A HÉT SZFÉRA

Kép forrása: Pinterest.com

A HÉT SZFÉRA

Hová kerülnek a szellemek az élet után?

A Föld és a Nap között elhelyezkedő „légköri gyűrűk” vagyis szférák azon létközi állomások, ahol a földi lét után tartózkodunk, attól függően, hogy mely tudati szinten éltünk. Minden szférának 7 oktávja van, ezek valóságos világok, ahol ugyan úgy zajlik az élet ahogy a földön. 

„A szférák” csak első pillantásra szólnak a két inkarnáció között életről. Valójában az ember szellemi fejlődésének nagyon is valóságos állomásait mutatja be részletesen, a földi fogalmak alapján. A szférák az ember gondolatainak, érzelmeinek és tetteinek kivetülései a finomanyagi világban, így azt, hogy az ember hová jut halál utáni létben, már itt a Földön tudhatjuk, sőt életünkkel jelentősen befolyásolhatjuk is. Az Olvasó megtudhatja, mitől függ, hogy a lélek hová kerül a két inkarnáció között, mennyi időt tölt el az egyes szférákban, és mi határozza meg következő testet öltését.

A szféra szó hétköznapi jelentése: égbolt, légkör, gömb, hatáskör. A spirituális irodalomban azonban a Föld és a Nap között elhelyezkedő „légköri gyűrűk”-et jelenti, ahol szellemi lények, azaz fizikai test nélküli teremtmények élnek. Más megfogalmazásban: két földi inkarnáció között az ember többnyire e szférák valamelyikében él, s onnan indul a következő földi test öltésére is...

Inkarnáció = anyagi testet öltés...

I.     SZFÉRA.

A legalsó szellemi réteg ez, amely az emberi testtel, a test természettörvényével, az ösztöni élettel van a legteljesebb mértékben összekapcsolva.

Ebben a szférában a test képzete annyira teljes, hogy e szféra szellemeinek érintése az idegszférán keresztül  érzékelhető.

A tulajdonképpeni szerves test ide törekszik, ezzel tart fenn kapcsolatot az idegeken keresztül.

Ilyenformán az első szféra még annyira anyagi, annyira sötét, annyira burkolt, hogy a benne tartózkodó szellemek alig vannak az értelemnek magasabb fokozatán, mint az álomállapotban élő ember értelme.

Ez a testi emberek világa. A léleknek minden gondolatát és érzését az ösztön irányítja, magasabb, szellemibb törekvések itt még nem találhatók. Az értelem kizárólag az önzést szolgálja s ennek érdekében fejleszti tovább a szellem az értelmet, mert az életet még kellemesebbé, és kívánatosabbá tudja tenni az ismeret segítségével. A lélek minden törekvése oda irányul tehát, hogy az élet javait a maga részére megszerezhesse s a legteljesebb mértékben kihasználhassa.

De a természettörvény, mely mindent hasonlóval viszonoz, gátolja ebbeli törekvésben azáltal, hogy minden visszaélésért kérdőre vonja és a következmények feldolgozására kényszeríti.

Ezt a fejletlen gondolkozást a haladás törvénye (rotáció) azáltal is fejleszti, hogy a saját jóléte érdekében az okok kutatásával is kényszeríti foglalkozni. Ilyen kényszerek a betegségek, fájdalmak, a természet mostohasága elleni védekezés, stb.

Ebben a szférában az érzések nyersek, durvák; harag, bosszú, kegyetlenség, erőszak, testiség és az anyag imádása jellemzi e szféra lakóit; gőgös, dacos lelkek otthona ez a légkör. Mivel pedig ilyen természetű lelkek együtt nem boldogíthatják egymást, tehát szenvednek egymástól.

Az első szféra fogadja magába azokat a fejlődő szellemeket is, akik még nem régen kerültek a fizikai világ felszínére. Ezek részére az első szféra olyan, mint egy meleg otthon, amely fogva tartja őket, amíg kedvező alkalommal ismét a földi világba merülhetnek alá. Ezek még nem tudják a jó és rossz közti különbséget; ezek még csak az ösztöneik indítása szerint élnek.

Itt még nincsen tudatos jó és tudatos rossz. Ezeknek a szellemeknek a világában kezdetleges minden; istenfogalmuk még igen-igen csekély, Éppen azért hiszékenyek és éppúgy ki vannak téve a sátán befolyásának, mint a jó befolyásának; egyszerűen úgy gondolkoznak, hogy ami nekik kedvez, az jó, ami pedig nem kedvez, az rossz. Ez az első szféra egyik része.

A másik rész az ösztönök fejlesztésében túllépett emberlelkek hazája, valamint azoké a szellemeké, akiknek lelkében még a nyerseség, durvaság, erőszakosság, kegyetlenség. zsarnokság és uralomvágy, érzékiség, bálványimádás. anyagelvűség, teljes hitetlenség, testiség, mind erős tényezők máskülönben pedig, a szentírás szavai szerint: a gyilkosok. paráznák, istentagadók, bűbájosok, hazugok, az ebek, szóval mindazok. akik nagy vétkeket követtek el Isten és az emberek ellen, ezeknek a súlyos vétkeknek, mint terheléseknek nyomásával ebben a világban vannak rögzítve.

Amikor az ilyen szellemek ezekben a világokban felébrednek, nagy tompulat, sötétség és fájdalmak veszik őket körül. Nem látnak semmit, csupán bűneiket és vétkeiket. amelyeket elkövettek, amelyek itt mintegy alakot nyernek (mert hiszen az ő fluidjaikat magukkal hozzák ide és ezekből alakulnak azok ki) és itt, ebben az állapotvilágokban ezeket a bűnöket mind felfokozott formában élik végig, mert hiszen rotációjukban tartják őket elkövetett cselekedeteik.

Az első szféra. amely még az ember világához tartozik, lemerül az anyag világának legalsó szintjére, mivel ezek egymással közvetlen érintkezésben állanak. Az ide tartozó szellemek a halál alkalmával alámerülnek mindazokba a szomorú állapotokba, amelyekben végig kell .szenvedniük azoknak a szétbontó és feloszlató erőknek a munkáját, amely erők új alakulatokba gyúrva szállítják őket ismét a fizikai világ felszínére.

E szféra szellemei tehetetlenek önmagukkal és állapotukkal szemben, mert megdermedve és megbénulva sokszor életteleneknek érzik magukat. mivel az az életerejük, amellyel segíteni tudnának magukon, meg van vastagodva. Számukra a megszületés, amely csak hosszú-hosszú

idő múlva következhetik be, valóságos mennyországi állapotot jelent, bármilyen nyomorúságos helyzetbe kerüljenek is, mert a testben érzett szabadság, mozgási lehetőség és a szabad választási lehetőségek az ő részükre nagyfokú enyhülést és boldogságot jelentenek.

Az élet morzsoló malmában ezeknek a szellemeknek érzései és vágyai  amelyek még mindig az ő nyers indulataikból táplálkoznak és amelyek sötét, vastag elveikből alakulnak ki - mindenesetre ismét újabb meg újabb ütközésekbe viszik őket bele. És ha elég erős a lelkükben a tapasztalat nyoma, amelyet ebben az életükben szereznek, akkor egy fokkal világosabb, tisztább megismeréshez jutva, nagyobb, magasabb rendű tapasztalatot nyernek az életből és megismerik, hogy mi a jobb.

Ehhez a jobbhoz kapcsolódva keresik azután az ő érzéseik, vágyaik megvalósítását, e célból valamivel finomabb eszközökhöz nyúlnak, hogy az életüket velük végigküzdjék. Ezek a finomabb eszközök pedig ott állanak előttük azokban a lehetőségekben, amelyek őket körülveszik. És így megalkotják a második szférát.

Kép forrása: Pinterest.com

II. SZFÉRA.

A második szféra már finomultabb idegnedvű és érzésvilágú szellemek hazája. Az ösztönt itt már tompítják és féktelenségében mérséklik azok az érzelmek és vágyak, melyek egy jobb és nyugalmasabb állapotot sejtenek és keresnek, de az itt tartózkodó szellemek még nem képesek azt valósággá tenni a maguk részére.

A vad ösztönök, amelyek az első szférában meg tudattalanok, a második szférában már részben tudatosakká válnak s így veszítenek hatásaikból; a jó helyet keres a maga érvényesülésére és bizonyos törvényt tart fenn. Azt mondhatnám, hogy az első szférának gőgje, uralomvágya, zsarnokoskodása, mindenki felett való rendelkezésvágya a második szférában már valamilyen rendszert alkot és némi jónak az elvégzéséhez, bizonyos eredményekhez köti az uralkodás lehetőségét. Például a világ mindig a győzőnek adja a hatalmat; tehát nem uralkodhat mindenki, csak aki valami eredményt ért el, amely eredményt bizonyos jónak kell kísérnie. Csak ilyen előfeltétellel ismeri el a rendszerbe kötött szellem maga felett az uralkodók jogait. Az emberben lévő határtalan önzés és kapzsiság pedig munka elvégzéséhez köti az értékek elosztását.

Ide a törvény csak egyszer engedi meg a győzelmet. A következő fordulónál a győzőkből legyőzöttek lesznek s akkor meglátják az érem másik oldalát, Habár a legyőzöttben még mindig ugyanaz a hajlam és ugyanaz a szenvedély lappang is, mint a győzőben. A legyőzöttekben aztán egy új érzés alakul ki, amely megérteti velük, hogy nem helyes és nem jó az az igazság, amelyet ők követtek, mert az az igazság szenvedést hozott. és gondolkozni kezdenek egy másik igazságról. A legyőzetés fájdalma és keserűsége tehát új igazságot termel ki a lelkekből és más úton-módon igyekszik megkeresni vágyainak kielégülését és az uralomvágyból kevesebbet enged meg magának, mert minden legyőzetéssel és fájdalommal közösebbnek érzi magát az egésszel. Mivel pedig a vad, féktelen erőket magáról leválni érzi, a többhöz kapcsolódik, hogy erős lehessen, mert a többségben, a tömegben szemléli az előtte még mindig kívánatos hatalmat.

Akik idáig eljutnak, azok mindenképpen tágítani igyekeznek a zsarnokok igáját és megszervezik előbb elméletben, azután gyakorlatban a nagyobb szabadság rendszerét. A nagy zsarnokok helyébe kis zsarnokokat állítanak és az egyeseknek kedvező törvények helyébe nagyobb tömegekre nézve kedvező törvényeket alkotnak. Így az első szféra zsarnoki rendszerével összetartott tömegek a második szférában kisebb csoportokra bomlanak, amelyeket mind különféle érzések, gondolatok és különböző elvek vezetnek, de minden esetre már nagyobb mozgási szabadsággal.

Ekkor tehát az egyénnek már a többség javát is szolgálnia kell s mivel többeket befoglal az érdekközösségbe, megteremti a nagyobb szabadságot s akkor a fölény, illetőleg a győzelem eredménye a többen, a tömegben jelentkezik. Ez a második szféra gondolat és érzésvilága az első szféra igazságával szemben.

Ahogyan szűkebb körre szorul az uralomvágy,  ahogyan elaprózódik a gondolatok és érzések minősége, abban a mértékben alakul át a magatartás is. Az elégedetlenek már nem forralnak bosszút, a gyűlölet nyilvánosan nem tombolhat és gyilkosságig nem fajulhat, hanem helyette megszületik a furfang, a ravaszság; az a törekvés, hogy ésszel kerekedjék egyik a másik fölé. Itt már csak lappangva vannak meg a szenvedélyek, itt már bujkál és nem hősködik az elégedetlenkedő, mert a sok ütközés folytán megismerte, hogy gőgös és önző törekveseit büntetlenül nem elégítheti ki, mert mindíg csak szenvedés és fájdalom a következmény. Ezért gyávává lesz, elbújik, meghunyászkodik, de lelkében ott él az elégedetlenség és a tehetetlen bosszú, mert a saját szenvedésének okát még mindig másokban keresi, mivel még nem érett meg arra, hogy önmagába tekintsen.

A második szférában mozgalmas az élet. Némileg csökkent a kényszer hatalma, nagyobb a gondolatszabadság. Így a gondolatok terjeszkedőbbek, az érzések gyorsabb üteműek. Ennek következtében sokkal élénkebb és változatosabb életet élnek, mint az első szféra szellemei.

A második szférában a lelki vágyak kezdenek bontakozni. Amíg az első szférában a gőg úgyszólván csak vastag kegyetlenkedéssel, zsarnokoskodással és erőszakkal adott magáról életjelt, addig a második szférában már a gőgből bontakoznak a finomabb árnyalatok: a hiúság, a büszkeség, a becsvágy, stb. Ha a kegyetlenkedési vágy nem is olyan határozott és nagyfokú, az uralomvágy mégis a hatalom és dicsőség megszerzésére ösztönzi a lelkeket. Itt is felül akar emelkedni egyik a másikon, azonban még nem a nemes és jóra való törekvés eszközeivel, hanem erőszakkal. A szellemek azt hiszik, hogy ha egyik a másikat lenyűgözi, a másik felett uralmat tud gyakorolni, akkor boldogabbá és szabadabbá lett. Itt még nem a ,szolgálni", hanem a "magát szolgáltatni" elv érvényesül.

Heves, könnyen hívő, lobbanékony, lelkesedő, szenvedélyes természet itt az uralkodó, de az itt élő szellemek engedelmességet színlelő, ravaszságra, kétszínűségre, hazudozásra, pártoskodásra hajló természetükkel minden alkalmat igyekeznek felhasználni, hogy terhes állapotuktól menekülhessenek és helyébe lehetőleg a kívánatosat megszerezzék.

A törvénytől; mint hatalomtól félnek, de minden igyekezetük oda irányul, hogy azt kijátsszák. Önzők. kapzsiak, irigyek, testi vágyaknak hódolók, haragosak, de nem engesztelhetetlenek és nem konok bosszúállók; indulataik rövidebb lejáratúak. Sokan lágyszívűek és hamar sírnak; csapongó, állhatatlan természetük folytán majd ide, majd oda hajolnak, az igazságot nem képesek elviselni a maga mivoltában, hanem fellázadnak ellene: zúgolódók, elégedetlenkedők.

Meggondolatlanság és könnyelműség az egyik oldalról. szigorúság és vasfegyelem a másik oldalról; túlzásokra. kilengésekre hajló természetek világa ez.

Nagy a gazdagság után való kapkodás; a renyhe és rest életmód, a fény, a pompa, a cicoma, a cím és rang után való vágyakozás.

Itt, ezeknél a szel1emekné1 nagy értéke van a dicsőségnek s általában mindennek, ami a testnek kedvez. Aki azután ezt meg nem szerezheti, annak lelkében ott van az irigység, aki pedig megszerezte, abban a kapzsiság, a fösvénység és a telhetetlenség. Az indulatok, a szenvedélyek  dominálnak az egész vonalon, és ebből kifolyólag a. sértegetések és rágalmak hazája ez.

Ezeknél a szellemeknél ki van fejlődve a fekete mágia, azzal a törekvéssel, hogyan lehet megkerülni az igazságot és hogyan lehet hajhászni a szerencsét. Csalások és lopások itt szintén itthon vannak.

A szépről és a jóról azonban van már bizonytalan fogalmuk. És mivel itt mindenki előtt van értéke a :szépnek, ennélfogva a kendőzésnek, az aranynak, a drágaköveknek. a fényűző öltözködésnek nagy a kelendősége e szféra szellemeinél.

A földi világ igen nagy hányadát ez a szféra szolgáltatja, mert ez a legnépesebb. Nagy örömöket és nagy szerencséket érnek el a földön ezek a szellemek, és a nagy szenvedések és nehéz megpróbáltatások alatt sínylődök is innen kerülnek ki.

Azonban mivel nagyon sokat szenvednek, nagyon sok a békétlenség, a háborúság, a büntetés és a bűnhődés e szellemek sorsában, azért sokszor vágyódnak ők is a jobb, és igazabb után. Keresik Istent és imádkoznak is Hozzá, de legfőképpen csak az általuk kívánatosnak tartott dolgok képezik imádságaik tárgyát. Ezenkívül még a félelem érzete készteti őket imádkozásra.

Van itt a vallásoknak mindenféle fajtája, a pogányoknak mindenféle ceremóniája, felékesített bálványok és mindenkitől vakengedelmességet követelő törvények. Ezek a törvények tartják fenn időről-időre a rendet kemény, erős kézzel, vasszigorral ebben a mozgalmas szférában.

A fejlődő pogány lelkeknek, úgyszintén az egy hitet követőknek nagy táborai külön-külön csoportokba tömörülve élik itt a maguk életét, míg a körforgás törvénye testbe nem öltözteti őket, hogy a földi világban másféle szellemekkel érintkezve tanuljanak, javuljanak, fejlődjenek és törekedjenek szellemibb célok elérésére.

De a szellemi élet ébredezőben van s már éreznek szebb, jobb és igazabb érzésekkel is; már tudják, mi a szeretet, vágyakoznak is utána, sőt alkalomadtán meg is követelik; tudják, mi az igazság és ha az érdekeikkel nem ellenkezik, igazságosan cselekszenek is, sőt ha a kedélyhangulatuk jó, még más egyéb jó cselekedetre is képesek. Hogy jó és becsületes embereknek tűnjenek fel, önmagukat felülmúló nagy dolgokra is hajlandók, mert a jónak látszata kívánatos előttük, de belső indíttatásból még gyengék az igazi jóra.

A két nembeli szellemek egymáshoz való viszonya sok fájdalmat terem a földi életben. Az ébredező lelki vonzalom, mely egyik nemet a másikhoz fűzi, megtéveszti őket, és mohó vággyal vetik magukat az érzések örvénylésibe. A szerelmi lángolás féltékenységgel, bosszúval, érzékiséggel, hűtlenséggel s ennek minden következményével együtt erős izgalomban tartja ezeket a lelkeket; nem egyszer gyilkosság vagy öngyilkosság vet véget hányatott életüknek.

Magától értetődő, hogy ilyen túlfeszített idegéletet élők között sok az idegbeteg, az őrült, a megszállt és más testi-lelki nyavalyákban szenvedő, mert ezeknek a heves, lobbanó fluidoknak valamiben ki kell égniük. Le kell válnia a salaknak a lélekről, hogy a tisztább, jobb beismerésre megérett szellem feljebb emelkedhessék.

Oh milyen bölcsen rendelte el a kegyelem Istene, hogy egy ilyen sok-sok izgalmon és csalódáson átment szellem megpihenhet a halál édes álmában! Mert bármilyen kezdetleges volt is a hite Istenben, bármilyen homályos volt is az igazságról való fogalma, nem várja a lelket a fúriák serege, hanem megnyugvást nyújtó álom, melyből lassan ébred öntudatra a szellem és tisztább felismeréssel szemléli elhagyott földi életének emlékeit. S látva, mit tett rosszul, mit tett jól, erőt gyűjt, hogy hibáival szembenézhessen És legyűrhesse azokat, mert megérti, hogy míg azokkal le nem számolt, boldogságról szó sem lehet.

Ebből látható, hogy bármilyen kezdetleges legyen is a hit, mégis hatalmas tényezőjévé válik a léleknek úgy a földön, mint a szférákban, mert hatalmas előresegítő erő ez a haladás útján.

Így észre sem veszik a nagy igyekezetben, hogy az őket éltető természet mint közeledik a földhöz, hogy a benne élőket testbe öltöztesse s megszületnek egyenként anélkül, hogy tudnák, hogy a szellemi életből a fizikai síkra jutottak. Elveszítik emlékezésüket és hátuk mögött marad a mint: csak a múltakból leszűrt tapasztalat, mint a természetükben megrögzített tudat sejteti velük, hogy mi az igazság.


Kép forrása: Pinterest.com

III. SZFÉRA

Alig észrevehető az átmenet a második szférából a harmadikba, mert a felfogás azokról a dolgokról, melyek a második szférában uralkodó tényezők voltak, ugyanaz. Vagyis lassan emelkedővé válik a hangulat, bár csendesebb az élet lüktetése; a természetes tulajdonságok harmóniára törekszenek és a nagy szélsőségek nem halmozódnak fel annyira, mint a 2. szféra természetében.

Első pillanatra fakultabbnak, fáradtabbnak tűnik az egész természet; csak később, ha figyelmesen vizsgáljuk, látjuk meg, hogy bár halványabbak a színek s tompábbak a hangok, de kellemesebb az összecsendülésük.

Az egész szféra mintha valamire figyelni látszanék. Igen, figyelnek a szellemek azokra a hangokra, amelyek már nem belőlük harsognak elő, mint az elűző szférában, hanem rajtuk kívül álló, tőlük idegen s tán ismeretlen forrásokból jutnak el hozzájuk. Legtöbbnyire fáradt, beteg, gyenge szellemek ezek, akik elfáradva az előző szféra tülekedésében, csalódásában, hiú reménykedésében, más megoldáshoz folyamodnak, hogy céljaikat elérjék.

A hit és tudomány előrevilágít, segíti és oktatja azokat, akik hajlandók voltak levetni egyéni, önző vágyaikat, hogy a többiekkel testvéri közösségben együtt munkálkodjanak a törvényben.

Ez a szféra anyagi értékekben ugyan kevesebbnek látszó, de lelkileg gazdagabb és nagyobb javakat tud felmutatni, mint a 2. szféra. Továbbá, mivel a lelki érzések nincsenek olyan nagyon kiszínesedve, ennélfogva ez a szféra bár szebb, jobb, kényelmesebb, tisztább, üdébb és egészségesebb a 2. szféránál, mégis sokkal egyszerűbb. A harmadik szféra meleg otthon, pihenőhely, és tanulóhely.

A 3. szférában vannak a pogány vallásoknak is mindazok a szellemcsoportjai, amelyek a legjobbat, a legtisztábbat hozták magukkal, amit a földön emberi természetükkel meg tudtak rögzíteni.

Az egyszerűség, a szorgalom, a munka s az ezzel együtt járó őszinteség és becsületesség világa ez. Most már megismerték ezek a szellemek a rosszat rossznak és a jót jónak, ennélfogva a jót megbecsülik és ahhoz ragaszkodva fejlesztik tovább.

Ami a második szférában az ő részükre életfeltétel volt, ami a lelkükben vágyakat ébresztett és ami érték volt a szemükben: a földi csillogás, a testnek kedvező és az ösztönöket fűtő és fejlesztő örömök, azokat itt mind kezdik megtagadni annál is inkább, mert fejlődő szellemi látásukkal felismerik ezeknek káros következményeit azokban a lelki és testi betegségekben, melyeknek kihatását sokáig magukon hordozni kénytelenek.

Az egyszerű életmód, a kevéssel való megelégedés, a szegénység mint életkeret itt kezd a lelkek számára kívánatossá válni, mert belátják, hogy ez az a fejlesztő állapot, amelyben hitük és csekély megismerésük folytán mindig több és több eredményt tudnak elérni. Belátják azt is, hogy a szeretetet nem lehet kierőszakolni, hanem meg kell érte dolgozni; belátják, hogy a hatalmaskodás nemcsak előnyöket és jogokat jelent, hanem kötelességeket is ró az emberre. Kezdik tehát megtanulni ezeket a kötelességeket és arra törekszenek, hogy az igaz úton járjanak.

Megismerik azt, hogy a földi javak után való kapkodás nem lehet cél az ember lelke számára, mert hiszen a földi javak elmúlnak és a testi szépség elhervad. Belátják, hogy a földi előnyök élvezői örökös aggodalomban élnek, mert nem tudják, mely pillanatban fosztja meg őket a végzet azoktól a javaktól, amelyek kívánatos állapotot jelentettek számukra.

Mivel az alsó szférákban nagyon sok szellem ezeknek a vágyaknak és szenvedélyeknek áldozatává válik, ezek révén itt már megtanulja, hogy a hatalom és a külső javak nem értékek és nem érdemes a léleknek erőket fejlesztenie és ébresztenie magában, hogy ilyen irányú vágy alt elérhesse.

Belátják, hogy az a kicsiny, hiányos hitük, amit magukkal hoztak a második szférából, igen jó befektetés volt, mert az őket ezekben a csalódásokban és szenvedésekben nemcsak egyensúlyban tartotta, hanem lépésről-lepésre vitte előre.

Mindezek alapján fokról-fokra megismerték és megkívánták a békességet, a nyugodalmat és a békességnek előnyeit megismerve, az a vágy alakult ki a lelkükben, hogy azt meg is tarthassák.

És látva a munkának békességes eredményét, megismerik és megszeretik a munkát. S mivel a becsületes munkával olyan előnyöket biztosíthatnak maguknak, amelyeket senki el nem vehet tőlük, azért aztán, ha nem is mindig nagy kedvvel, de mégis dolgoznak. Ugyanezért ragaszkodnak a törvényhez is, mivel látják, hogy a törvény nekik békességet és bizonyos szabadságot biztosít. Így megtanulják tisztelni a törvényt És nem igyekeznek többé azt kijátszani, még ha nehezükre esik és gyötrődnek is annak nyomása alatt, de inkább tűrnek, semhogy fellázadjanak ellene.

Ebben a béketűrésben  ha rá kényszerített békességes tűrésről van is szó - a lelkük mindjobban megtelik hittel, sőt fanatikus rajongással. És bármilyen legyen is ez az ő hitük, akár helyes, akár helytelen, ragaszkodnak hozzá, kitartanak mellette, erősen fogják, - mint a kötelet azok, akik meredély szélén járnak - mert attól félnek, hogyha a lelkük nem ragaszkodnék a hitnek külső formájához, akkor elkárhoznának és lezuhannának a mélységbe, amelyben annyit kellett szenvedniük.

Amikor ennyi ismeretet megszerez a lélek a 3. szférában, és elkövetkezik az az idő, amely az őt körülvevő életelv rotációjával ismét a fizikai sík felé tolja, már készen, kialakulva várja őt sorsa.

Ezek a lelkek nem tudnak róla, hogy testbe fognak öltözni, de erősen felteszik magukban, hogy kialakult nézeteiktől nem tágítanak.

Mikor azután a földre érnek és elosztódnak a fizikai síkon, ezekből lesznek a fanatikusok, akik nem gondolkoznak, hanem inkább csak hisznek és makacsul ragaszkodnak elhitt igazságaikhoz.

Ezek közül kevesen vergődnek magasabb állásokba az emberi életben, mivel az ő lelkükben már a szférában elhalványult az erre irányuló törekvés. Nem mintha nem ébredne fel az ő lelkükben is a vágy, hogy jobb állapotba jussanak, hanem mert nem tud kialakulni bennük az a képesség, amely őket az ilyenek elérésére nagyobb mértékben alkalmassá tenné; így aztán még az arra való lehetőségek is igen ritkán nyílnak meg előttük.

Az egyszerű, becsületes gondolkozású és őszintén érző emberek ebből a szférából kerülnek ki. Ritkán bírnak vonzó külsővel és a természetük sem a lekötelező nyájasság. Inkább félénkek, gyanakodók, bizalmatlanok másokkal szemben, mert ezek sok csalódáson átment, hiábavaló fáradságoktól kimerült lelkek, akiknek igen nagy szükségük van a hit világosságára, mert e nélkül igen nehéz lenne vezeklő útjukat végigjárniuk.

Sokszor igen kevés örömük van, de kevés a nagyon szerencsétlen és boldogtalan is köztük; nagyon nem emelkedik fel a szerencsecsillaguk, híres-neves ember kevés lesz közülük, költők, művészek is ritkán válnak belőlük, de jó családapák és anyák, kik a gyermekeik iránt való szeretetben elérik boldogságukat a földön. Tiszták, rendesek, takarékosak, szorgalmasak. Sokszor éppen a munka és a felettébb-való szorgalom az, ami elvonja őket a lelkük fejlődését és üdülését elősegítő pihenéstől, tanulástól és szórakozástól.

Ez a természet könnyen azt hozza magával, hogy beleesnek a felettébb-való igazságoskodásba, ítélkezésbe, s erős kritizálásba.

Bár általában türelmeseknek mondhatók, de ez nem a szeretet elnézése, inkább a békesség megóvására való törekvés. Mikor azonban a béke látszatát megóvni nem tudják, igazságuk tudatában kemények, szigorúak, haragtartók és engesztelhetetlenek tudnak lenni. Többnyire nagyon komolyak, a szeretetük hűvösebb, meggondoltabb, de önzetlenebb, igazabb és kitartóbb, mint a második szféra lakóinak szeretete; nem lángolnak olyan hevesen, de nem is hűlnek ki olyan hamar. Szerelmi érzéseikben is hasonlók, a családi életben oldódik fel minden szeretetérzésük.

A faji összetartás nagy bennük; hűen ragaszkodnak ahhoz a csoporthoz, amelybe születtek és így jó hazafiak, a hagyományokhoz ragaszkodók. Mindamellett nem mentesek a gőgtől, a dactól, a dicsvágytól, bírvágytól, fösvénységtől, irigységtől, haragtól, bosszútól, testiségtől és az anyag túlértékelésétől. Azért próbáik nem viszik őket túl nagy kísértésbe, mert könnyen meginognak és hamar elbuknak, bár törekvéseik a legjobbak lehetnek.

Haláluk alkalmával csendes pihenő jut nekik osztályrészül a szférákban, hol hibáik, tévedéseik mindaddig befödve maradnak, míg teljesen meg nem erősödtek. Tehát nem szenvednek, hacsak nagy visszaesés nem történt; akkor is gyógyuló állapotba jutnak, kellemes üdülés és boldog viszontlátások erősítik a lelket a további munkára.

Sok örömet talál itt az, aki a földön türelmesen hordozta fájdalmait, szenvedéseit, megpróbáltatásait. És ha nem is teljesen, de részben sikeresen végezte feladatát, sok szép érzés felszabadul és újjáalakítja, megszépíti a szellemet, ki már több erővel lát hozzá hibáinak, gyengeségeinek kiküszöböléséhez.

A harmadik szféra anyaga még mindig föld és az e szférában élők ennek az anyagnak lemerülésével ismét csak a földön való megjelenésre kényszerülnek. Ezért az ő szellemi fokozatuk, az ő szellemi gondolkozásuk a földi életnek minden vonatkozását megőrzi a szférában is éppen azért, mert hiszen a gondolat- és érzésviláguk még a földhöz tartozik.

Meg lehet a 3. szférában találni mindent, ami a földön van, amit mint jót és kívánatosat a földről eltávozott szellemek emlékeikben magukkal vittek. Így megvannak mindenféle intézmények és törekvések, munkák, amelyeket a földön élők szerettek. De az ő környezetükből már hiányoznak mindazok a dolgok, amelyeket ezek a szellemek már elhagytak. Hogy példának említsem fel, hiányoznak a lebujok és csapszékek, a csavargók tartózkodási helyei; mindazok a gonosz vonatkozású építmények, amelyek nagy és gyötrő szegénységet és a nyomorúság állapotait nyújtják a földi ember részére. Hiányoznak mindazok a tévelygésből fakadó eredmények, amelyek annak idején azokat a szellemeket, akiknek a földön, testi életükben szenvedniük kellett, szenvedtették és megpróbáltatásukul szolgáltak. Ellenben vannak nagyszerű pihenőhelyek, kórházak, gyógyintézetek.

Bizonyos tekintetben a művészet is ki van fejlődve, azonban semmi sincs, ami a nagyzolást, a fényűzést, a hamis szépséget képviselné. Ezek a dolgok a 3. szférával nem adaequátok, mert itt már az :gazság törvénye kezdi éreztetni hatását, amely arra késztet, hogy mindent tiszta őszinteségben kell mutatni. Hazug csillogás, érték nélküli szépség - ami a földön annyira el van terjedve, hogy a szép sokszor csak álarcul szolgál a rossznak - a 3. szférában már elmúlik, elkopik, megszűnik. Azért itt mintha a szépnek bizonyos fogyatkozását venné észre a szemlélő. Minden célszerű, egyszerű, tiszta, de nagyobb művészi szépségeket nem igen lehet találni. Mert azok a szellemek, akik itt nyugvópontra jutnak, a jónak és igaznak még nincsenek abban a megértésében, hogy azt meg is valósíthatnák, és a külsőben is kifejezésre juttathatnák.

Itt általában a törvényszerűség uralkodik. Megpihennek a lelkek, megbékélnek, tisztább hitet szereznek, az Isten felé való emelkedést érzik. De az ő fogalmaik még nincsenek megtisztulva a rideg földi formáktól, a rideg igazságoktól, miért is ezt a szférát még nem lehet a zavartalan békesség hazájának mondani. Pihenő és fejlődő szellemek hazája ez, akik a nehézen, a fájdalmason, a nagy szenvedéseken már túl vannak.

Itt a betegségek meggyógyulnak, a bánat és szomorúság megenyhül, az öregség visszafejlődik és még azok is fiatalos formában jelennek meg, akik késő öregség után költöztek át a szellemvilágba.

A 3. szférában. még a földi test alakját viselik a szellemek, az ún. perispritet, bár az itt már ritkább anyagú, mint az alsóbb szférákban.

E szféra magasabb fokozatán már érzi a szellem, hogy testbe kell öltöznie és rendszerint soká készülődik, mert gyengesége tudatában fél az elkövetkezendőktől, mert már nagyobbak a próbák, a kísértések; többet kell felvennie azokból az előnyöseknek látszó földi javakból, mint előzőleg és ebhez több alázatosság szükséges.

Itt ritkán állhat meg a felfelé haladó lélek, mert megállni annyi, mint visszaesni. Ha nagy százaléka vissza is esik, mert könnyen elhiszi magáról, hogy mindazok az előnyök, amikkel rendelkezik, csal: az ő egyéni érdemének következményei.

Akik azonban a próbát megállják, azok nagyon megerősödnek. Ezzel a megerősödéssel, ezzel az újjászületéssel azután még nagyobb lelkesedés, tudásvágy, felfelé való törekvés alakul ki a lelkükben, amely átminősíti őket 4. szféra-szellemekké. Ez a 4. szférába való átmenet bizonyos meghaláshoz hasonló állapothal jár, mert lemarad róluk a föld anyagának alulsó erőszakos :hatalma is.

A 3. szféra befejezésével a föld szellemesített anyagai, amelyek még a föld vonzókörébe esnek, elváltozást szenvednek.

Ez a három alsó szféra mintegy külső, szellemi burkát képezi a föld anyagának

Minden, ami a testbeöltözés alkalmával felszabadul a szigorú törvény sajtoló nyomása alól, megújulva, tisztulva más formát, más alakot keres a legközelebbi testbeöltözéshez: egy fokkal mindig magasabb rendű, egy fokkal mindig ritkább fluid-réteget alkot; így egy fokkal mindig tisztábbá válik az a princípium, amely az élet rotáló körforgásában benne van.

Amikor azután eleme ennek a szférának legfelső  fokát, akkor szellemesülés következik; t. i. az az átváltozás amelyről fentebb szólottam, az a bizonyos meghaláshoz hasonló átmenet[3]. Aki és ami ezen keresztülment, az már nem tartozik többé a föld törvényének számot adni. Magasabb törvényhez kapcsoltatik, amely magasabb törvény az Isten kegyelmi törvényébe átmeneti állapotot mutat úgy az emberszellemek, mint a földi anyagok részére.

Ez az átmeneti állapot az életnek sokszerű tarkaságát foglalja magában. Minden, ami a földön kialakult, és a szépnek, a jónak valamilyen formájához kapcsolódott, itt egy magasabb törvényvilág hatása alatt képződik tovább.

Kép forrása: Pinterest.com

AZ ÁLLATI ÉS NÖVÉNYI ÉLETELV ELHELYEZKEDÉSE A SZFÉRÁKBAN.

Miután a 3. szférával lezárul az anyag világa, a teljesség kedvéért röviden kiterjeszkedem a földhöz tartozó állati és növényi életformákra is, mint amelyek az 1-3 szférákban helyezkednek el.

A természettörvény a szellemeknek minden gondolatát, minden érzését és minden cselekedetét azoknak hatásaival együtt formába öltözteti. Ezek az élettel telített formák veszik körül őket úgy a fizikai világban, mint a szférákban is állatok és növények alakjában, és így szolgálják az élettörvényt, míg körforgásukat befejezve, magasabb létfokozatba emelkednek.

Az állati és növényi éltető lélek - legyen bár a legvisszataszítóbb megjelenési formába öltöztetve - tiszta és ártatlan; de az a természet, amelyben megjelenik, át van itatva azokkal a hibás és rossz, vagy jó és örömet okozó erőkkel, amelyeknek kibontakozását, érvényesülést, a nagy egésszel való összekapcsolódását és a közösségben való felhasználhatóságát van hivatva megjelenésével szemléltetni.

Az 1. szféra első felében még nem tudatos az élet, tehát itt a jó elv a rossztól még nem különült el.

Az 1. szféra második felébe és a 2. szféra első felébe tartoznak a vérengző és ragadozó vadállatok, melyek úgy az emberekre, mint az állatokra veszedelmesek, pld.: az oroszlán, a tigris, a mérges kígyók, a tengerben élő ragadozó hüllők, cápák, polypok, stb. Ugyancsak ide tartoznak a sötétséget kedvelő kisebb ragadozó állatok is, mint ellentét-fluidok.

Ide tartoznak mindazok a mérges növények, amelyek kisebb vagy nagyobb mennyiségben fogyasztva az embernek és állatnak halálát okozzák, és mindazok a fűneműek, amelyek nem válnak hasznára a természetnek, mert megmételyezik azt.

A 2. szféra második felében vannak azok a ragadozó állatok, amelyek már nem támadják meg egyenesen az embert, hanem ravaszsággal és alattomossággal lesnek prédájukra, azonban szükség esetén szembeszállnak az emberrel is. Ilyenek például a hiéna, a farkas, valamint azok a ragadozók, amelyek csak állatokat pusztítanak. Ide tartoznak még a rovarok, valamint a hasznos és nem hasznos férgek és a kártékony hüllők.

A 2. szféra második felébe és a 3. szféra első felébe tartoznak azok az átmeneti növények, amelyek állatok táplálására alkalmasak, de ember táplálására még nem. Ugyancsak ide tartoznak azok a növények is, amelyek ugyan táplálékul használhatók az ember részére is, de vadon tenyésznek.

A 3. szféra második felébe tartoznak azok az állatok, amelyek egymást pusztítják ugyan, (mint pld. a halak), de az ember táplálására használhatók. Ide tartoznak a táplálkozás céljára használt vadak is, valamint a megszelídíthető állatok, a kitenyésztett háziállatok, az ember segítői. Ezek már törvényes fluidok.

A 3. szféra második felébe tartoznak a kitenyésztett és táplálékul szolgáló növények, gyümölcsök és virágok, még pedig az utóbbiak a 3. szféra legmagasabb rétegébe.

A 2. és 3. szféra magasabb rétegeibe tartoznak még a jótékony hatást szolgáltató fák, amelyek magukból kellemes, a levegőt felüdítő anyagokat árasztanak. Általában minden növény, amit a föld fokozata szerint jónak és szépnek ismer az ember, ebben a szférában megtalálható.

Amely fluidok már felszívódtak a növényekbe és használhatók a természetben, azok már nagy előhaladást tettek még akkor is, ha ellentétes természetű növényeket éltetnek: Ezek az ellentétes fűneműek, amelyek mérges hatásúak, szintén felhasználhatók, mert igen kicsiny adagban gyógyítólag hatnak olyan betegségek ellenében, amelyeket hasonló fluidu szellemek okoztak a maguk testi burkában[4].

Tehát semmi sem felesleges, vagy hiábavaló a nagy természetben, csak az ember nem ismeri még ki magát az őt körülvevő erők és életformák között, nem tudja; minek mi a rendeltetése az életben, mert az önmaga rendeltetését sem ismeri.

Az élet céltalan pusztítása, az életelv eme formákba zárt, és érzékenységgel felruházott, s némi öntudatot nyert alakjainak kínzása, a velük való kegyetlenkedés: az élet törvénye ellen való bűn, amelynek következményei elől nincs kitérés. Az ember testében jelentkező sok-sok fájdalom az élettörvény ilyen formában való megsértésének a következménye.

Az állati lélek az ember fokozatához legközelebb álló értelmi állomás lefelé. Az állati lélek az érzések kisugárzását az értelem megkerülésével a finommá fejlett tájékozódó ösztön útján veszi át. Így az állatnak az emberhez való ragaszkodása és szeretete természetes visszhangja annak a magasabbrendű értelemmel párosult szeretetnek, amellyel az ember hajol le az alacsonyabb rendű életformához.

Mivel az ember a mélyen bukott szellem megtestesülése a földön, azért az őt körülvevő életprincípium az emberi után hasonulni törekszik. Innen van, hogy az állati természetben hasonló hibák és gonosz hajlamok - de sokszor nemes tulajdonságok is - nyilvánulnak meg, mint az emberben.

Az egész természet tükörképe a benne élő testesült szellemeknek. Az állati lelkek tömegei az emberi lélek tulajdonságait mutatják és mulandó életükkel a rotációban mint a nagy egésznek részekre bontott, de szolidárisan összetartozó formái vesznek részt.

Az állati lélek minden egyes befejezett élettel magasabb fokozatot és magasabb rendű megjelenés formát nyer. A halál után pedig a szférában álmodozó, azaz nem öntudatos életet él, míg ismét a fizikai síkra nem tolja a rotáció ereje.

Minél alacsonyabb rendű az állati lélek, annál nyersebb tulajdonságokat von magához, illetőleg a nyers és durva tulajdonságok alacsonyrendű állati fluidokat vonzanak testesülésbe. Tehát azok a szellemek, akik ilyen durva és alantas érzésekben élnek és ilyen fluidokat sűrítenek, hasonlóan vad és alacsonyrendű erőknek a megtestesülését mozdítják elő. Ők maguk is e szörnyek világában élnek örök rettegésben. Amikor azonban megszűnik a durva és gonosz fluidok kitermelése, megszabadulnak e formák társaságától.

Az állati lelkek jó vagy rossz tulajdonságokkal való telítése az emberi lelkek természetének haladásából vagy süllyedéséből szükségképpen következik; így a tiszta életelvnek sokat kell szenvednie különböző testülései során az ember bűnei, és tökéletlenségei miatt.

Az állatot szeretni kell, ha az nem ártalmas és gonosz természetű; ha pedig veszedelmes ellensége az embernek, akkor gyorsan ölő halálnemmel pusztítani lehet, de akkor sem kínozni és gyötörni, mert az bűn az élet ellen. Annál kevésbe szabad az akár munkára használt, akár táplálkozásra szánt állatokat kínozni, mert ez nemcsak az élet ellen való bűn, hanem az embernek a saját testével szemben is, mert minden ilyen kínos gyötréssel kimúlt állat húsával és vérével magához vonzza az ember bűnének büntetését.

A sok húsevés különben is megbosszulja magát, nemcsak az ember testében a betegségek alakjában, de lelki erőiben is, ahol idegen, nyers, az akarattal alig kormányozható erők ellenállását kénytelen tapasztalni. Azért, aki csak teheti, az állati élet megszüntetésével előállított tápláléktól tartózkodjék. Nem mintha a húsevés alacsonyabb-rendű, a hústalan táplálkozás pedig magasabb rendű lélekké tenné az embert! Nem, a szellemi vagy lelki magasabbrendűség a tápláléktól nem. függ. A táplálékra a testnek van szüksége és az a testé, ameddig a lélek érzéseinek rovására nem megy. De a ragadozó, a prédára leső állatok természete a pusztítás elvéből képződik és válik rettenetessé, így az embert is mérhetetlen önzése, folyton fokozódó testi igényei a ragadozó állatok természetéhez teszik hasonlóvá.

Az egyik ember megszokta a húst és megeszi, sőt megkívánja, mert azt hiszi, hogy testi erőinek felszaporítását éri el vele; a másik ember lemond a húsevésről, mert tisztátalannak hiszi a hús által magához vett állati fluidokat, és lelki haladásának gátját látja termük. Vannak azonban felébredt szellemű emberek, akiknek lelke sohasem tud az állatok kínzásának és ölésének gondolatával megbarátkozni, mert az élet részleges öntudatával bíró formákban az ő lelkéhez közelálló lényeket érez meg a szeretete és ezért nem eszik húst.

A szeretet mindig legközelebb áll az igazsághoz.

A szeretet mindennek a felemelését, megtisztítását, átnemesítését munkálja; s aki szeretetérzést sugároz ki a teremtett mindenségbe, az ugyanazt kap vissza. Minden megérzi a szeretet áldást jelentő hatalmát és minden hálával viszonozza azt.


Kép forrása: Pinterest.com

IV. SZFÉRA.

Elhagyjuk a harmadik szféra utolsó állomását és előttünk áll csillogó díszével a 4. szféra természete. Illatos, puha, könnyű légköre csábítgatja a szellemeket ide, mert első pillanatra azt hiszi mindenki, hogy csupa pihenés és szórakozás itt az élet. Pedig nem úgy van. Kemény munkások dolgoznak itt az igazság megmásíthatatlan betűivel s állítják össze a természetet irányító erőket. Az anyagtól felszabadult érzések, tévedésmentes gondolatok fonódnak egybe és bájos, finom formákat alkotva hirdetik, hogy az igazság nem durva, nem kíméletlen, nem éles, nem szögletes, hanem szép. A szépség itt kezdődik a vonalak harmonikus elrendezésében, a színek pompájában.

Mély érzések titokzatos szépségekkel gazdagítják ezt a világot, a múltak emlékei megszépítve, átalakulva ott pompáznak minden lelken, mert itt megszűnt az anyag hatalom lenni. A szellem ura múltjának és jelenének s amit szeretett, ami boldogította a múltban, azt előveheti és élhet benne.

Minden megtisztulva, eszményesítve található itt meg új ragyogásban. Azért itt a nemes egyszerűséggel párosul a ragyogó pompa. Minden lélek úgy érzi, mintha egy régen keresett otthonba lépett volna.

A 4. szférában új körülmények között, könnyű anyagban, nagyobb mozgási képességet és felfokozott életkedvet éreznek magukban, és ennek a szférának gyorsan lüktető életébe hamar elmerülnek a szellemek. Mert itt nagy átváltozások vannak. Az alulról felfelé törekvők részére nagy munkaalkalmak, a tudásvágynak kielégülése, a szépnek megismerése által új vágyak alakulnak ki, új lehetőségek bontakoznak ki a szellemek előtt úgy, hogy itt egészen más természetű élet van, mint a föld légkörét képező három alsó szférában.

A szellemek természete itt is sokféle: vannak könnyen lelkesedő, a szeretetben lobogó lánggal égő, majdnem szenvedélyesnek mondható szellemek; és vannak higgadt bölcselkedők, akik egyszerűsíteni igyekeznek mindazt, amit társaik részletezve találnak jónak. Sokoldalúak és találékonyak a szép és jó elfogadtatásában és abban, hogyan kell a kevésbé fejlett szellemekkel megértetni és megszerettetni az igazat. Ha szükséges, áldoznak is, nem rettennek vissza a szenvedésektől, bátrak és kitartók, akaraterősek és tántoríthatatlanok.

A 4. szféra a szellemesített fluidok gyűjtőcsarnoka, ahol még egy utolsó próbával teljesen elszakadhatnak a földi fogalmaktól a szellemek és beleilleszkedhetnek, belenövekedhetnek az isteni törvénybe.

Az igazságot eddig csak mint törvényt ismerték és tisztelték a szellemek, és bár engedelmeskedtek neki és áldásait megbecsülték, de lényegében nem értették meg, mert nem is tudhattak a törvény szellemébe betekintést nyerni. Ez az érzésbe rögzítettség a 4. szférában felbontódik s a földi törvény kötött fogalmától szabaddá válnak mindazok az érzések, gondolatok és elvek, amelyeket eddig számukra a törvény magában foglalt, és kibontakozva ott állanak a szellem előtt, hogy azokat megismerje, megszeresse és azokba beleélje magát.

A szépről és jóról eddig alkotott fogalmai megváltoznak, megtisztulnak, felszabadulnak azoktól a terhektől, amelyek azokat az anyaggal való szoros összeköttetés folytán addig megrögzítették és kibontakozni nem engedték[5].

A második szféra erősen hullámzó érzésvilága az itteni élénk, lüktető életet utánozza, csakhogy tökéletlenül.

Amíg a 2. szférában a tudás, a tudomány elbizakodottá, hatalmaskodóvá, fennhéjázóvá, önteltté teszi a szellemet, addig a 4, szférában mindezek nélkül ismeri meg a tudás gyönyörűségét, hogy azzal önmagának és az őt körülvevő világnak a fejlődését is előresegíthesse.

Amíg a 2. szférában minden az ember önzését szolgálja, addig a 4. szférában mindent, amit az ember, illetőleg a szellem magáévá tesz, igyekszik a köznek, az egész világnak a javára fordítani. S ahogyan a szellem beleéli magát ezekbe az érzésekbe és gondolatokba, aszerint veszíti el a személyes énhez kötött addigi fogalmát; elfeledkezik önmagáról, hogy az őt körülvevő világ boldogításában találja fel önmagát.

A vallás fogalmai, amelyek a 2. szférában külső ceremóniák és megrögzített formák szerint ígérik a szellemeknek az üdvözülést és szabályokhoz kötött eljárások szerint az üdvösséget, itt teljesen megtisztulnak a külsőséges alakiságoktól. Itt a vallás igazságai a hit mennyei világosságává magasztosulnak a szellem előtt, aki 'ebben a mennyei igazságban megtalálja minden kérdésére a feleletet, és megismeri azokat a nagy lelki forrongásokra okot adó, nehezen érthető igazságokat, amelyekkel hiába került szembe mindaddig, ameddig csak a test képzetéhez rögzítette az önmagáról mint egy énről alkotott fogalmait.

Ezért itt már nincs felekezet, csak vallás, az igazság Vallása, mely kegyelemmé alakult a szeretetben. Ez a vallás a megtérésben, az együttérzésben és az ebből folyó segíteni vágyásban nyilatkozik meg.

Itt megtalálja a szellem a magyarázatot azokra a szenvedésekre és nyomorúságokra, amelyeket mindez ideig át kellett élnie és elviselnie. Ezt a magyarázatot össze tudja egyeztetni Isten jóságával és igazságosságával, és önmaga is elkezd dolgozni azon, hogy az igazság pontról-pontra beteljesedjék. Mert a 4. szféra a föld igazságának szellemesített hazája.

Most már a szellem nemcsak azért engedelmeskedik a törvénynek és nemcsak azért igyekszik eleget tenni a törvény minden egyes pontjának, hogy valamiképp össze ne ütközzék a törvénnyel, mert fél a következményektől, hanem azért tölti be az igazság pontjait, mert ezek az ő lelkének meggyőződésévé, tápláló erőivé váltak.

Itt megtalálják a szellemek az igazságnak azt a tápláló értékét, azt a nélkülözhetetlen atmoszférát, amely nélkül nem állhatna fenn a világ. Ennek következtében eddigi hitük és bizalmuk Istenben tudássá válik, olyan hatalommá, amely őket mint szellemeket megtartja, mert - hogy földi nyelven fejezzem ki magamat: - az igazság testükké és vérükké vált, azaz immár az ó lelkük lényegét képezi.

Mivel pedig a 4. szférában az igazságnak kiteljesedése ilyen precízen, pontról-pontra meg van magyarázva, ez egészen az igazság szellemével tölti el őket. Azért amikor az ilyen szellemek bármiféle célból a földre jönnek - akár azért, hogy az igazságot a világban megrögzítsék, akár mért, hogy a szépről, jóról és igazról a világnak tudást nyújtsanak s hogy az ő életük által mintegy behintsék a világot az ő szférájuk hímporával: nem csak betöltik a törvényt, sőt még többet is cselekszenek, mint amennyit a törvény előír. Nemcsak azért becsületesek többé, mert nem tehetnek a törvény ellenére, hanem azért, mert a törvény szelleme az ő lelkük meggyőződésévé vált. Ezért nem lehetnek mások, mint amik.

De a megváltó szeretet nem hatja még át őket olyan mélyen, hogy áldozatokat tudnának hozni azokért, akik az igazságot megbántják. Ez oknál fogva rájuk nézve sokszor megpróbáltatást jelent a földi élet a tekintetben, hogy nem válnak-e fölöttébb igazságosakká.

Ezek a szellemek ily esetekben nehéz kérdések elé állíttatnak, amelyeket az ő lelkük világosságával igyekeznek megoldani és meg is oldanak, azonban szükségük van rá, hogy a felsőbb világgal, az 5. szféra lenyúló világosságával közvetlen kapcsolatot nyerhessenek, hogy mind jobban és jobban megérezzék az áldozat szükségességét, hogy eljussanak annak megismerésére, hogy az igazságnak fel kell olvadnia az áldozatos szeretetben.

Azért a 4. szférában élő szellemek, bár jók, kedvesek és szeretetreméltók, mégis nehezen tudnak megbocsátani. Megbocsátanak, de még fáj nekik a megbocsátás. Ez az ő természetük erre a szférára még mint a föld tévedésének mintegy utolsó árnyéka vetődik reá.

Ez még nem Isten Országa, csak a menny előcsarnoka, ahol készülődnek és sorakoznak a szellemek, hogy belépjenek Isten Országába, a békesség honába, ahonnan nincs többé fájdalmas visszatörés, hacsak nem az áldozatkész szeretetnek önmagát felemésztő lángjában.

A 4. szférából nem vonzza többé le a szellemeket a földön való testöltés törvénye, mert akik a 4. szférába bejutottak, vagyis áttisztultak, azokra nézve a körforgás törvénye, amely őket a földi, fizikai síkra visszaszállítaná, nem létezik többé.

A szellemnek a maga erejével való szárnypróbálgatásai már azok a testöltések, amelyek őt még a földi világba lehozzák: talán egy nagyon szeretett hozzátartozóért való áldozatként, esetleg egy magasabb fokozat eléréséért, vagy pedig a léleknek a rosszal szemben való megerősítéséért. Ezek képezik azokat az indokokat, amelyek az ilyen szellemet a test felöltésére késztetik.

Mert a negyedik szférában tudatossá válik az anyagnak még a legminuciózusabb hatása is, amelyet eddig azok a törvények és formák, amelyek alatt idáig fejlődött, eltakartak előle.

A negyedik szféra szellemeire nagy szüksége van a földnek, mert a negyedik szféra a második szférának eszményesített, ragyogó állapota, és a második szférára nagy lelkesedésénél, nagy törekvésénél fogva elevenítő hatást gyakorol. A negyedik szféra színt, ragyogást visz a második szférába; a második szféra szellemei pedig legalább is kétharmad részét teszik ki a földön élő emberiségnek.

Mivel a negyedik szféra ennyire eleven életet él, mintegy mennyországát képezi a földnek, mert a negyedik szférában minden eszményesítve van meg, ami a földön létezik, és minden, amit a föld elfogadni képes, ami megtalálhatja az átlag-emberek szívéhez az utat, ami csak szép és jó, az a negyedik szférából jön a földre.

A negyedik szférabeli szellemnek a testöltés elérése céljából keresztül kell hatolnia a 3., 2. és 1. szférán és ezeknek a szféráknak anyagát magára kell vennie, hogy a föld természetével összekapcsolódhasson.

Az ilyen szellem számára megszűnt a "szemet szemért, fogat fogért" törvény hatalma; számára nincsen többé okozati karma. Mégis az ilyen szellemek sem alakíthatják a saját sorsukat, hanem hozzá kell alkalmazkodniuk a föld törvényéhez, azokhoz a fluidokhoz, amelyekbe bekebeleztetnek, amely fluidoknak fejlesztésére, vagy felemelésére vállalkoznak. Ezekkel kell nekik összeköttetésbe jutniuk és ezáltal ezeknek a fluidoknak ún. okozati törvénye, karmája az, amelyben dolgozniuk kell, amelyet végig kell küzdeniük, ha azt akarják, hogy ezeket a fluidokat kiemeljék a törvény hatóereje alól.

Így történik az meg, hogy bár a 4. szféra formaképző természete a szépnek, a jónak, az igaznak, az őszintének hódol és így ezek a szellemek formailag tökéletesebb alakot éltetnek, a földön való megjelenésükben mégis ritkán harmonikus a külsejük, ritkán látszik meg rajtuk első pillanatra az ő szférájuk szellemi fokozata. Sokszor elmaradott, vagy éppen rossz természetes erők burkolatába kerülve, először a rosszra hajló természetes erőknek a leküzdését kell az ilyen szellemnek elvégeznie, hogy a későbbi időben szabadon fejezhesse ki magát.

Így nagyon sokszor megtörténik, hogy egy viharos ifjúság után ragadja meg egyik-másik szellemet a szent életre való vágyakozás. Sok próbát végigélt gyermekkor és viharos ifjúság után tudják magukat ezek a szellemek felküzdeni arra a fokozatra, hogy a külsejük a bensővel egyenszerű legyen, vagyis a külső ember megjelenésében és magaviseletben a benső énnek, a szellemnek törekvéseit magán viselje.

Így van nagyon sok ilyen jeles ember, aki a földön nagy s szép dolgokat vitt véghez, az Úr országába lelkeket emelt föl és megtérésével példát adott arra, hogyan lehet az alacsony szellemi állapotból fölemelkedni egy magasabb, tisztább szellemi színvonalra egyszerűen hit által. Nagyon sokszor van, hogy rakoncátlan gyermekkor és szertelenségbe merült ifjúkor után csendes, jó, becsületes és a világnak sokat ajándékozó élet fejlődik ki.

Ez azonban nem törvény, mintha ez minden szellemmel így történnék, csak nagyon sok eset van reá.

Művészek, költők, írók sokan lesznek közülük a földön s ha körülményeik nem kedveznek, legalább is kedvelői lesznek ezeknek és minden szépnek, jónak, igaznak követői. De földi testükben könnyen megtéveszti őket a látszat és lángolásukban túlzásokba esnek. Sokat csalódnak, mert ritkán értik meg s könnyen összetévesztik őket természetük révén a második szféra kezdetleges szellemeivel, mivel - mint a 2. szféra szellemei - ezek is hullámzó érzésvilágot árulnak el; de mindenkor, mindenben, még tévedéseikben is magasabb szempontok vezetik őket.

Szerelmi érzésük a testiségtől és minden érdektő1 mentes tisztább ragyogás; a lélek érzése ez már, a duálfél öntudatlan keresése és vonzása, akivel egyet képezve a legteljesebb harmóniát teremtheti meg a lé1ek maga körü1. De ritkán történik, hogy egyenlő fokozatú szellemek találkozhassanak a szerelemben, mert ez mindkettő részére stagnálást eredményezne: elmerülve az érzelmekben, bizonyos fokú boldogság fogva tartaná a lelket és az elválás után nem érezne erőt egyik sem a saját lelki másának keresésére.

Így tehát, ha jobb, tisztább és magasabb is a szellem, a földön sokszor csalódik, mert alacsonyabb fokozatú másik nemű szellemet kell vállalnia, hogy azt a szerelmi érzés szálain emelje magasabb, tisztább érzésvilágba, s megtanítsa a hűségre, a tisztaságra és sok más egyébre, ami nélkül a lélek szűkölködik.

A földnek igazi áldásává válik egy-egy ilyen testbe való leszállás.

Haláluk alkalmával nem sokat időznek e szellemek a test erőinek világában és az úgynevezett halálos álom nem létezik számukra. Hiszen földi életükben is többet időznek lelki világukban, mint a test világában, mert gondolataik és érzéseik csak az elismert jót és igazat tükrözik vissza s finomabb idegszférájuk érzékenyebb a láthatat1an világból jövő benyomásokra. Megérzéseik, sejtéseik vannak, melyek az idő és tér hatalmát nem respektálják.

Szellemek ők a földi testben is, ha nem is tudnak róla. A test levetésekor boldog felébredésben van részük és        csak azokat sajnálják, akikhez a szeretet kötötte őket s akikkel szemben mindent elkövetnek, hogy őket magukkal  emeljék.

Kép forrása: Pinterest.com

V. SZFÉRA.

A negyedik szféra színes, káprázatos világát elhagyjuk. Lassan, alig észrevehetően ismét halkul a hang, csendesebb lesz az élet lüktetése, halványulnak a színek. De finom, csillogó, páraszerű fény rezeg rajtuk, és ez sejtelmesen széppé varázsol mindent, amire csak ráhull. Új színt, új formát nyer s lehelet-könnyűvé lesz minden. Itt megszűnik a teher, a súly, inkább minden a felfelé emelkedés érzetét kelti.

Ez a szféra a pihenés, a tiszta szellemi érzések és kiengesztelt, helyrehozott tévedések feldolgozásának a helye. Azt lehetne mondani, hogy ez a bűnbocsánat szférája, mert csak itt tudja meg a szellem, mennyit s hogyan tudott tévedéseiből a legjobb akarattal is helyrehozni s mennyit bocsátott meg neki az Úr. Mert ha Isten meg nem bocsátana, lehetetlen lenne egyetlen léleknek is üdvözülnie.

Mivel pedig ezen a fokozaton már a lélek nem tökéletlen és az isteni bocsánatnak nagy értékét fel tudja fogni, mélységes benső hálával emelkedik feljebb az érzések szárnyain. A szellemi lét gyönyörteljes valósága megragadja lelkét és vágyai, törekvései úgy ébrednek fel sorban, mint egy ifjúnak és serkentik a szellemet, hogy tanuljon, cselekedjék minél többet; dolgozzék az isteni törvényben. Az életvágy olyan erővel ösztönzi erre, aminek nem képes ellenállni.

Élni és dolgozni! Ez a vágy hajtja itt az ifjúvá nőtt szellemeket; megszerezni mindent, amit a lélek réges-rég, a paradicsomi időkben elveszített és aminek folyton ellene dolgozott, míg a földön élt s a bűn álmát aludta[6].

Ebben a szférában van a szellem első halvány visszaemlékezése a paradicsomi állapotra. Ez azt jelenti, hogy ebben a szférában már kibontakozott a szellem és urává lett azoknak az alsóbb lelki erőknek, amelyekben vágyak keletkeztek, amely vágyak őt olyan beteljesülés felé vonzották, amelyet csak az "igazság" által vélt elérhetőnek. Itt a szellem már észreveszi, hogy bármilyen eszményi magaslatára emelkedjék is az igazságnak, az egyén igazságának el kell tűnnie Isten igazságában, amely az áldozatos szeretet[7].

Ez a gondolat megállítja a szellemeket az önmaguk továbbfejlesztésének munkájában, mert itt belátják, hogy ameddig ők ebben az áldozatos szeretetben fel nem olvadnak, ameddig az ő "igazságuk" át nem alakul önmagukat odaadó szeretetté, addig semmiképpen sem léphetnek át abba az örökkévalóságba, amely Istennel olvasztja össze őket. Csak amikor ennek tudomására .jutott a szellem, akkor tudja megérteni, mi az a bűnbocsánat; akkor tudja csak  tulajdonképem megismerni igazán Krisztus megváltó munkáját. Azt lehet mondani, hogy tulajdonképem csak akkor válik valóságosan szellemmé.

Minden lélek elfárad, mire ideér és pihenni vágyik. A pihenéssel a hit erősödése, bizonyossággá való kiforrása, ebben pedig a lélek megtisztulása és teljes újjáalakulása következik be. A messze múlt nyitva áll a lélek előtt és veszély nélkül szemlélheti letűnt életeit; sem a letűnt örömteljes, akkor boldognak hitt idők nem vonzzák vissza többé az eshetőségek világába, sem a szenvedések, a gyötrelmek nem rettentik el, ha arról van szó, hogy a szeretetnek áldozzon, mert semmi előtte a fájdalom és a szenvedés azért, hogy a szeretet érvényesülhessen.

A szellem látja, tudja, érzi, hogy csak egy törvény van, melyből minden törvény táplálkozik : az isteni szeretet törvénye, amely felfüggeszti az igazságot, hogy hathasson, terjeszkedhessék, éltethessen, újjáteremthessen. Megérti a bűnbocsánatot, az Isten hosszú tűrésének nagy titkát és beleolvad önmaga is ebbe a nagy titokba és ő is megbocsát, feloldja ellenségeit a hozzájuk fűződő számtörvény alól és ő maga is a kegyelmi törvény munkásává, irányítójává válik.

Mivel ez a hely a tanulásnak, a pihenésnek és felfelé-fejlődésnek a szférája és így gyakorlati munka alig van, ennélfogva e szféra lakói, hogy tettekben is tevékenykedhessenek, az alsó szférákban munkálkodnak; még pedig a harmadik szférában fejtenek ki nagyobb tevékenységet, mivel érzésileg inkább ezzel kapcsolódnak. Papok, tanítók, orvosok s általában minden szeretetmunkában fáradozók innen nyernek támogatást, ha hitükkel segítséget kérnek.

Megnyugvást, hitet, vízasztatást, szeretetet sugároz ki magából ez a szféra és egészséget, gyógyulást, üdítő álmot hoz a betegnek. A megtérésben lévőket segíti és jó reménységgel biztatja próbáikban; bűnbánatra hangol és csendes bizakodással bátorít, mert ilyen természetűek a szellemek, akik ezt lakják.

Testet is öltenek szeretteikért, hogy őket előresegítsék; de természetük törékeny és túlérzékenységük folytán a gyengébb harmadik szféra természetét vonzzák. Így elvesztik külső énjükben a belső én kifejezőképességét. A földön hallgatag, magukba zárkózott, mély érzésű, éles értelmű, tiszta életű, erkölcsös emberekké lesznek, akik szeretik a mély bölcseletet, a tudományt; egyszerűek, szerények, áldozatkészek.

Sokan közülük a papi pályán a szerzetesrendekben, női-szellemek pedig apácazárdákban élik le életüket, mert őket is megtéveszti a látszat. De mindenütt csalódás éri őket, mert földi életükben sehol sem találják meg azt a boldog békét, azt a sejtelmesen szép és tartalmas benső életet, melynek emléke ott maradt a lelkükben és vonzza őket vissza, lelki hazájukba.

Vallásos mozgalmakban, emberbaráti intézményekben s mindenütt megtaláljuk őket, ahol szív és ész találkozik egymással.

Úgy a szegénységben, mint a gazdagságban alázatosak, jók és becsületesek. Feltétlen hívők; az anyag nem befolyásolja őket és éppen ezért az úgynevezett praktikus életben nem sok sikert érnek el.

Könnyen elszakadnak a földtől és könnyen lemondanak mindenről, ami földi. Halálukkal csak boldogságukhoz jutnak közelebb, mert ne feledjük el, hogy ők fáradt és pihenő szellemek.

Az igazi szellemvilág itt kezdődik s ők még itt csak gyermekek és ifjak, akik átmentek a halál törvényéből az élet törvényébe. Ők nem tekintenek többé lefelé, csak felfelé, mert amit ők ebben a pihenő állapotukban megsejtettek, ami után vágyakoznak, az feljebb van; az a hatodik és hetedik szféra színeiben valósul meg.


Kép forrása: Pinterest.com

VI. SZFÉRA.

Itt ismét hangos és ragyogó az élet; az álmok valóra váltak, a vágyak beteljesedtek, a gyermeki, bátortalan szellemekből kifejlett, erős egyéniségek lettek. Az igazság ismerete, a szabadság korlátot nem ismerő hatalma, a szeretet lángolása új lelkesedéssel, határtalan ambícióval tölti el a lelküket. A tudásvágy, az ismeretszomj, a cselekvési vágy hatalmas erővel sarkalja őket előre, hogy mindig szebbet, jobbat, igazabbat alkossanak, hogy küzdjenek meg az ellentéttel és győzelemre vigyék a jót, az igazat.

Erős, kifejlett és kipihent szellemek ezek, akik tudatos munkát vállalva dolgoznak előbb az alsóbb szférákon s később testet öltve a földi életben jelennek meg mint emberek, még pedig mindig a legnehezebb helyeken, a legveszélyesebb pontokon. Nem félnek, nem rettegnek, mert erőseknek érzik magukat Krisztusban.

Leszállnak ők a mélységbe, az emberi eltéve1yedésnek a legmélyére is, ha ott csak egy is akad, akiért érdemesnek látszik a munka és a szenvedés. Mert kemény munkásai ők az Igazságnak és a Szeretetnek. Lelkükben az alázatosság, a türelem, az elnézés, szívükben a szeretet ki nem alvó lángja lobog, mert hisznek a jó s az igaz diadalában. Ha testüket a máglya tüze emészti is meg, a lelkük reménysége még akkor sem fonnyad el. És ha egész erdőt emészt is meg a tűz, mely az Igazság elhamvasztására törekszik, és ha az ég és a föld egybeolvad és megszűnik az Élet, még akkor sem lesznek hűtlenek eszméikhez, mert  lelkük tudja, hogy a régiek nyomán új élet fakad és ez az új élet majd az ő igazságukból táplálkozik. Mert az ő igazságuk az Isten igazsága és ők ennek az igazságnak a továbbadói, terjesztői.

A föld ritkán szereti őket. Sokszor egyedül, társtalanul, egyetlen megértő lélek nélkül róják végig földi útjukat, mert ők mindig előőrsei, fáklyahordozói egy jobb, igazabb kornak, mely elkövetkezendő. S mivel fizethet a föld az ilyeneknek? Szenvedéssel, megvetéssel, gyalázattal, gúnnyal és kínos halállal.

Ugyan mi lenne, ha számolnia kellene az ilyenek életéért a szellemi csőcseléknek?! Mikor fizethetné le a "karma" szerint az ilyen tiszta, magas és nemes lelkek szenvedéseit az alacsony vágyaktól fűtött ösztönember?!

Áldozati bárányok kellenek, nem "Isten haragját" kiengesztelni, hanem a gonosz erejét megtörni; mert nem Istennek van szüksége erre, hanem a szegény, bűnben alásüllyedt embernek és gyámoltalan szellemnek.

Ezek a szellemek tudják, mi vár reájuk a földi testben és tudatosan vállalják mindazt a szenvedést, nehéz megpróbáltatást, ami a jónak és igaznak sorsa itt a földön.

Eszméiket ritkán érti meg és ritkán fogadja be az a korszellem, melyben élnek; de később, az idők folyamán mind több és több megértő és elfogadó támad, kik megvalósítják és elfogadtatják a tömeggel is azt az igazságot, amely a haladás és fejlődés útján hatalmas segítőeszköznek bizonyul.

Minden népnek, minden nemzetnek voltak és vannak ilyen kimagasló szellemi nagyjai, akik nem keresik a saját dicsőségüket, hasznukat, előnyeiket; sőt ha rendelkeznek is földi előnyökkel, minden gondolkozás nélkül odadobják azokat, hogy másoknak hasznára lehessenek. Tűrnek, szenvednek s inkább a vértanúhalált választják, semhogy az igazságnak egyetlen pontját is feláldoznák.

Ez a kitartás, hűség, tántoríthatatlanság jellemzi az egész szféra természetét. Minden, ami igaz, ami jó, ami szép, ami boldogságot okozó a földön, ennek a szférának a munkája. Az alapos ismeret, a tudás világa ez; mert amit egyszer innen hozták le, az már nem változhat meg, nem alakulhat át, mert a legkisebbtől a legnagyobbig minden tökéletes a maga nemében a föld természetére nézve, ami innen előkerült[8].

Tudománya, irodalma, zenéje, művészete, szervező- és vezetőképes szellemei mindenütt hódítanak, ujjá alakítanak; mert a jó, ha rögtön nem is, de később követőkre talál.

A legnagyobb rend, összhang és a legnagyobb szabadság uralkodik itt minden szellem részére. Örömüket, boldogságukat fokozza az, ha lelkük javait másokkal megoszthatják.

Amikor egy-egy nehezebb küldetés után visszatérnek ide, szellemi hazájukba, a, hetedik szféra csillogó szépségű pihenőhelyére jutnak, hogy továbbfejlődjenek és további ismereteket gyűjtsenek.


Kép forrása: Pinterest.com

VII. SZFÉRA.

A földtől számítva a három alsó szféra a föld természetét mutatja; a negyedik átmeneti erők világa a Nap többi bolygóinak légkörébe, az ötödik szféra a Vénusz középső életelvével rokonjellegű; a hatodik átmenet a Vénusz magasabb és a Jupiter alsóbb életelvéhez; a hetedik a Jupiter magasabb légköréhez és a Nap szférájához.

A hetedik szféra nagy, általános központi főállomás az egész napköziség számára. Nemcsak a földről és a föld szféráiból jövő szellemek, hanem a Jupiter-szellemek, sőt a napszellemek elosztó és tartózkodóhelye is ez.

Ennélfogva ennek a világossága uralja az egész napköziséghez tartozó összes bolygók szféráit. Így a föld szféráinak a világossága is innen táplálkozik, minek következtében ebben a világosságban mint tükörben mindaz láthatóvá válik, ami csak a földön történik.

Tehát ennek a szférának a sugárzása hatja át és köti össze a nap bolygóinak egész szellemi világát; olyan inter-planetáris nagy állomás ez, ahol mint semleges területen mindennek és mindenkinek keresztül kell haladnia, mielőtt a Nap szféráiba jutna. Innen valamennyi bolygóra lehet - hogy úgy fejezzem ki magamat - útlevelet, azaz minősítési fluidokat kapni.

Óriási forgalom van itt; és mégis tökéletes harmónia. Hatalmas központja ez a tudásnak és ismereteknek; olyan végtelenül nagy ügyvezetésnek, amelyben minden legkisebb jelentéktelennek látszó lélek el van könyvelve ennek a világosságnak sugárözönében és minden könnycsepp fel van jegyezve, ami mint igaz, ide beérkezett, mert mindent, ami igaz, ami jó alkottatott, megőriz és           felhasznál a Szeretet.

Ez az adminisztráció olyan tökéletes, hogy egy szempillantás alatt az kerül felszínre, amire szükség van. Évezredek előtt lejátszódott életek eredményei életeleven formákban vannak megőrizve itt. Az életnek előttetek elképzelhetetlen méretei tárulnak fel; a múltak, a jelenvalók és eljövendők emberi értelemmel megmérhetetlen távolságai vannak itt megörökítve. Ezért van az, hogy minden szféra élete, mint tükörben, úgy látszik meg ebben a világosságban.

Minden léleknek az a vágya, hogy ide juthasson.

A 7. szférával igen ritkán kaphat a föld lakója kapcsolatot, mert ennek lakói nem jönnek a föld légkörébe. Ugyanis mire ebbe a szférába jut a földi ember szelleme, már átszellemesítette, elvitte magával minden járulékát. Akiket szeretett, azokat a különböző életek alatt mind biztos haladási útjukra vezérelte, ahonnan már nyugodtan szemlélheti őket. Így sem érzelmi, sem természetes kapcsolat nem tartja őt többé össze a földdel.

A hetedik szférával bezárul a földi ember szelleme előtt a látóhatár, mert ezt a szférát már így nevezhetjük: "Isten Országa". Az isteni szeretet bezárja a felső három szférát; (5., 6., 7.) s ennek a háromszögnek a törvényébe nem jut be sem zavaró emlék, sem összhangrontó érzés[9]. Ezek már a boldogság helyei, hol az anyagtól teljesen mentes élet vár a lélekre.

Itt már nincs a szellemnek éteri teste (periszprit), nincs egy külön törvényt követő természete. Itt a szellem a saját erőiben, fluidjaiban él, melyekből akaratával olyan alakot formálhat, amilyen az ízlésnek megfelel. Alacsonyabb fokozatú szellemek előtt éppen úgy láthatatlan, mint a szellemek a földi testben élők előtt.

A hetedik szféra olyan viszonyban áll a többi szférákkal, mint a földön a fővárosok a kisebb városokkal és falvakkal: minden oda törekszik, ami szépet, jót, nemeset, finomat a szellem alkotni tudott.

Így amit és akit csak szeretett valaha az ember, itt, megtalálhatja, mert ide be kell érkeznie mindennek és mindenkinek. Így a föld természetének és szféráinak alkotott remekei, nagy és szép igazságai, szeretetei, szerelmei, önfeláldozásai, hűségei, könnyei, fájdalmai, ha azok valamely szép és nagy érzésből származtak, itt megtisztítva. beragyogva a szféra világosságától, megőriztetnek.

Ebben a szférában a szépség már  magától  értetődő, mert a belső, lelki én tükröződik át a fluidburkon és olyan formát alakít, amely leghívebben mutatja meg, ki és mi ő tulajdonképpen. Itt várják meg egymást a duálszellemek. ha nem volt alkalmuk egymással útközben találkozni, mert ezen a szférán túl már nem lehet elváltan élni. A duálfelek érzéseik, gondolataik, vágyaik és természetük hasonlóságáról okvetlen felismerik egymást; de sajnos, sokszor hosszú idő telik el míg a hiányzó fél fel tudja magát küzdeni erre a szellemi magaslatra.

 Ezeken felül még két szféra van: a Nap szférái. Ezeknek azonban sem természetét, sem szellemi fokozatát nem tudná el sem. képzelni a földi ember, azért ezekről bővebben írni teljesen felesleges volna.

Kép forrása: Pinterest.com

A KEGYELEM TÖRVÉNYVILÁGA ESZTER MÉDIUM ÚTJÁN ÍRTA A "NÉVTELEN SZELLEM."