A KOZMIKUS ELME ÉS A TUDAT

Kép forrása: Pinterest.com

A KOZMIKUS ELME ÉS A TUDAT

Az agyunk elektromos, és tele van idegsejtekkel és egyéni sejtekkel, amik dendritekkel és axonokkal kapcsolódnak egymáshoz. Az idegsejtjeink minden alkalommal működnek, amikor gondolkozunk, mozgunk, érzünk vagy emlékezünk valamire. Ezt a munkát kicsi elektromos jelek végzik, amik egyik idegsejtről a másikra száguldanak. Ezeket a jeleket a neuronok membránján található ionok által hordozott eltérő potenciál hozza létre.

Minden fizikai érzékelésünk nyilván van tartva a fizikai agyunkban. A fizikai agyunk részét képezi a 3D-s valóságunk hologramjának. Azonban az elménk az, ami összeköt minket a Kozmikus Elménkkel, ami a 3D-s hologramon túl rezeg. Az agyunk a földi testünk fizikai operációs rendszere, az elménk az elektromos áram, ami működteti az operációs rendszert. Ez az „elektromosság” a tudatunk.

Az elménk, ami valójában a tudatunk, aktívan segít nekünk kapcsolatba lépni a Kozmikus Elménkkel. A tudatszintünk határozza meg, hogy képesek vagyunk-e sikeresen összekapcsolódni a Kozmikus Elménkkel, és hogy általa tudunk-e működni. Mivel éppen most váltunk át a harmadik dimenziós operációs rendszerről a multidimenzionális operációs rendszerünkre, elengedhetetlen, hogy felébresszük a multidimenzionális tudatunkat.

A multidimenzionális tudatunkat a félelem blokkolja, és a feltétel nélküli szeretet aktiválja. A feltétel nélküli szeretetben nincs semmi ítélkezés, az ítélkezés az egyik olyan gondolatforma, ami lecsökkenti a tudatunkat.

Az ítélkezés egy gondolatforma, egy gondolat, amihez olyan érzelem társul, ami mindig félelem alapú. Amikor valami felett ítélkezünk, jelen van a félelem, még ha a tudatalatti elménkben van is elrejtve.

Tehát az ítélkezés feloldása elengedhetetlen részét képezi a multidimenzionális tudatunk aktiválásának. A fizikai tudatunk csak a fizikai érzékeinkkel áll kapcsolatban. Ezért csak azt tudjuk érzékelni, ami a hologramon belül rezeg. Viszont a szeretet alapú érzelem – a feltétel nélküli szeretet – lehetővé teszi az elménk számára, hogy hozzákapcsolódjon a Kozmikus Elménkhez.

Az elménk – ami az agyunkat működtető tudatállapot – vagy a túlélés/félelem vagy a teremtés/szeretet felé irányul. A feltételes szeretet a félelem egyik formája, míg a feltétel nélküli szeretet mentes a félelem minden maradványától. A fizikai inkarnációink nagy részét úgy töltöttük, hogy csak a feltételes szeretetet ismertük. A feltételes szeretet arra épül, hogy „Szeretni foglak, ha…” vagy „Ha nem teszed…, akkor nem foglak szeretni.”

A szeretetet gyakran jutalomként használták. Ha jók voltunk (a jót egy rajtunk kívüli forrás határozta meg), akkor szeretetet kaptunk. Ha rosszak voltunk (megint egy külső forrás által meghatározva), akkor megtagadták tőlünk a szeretetet. Ez a feltételes szeretet hozzákötött minket a 3D-s hologramhoz, mert a félelem állapotában tartott minket. Ez a félelem, legyen ez bármilyen kicsi vagy tudattalan, lecsökkentette a tudatunkat a harmadik dimenzió rezgésére. Ennélfogva az érzékelésünk le volt korlátozva a fizikai formánk öt fizikai érzékére.

Hogy aktiválhassuk a multidimenzionális érzékeinket, ki kell jelentkeznünk az „elég-jó játékból”. Ez a „játék” egy olyan külső forrásra támaszkodik, ami megítéli, hogy elég jók vagyunk-e ahhoz, hogy szeretetet kapjunk. Csak úgy tudunk kijelentkezni ebből a játékból, ha feltétel nélkül szeretjük magunkat. Amint eszünkbe jutott hogyan tudjuk önmagunkat szeretni, a külső forrásokból származó vélemények annak a 3D-s Játéknak lesznek a részei, amire már nem vagyunk lekorlátozva.

Más szóval, még dönthetünk úgy, hogy játsszuk ezt a játékot, de nem kötődünk a kimeneteléhez. Többé már nem keressük a megerősítést az erőfeszítéseinkért ebben a valóságban, mivel tudjuk, hogy azért játsszuk még mindig a játékot, mert így döntöttünk, és nem pedig azért, mert muszáj. Amikor az elménk már összekapcsolt minket a Kozmikus Elménkkel, a tudatunk multidimenzionális, és a 3D-s Játék csak egyike annak a számtalan valóságnak, amiben részt veszünk.

Bölcs dolog állandó kapcsolatban lenni a Kozmikus Elménkkel, mert a 3D-s játék nagyon addiktív. Ez a játék azért olyan addiktív [függőséget okozó], mert aktivál bármilyen félelmet, ami ahhoz kapcsolódik, hogy nem vagyunk elég jók. Ha megengedjük a tudatunknak, hogy kiessen a feltétel nélküli szeretetből, amiben MINDEN külső visszajelzés illúzió, akkor a tudatalattink veheti át az irányítást. Amikor a tudatalattink irányít, a sérült belső gyermekünk/egónk irányít minket.

Tehát amíg a 3D-s hologramban játszunk, fontos hogy állandóan tudatában legyünk, hogy a tudatalattinknak folytonosan feltétel nélküli szeretetre van szüksége. Hogy fenn tudjuk tartani a 3D-s testünk fölötti uralmat, rendkívül fontos, hogy egyfolytában az énünk iránti feltétel nélküli szeretettel tápláljuk. Ha feltétel nélkül szeretjük az énünket, ez azonnal felszabadít minket a 3D-s Játék alól, mivel a játék addiktív tulajdonsága az, hogy NEM vagyunk elég jók.

Ha a játék szabályai szerint cselekedhetünk, létezhetünk vagy birtokolhatunk valamit, elég jók leszünk – valamilyen külső ítélet szerint. Az idő a 3D-s Játék másik csapdája. Amíg a MOSTBAN élünk, a múltunk nem létezik az ítélkezés külső forrásaként, és a jövő a végtelen MOST megteremtése.

Az agyunk számára lehetetlen a MOSTBAN élni, kivéve amikor mind a 97% multidimenzionális DNS-ünk teljesen aktiválódott. Állandó kihívást jelent, hogy visszaeshetünk az időbe amíg ez a DNS aktiválás alatt van. A harmadik dimenziós agyunk azt mondja, „Ha nem vagyok olyan, nem csinálom meg, nem birtoklom azt, amit az a külső forrás követel, akkor nem leszek elég jó.”

„Jónak lenni”, ez a 3D-s Játék legfőbb addiktív tulajdonsága, mivel a sérült egónkban tart minket, ami NEM elég jó. Ezért az énünk felé áramló folytonos feltétel nélküli szeretet elengedhetetlen, hogy megvédjük magunkat a harmadik dimenziós ítélkezés iránti függőségünktől.

Ahogy az elménk létrehoz egy erős hidat a multidimenzionális Kozmikus Elménkhez, fenntarthatunk egy erős kapcsolatot az ÉNÜNK felsőbb megnyilvánulásaival, amik a 3D-s hologramon kívül vannak. A Kozmikus Elménk szemszögéből képesek vagyunk használni a tisztánlátás (magasabb frekvenciájú látás), tisztánhallás, és a tisztánérzés kiterjesztett érzékeit, hogy érzékelhessük a valóságunk felsőbb dimenzióit, amik a 3D-s Mátrixon túl rezegnek.


Kép forrása: Pinterest.com

Mivel megkezdődött a felemelkedésünk az illúzión túlra, a felsőbb érzékeinket könnyebben lehet aktiválni. A 3D-s Játékhoz fűződő függőségünk az, ami lekorlátozza a képességünket, hogy átváltsunk a multidimenzionális érzékeinkre, amikbe beletartozik a harmadik dimenzió is.

Máshogy szólva, nem kell figyelmen kívül hagynunk a fizikai világot. Amíg egy 3D-s testet viselünk, addig nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a frekvenciát anélkül, hogy veszélybe sodornánk ezt a testet. Szerencsére gyakorlással érzékelni tudjuk a valóság magasabb frekvenciáit, amik áttörtek a 3D-s Játék illúzióján.

A magasabb frekvenciák tudatosan érzékelni tudják az alacsonyabb frekvenciákat, de az alacsonyabb frekvenciák nem tudják érzékelni a magasabb frekvenciákat. Például a földi testünk érzékelhet egy sziklát, de a szikla nem tud érzékelni minket. A harmadik dimenziós érzékeink hasonlítanak a sziklához abban, hogy lehorgonyozzák a multidimenzionális érzékeinket a bolygóra.

Szerencsére a bolygó is egy multidimenzionális lény. Tehát akárcsak nekünk, neki is vannak magasabb frekvenciájú megnyilvánulásai. Ahogy kiterjesztjük az érzékeinket egy magasabb rezgésű frekvenciába, ott lesz egy bolygó abban a frekvenciában, ami készen áll rá, hogy odaköltözzünk.

Az egész teremtés multidimenzionális, de az egész teremtés nem engedi le a rezgését a fizikai világ frekvenciájára. Amint úgy érezzük, hogy befejeztük a polaritás, sűrűség, korlátozottság és szeparáció megtapasztalását, egy energetikai híd válik érzékelhetővé a Kozmikus Elménk számára. Ez az energetikai híd nem érzékelhető az agyunk érzékei számára, de ha az elménket (tudatállapotunkat) ki tudjuk terjeszteni, hogy hozzákapcsolódjon a multidimenzionális Kozmikus Elméhez, akkor az elménk elkezdi a valóságnak azokat a frekvenciáit használni, amik a fizikai világon túl vannak.

Az a legnagyobb kihívás, hogy ha nem hisszük el, hogy létezik a valóság egy magasabb frekvenciája, vagy nem hisszük el, hogy „elég jók” vagyunk ahhoz, hogy érzékeljük vagy meglátogassuk azt a felsőbb dimenziót, akkor az agyunk le fogja korlátozni az elménk tudatát. Ekkor az elménk nem tud hozzákapcsolódni a Kozmikus Elménkhez, és a harmadik dimenzión túli világ az érzékelési mezőnkön kívül marad.

A 3D-s Játék egyik fő tanítása az volt, hogy ha valamit nem tudunk érzékelni a fizikai érzékeinkkel, akkor az nem valódi. De ha egy vak ember nem látja ahogy némi távolságra állunk tőle, akkor attól nem vagyunk valódiak? Ha egy süket ember nem hallja a hangunkat, akkor az azt jelenti, hogy nincs hangunk? Mindenki számára útmutatással szolgálnak azok a bátor emberek, akik azt a kihívást választották, hogy elvesztik az egyik fizikai érzéküket.

Amikor az egyik érzék nem működik, megnő a többi érzék ereje. Ugyanígy fel tudjuk erősíteni a látásunkat tisztánlátássá, a hallásunkat tisztánhallássá és az érintésünket/szaglásunkat/ösztöneinket tisztánérzékeléssé. Azzal, hogy visszatérünk a multidimenzionális tudatunkhoz, visszanyerjük a kiterjesztett érzékeink használatát. Ehhez meditálnunk kell, vagy bármi mást meg kell tennünk, ami egy magasabb tudatállapotba visz minket.

Magasabb tudatállapotban az elménk kölcsönhatásba tud lépni a Kozmikus Elménkkel, hogy összekapcsolja a felsőbb érzékeinket a harmadik dimenziós agyunkkal. Amikor a 3D-s agyunk már össze van kapcsolva a multidimenzionális Kozmikus Elménkkel, elkezdhetjük elengedni a harmadik dimenzió iránti függőségünket, és lecserélhetjük azt a szokásunkat, hogy CSAK az öt fizikai érzékünket használjuk.

El kell hinnünk, hogy a felsőbb érzékeink lehetségesek, és hogy elég jók vagyunk a használatukhoz. Ekkor fenntarthatjuk a kapcsolatot az agyunk, az elménk és a Kozmikus Elménk között. Ezt a folyamatot azzal kezdjük, hogy feltétel nélkül szeretjük az énünket. Még ha ezt nem is tudjuk érzékelni a kiterjesztett érzékeinkkel, akkor is feltétel nélkül szeretni fogjuk az énünket.

A feltétel nélküli szeretet feltétel nélküli megbocsátást és feltétel nélküli elfogadást szül.

Ezért ha még nem tudunk érzékelni a felsőbb érzékeinkkel, feltétel nélkül megbocsátunk magunknak, és feltétel nélkül elfogadjuk, hogy ezek az érzékek be fognak kapcsolni, amikor majd készen állunk rá. De addig is arra összpontosíthatunk, hogy a tudatunkat a magasabb tudatállapotokhoz igazítsuk.

Amíg béta hullámú tudattal rezgünk, a fizikai világ kihívásai töltik meg az agyunkat. Lesznek olyan „idők”, amikor ez a tudat fontos lesz. Amíg alfa hullámú tudatban vagyunk, kreatívnak érezzük magunkat a fizikai világunkban, és időnként néhány pillanatra megtapasztaljuk az Elménkkel való kapcsolatot.

Szerencsére, amikor az elménket théta hullámú tudatba terjesztjük ki, az elménkben élünk, és az élet egy felsőbb nézőpontjából irányítjuk az agyunkat. Amikor delta hullámú tudatban vagy azon túl vagyunk, a Kozmikus Elménkben élünk, az elménket és az agyunkat pedig a valóság magasabb frekvenciái felé irányítjuk.

Ahogy hozzászokunk ahhoz, hogy felsőbb frekvenciákat tartunk a hétköznapi életünkben, emlékezni fogunk, hogy az önmagunk és a világunk iránti feltétel nélküli szeretet érzésével éljünk. Ebből a szemszögből a félelem minden érzésén túl leszünk. Tehát állandó kapcsolatot tudunk majd fenntartani a multidimenzionális Kozmikus Elménkkel.

A Kozmikus Elménk csendben és folytonosan vezetni fogja az elménket, hogy megtanítsa az agyunkat elengedni a harmadik dimenziós operációs rendszerünket, és hogy befogadja a multidimenzionális operációs rendszert.

A Galaktikus Középpontból áradó fény egyfolytában aktiválja a DNS-ünk 97%-át, ami fel fogja gyorsítani az átállást a multidimenzionális operációs rendszerünkre, amíg az nem lesz az agyunk domináns operációs rendszere. Ekkor majd az agyunk, az elménk és a Kozmikus Elménk EGGYÉ válik.

Emlékeznünk kell rá, hogy feltétel nélkül szeressük az énünket és hogy türelmesek legyünk. Számtalan inkarnáció alatt viseltünk fizikai testeket, és van egy erős szokásunk/függőségünk, miszerint a fizikai valóságot érzékeljük a domináns valóságunként. Azonban ahogy közülünk egyre többen váltanak át a felsőbb érzékeikre, a valóságnak az a frekvenciája lesz a „normális”. Végül a kiterjesztett érzékeink válnak dominánsá, és a 3D-s érzékeink csak a számtalan érzékelési lehetőségünk legalacsonyabb frekvenciái lesznek.


 

Kép forrása: Pinterest.com - 

Dr. Suzanne Lie - www-multidimensions-com