A káprázat elengedése

Kép forrása: Pinterest.com

Mi a káprázat?

Erőteljes és hatékony módszert fogsz megtanulni azon ködök és párák szétoszlatására, amelyek körülvesznek téged és eltorzítják a valóságod természetét. Mik ezek a ködök és párák, melyeket én – másokkal egyetemben – „káprázatoknak” nevezek?

A káprázatok, olyan energiaformák teljességei, amelyeket korszakokon át teremtettek az emberi vágyak.

Egyedi emberek és teljes népek és fajok teremtették ezeket, ahogy félreértették és félreértelmezték, a vágyaikon alapulóként [értelmezték] a valóság természetét. Ezek a vágyak, korszakokon át összegyűlve, magukra öltötték az emberiséget körülvevő ködök és párák megjelenési formáját. Ez a pára és köd megakadályozza az embereket, hogy olyannak lássák a valóságot, amilyen, és hogy pontosan értelmezzék azt, amit tapasztalnak. Ezek a párák tartják az emberek identitását a bebörtönző félelmek, érzelmek és vágyak alsó egójához és a „nem én”-hez rögzítve.

Az asztrálsík olyan hely, ahol az emberi vágyak ezen energiaformái léteznek. Az asztrálsík minősége és fő jellemzője a káprázat.

Ez az a harcmező, ahol az ellentétpárok csatái megvívatnak – magas/alacsony, jó/rossz, tökéletes/tökéletlen, és így tovább. A káprázatok képezik az asztrálsík anyagát. Nincsen saját, veleszületett fényük. Abból a hamis fényből állnak, ami egyrészt az anyag, másrészt az elme fényének visszatükröződése. Az asztrálsík olyan földként jelenhet meg, melyet különböző sűrűségű vastag köd takar.

Nagyon valóságos a téged körülvevő káprázat, és köde és párája. Az asztrális káprázatok erőteljes energiaformák, és az emberiség ellenőrzésének fő tényezői. Nagyon ősi gyökerekből erednek. Erejüket és energiájukat évezredeken keresztül megnövelte az emberiség, ahogy minden egyes ember behozta magába ezeket az energiákat, és több életet és hatalmat adott nekik.

A káprázatok az ösvényen megtett minden lépésnél összeütköznek az emberiséggel, egészen a lélekkel való egység eléréséig.

Az emberek belépnek ebbe a ködbe, és ezen a párán és ködön keresztül a legtöbb ember eltorzított világot lát. A káprázatok részei az emberiség saját energia természetének, ezért a legtöbb ember számára a beléjük esés képezi a legkisebb ellenállás vonalát. Ez idő tájt sokkal könnyebb beleesni a káprázatba, és a valóság eltorzított képét látni, mint olyannak látni a valóságot, amilyen. (És sokkal nagyobb bátorságra van szükség, hogy olyannak lásd a valóságot, amilyen.)

Meghívunk a káprázatok szétoszlatására

A belső síkokon együtt dolgoztam más [szellemi] vezetőkkel, és a Megvilágosodottakkal, akik ismerik az emberiség tervét, és [tudják] hogy melyik munkának kell következnie. Az emberiség számára következő lépések egyike, és az a lépés, ami fel fog szabadítani benneteket, hogy gyorsan előrehaladjatok magasabb fejlődésetek ösvényén, az [lesz,] hogy szétoszlassátok a benneteket körülvevő ködöt.

Mindannyiótokat meghívunk a káprázatokon dolgozni, először azokon, amelyek rátok hatnak, és aztán azokon, amelyekkel való munkára vonzódást éreztek, meghívunk benneteket, hogy segítsétek az emberiséget a világkáprázatokon végzett munkával. Ahogy felemeld a téged elfátyolozó párákat és ködöket, képes leszel lelked tiszta fényében járni, és elengedni azokat az érzéseket és vágyakat, amelyek visszatartanak a valóság felismerésétől és a lélekként éléstől. Minden alkalom, amikor eltakarítasz valamennyit a körülötted lévő ködből, és a fényed fényesebben ragyog, mindig mindenkinek segítesz eloszlatni ezt a ködöt.

Annak felismerése, amikor a káprázatok hatása alatt vagy

Sok, a földi síkra megszületett lélek elveszik a káprázat ködeiben és páráiban. Inkarnációkat tölthetnek próbálkozva a fény keresésével. Hogyan ismerheted fel azt, amikor ezen párák és ködök hatása alá kerülsz? Hogyan jöhetsz rá, hogy a valóság eltorzított képét látod? Milyen érzést keltenek ezek a ködök és párák?

Tudhatsz róla, hogy a káprázat hatása alatt vagy, amikor büszkének, elkülönültnek, vagy kritikusnak érzed magad. Tudhatod, hogy elkapott a káprázat, amikor a depresszió vagy a bátortalanság hat rád. Időnként olyan érzést keltenek ezek az energiák, hogy kihúzzák [alólad] a dolgokat, tudod hogy nem jók ezek neked.

A káprázatok az önmagadban való kételkedés és az önkritika magvait hordozhatják. Feltárhatják magukat lázadásként, vagy önrombolásként is.

Mindenféle félelemként fátyolozzák el magukat – a változástól való félelemként, az ismeretlentől való félelemként, a bezártságtól való félelemként, az eltaszítástól való félelemként, az elveszettségtől való félelemként, a hibázástól való félelemként, és az egyedülléttől való félelemként.

A káprázatok megjelenhetnek olyan erős érzelmekként, amelyek megnehezítik a gondolkodást, vagy a magasabb módon való cselekvést, mint a düh, a gyűlölet, a neheztelés, az ingerültség, és egyéb olyan érzések, melyek a másoktól való elkülönültség érzését hozzák létre, és megnehezítik, hogy jól érezd magad.

Ezek az asztrális energiák olyan módon működnek, hogy elkülönítenek téged a többiektől, magukkal hozva fensőbbségesség, az alárendeltség, a túlzott alázatosság, vagy a tisztességesség érzéseit. Gyakran olyan érzelmekként mutatják meg magukat, amelyek altruistának [vagyis a közösséget szolgálónak] látszanak, de mégiscsak az elszigetelődést és az elkülönülést szolgálják, mint például az önös szolgálat, a személyes ambíció, az akaratod másokra erőltetése valami látszólag fontos cél elérése céljából, és a jó szándék [„mellyel a pokolba vezető út van kikövezve”] azok, amelyek önösséget eredményeznek. Bármikor, ha erős érzelmek szorításába kerülsz, a káprázat ezen asztrális energiáinak hatását érzed.

A káprázatok mindig elfátyolozzák az igazi fényt és célt, még ha úgy is tűnik, hogy fontos tevékenységhez vezetnek. Az elfoglaltság káprázata, vagy a túl nagy felelősség, kötelességtudónak lenni, vagy önfeláldozónak, igazi motívum nélkül kreatívnak, és időzavarban lenni – mindezek nem a lélekből erednek, hanem ehelyett elfátyolozzák a lelked fényét.

A káprázatok azt okozhatják, hogy önmagad vagy mások felé szeretetlenül cselekszel. Megjelenhetnek szeretetként, de ezek valójában a szeretet eltorzulásai, így az érzelgősség, mások megmentése, a szeretve levés szeretése, a népszerűség szükséglete, vagy az önös önzetlenség. A káprázatok megjelenhetnek úgy, mint túlzott kötődés az emberekhez, az életedben lévő formákhoz, vagy mint helytelen lojalitás vagy rajongás.

Önsajnálat, a gyámoltalanság érzete, saját tisztességed érzete mind részei az emberiséget körülvevő káprázat páráinak és ködeinek. A káprázatok egyéb példái a szeretet eltorzulásai, azok a jó szándékok, melyek alapvetően önösek, és az a túlzott megértés, ami megnehezíti a helyes cselekvést.

Ezek az asztrális energiák hordozhatnak aggódást és szorongást, bűntudatot és hibáztatást. Olyan érzéseket válthatnak ki benned, hogy azt érzed, hogy nem tudod kontrollálni az életedet, vagy önmagadat.

Gyakran olyankor azonosíthatóak, amikor olyan érzést veszel észre, ami megállít abban, hogy megtedd azt, amiről tudod, hogy meg kell tenned, vagy [észreveszed] azon érzéseidet, melyektől kevesebbnek, vagy rosszul érzed magad. A káprázatoknak lehetnek olyan minőségei, melyek nehézzé teszik, hogy előre haladj, így a leragadtság érzete, a energiád leszívottságának érzete, vagy a tehetetlenég, a sodródás káprázata.

Ezen energiák szorításában egyszer csak önmagad és mások számára ártalmas módon cselekedhetsz. Milyen gyakran hibáztatod magad, hogy nem cselekszel eléggé emelkedett módon? Érezted már úgy, mintha valami ellened dolgozna, lehúzna téged, és eltávolítana a fénytől? Ezek az asztrális energiák a földi síkon mindenki körül léteznek, mint sűrű köd. Minden alkalommal, amikor magadhoz vonzod ezeket, ezek alapján cselekszel, vagy mélyen átérzed ezeket, életet adsz nekik, és még sűrűbb ködöt teremtesz önmagad és mások számára.




Kép forrása: Pinterest.com

A káprázatok szétoszlatása

Az összes spirituális munkád és minden összekapcsolódásod a lelkeddel csökkenti a káprázatot, és annak lehetősségét, hogy hasson rád.

Minden alkalommal, amikor a lelkedhez kapcsolódsz, meditálsz, a lelked fényével, szeretetével és bölcsességével dolgozol, kevesebb életet adsz ezeknek a káprázatoknak és elkezded szétoszlatni magad körül a ködöt. Minden alkalommal, amikor szeretetet kínálsz és nem engeded meg magadnak, hogy kritizálj, vagy hogy elkülönültnek érezd magad, [akkor] felemelsz valamennyit a káprázat ködéből. Ha bármikor elutasítod, hogy belemerülj az önsajnálatba vagy a negatív gondolatokba, akkor eloszlatod a káprázatot.

Nem muszáj, hogy hatással legyenek rád ezek az energiák. Tiszta fény vagy. Esszenciád a szeretet. Mérhetetlen intelligencia vagy.

Megvan a lehetőséged, hogy megtagadd, hogy hasson rád [a káprázat] és meggátolhatod megjelenését az életedben. Megvan a hatalmad ahhoz, hogy visszavedd az életet az általad teremtett káprázatokból, így felszabadítva magadat és segítve az egész emberiséget. Ahogy felszabadulsz az ellenőrzésük alól, tovább már nem akadályoznak és nem tartanak vissza a fénytől.

A káprázat szétoszlatható, szétszórható, elűzhető a lélekkapcsolaton keresztül a kivilágosodott elme megteremtésével. Dolgozhatsz az anyag, elme és lélek fényével, hogy erőteljes fényt formálj, ráirányítsd a káprázatra, és így szétoszlasd egy részét, ami soha többé nem lesz jelen az életedben. Lelked fénye segítségével felragyogtatott elméd fényének behozásával az asztrálsíkra gyorsan és hatékonyan átalakíthatod a káprázatokat, és így a lelked tiszta fényében élhetsz.

Azok az emberek, akik spirituálisan tudatosak, különböző technikákat használtak a káprázat szétoszlatására. A káprázat szétoszlatására szolgáló formula esszenciáját az előrehaladott tanítványok sok éve használják szerte az egész világon. És mert közületek sokan most ébrednek, és mert oly erősen áramlik most a Földre a spirituális energia, nagy munka végezhető most el: az emberiséget körülvevő párák és ködök átalakítása, és így eltörölhetők azok valóság ez által okozott torzulásai és hibás értelmezései.

A káprázatok energiaminőségei

A káprázatnak nevezett párák és ködök nagyon valóságosak és úgy tűnhet, hogy saját joguk van az élethez. Előtűnhetnek az életedben és hathatnak rád a minőségeik. Amikor a megvilágosult elméddel dolgozol, hogy megtaláld ezeket a káprázatokat az asztrálsíkon, különböző módokon érzékelheted, láthatod, hallhatod vagy érezheted ezeket.

Mindegyik káprázatnak sok olyan minősége van, amelyek azonosíthatják magukat a számodra. Minden alkalommal, amikor egy-egy speciális káprázattal dolgozol, ez eltérően jelentkezhet. Nincs helyes vagy helytelen útja a káprázat megtapasztalásának; bárhogyan is érzékeled, az helyes. Ahogy létrehozod megvilágosult elméd háromszoros fényét, és azt a keresőfényt az asztrálsík felé fordítod, különböző módokon láthatod/érzékelheted/érezheted/hallhatod ezeket a káprázatokat.

Sok káprázat nagyon szépnek látszik. Ami csalóka lehet, ami megőrjíthet és rászedhet, mint például a tökéletesség és szentimentalizmus káprázata. Más [káprázatok] olyannak tűnhetnek, mint a sár vagy a sötétség.

Néhány káprázat nagyon kellemetlen hangot kelthet. Más [káprázatok] pedig szép, majdnem csábító hangot. Néhány úgy tűnik, hogy menekül a fény elől, vagy elrejtőzik előle. Néhány elnyelhet téged, vagy ragacsos minősége lehet, mint például a szentimentalizmusnak, vagy a túlzott ragaszkodásnak. Néhány káprázatnak páraszerű vagy vizes minősége van, mint például az eltúlzottan érzelmi reagálásnak, az önmagadban kételkedésnek, vagy annak, ha nem ismered fel önmagad, vagy sajnálod magadat.

Úgy tűnhet, hogy a káprázatok életformákat öltenek fel, szimbólumokká válnak, vagy emberként vagy állatként jelennek meg. Néhány úgy működik, hogy elfátyolozza a fényt, míg másikak tehetetlenek, mozdulatlanok és a magasabb fényre reakcióképtelenek. Megtapasztalhatod ezen mozdulatlan káprázatok hatását amikor elakadtnak érzed magad és ellenállsz annak, hogy megtedd a szükséges cselekedeteket.

Az energiaminőségek ezreit érzékelheted, érezheted, hallhatod, láthatod vagy valamilyen módon tudatukra ébredhetsz, amikor dolgozol ezekkel. Végtelen számú módja van ezen energiák tapasztalásának, miközben a megvilágosult elméből dolgozol hogy láthatóvá tedd ezeket, majd aztán szétoszlasd.

Hogyan hozd ki a legnagyobb hasznot ebből a munkából

Ne várd, hogy másnapra eltűnnek a káprázatok.Az erre irányuló fókusszal is egy évbe, vagy még többe telhet, amíg a sokféle káprázat szétoszlatásának munkája hatással lesz rád. Az első dolgok egyike, amit észrevehetsz a káprázaton végzett munka után, hogy minden alkalommal tudatosabbá válsz a káprázat megtapasztalására. Kezdetben ez az észlelőképesség azt mutathatja, hogy növekszik az életedben a káprázat. Akárhogy is legyen, vedd észre, hogy egyre kevesebb lehetősége van, hogy hasson rád. És ahogy folytatod a káprázattal végzett munkát, egyre kevésbé fog hatni rád.

A káprázat egyre ritkábban fog jelentkezni, ha jelentkezik egyáltalán, amíg el nem múlik. A káprázatot lassan kell elűzni, sietség nélkül. Képtelenség azonnal elűzni a káprázatot, függetlenül jó szándékodtól, vagy attól, hogy mennyire jól használod a technikát.

Ne próbáld egyszerre az összes káprázatot szétoszlatni.Azokkal a káprázatokkal dolgozz, amelyek közvetlenül hatnak rád. Azonosítsd be azt a káprázatot, amelyik a legsűrűbb ködöt teremti körülötted, és tölts [elég] időt a rajta végzett munkával.

Ne foglalkozz különösebben az érzelmi reakciókkal.Ha azt veszed észre, hogy túlzott érzelmi reakciód van, vagy lecsökkent az érzelmi stabilitásod, miután egy meghatározott káprázattal dolgoztál, ez ne foglalkoztasson túlzottan. Az összes – e munkára adott – érzelmi reakció átmeneti.

Utasítsd el negatív belső feszültségedet, vagy azt, hogy felkavarjanak érzelmi reakcióid, és emlékeztesd magad arra, hogy minden ilyen reakció átmeneti.

Amikor valami elhagyja az életedet, még akkor is, ha fájdalmat okozott neked, átmenetileg veszteségérzést okozhat. Ismerd fel, hogy a túlzott érzelmi reakció szintén káprázat, és hogy megvilágosult elméd segítségével dolgozhatsz azon, hogy szétoszlasd.

Annál nagyobb sikert érsz el, minél kevésbé hagyod eluralkodni magadon az érzéseidet, és minél kevésbé foglalkozol a káprázat szétoszlatásának sikeres vagy sikertelen voltával.

Légy magadhoz megértő és együttérző, miközben elkezdenek szétoszlani a káprázatok, és gondolj a múltra, illetve arra, hogyan cselekedtél, amikor a befolyásuk alatt voltál.

Ne légy túl szigorú önmagadhoz, inkább bocsáss meg magadnak, és szeresd régi énedet, ha elkezded felismerni, hogyan lehettél volna szeretetteljesebb vagy hogyan cselekedhettél volna emelkedettebb módon.

Ünnepeld azt, hogy mostmár látod a létezésed magasabb módját, és engedd el a múltat. Mind gyorsabban leszel képes szétoszlatni a káprázatokat, ha nem vagy túl szigorú magadhoz, amikor felismered, hogy mennyire másként cselekedhettél volna a múltban, ha az adott káprázattól mentes lettél volna.

Kép forrása: Pinterest.com