Út a szellemi érettség felé

Út a szellemi érettség felé

Szent Benedek tanítása az alázat útjáról

A Szentírás világosan szól hozzánk, amikor azt mondja: „Mert aki magát felmagasztalja megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Mt. 23:12)

Mindennemű önmagasztalás a gőgnek egy fajtája. Ha el akarjuk érni az alázatosságot, és ha be akarunk pillantani a mennyei dicsőségbe, akkor a fokozatosan emelkedő erény-aktusok által fel kell állítanunk azt a létrát, amit Jákob látott álmában, amelyen angyalok jártak fel és le.

A gőg okozta alászállást és az alázat segítségével való felemelkedést jelenti ez.
A felállított létra a mi földi életünk, amely támasztékát és mennyei irányát akkor kapja meg, ha már lélekben alázatosakká lettünk és készek vagyunk egyenként felhágni azokra a fokokra, amelyeket az isteni kegyelem - a létra két oldaltartója - a test és a lélek közé helyezett el, és amelyekre csak az alázat, léleknevelés és szellemi fegyelem segítségével juthatunk fel.

Szent Benedek nem arra az alázatosságra gondol, amit a mérséklet és erkölcsös erények által érhet el az ember, hanem kimondottan a szellemi fegyelem és léleknevelés általi Isten-szolgálatra gondol.

Az alázat az a mag, amely körül Szent Benedek egész lélekvezetése kikristályosodik.

Az alázat útján a szeretethez kell jutni és szeretet által az életszentséghez.

Az önmagasztalás nem egyéb, mint az a törekvés, hogy egy magasabb helyre furakodjunk be, mint ami megillet. Ez a törekvés pedig a gőg és felfuvalkodottság eredménye.

Veszedelmes folyamat, mert egészen halkan lopódzik be a lélek világába, és az ember alig észrevehetően csúszik lefelé. A zsoltáríró így figyelmeztet: „Légy éber és vigyázz a szívedben lakozó gőgre!” A büszke, öntelt, hiú gondolatok ott fészkelnek bennünk és végül is megmérgezik, áthatják, megfertőzik egész gondolkodásunkat és fantáziánkat.

A gőg azért olyan veszedelmes, mert az ember legnemesebb szenvedélyéhez kapcsolódik: a tökéletesség utáni vágyához és az eszményiért, a legmagasabbért való küzdelméhez. Ezt pedig Isten helyezte a szívünkbe.

A gőg elleni hadjárattervezetben ott van az alázat lajtorjájának képe, amelynek első hét foka az alázat lényegét adja és örök időkre változhatatlanok. Az öt utolsó fok csak megnyilvánulásai, kifejezői az alázatnak, amelyeken a viszonyokhoz mérten változtatni kell, és alkalmazni kell az életkörülményekhez és korszükséglethez.

Az akarat és gondolat - a szellem alaperői - legyenek áthatva az alázat erőitől.

Szent Benedek a következő beosztást alkalmazza:

„Alázat az akaratban, alázat a gondolkodásban, alázat a megjelenésben, illetve a megnyilvánulásban.”

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből