Szabadság és áldozat

Szabadság és áldozat

Szabadnak lenni fenséges érzés!

Szabadság nélkül az ember olyan, mint az igavonó állat.

Szabadság nélkül az ember képtelen még a legnemesebb, a legszebb dolgok megvalósítására is. Krisztus szavaival: „az igazság az, ami szabaddá tesz benneteket...”

Szabadság szükséges a teremtmény érzés- és gondolatvilágának kiteljesítéséhez, gondolatainak és érzéseinek cselekedetekben való megvalósításához. És ha a teremtő Isten szabadságot és szabadakaratot adott az Ő teremtményeinek, ugyan milyen jogon veszi el Isten egyik bukott teremtménye a másiktól a szabad választást, a szabadság lehetőségeit?

Mivel Isten akarati szabadságot ad a teremtménynek, azért az embernek akarnia, szeretnie és ismerkednie kell Isten akaratával.
Kívánni, óhajtani és szeretni kell a szabadságot, amiben fejlődhet a lélek; gondolatait megvalósíthatja, és a jónak és az igazság törvényeinek ismereteiben és betöltésében előbbre juthat. De nem szabad szeretnie a szabadosságot, amellyel mindazokat a védő korlátokat dönti le az ember, amelyek őt az egyenes, a hazavezető úton tarthatnák.

A mai világban mindenütt ezt a nagyfokú szabadosságot látjátok. Tehát szabadulni akar az ember az igazság, az erkölcsi törvény korlátaitól, és ugyanakkor másokra a saját emberi, téves, rossz irányt követő akaratát akarja ráerőszakolni. Mindenképpen azt szeretné, ha a többi ember az ő akarata szerint járna el, ha őt szolgálná, az ő elvét az ő elgondolását, az ő rosszban megszerzett tudását tenné a magáévá.

Ezáltal a hatalmon lévő emberek a szabadság lehetőségeit erősen megnyirbálják. Különböző korszakokban ezek a megnyirbálások gúzsba kötötték az emberek egész csoportjait. Ezáltal ezek megbénultak a jó követésére és a fejlődésre. Tehát szabadságot kell adni mindenkinek, és mindenki a maga megismert igazsága és tudása révén kell, hogy elgondolásait megvalósíthassa a saját életében. Ezzel a szabadsággal viszont nagy felelősség jár! Mert ahogy az ember berendezi az életét, amit megenged magának, amihez szabadságot igényel, arról el is kell számolnia és meg kell mutatnia, hogy mit kezdett a számára fentálló szabadsággal. Ha azt a rossz kiélésére használta fel, akkor veszett ügye van.

Pedig testvéreim, az embernek mindenért felelnie kell! Azért is, amit önmaga megvalósít és azért is, ami ennek a megvalósításnak következményeként másoknak akadályul szolgált. Mert nem minden korlátot Isten állít az ember elé. A korlátok nagy része emberek által rakatott le, hogy a másikat korlátok közé szorítsák, ne szólhassanak, ne beszélhessenek, ne cselekedhessenek olyat, amik a hatalmon lévők hátrányára lennének. Ezeket a korlátokat le kellene rombolnia az embernek, de ez legtöbbször nem történik meg, mert a hatalmon lévők a börtöntől, meggyötrettetésektől a kivégzésekig mindent igénybevesznek, hogy ezek az erőszakkal állított korlátok fennmaradjanak.

A hatalmon lévők viszont annál inkább lerombolják az erkölcsi törvényeket, az erkölcsi korlátokat, hogy szabad teret biztosítsanak a maguk rossz szándékának megvalósításához. Ehhez természetesen szükséges, hogy a jó látszatát keltsék. Tehát, hogy látszat szerint jónak, célravezetőnek, a tömeg érdekeit szolgálónak, egy békésebb, boldogabb, szabadabb jövő megvalósulásáért történőnek tűnjék. De mindez csak porhintés a hatalmon lévők részéről. Ha az embernek nincs kellő világossága, nincs kellő ismerete a jóban, az igazban, a jogainak és kötelességeinek gyakorlásában, akkor a hatalmon lévők, széles tömegeket képesek meggyőzni és megnyerni az általuk hirdetett tévigazságok támogatására. 

Részlet Zita médium közléseinek

„Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből