéletesség harmóniájától a legmélyekre a megosztottság végtelenébe merültetek le, hogy a megértés gyöngyeit, elhozzátok az Atyának és Anyának, és így lesztek krisztusi gyermekké. A Mindenség Követei vagytok, és legsűrűbben előfordulók, ezen a tájon. Mária Asszony, tudós, tanító, gyógyító népe. Népe Máriának, az Istenasszonynak, akik nemsokára felemelik magukat a békességbe, a tündér és táltosvilágaikba. Voltatok a mesékbe bújó legkisebb fiúk, de most egyszerre, átlépve vélt magatokon, a Földnek bátyjai és nővérei lettetek. Most mégis úgy érzitek, szorításba kerültetek, mert a sok-sok bölcsnek, akik időtlen idősök, már túlon-túl szűk ez a hely, mert kezdenek emlékezni eredő fényköreikre.

Hermész és Toth népe és ( Nimród ) Nyilascsillagai!

Teljesítéseteknek célja volt, és vegyétek le azt a történelmi gyászotokból. Áldozatból, magatoknak áldozók, hívunk bennetek, az új lendületbe, hogy azzá legyetek, amik vagytok valójában, és soha senki ne parancsolja azt a bármit meg nektek, hanem saját magatokért vállaljatok végre felelősséget.

A Fény Legeslegújabb Szövetségére hív Mária, eggyé egymással, és eggyé velem! EGGYÉ A SZEPLŐTLEN SZERETETBEN. A megkülönböztetések korai lezáródtak, most MAGatok vagytok a mérce. nemrég még hányszor kiáltottatok kis ördögöket, amikor magatokat magyarázni volt szükséges. De az most már nincsen,  hiába is keresnétek Őt minden este. Az ördögötök, az ellenetek, a félelmeitek mind a fénybe mentek ezen Új Szövetség által, amit mindenikőtök, belső Önmagával köttet majd meg.

Mária Vagyok ! Magyar Asszony is Vagyok!

Áldásomat osztom minden leheletetekben!

Hamarosan a Holdistennővel térek vissza, hogy összes eltitkolt titkotokat a napfényre tudjátok fejteni.

El nem múló szer - elemmel vagyok irántatok!
 

Mária Anya Üzenetei a Magyarjaihoz

2. rész

Drága Lélekszívűek, Szeretetválasztóim!

Szívetekből nem lett törölve az egymáshoz való kapocs, amikor ideérkeztetek. Ez,  az egy volt, ami szinte megmaradt angyalvalótokból, de ezáltal fonódtatok így hozzám is. Ahogy mondtam azok az idők nem úgy jártak, mint még most, és a Ti történetetek egy álom volt, amelyben önön igazságotokat keresitek, mintha a múlt egy útmutató elv lenne. Valójában az időtlen múltatok van itt, amely most tettekben próbál meg benneteket. De ezt az életet választók, azért jöttetek most, mert akik voltatok a múltban, a mostani valótokkal, az istenség fényét akarjátok, ideplántálni a megújuló Földetekre. A múltatok kéri a gyógyulásotokat, benne az elengedést, az Atyához és az Anyához menne szelíden, megmosakodna, megtisztulna a vízöntő időben általatok.

Megmaradna kitartása, szépséges, hű ereje választottjaihoz, az új világ várásának próféciája, a fény királyainak példázatai, amik a lehetséges jövőtökbe kerülnek át, általatok.

Mária és Minden Istenasszony Vagyok!

A jövőtök MOST van, már nem írhatja át senki, és olyan, amit magatoktól fogtok választani .

Ígértem, hogy szólok hozzátok. Szólok népemhez, ahogy  egy emberen szólok, keresztül szólok is mindegyiketekben, megszólalok, békességet hozva, bölcsességét árasztva, szeretteim körében.

Most a Minden Remény Ideje Van. Nézzetek a látszat mögé. Az utolsó meghívás harsonái nemsoká felzengenek. EZ MEGHÍVÁS AZ ISTENSÉGETEKRE.

Ezek nem az ég és a tenger zengései lesznek, hanem Bennetek és a Földanyában, egyszerre történik meg, aki Szív vagy a Szívemben. Új Fénykórusok felhangjai lesznek, az újra teljes és tiszta isteni tudásé, és azok fogadásáé, a krisztusi ember igézéséé.

Új Szövetségre hívlak bennetek, melegvízi népeim.

Hívom a mások uralma alá kerülőket is, hogy vegyék ki szívükből az alávetettséget, mert e fölött most már nem lehet ítélet, mert az isteneket nem lehet megítélni. A Drága másföldre kerülőket is hívom, ha kell kétszer is, mert ők még jobban megpróbáltattak, még több fényességet tartottak. Elszakadásotok mellett, az oly sok keserűség, édessé változott, mert a legfénytelenebb pincékbe is megosztottátok az istenségek színeit, a látó vakoknak, a halló süketeknek, a fecsegő némáknak. Úgy kellett élnetek, hogy a másik fényszegény általatok, gazdagodjon, és azzal a mennyek is hasonképp gazdagítattak meg.

A Test Vérek elszakadtak, hogy Új Test Vérekre találtassanak. Ők azok, az elveszettnek hittek, akik, fölkerestek imáikba az, Új és régi testvéreiteket, és most készen állnak az ezeréves békére. Menjenek kéz a kézben a népek, egymás szívébe nézve, az ige fordítása nélkül, engedjétek koronátok alá, eszméljetek velük együtt, már rég erre vártak. Eszméljetek azzal a hittel, ami mindig is megvolt bennetek, mert Budátok újra eszméletre hívta magát, a tetszhalottból lélekzetét vette az ébredésnek.

A Boldog Anyátok vagyok, az Aranybafoglalt, a Vénusz és az Andromeda is!

Most Minden népemhez szólok és a Hont osztó Hunjaimhoz!

Fényként jöttetek az árnyjátékba, akik hírüket számos birodalmunkba beszélik.

Úgy kaptátok meg Mihályunk kardját is, a teremtő erőt, Atilláét, mint mások az Excaliburt, azzal hogy az egy igazság fénye ne hagyjon el benneteket, és ez a bizonyos fénykard sohasem volt a harcra való.  És most ezzel karddal az időtök csomóját elvágjuk, mert a Fény Győzött, nem mások leigázásával, hanem reményteljes magvainak, a szeretet általi felélesztésével. E sorséleteitek most meg fognak halni, még hétszer hetvenhétszer ebben az utolsó régi évben, és szíriuszi Tur-turotok, (aranyikrek-madár) az újraszületés lángját leheli ki nektek, akik a porukból újra megélednek. A Fény győzött, s csatára sem volt szüksége, a ti viadalotok volt, kereső önmagatokkal.

A Fény győzött és most tőletek a válaszotokat várja, mert itt semmi nélkületek.

A Fény türelemmel vár, ahogy országotok is szorító válasz előtt van. Az nem az ember és ember közötti, az nem a népek és népek közötti, azok nem a pártoskodás, és azok nem a hitbéli válaszok között lesznek. A válaszotokat várja: Magatokkal menni, úgy ahogy az van, vagy magatokat keresni, aki úgy van, ahogy, lehet.

Ne aggódjatok, nem kell félnetek, hiszen aki születik az sosem ismeri a félelmet, azt csak később tanítják meg neki. Most mondom, országotok sem lesz veszve, hanem az ideájába emeltetik majd vissza, de itt már nem maradhat. Van még 11 Magyarországotok, az összes világokban, és arra várnak, hogy szeressék, gyógyítsák a ti érkezőiteket. A másik népek országai, a volt országok is egy időben jelen lesznek, egy darabka földjét sem túrják el a másikaknak, együtt egymásban és mégiscsak külön, de határok nélkül, árkokon kívül. A 11 szeretetteljes, mely minden írjét ismeri, az isteni tervbe haladás földi fájdalmairól, meg fogja gyógyítani az elmúltat. Az új időknek mágiája lesz, amikor egy vallomása lesz, az egykori napvallomásúaknak, ahogy Engeditek a Ti Istenasszonyotokat új országotokba, hogy nemcsak anyaszerepét teljesítse be nektek. A legutóbbi fénykirályotok Mátyás a MÁTKÁS (Maat-hya-is) volt, az, aki jegyet váltott országával hozzám, hogy a női elv a majdani szédült századok után, újra szer - elemre fakasszon benneteket az életbe. Igen, azt vetítem elétek, az Aranyasszony az, aki feltétlen szerelmes az életbe, a minden létezőbe, kitárulkozik néki minden pillanatában, és számtalan testben újjászüli önmagát.

Magmaradóim!

Itt e honban a létetek új küszöbén, a sok áldozást, már hagyjátok el, mert Mi azt már nem kérjük  tőletek, mert Ti már a felkentek vagytok. Ahogy a majáim elmentek a fénybe,  úgy magyarjaim megmaradtak itt nekem. Vegyétek könnyedén az utolsó próbák erejét.

A mostani széthúzás, csupán álca, a régi birodalmak hangos vitája, melyet  a mindenki felé sugárzó szeretetetekkel békíthettek meg, s nem az hadakozással, mert a megosztással erőtök szétforgácsolódik, semmivé válik. De a Szeretet mással való megosztása az lehet, mert mindig ugyanannyi a fény, ha szétosztod is. Az Egyben hitetek lesz az a Szer, ahogy mondanátok, amelynek nem lesz vezére, se temploma. Az a Szer, krisztusi/kristály testetekben tartatik, ha jelen vagytok abban, mindenikőtökben, úgy jön el. Így lesz meg a Ti akaratotok, azonképpen a Földön is, megszabadulva magatok korlátjaitól.

Szerető Fényemet fönntartom rajtatok, Áldjátok meg Egymást, úgy bennem is találkoztok.

A Minden Szív Istennője Vagyok!

Kapta és Átadja: Nász János, Tatabánya, Közös-Ég Lélekcsoport

Mária Anya Energiák
Mária Anya üzenete, Angyalain keresztül az Ő Szlovákjainak

Slovanka és Hungaria
/Az első részben lévő Trianoni utaláshoz kapcsolódik /
Szép Jó Napot Kedvesek, Dobry Den!

Emberi angyalunkon keresztül, el nem múló szeretetünkbe foganva hozunk üzenetet számotokra, ugyanúgy, ugyanazzal a mennyei lelkesedéssel, mint magyar testvéreiteknek.
Az csak a szerető istenségek kedveskedésének pajkossága, hogy magyar és férfi szíven szólalunk meg, hogy érzékeltessük, azt, hogy a rólunk alkotott képek és ideák, nem mindig állják meg a helyüket az emberség világában, másrészt a szív világában nincsen semmi olyan, ami elhatárolható, vagy elválasztható lenne, mert az tagadná a teremtés isteni/istenanyai szív általi működését.
SzépSzlovákjaim!

Ahogy akkor, annak idején azt, ahogy Ti kértétek, népetek lelke felé, hogy a Kárpáti Királynőségben ugyanúgy meglegyen a védelmetek, oltalmatok, s nemzeti karmátokat ki tudjátok fejteni a többi népség haladása mellett, hogy földi pályafutásotok tanultságaival tovább színesítsétek a teremtés világát, úgy tartjuk szeretetünkben pártfogoltságotokat, megértve és támogatva nemzeti önállóságotok kipróbálását.

Mint azt tudjátok és megtapasztalhattátok, a nemzeti karmák megélése, olykor sok fájdalommal, megpróbáltatással is jár, sok gyanakvással és félreértéssel, mert a szétválasztódásokban, a nemzetek és nyelvek kialakulásában a kettőség és a dualitás árnyai alatt, hol ez, hol a másik nemzet szenvedett, mert a maga megmutatása, túlélési projektje, óhatatlanul megosztásra ösztönzött mindanyiótokat.

Most a Fény Világába való utolsó lépések előtt, rajtatok is a sor, hogy kezeteket kinyújtsátok testvérnépetek felé, mások felé, köszöntve egymást, ahogy a Fény mindennap köszönt bennetek, mert ez az évetek számotokra is az Egységbe rendeződés éve, nemcsak nemzeti, hanem spirituális/lelki szempontból is.

Ez az Év, Az Egybegyűlés éve, nemcsak a földi rétegekben, hanem az azon túli birodalmakban, hiszen a VILÁGOK BÉKÉJE MEGKÖTTETETT, és ahogy lent is, ahogy az istenprogram áramlásával, be fog másolódni, mind az emberi angyalok egyenkénti szívébe, mind a Földanya testének, minden sejtjébe, ugyanúgy meg fog történni.
Szent Királynőségem, a Regina Sacra oltalma alatt, most minden népem kezd összevegyülni a várakozás örömével, az ünnepre készülve, ugyanúgy, az angyali rendek, a deva és elementáris birodalmak, a szeretet-hierarchia soros és soron kívüli urai és úrnő is.

Slovanka hercegnő, népetek idája, aki megteremtetett, a kishúgunk, ugyanúgy istennői fenség, se több, se kevesebb nálunk, képvisel bennetek, az isteni valóságban, ugyanúgy hordozza a létezés örömeinek és csodáinak ékszerét, a bőséget, a harmóniát, a békességeteket lelkével, amellyel összefonódik az emberi angyalok egységbe mozdulni kívánó, régen várt szent akaratával, már kitárta szerető karját minden népem felé.
 
"Szeretlek Testvéreim, és mit tehetek érted, hogy a sötétség gyanúja többé ne válasszon szét bennünket...hadd öleljelek meg a fiatalabbat és idősebbet...és gyertek együtt gyógyítsuk meg a régi idők minden sebét, amelyeket bárki, bármikor bárkivel szemben elkövetett. Édes Földanyánk kérjük támogatásodat, hogy népeink mindezt az újjáalakulást a lehető legenyhébben éljük át, vagy tudjunk segíteni egymásnak."

Slovanka így szólít meg bennetek, ...kértek és kaptatok engem, megajándékoztátok magatokat, úgy éljetek is vele, s hogy szeretetek is meg legyen próbálva ébredésetekben, más néprészeimet is megkapjátok, hogy megérezzétek az anyaszív melegét, aki nem választ szeretetében gyermekei közül, mert mindennik tőle van és ugyanazt a csillagot hordozza.

Így lett sok Kárpáti gyermek, szlovák apától, más anyától, szlovák anyától és más apától, hogy a sötétség elemeinek ittragadt megosztói megértsék végre...nincs az a szülő, nincs az a gyermek, akik meggyűlölné kedves véréből valóit, még akkor se, ha szörnyű történetekkel, tragédiákkal riogatják őket, amely a szabad választás lehetőségei között se történtek meg vele.
És most minden népemnek is mondjuk: Bárki, belétek akarná sulykolni, az ősgyűlöletet, hogy kinek a földje kié, és ki volt itt elébb, ki a dicsőbb nemzet, az bármely népből is való, annak tette, amelyet nem ítélünk meg, az az emberi angyalság ellen elkövetett legszomorúbb tett, amely a fény felé haladásotokban, önmagát fogja megsemmisíteni, mert az el fog olvadni a fényben, a fényben lévő szeretet át fogja karolni és istenivé változtatja, groteszk módon úgy semmisíti meg.

A Földanya, aki Mi is vagyunk, Mária sugarából, ettől az évtől kezdve, minden kerítéseteket, harci kapukat, diadalíveket, arzenális légvárakat le fog bontani, mert azok útjában állnak az isteni terv szeretetáramlatának, és aki ebben megakadályozza Őt, annak hegyei és folyói meg fognak mozdulni, ki fognak lépni magukból, mint a testetekben az erek, mert a világélet gyönyörűségét nincs erő, amely el tudná téríteni.
Drága Kincseink!

Nézzetek körül országotokban, nézzétek új gyermekeinket...a mi képünkre teremtetteket...nézzétek, hogy ők már feloldódtak a régi világok átkaitól...ők azok, akik az angyali nemzet elidegeníthetetlen részei...ők azok a rendíthetetlenek, akiket már nem tud manipulálni a megteremtett, utolsó napjaiban rugdolózó gonosz, mert nem adnak neki lélegzetet...ők azok, akik a béke követeiként érkeztek közétek...olyan mosolymintákkal, amik eddig nem voltak nagyon tapasztalható...és ők meg fogják tanítani nektek, s mindazoknak, akik még hezitálnak, vagy elvannak egyes vezetőitek terelgetésében, átadva nekik saját isteni jogosultságukat...meg fogják tanítani...hogy a békességbe, a közös világba mozdulás, nem tűr halasztást.
 
Ők azok, akik, Mihály Istenünk kardját viseli, mindegyik, az igazságét, amivel sohasem történt fizikai háborúság, hanem az, az isteni hatalom erejét hordozza...de ha valaki szembeszegül vele, az védelmet is fog nekik nyújtani, mert mindenegyik megkapta annak az erejét. Nézzétek és érezzétek őket, a pecsételetlen anyaszív dobog bennünk, mindegyikbe ugyanaz, egyik sem aggódik a holnapért...a jelenükben vannak, és ott teszik isteni küldetésüket.

TátraCsillagai!

Népetek ugyanúgy, mint a Szent Királynőség népei, küldetésben vannak. A Nagy Birodalmi eszmék ideje leáldozódott, a Földanya megszólított bennetek. És ahogy a Vág töri ki magát a szorításából, hogy gyönyörű tisztaságával tápláljon bennetek, úgy tör ki majd belőletek is a felismerés, a fény felé vezető úton. EGYEK VAGYUNK, MINDEN AZ EGYBEN, EGY A MINDENBEN.
Slovanka Hercegnő, megszületett és felserdült, és lassan gyönyörű asszonnyá válik, és méltó helye van királynői udvarunkban.
És most Hungária hercegnő megöleli testvérkéjét, megölelik egymást, és megrendíthetetlen szeretetükbe avatják egymást.
Most az Ipolyhoz mennek, először a bal, majd utána a jobb oldalára, és megmossák egymás arcát. A drága közös Ipolyotok, kettős keresztségetek mostan, feltárja nevét : Ipoly vagyok, az Ibolya sugarán, a szabadság és megszentelődés folyama.
Slovanka és Hungária együtt vannak, kéz a kézben és megmerítkeznek a folyóban. A folyó, nomen est omen ibolyaszínűvé válik, és a sugár mester hullámaival, lemos róluk minden rájuk aggatott, előítéletet, megkülönböztetést, lelki sérülést, gyanakvást, félelmet, azokat is, amelyeket Ők hoztak el nemzeteiktől, amelyeket szeretetükkel, levették róluk, hogy soha többé senki de senki ne árthasson a másikának. Az ibolyavíz rítusában végül, Rákoczy atyátok sugarában, feltöretik a nemzeteket elválasztó, egymás szeretetét, eddig korlátozó pecséteitek.

Ó tudjátok e kedveseim, amikor a nagy tisztulások ideje volt, Hungária hogy zokogott, szent hegyetek, apai hegyetek erdőségeinek megnyirbálása miatt, és tudjátok e kedves, hogy Slovanka, hogy zokogott, amint a másik nagy várost a tisztító vihar, ünnepében feldúlta, pedig apai hegyetek kedvelt lélekhelye egyik kedves arkangyalunknak, de mégse tehettünk semmit, nem tehettünk semmit, mert új világotokba, csak tisztán mehettek be.

Szeretlek testvérem, mondta Slovanka, én is téged tündérszépem, mondta, Hungária...

És a két nővér, most elébetek áll, ahogy a szent testvériség a mennyekben megköttetett, az lett megnyilatkozva itt, a hercegnők koronasugaraikból egy-egy fényút nyílik most felétek, amely nem zárul be soha, mindegyik ugyanannak a királynőség szolgálata alatt, mindegyikőjük tartja avatásotok kettős keresztjét.
Népeink sorsa összefonódik, a mindent átölelő anyaszív erejében...
Slovanka és Hungária elébetek áll: Készen vagytok szeretni, készek vagytok az istenségek ideájában elfogadni ti is méltó helyeteket...és mindegyik egy azon nyelven mondja, mert az anyanyelv minden nyelven beszél, de egy nyelven ért meg:
Dévénytől-Vidinig lévő népeink, minden népek, mag-népek, az istenfiagyermekek, a Dévák és Védák népei, örvendjetek, kezd formába szökkenni szerető hitetetek.
Drága Népem, és valamennyi!

Most szerető szolgálatunkból visszavonulunk, de áldásunkat ez után is fenntartjuk rajtatok.
Veletek vagyunk, és együtt vagyunk a gyöngyöző fény szeretetében!
Ámen

(Köszönöm Istenem, angyalaim, AKI ÉN IS VAGYOK, hogy mindezt átélhettem, és ahogy van, ezt tisztán átadhattam nektek.

Forrás: Nász János