Saint-Germain az alkímiáról

Kép: Pinterest.com

Saint-Germain

Az ember az élet egyszerű csodáiban fogja megtalálni a szabadságát, míg a bonyolultabb aspektusok az élet törvényeinek progresszív kifejeződései maradnak, amelyek növelni fogják a földi jólétet.

Az alkímia belső jelentése a részek új egységének létrehozása, amely magában foglalja az alkotás egészének kapcsolatát valamennyi alkotórészével. Ezért az alkímia, helyesen értelmezve, az anyagon, az energián, sőt magán az életen belüli mutációk és transzmutációk ellenőrzésének tudatos hatalmával foglalkozik.

A misztikus tudománya, az önmagát felismert ember erőssége, aki kutatásai során meglelte önmagában az Istennel való egységet, és hajlandó ennek részeként működni.

Nem mondom, hogy nem tanulhatjátok meg lényetek minden kívánságának valóra váltását – és némelyek számára ez a legkönnyebb része az alkímiának, míg mások számára a legnehezebb. Csak azt mondom, hogy ezeknek a kívánságoknak a megtervezését alaposabban kell elvégezni, mint a láthatatlanból a valóságba ültetés csodás műveletét. Mert egy méltó tervezet megteremtése a legnemesebb vívmány, amely méltó az emberben élő Istenhez, s csak ez tudja szabaddá tenni, hogy halhatatlan célját betölthesse.

Ahhoz, hogy az alkimista sikeres lehessen, éber tudatában kell lennie Istentől kapott szabadságának a teremtésre.

A megszorításoktól és a korlátoktól, amelyek emberi kötöttségként terhelik a lelket, meg kell szabadulnia. Ugyanakkor ezeket minden esetben meg kell különböztetni a társadalmat alkotó, szükséges törvényektől. Az alkimista jobb és bal kezén a szépség és az igazságosság ragyogjon, hogy ez emlékeztesse az Isten és az ember iránti felelősségre. Mielőtt művét kiengedné a kezéből, tekintse át, hogy az valóban elég jó-e, és mindenkinek javára van-e.

Az alkímia tanítványától elvárjuk, hogy határozott kitartással használja fel a jelen energiáját a jövőbe nyíló ajtó kinyitásához!

Ezért gondoskodjon arról, hogy az alkímia tudományát olyan szinten művelje, hogy oltárt tudjon építeni az emberi természet átalakított tulajdonságaiból, amelyen az élő Valóság lángjai táplálják a Krisztus-elmében felemelkedő aranykor pompáját.

Törekvései irányuljanak a világ igazságtalanságainak megszüntetésére; és munkálkodjék az eljövendő kor, gazdagodó fejlődésének biztosításáért, megvilágosodásáért, boldogságáért és az egyetemes spiritualitásért!

Az alkimista által használt, helyesen értelmezett szimbólumok szó szerint meg telnek jelentéssel. A Merkúr például a gyorsaság szimbóluma, amely a tudat számára éberségként és áhítatos figyelemként fordítható le, és heves intenzitással tölti fel a cselekedet kémiai folyamatának hatását.

A só a személyiség eszméjének felel meg, és arra emlékezteti az emberiséget, hogy az énnek meg kell őriznie magában az Isteni Forrás ízét (Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel Sózzák meg?” Máté 5,13) s nem szabad hagynia, hogy személyisége megkövesedjék a materializmus Szodomájában és Gomorrájában, ahogyan azt Lót feleségének szimbolikus alakja mutatta (Ter 19,26).

A tűz, mint Élet a katalizátor, amely felerősíthető a kozmikus sugár kozmikus fényével annak érdekében, hogy az Élet ragyogása a megvalósítandó tervben fokozódjon, és megtisztuljon.

Sőt, az Élet tudatos invokációja minden alkímiai művelet manifesztációját kétszeresen bebiztosítja.

A Föld a Szellem energiáiból kialakított természetes kristálysűrűséget jelképezi, amelyet az elementálok birodalma tart fenn. Ezek az apró kis teremtők, az emberi diszharmóniát utánozva, rányomták a természetre az emberiség zavaros mintáit. Így a bolygó testén felgyülemlett emberi hibák, mint tüskék, tövisek, rovarok és ragadozók jelentek meg; az asztrális formák Pandora szelencéjét a lusták civilizációi felnyitották, akik önzésük folytán visszaéltek szabad akaratukkal és az Élet energiáival más világokban is.

Pontosan ez, az anyag atomjaiba ültetett diszharmónia az, amitől az alkimistának meg kell tisztítania a laboratóriumát, mielőtt hozzáfogna a teremtéshez. Ez az a salak, amelyet majd a tűzzel tisztít meg.

A legalantasabb rabság az, amelyben a rab nincs tudatában láncainak. Biztos vagyok benne, hogy az alkímia igaz tudománya mindenki felszabadulását szolgálhatja, aki elfogadja azt. Ezért, e magas célkitűzést tisztelve, én szent tudománynak tartom.

Ne feledjétek, az igazi tudomány célja az, hogy növelje a boldogságot, és megszabadítsa az emberi fajt minden olyan külső körülménytől, amely nem szolgálja az ember eredeti, kozmikus céljának tiszta szellemi magaslatokba való emelését. Minden kitételt – legyen az társadalmi, gazdasági, vallási vagy tudományos jellegű – a szabadság hasson át, mert ez teszi lehetővé az emberi haladást. Mindenkinek, aki elő akarja mozdítani az emberiség sorsát e területeken, el kell ismernie a változás lehetségességét anélkül, hogy az megingatná az emberi lélek tartóoszlopait, amelyek nem mások, mint „az élet, a szabadság és a boldogságkeresés”. Természetesen a haladás lehetősége és az újítás szabadsága nem befolyásolhatja az isteni igazság rendíthetetlenségét vagy a Logosz sérthetetlenségét, amelynek ereje a végtelen magasságból szól, onnan, ahová mindannyian vágyunk.

A világegyetem részekből tevődik össze; egységes középpontból terjed kifelé, különböző fényekbe, színekbe, hangokba és sűrűsödésekbe.

Az összeálló kép (legyen az idill vagy múló rútság) résztvevőinek nem szabad elfeledniük, hogy ők a fénysugarak szétszórt nyalábjai, amelyek a teremtés pólyáját alkotják, és közvetlen kapcsolatban állnak a kozmikus egység Nagy Forrásával és Kútfejével.

Amikor a Felemelkedett Mesterek bármelyike úgy döntött, hogy félrehúzza az Anyag és Májá fátylát, és közvetlen kapcsolatot teremt a fel nem emelkedett emberekkel, akkor ez utóbbiak a „tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül” (Zsid 13,2).

Látjátok, a látható teremtés teljesen azoktól a lényegi dolgoktól függ, amelyek a szemnek láthatatlanok. Ugyanakkor, a legtöbb ember elméjét betöltő központi gondolatoknak – amelyek az emberi lét átmeneti hatásaira reagálnak – nincsenek olyan következményei, amelyek szót érdemelnének, vagy állandó realitással lehetne felruházni őket. Bizonyára egyetértetek velem, hogy mivel az emberi tapasztalások sora monotonná válik a fejlett és kevésbé fejlett lelkek számára is, ezért az csodálatos áldás, ha az ember módosult tudatállapotban betekinthet a teremtés magasabb oktávjaiba, s ily módon inspirációt nyerhet a természetből és Isten elméjéből. A Törvény tudatlanságból való megsértése megfosztja az egyént és a társadalmat a megvilágosodástól. Erre az egyetlen orvosság a megvilágosodott engedelmesség, párosulva a törvény részleteinek tudományos megfigyelésével.

Az isteni bölcsességből származó haszon ismeretlen marad azok számára, akik úgy tartják, a régi, jól bevált elméletek megfelelnek a jelen követelményeinek, és hogy az empirikus módszereken kívül semmi másra nincs szükség.

Egyébként is, a modern tudomány elfogadott kitételei, mivel csak részben helytállóak és nem teljesek, elégtelen alapot szolgáltatnak egy haladóbb szintű kutatáshoz és az elemek feletti uralomhoz. Az önelégültség semmilyen tevékenységben nem vezet fejlődéshez, legyen az emberi, avagy isteni foglalatosság; így ahol kegy bőséggel lehetne, ott nincsen.

Az önelégültség a meddő tudatlanság védőbástyája marad, amely megakadályozza, hogy az emberiség osztozzék a bőségben, holott a menny csak arra vár, hogy ráonthassa gazdagságát a szabad lelkekre, akiket tiszta szívük és ármány nélküli természetük fogékonyabbá tesz gondolatainkra.

Ha az ember sikert akar elérni az alkímiában, ami valójában a spirituális tudomány magasabb törvényeitől függ, akkor ápolnia kell magában a hitet, mert azon fog múlni megidéző és koncentráló ereje.

Amint egyszer felfogtuk, már nem nehéz a fémötvözés, az atomi erők uralása, az elektronok energiájának irányítása a magasabb dimenziókban működő ember elméje által. Ugyanakkor bizonyos vagyok benne, hogy belátjátok: mivel hosszú ideig támaszkodtatok az érzékszervekre, és elfogadtátok az ezzel együtt járó, halandó korlátozottságot, ezért nagyon fontos, hogy gondolkodásmódotokat új lehetőségek felé fordítsátok. Azért, hogy az emberi korlátoktól mentesen működhessen, s ne fojtsa el az isteni izzást azok kijelentése, akik ebben tudatlanok, s azt mondják: Lehetetlen! Hadd, mondjam mindenkinek a szabadság nevében: próbálkozzatok!

Hadd, kérjem tehát az isteni erőbe vetett hit megújulását, mert ez a követelmény mindenki számára, aki spirituális teljesítmények csodaembere akar lenni, az egyetemes törvény szent célja érdekében.

A jelen pillanat „most”-ját a spirituális lehetőség kelyheként kell felhasználni.

Az életben a legmagasabb célokat kell kitűzni, a legmagasabb elveket dicsőíteni, és önzetlenül szolgálni.

A változtatáshoz szükséges erő minden emberben megvan!

Válasszátok ezt az erőt, és értékeljétek azt a korlátozó körülmények között, és látni fogjátok, ahogy az Én alkímiája kibontakozik! Alakítsátok át az elködösített szubsztanciák hazugságait, amelyek visszatartják szellemetek szárnyalását! Ismerjétek fel, hogy az emberi körülmények korlátai csupán kísértetek, amelyek a halandó lét színpadán parádéznak, csak azért, hogy az örök Igazság végül eltemesse őket. Minden embernek tisztában kell lennie azzal, hogy mit választ: a szabadságot vagy a béklyót, midőn feltárja adott helyzetének alkímiáját, és az igazság fényébe emeli azt, majd dönt, hogy melyik alapvető állapotot változtassa meg, meghatározva ezzel az adott pillanat tégelyében azt a dicső fejlődést, amely a magasabb szemléletből születik.

Oszlassátok el hát az anyagból való eredet közönséges, értelmetlen mániáját, a birtokló természetet, az Anya eltorzítását, amely képtelen a kozmikus lehetőségek teljességére, és mindig az ideiglenes birtoklás csecsebecséire és mütyürkéire korlátozódik.

Engedjétek, hogy a mennyország kinyissa tudatotok ablakát az örökkévalóra, vegyétek végre észre a jelenben rejlő csodálatosat még a legsivárabb külső körülményekben is!

Adjatok a lelkiekben szegényeknek, értsétek meg a gazdagokat, és érezzetek együtt mindenkivel!

Alakítsátok át elszánt és kitartó törekvéssel saját világotok nemkívánatos körülményeit! Minden isteni lény, aki tiszteli bennetek Isten életét, tudja, hogy az ehhez szükséges erő már ma rendelkezésetekre áll, intelligenciátok és szellemetek felfogóképességének megfelelően.

Teremtsétek meg a sikerek azon spiráljait, amelyek az Égi Várost alkotják, és burkoljátok be a fizikai szubsztancia világát, a tudatos elmét és szívetek érzéseit a halhatatlan szférák ragyogásával!

Megújult reménnyel tekintve az univerzumra, ismerjétek föl, milyen fontos a megfelelő hozzáállás megőrzése.

A teljesség erőtlen alkotórészekre való szétesése – az ember képe önmagáról, mint Forrásától elszakadt részről – arra ösztökéli az egyént, hogy átverekedje magát az emberi nehézségeken, ahelyett hogy elfogadná a korlátlan szabadság és a szeretet erejével teli egység szövetségének nagyszerű koncepcióját.

Mindenkinek, aki jelenleg a földön él, el kellene ismernie a „most van itt a perc” koncepcióját, amely az ellentétek hullámát meglovagolva, a győzelem kikötőjébe röpíti az embert. Mindenkinek – függetlenül attól, hogy hány éves, vagy mikor él – úgy kell tekintenie az életére, hogy az jobbá tehető, önmagát pedig olyasvalakinek kell látnia, aki képes arra, hogy bármilyen körülményt akarattal megváltoztasson. A törvény és az igazság a fékentartás természetes eszközei; de az univerzumnak, amelyet a saját törvényei irányítanak, megvannak a maga kreatív eszközei arra, hogy a kozmikus dimenziók megközelítésével túllépjen ezen a törvényen, és geometrikus mértékkel kiterjessze azt a végtelenségig.

Legyen világosság körülöttetek és lényetek szférájában!

Az élet nem kísérlet, de az ember kísérletezik vele. Az emberiség az okozatok külső világának hullámain lovagol, míg a belső, oksági birodalmat figyelmen kívül hagyja. Minden boldogtalanság gyökere az okok alaptételeiben rejlik. Javítsátok ki a hibákat, így meggyógyultok, és önmagatokat is megismeritek.

Minden alkimista először saját magát alakítsa át, itt és most, s ezáltal nyerjen belső nyugalmat, jóleső érzést a külső teljesítményeiért – különösen az életszakaszai vége felé.

Az biztos, hogy hacsak a külső és a belső figyelem nem ott nyugszik, ahol a Jóság érvényesül, az ember pozitív hatalmának koncentráltsága, amely képes az anyagban külső és belső változásokat előidézni, nem fogja tudni mindazt az áldást megteremteni, amelyet Isten mindenkinek szánt, hogy minden egyes nap gyakorolja.

Isten akarata a Magasabb akarata, Igazi Énetek, lényetek legfontosabb részének akarata.

Mert kisebbik énetek – bár fenntartja magában a lelken keresztül e Magasabb Énnel való kapcsolatteremtés képességét –, nem más, mint egy halom impulzus némi emberi tudással keverve, ezért azt tanácsolom, hogy ismerkedjetek meg önmagatok Valóságával; mert ez a Valóság az a dzsinn bennetek, amely képes átadni Aladdinnak (aki a tiszta tudás lámpáját törölgető alkimista szimbóluma) halhatatlan lénye helyes vágyait.

Gondolkozzatok el tehát a változás szükségességén („Tiéd az ország”), a változtatáshoz szükséges erőn („Tiéd a hatalom”), a változást serkentő motiváción („Tiéd a dicsőség”), és keltsétek életre a vágy múló lángjaiból a megújuló remény örök napját.

Saint-Germain az alkímiáról

Kép: Pinterest.com