AZ ITT MARADOTTAK

 

 

 

A Névtelen Szellem közléseiből: 

 

"Mert amikor a nap utolsó sugarai elhomályosulnak a földön, akkor beáll a szürkület, a kapkodás, a fejetlenség. S amikor menekülést sürget a terjeszkedő sötétség, és eltátja rettenetes torkát a kétségbeesés, akkor minden emberi lélek szemei megnyilatkoznak, és látni fogják azoknak felemeltetését a magasba, akik hittek, és igazságosan cselekedtek, és látni fogják a megnyilatkozott Egeket és a nagy vacsorára egybegyűltek sokaságát. És ez lesz az ő büntetésük, ez a késői bánat a süllyedő világban. Akkor mellüket verve és hajukat tépve sírnak és jajgatnak a világ fiai és leányai. S akkor egy kicsiny jótétemény, egy kevés szeretet — amit abban az időben átértékelnek az ég angyalai — drága és nagy kincs lesz majd. Mert ezekkel válthatják be magukat az eljövendő feltámadásra azok, akik még nem emelkedhetnek fel oda, ahova a világégés lángja és füstje fel nem ér. Olyanok, akiknek valami kis hitük és értelmük van az igazság felfogására, de még nem tudták magukat egészen átadni az Úrnak, mert a földi természetük még erősebb volt az égi vonzásnál, még nem vetkőzték le az emberi gyengeséget és gyarlóságot, és így nem szerezték meg a lakodalmi ruhát, nem szerezték meg az alázatosságot, és így kívül maradtak.  Tehát azokért is, akik bejutnak, meg azokért is, akik kívül maradnak, munkálkodnunk kell!  

 

 "Ha ti alusztok, és nem figyeltek, ha a lelketek nincs készenlétben, s nem hordozzátok a reménységnek, a hitnek a fáklyáját, nem cselekedtek olyan cselekedeteket, amelyeket az Isten törvénye felhasználhat, a jövőnek nem nyújtotok olyan lehetőségeket, amelyek beteljesülésre várnak, akkor hiába jöttök akár száz testöltésbe is. Ott élhettek abban a pillanatban is, amikor az Úr második eljövetele már a következő percben történik meg: a ti lelketek akkor sem fogja őt felismerni, mert ezek az anyagi rétegek, a tévelygés és a bűn rétegei elfödik a lelki szemeiteket, úgy, hogy nem láthatjátok megnyilatkozni az egeket, és nem láthatjátok benne az eljövendő Krisztust, aki titeket megszabadíthat, aki titeket, kiemelhet a változások világából!  Csak azt érzitek, hogy közületek elmentek azok, akik hittek, s azok elvitték közületek a szeretetet, elvitték az áldást, elvitték a lehetőségeket, elvitték mindazokat a kellékeket, amelyek a földi életet elviselhetővé és reményteljessé tették. Űrt éreztek csak, valami elvétetett az életből, és ti ottmaradtatok a sivár, kietlen jelenben. Mert hiszen az örökkévalóságban nincs múlt, nincs jövő, csak egy örökkévaló jelen. Azok, akik elkészítették a menyegzői ruhájukat, ki emeltettek közületek, és megszűnt minden jó, eltűnt minden meleg szív a világból abban az állapotban, amelyben éltek. Nem vettétek észre, hogy eljött az Úr, csak érzitek azokat a földindulásokat, érzitek azokat a rettenetességeket, amelyekben a bűn, mint magára maradt romboló erő éli ki magát a tévelygések e világában, és szűntet meg mindent, ami élet, ami lehetőség, hogy felmorzsolódjék és megsemmisüljön minden tévelygés szülte elgondolás eredménye, s elemeire hulljon szét minden, ami volt, ami addig menedéket adott. És úgy érzi magát a lélek, hogy száműzve van a kárhozat és reménytelenség világába, mert az Úr eljött, és elvitte Magával az övéit, azokat, akik hittek az ő beszédének és a lelkükben kiépítették az ő országát és megszőtték azt a menyegzői ruhát, amellyel helyet foglalhatnak a meghívottak lakomáján. Készítsétek elő magatokat a menyegzőre. Ne álljatok meg a hétköznap megpróbáltatásainál, ne keressétek a ti testeteknek és a testhez nőtt, a testhez ragadt lelketeknek értéktelen igazságát; ne keressétek azokat az elmúlásra ítélt dolgokat, amelyek még a jelenben sem boldogíthatnak, mert hiszen megpróbáltatásokat szereznek, amelyeknek nincs végük. Ne keressétek azt a mulandó igazságot, amely a testnek csak egy pillanatig is kielégülést szerezhet, hanem keressétek Isten igazságát, amely megmutatja az utat és módot, hogyan vetkőzzétek le a tévelygő ember ruháját, a testet minden tévedésével, bűnével, gonosz vágyaival és rossz érzéseivel együtt, amelyek titeket a halálba, a kétségbeesésbe és a megsemmisülésbe visznek "