Kis én

 Kép forrása: Pinterest.com

Orin tanítása szerint, ha úgy érezzük, hogy személyes törekvéseink megvalósításában önmagunk támasztunk akadályokat – tehát ezek nem mások közreműködésével realizálódnak – akkor mindig van a személyiségünknek, vagy általánosabban a lényünknek olyan része, amelyik nem ért egyet ezen törekvés megvalósulásával. Ilyenkor mindig ezzel a részünkkel, vagy ahogy Orin nevezi ’alszemélyiségünkkel’ kell felvennünk a kapcsolatot. Ehhez kiváló új energiás eszköz az e részekkel végzett meditatív munka.

Az elkülönült személyiségrészek létezése nem új felfedezés az ezotériában. A modern ezotéria egyik jelentős előfutára, Georges Gurdjieff már az 1910-es években tanította ezek létezését – Ő ’kis én’-eknek nevezte ezeket a részeket. Nézzük most, hogyan ír erről Gurdjieff legjelentősebb tanítványa, Ouspensky a magyarul ’Egy ismeretlen tanítás töredékei’ című könyvében:

Gurdjieff annak felismerésére, hogy kiről is van szó, amikor azt mondjuk, hogy ’én’, azt a módszert alkalmazta, hogy hosszabb időszakokra megtiltotta tanítványainak, hogy kimondják az ’én’ személyes névmást. Magyar nyelven azonban a ragozás miatt ez nehezen megvalósítható, csak viszonylag hosszú távon kecsegtet eredménnyel; az új energiában jobban szeretjük a közvetlen módszereket.

A modern terápiás gyakorlat is ismeri néhány éve a ’részekkel’ folytatott munkát. Ilyen az NLP-ből kinőtt ’Core Transformation’ – találó magyar fordítással ’mély, belső átalakulás’ – nevű módszere. A kezelt személy ellazult állapotában megszólítja ezeket a részeket, és megkérdezi a résztől, hogy mi a szándéka azzal, amit tesz, amit képvisel. Az erre kapott válaszról ismét megkérdezi, hogy ’és azzal mi a szándékod?’ És így tovább. A tapasztalatok szerint négy-öt kérdés után általában jön a válasz: a cél a szeretet; hogy szeressenek, hogy szeretetet kapjak.

Bár Gurdjieff tanítása már lassan száz éve ismert, a köztudatban mindmáig meglehetősen kevéssé elterjedt. Ennek – szerintem – elsődleges oka, hogy az elkülönült, bizonyos egyszerű módokon aktiválható ’kis ének’ létrehozása rendkívüli módon felkeltette a titkosszolgálatok érdeklődését. Sok akciófilmben szerepel olyan ’ügynök’, akit bizonyos ’kóddal’- lehet ez valamilyen hang, utasítás, vagy akár csak egy kártyalap felmutatása – aktiválnak, ő végrehajtja az előre beleprogramozott megbízást, majd elfelejti az egészet. Ha elfogadjuk a többitől teljesen elkülönült kis ének létrehozásának lehetőségét, ez már egyáltalán nem tűnik lehetetlennek.

A köztudat az ehhez vezető eljárásokat ’agymosás’ néven ismeri. A 90-s évek közepe óta – amikor az amerikaiak felszabadították a titkosítás alól ezzel kapcsolatos dokumentumaikat – egyre több könyv foglalkozik ezzel. Magyarul pl. Drábik János Tudatmódosítás című könyve (Goldbook Kiadó), illetve a HVG Kiadó könyve: ----. Az olvasottakból számomra úgy tűnik, hogy a szerzők nem teljesen értik a kis ének mibenlétét, a művekben kisebb-nagyobb tárgyi tévedések előfordulnak, de egészében jó áttekintést adnak e téma titkosszolgálati alkalmazásáról. Véleményem szerint a ma ’multiplex személyiségként’ diagnosztizált emberek jó része is ilyen kísérletek alanya volt.

Tapasztalataim szerint az új energiás folyamatokban e kis ének némelyike már nem szükségképpen a jelenlegi inkarnációnkhoz tartozó gátló törekvést képvisel, hanem felbukkanhat – a személyes terápiás folyamat előrehaladott szakaszában – úgy is, mint valamelyik előző élet tapasztalata. Gyakori például, hogy egy előző életből származó feloldatlan eskü máig is működik – például amikor valaki szerzetesként szegénységi fogadalmat tett, és ma sem tudja elfogadni a bőséget.

Az Orin által átadott technikával, a kis énekkel nem túl mély meditációban való párbeszéd révén, viszonylag könnyen megtapasztalható kis énjeink létezése és működési mechanizmusa. Amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy azok számára, akik nem csak a kíváncsiságukat elégítik ki, hanem előrehaladásukhoz szeretnék használni, ez a meditáció szinte mindennapos eszközzé kell, hogy váljon. Így bármikor, ha úgy érezzük, hogy önmagunkat szabotáljuk, érdemes elővenni ezt a meditációt, vagy a kis ének megszólításának folyamatát. Ami a jó hír, hogy a meditáció jó néhányszori elvégzése után ez spontán folyamattá válik, és szinte automatikusan képessé válunk beazonosítani „problémás” kis énjeinket.

Nagyon gyakran, majdnem minden összejövetelen G. visszatért az egység hiányára az emberben. "Az ember egyik legjelentősebb hibája, amire mindig emlékeznie kell" mondta, "az Én-jére vonatkozó illúziója. Az embernek, amilyennek mi ismerjük, az 'emberi épezetnek', az embernek, aki nem tud 'tenni', akivel és akin keresztül minden csak 'történik', nem lehet állandó és egyedüli Én-je. Én-jei olyan gyorsan cserélődnek, mint gondolatai, érzelmei és hangulatai, és súlyos hibát követ el, mikor Önmagát egy és ugyanannak a személynek képzeli: valójában mindig egy másik személy. sohasem ugyanaz, aki egy perccel korábban volt. Az embernek nincs állandó és változatlan Én-je. Minden gondolat, minden hangulat. minden kívánság, minden észlelés azt mondja 'Én', És mindegyik esetben úgy tűnik, hogy ez az 'én' az ember Egészéhez tartozik, az egész emberhez, és hogy egy gondolat, vágy, vagy ellenérzés ennek az Egésznek a kifejezése. Pedig valójában ennek a feltételezésnek semmi alapja sincs. Az ember minden gondolata és vágya az Egésztől teljesen elkülönültten és függetlenül nyilvánul meg és él. És az Egész sohasem fejezi ki önmagát egyszerűen azért, mert mint olyan, csak fizikai értelemben mint dolog és elvont értelemben mint fogalom létezik. Az embernek nincs egy egyedüli Én-je, Helyette száz és ezer különálló, kicsi 'én' van, melyek legtöbbször nem tudnak egymásról, melyek sohasem kerülnek kapcsolatba egymással, vagy ellenkezőleg, ellenségesek egymással, egymást kizárják és összeférhetetlenek, Minden percben, minden pillanatban az ember azt mondja vagy gondolja 'Én', És minden esetben más az 'én'-je. Most egy gondolat volt, majd egy kívánság. most egy érzés, azután egy másik gondolat és ez így megy a végtelenségig. Az ember sokaság. Az ember neve légió.

forrás:www.espavo.hu