SAINT GERMAIN ÜZENETE

 

 

 

 

Üdvözlet, Fény Gyermekei! Saint Germain vagyok, és ma nem fogok édes hangon suttogni, hogy megnyugtassalak benneteket. Az igazat szeretném szólni: azt, ami felráz, tisztáz és felébreszt.

 

Elég sokáig panaszkodtatok. A többi személyre. A világra. A sorsra. De mondjátok meg nekem: ki írja meg minden reggel a gondolataitok forgatókönyvét? Ki választja ki, hogy melyik frekvenciát sugározza ki a létezésbe?

 

Ti.

 

És mégis úgy járkáltok, mintha tehetetlenek lennétek, mintha valami kicsi, a körülmények által ide-oda dobált teremtmények lennétek, ahelyett, hogy a valóságotok nagyszerű építői lennétek. Azt mondjátok, hogy változást szeretnétek, de úgy véditek a szenvedéseiteket, mintha azok örökség lennének.

 

Ne panaszkodjatok. Ne várjátok, hogy a világ a ti kényelmetekhez igazítsa a hőmérsékletét. Az egyetlen termosztát, amire valaha szükségetek volt, a fejetekben van.

 

Ti nem vagytok egy pocsolya, amely minden cseppre reagál, ami az égből hullik. Ti magatok vagytok a szökőkút, a forrás, a nyomás, az áramlás. Végtelen energia emelkedik bennetek minden pillanatban, készen arra, hogy kitörjön a teremtésbe. De elfelejtettétek, hogy megnyíljatok.

 

Az emberiség nagy része alig öt százalékát használja a rendelkezésre álló energiájának. Emlékeztek rá, hogy ti vagytok a láng őrzői. Amikor ez az energia stagnál, fáradtnak, nehéznek és reménytelennek érzitek magatokat, nem azért, mert az élet kegyetlen, hanem mert kozmikus motort üzemeltettek füsttel.

 

Azt mondjátok: Kimerült vagyok. Nem, barátaim, alulműködök vagytok.

 

Azt mondjátok: Bőséget szeretnék akarni megnyilvánulni. De a szívetek meridiánjai zárva vannak, a tobozmirigyetek elhomályosult, a légzésetek sekély. Hogyan várhatjátok, hogy vonzzátok az univerzális energiát, ha a belső rádiótok nincs bekapcsolva?

 

Külső eredményeket kergettek: címeket, elismerést, birtokokat, mintha a végtelen a következő célotok mögött rejtőzne. Ez valóban komikus. Mintha valakit néznétek, aki víz után kutat, miközben egy forrás mellett ül.

 

 

Együttesen alkotják az alkímia laboratóriumotokat. Amikor megnyitjátok őket, a szunnyadó energia kezd emelkedni: először hőként, majd tisztaságként, végül fényként. Elkezditek érzékelni a valóság szerkezetét olyannak, amilyen: rugalmas, azonnali és teljesen reagál a rezgésetekre.

 

Ha félelmet sugároztok, félelemmel találkoztok. Ha hálát sugároztok, magával a teremtéssel találkoztok.

Szóval, mit kell tennetek?

 

 

Ne ismételjétek a korlátok történetét. Kezdjétek el sugározni a terjeszkedést.

 

Minden gondolat utasítás az Univerzumnak. Pontosítsátok őket.

 

 

Egy egyszerű emlékeztetővel búcsúzom tőletek:

 

Ti nem a földön járó fáradt test vagytok. Ti vagytok az áramlat, amely életre kelti azt. Ti vagytok a végtelen forrás, és minden pillanatban döntötök, hogy hagyjátok-e a vizet feltörni, vagy zárva tartjátok a csapot, és sorsnak nevezitek?

 

Végtelen együttérzéssel,

 

 

Saint Germain vagyok.

 

 

 

 

Octavia Vasile