Egyiptomi mágia

 Kép forrása: Pinterest.com

A mágia a természeti jelenségek befolyásolása különleges cselekedetekkel, szavakkal, tárgyakkal, amelyeknek természetfeletti erőt tulajdonítanak. Alapja az az elképzelés, hogy a természeti eseményeket titokzatos és láthatatlan szellemek irányítják és ezeket az erőket az ember mágikus rítusokkal, machinációkkal szolgálatába képes állítani.
 

 Kép forrása: Pinterest.com

A mágia áttekinthetetlen a története

Eredete a végtelen idők homályába vész, mert gyökerei lenyúlnak az emberiség történetének legrégibb korszakaiba, de egyes maradványai még ma is megtalálhatók a műveltebb népek körében is, azok szellemi lomtárában. Az ősi népek életében a mágiának igen nagy a jelentősége, de az úgynevezett fejlett társadalmak babonáihoz is nagyon sok mágiás szokás és tevékenység kötődik napjainkban is.

Az ókori babilóniai asztrológiában a jövőlátás időnként elég primitív formája - keveredik az akkor sarjadó csillagászati tudománnyal. Ókori Egyiptomban a mágia nyomai a valláshoz, a mitológiához szorosan kapcsolódnak. A régi egyiptomi vallás számos emléke maradt hátra az utókorra, de az emlékek jelentős része a királyok, a papok vallását idézi, kevésbé ismert az egyszerű nép vallása.
 

 Kép forrása: Pinterest.com

Az állatkultusz a köznép szerint

Az állatkultusz az egyiptomi ősvallásban fontos szerepet játszott. A másvilágról a régi egyiptomiak körében nem volt egységes a nézet. Egyesek úgy gondolták, hogy az elmúlás után a halott az égen csillaggá változik, vagy hajón megy keresztül az égi óceánon, míg mások azt, hogy állattá változik, például madárrá, és így repülve jut el a boldogok szigetére. A régi egyiptomi mitológia, a vallás írásos és rajzos emlékeket hagyott hátra, amelyek értelmezése az újkor régészeire, történészeire várt. A régi Piramisszövegek a királyi temetkezésekről szólnak, míg a Koporsószövegek már a közép-birodalom emlékei. Később a halottak könyvét már papiruszra írták. Ezeknek az emlékeknek megfejtéséből, elemzéséből az utókor tudósai azt a következtetést vonták le, hogy a régi egyiptomiak az egyes természeti jelenségekben titokzatos természetfeletti erők hatását vélték felfedezni. Ezeket a titokzatos erőket kifejező és tömör formában, hieroglif írásban és rajzokban ábrázolták. Az ábrák: emberi, állati, növényi formákat és tárgyakat hordoznak, így adták fel a leckét a régi egyiptomiak a mai tudósoknak, akikre az ábrák megfejtésének feladata hárult.
 

 Kép forrása: Pinterest.com

Mágusok, a tudósok mesterei

Az ókori egyiptomi társadalom irányításában, uralkodók tanácsadásában a papok és az asztrológusok mellett a mágusok is fontos szerephez jutottak. Ez utóbbi két csoport nem kizárólag a babona talaján töltötte be hivatását, hiszen ők a régi görög tudósok, Platon, és Pithagorasz mesterei is egyben. A régi egyiptomiak fantáziáját a két titokzatos égitest, a Nap és a Hold és ezeknek járása izgatta nagymértékben. A napfogyatkozást, a holdfogyatkozást úgy a mágusok, mint az asztrológusok mindig belekalkulálták jóslásaik, machinációik sorába. Szentkönyveik is sokat foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, és mítoszaik mélyén nagyon sokszor találkozunk az égitestekkel, különösen a Nappal. Napszem-mítoszuk a napjárást színezi ki mágikus töltettel.
 

 Kép forrása: Pinterest.com

A majomisten hízeleg

Ré volt a napisten és Tefnut volt az ő lánya. Egy szép napon Tefnut összeveszett apjával és vadmacska képében Nubiába szökött. A feldühödött Ré erre Thot istent bízta meg azzal a feladattal, hogy hozza vissza lányát Egyiptomba. Thot nehéz küldetését azzal kezdte, hogy majommá változott, megkereste Tefnut-ot és ravasz ékesszólással próbált hatni a szökött leányra. A majom-isten elkezdte dicsérni Tefnut-ot, hízelgett neki és a melegséget adó Nappal kezdte összehasonlítani a szökött leányt, akinek sikerült felkeltenie honvágyát. Ekkor azonban váratlan "mágikus fordulat" következett be; Tefnut oroszlánná változott és vörösen, mint a lebukó nap rácsapott a majom képében hízelkedő Thot-ra, aki szorongatott helyzetében rémülten könyörgött életéért. A majom-isten hirtelen feltalálta magát és oktató állatmesét mondott el Tefnut-nak. Meséjének hőse az egér volt, aki megszabadított, megmentett egy oroszlánt. Hízelkedésével sikerült Tefnut-ra hatnia és rávenni a szökött istennőt, hogy térjen vissza Egyiptomba. Thot mágikus átváltozásával és hatásával tehát visszavezette Tefnut-ot ősi földjére a nép ujjongása közepette.

Az ó-egyiptomi mágia és varázslás kútforrásait az okkult tudományok képezték és ezt számos hieroglif és egyéb képi-emlék is bizonyítja, amelyek például oszlopokon, piramisokban és szfinxeken maradtak fenn az utókorra.

 Kép forrása: Pinterest.com

Ozirisz az alvilág ura

Az egyiptomi halotti kultusz fő alakja Ozirisz volt, az alvilág istene, ugyanakkor azonban a Föld és a Menny fia is. Ő tanította meg az egyiptomiakat a földművelésre, és tőle származnak a legrégibb törvények is. Plutarkhosz görög író szerint Ozirisz saját nővérét, Iziszt vette el feleségül és ketten virágzó birodalmat varázsoltak a Nílus völgyébe, amikor megjelent a színen: Szeth. Ő Ozirisz testvére volt, aki a halál és a sivatag isteneként a gonoszságot testesítette meg. Félelmetes hatalom volt Szeth, akit furcsa okapiszerű állat fejével és emberi testtel ábrázolták. A későbbi korokban a rajz alapján Szeth-et szamárnak gondolták az egyiptomiak. A gonosz Szeth ember formájú koporsót csináltatott és egy lakoma során rávette Oziriszt, hogy próbálja ki a koporsót, feküdjön bele. Ozirisz úgy cselekedett, erre Szeth gyorsan ólmot öntetett a koporsóba, és azt beledobta Ozirisz testével együtt a Nílusba. Izisz zokogva kereste a koporsót a Nílus mélyén, azt meg is találta és visszaszerezte Ozirisz tetemét. Szeth erre iszonyúan feldühödött és 14 darabra vágta szét Ozirisz tetemét. Izisz nem adta fel a harcot, állhatatos munkával a darabokból összerakta Oziriszt, akinek minden tagját megtalálta, kivéve a phalloszát, amelyet a folyóban bekapott egy hal. Ízisz azonban feltalálta magát, mert férje szervét műphallosszal helyettesítette, így a teljes tetemet Thot és Amutris istenek segítségével mumifikálhatta. Izisz azután a halott Ozirisztől gyermeket fogant; ő lett Horusz az egyiptomi mitológiában. A fiú bosszút esküdik apja haláláért, elfogja Szeth-et, akit láncra verve visz apja elé. A jóságos Izisz azonban megbocsátja Szeth bűnét. Horusz erre dühbe gurul, letépi anyja fejéről a királyi tiarát, de ez még nem elég, mert Thot isten a tiara helyére tehénfejet varázsol Izisz nyakára. A rút istennő azonban ilyen külsővel is tetszeni tud halott urának, aki talán műphalloszával gyermeket nemez Izisznek. Ő kapja a Harpokrat nevet az egyiptomi istenek birodalmában.
 

 Kép forrása: Pinterest.com

Izisz megtermékenyül, miközben Ozirisz rítusos álmát alussza

A későbbiekben Thot közreműködésével Ozirisz feltámad, az istenek ugyanis múmia koporsójára mágikus jeleket rajzoltak és ezek a titkos jelek felélesztették és visszahozták Oziriszt a túlvilágból az élők világába, majd újabb halála után Ozirisz lelke főnixmadár formájában megy át, és ilyen formában tartózkodik sírja mellett.
Az Ozirisz kultusz Egyiptom határain is túlterjedt és mély nyomot hagyott az ókori civilizációkban. Ez a kultusz vitathatatlan mágikus töltéseket hordoz, Ozirisz isten azt a Napot testesíti meg, amely a sötétségtől szabadítja meg Egyiptomot és a fény, a jólét országává varázsolja. Szét a rontás, a gonosz szelleme. Izisz a tiszta, a gyengéden simogató Hold. Horusz a bosszúállás istene. A varázslás, a mágia titokzatos és markáns "alapszabályai" ütköznek az egyiptomi mitológiában: az ellentétek a Föld és az Ég, a jó és a rossz, a férfi és a nő, a nemzés, a születés és a halál. Küzdelem a sötétséggel a világosságért. Okkultista zöngéket lehet kiolvasni az Ozirisz kultuszból, Izisz megtermékenyül, miközben Ozirisz mitologikus álmát alussza.

Az ókori egyiptomi mitológiát és a mágiát, a ceremóniákat, a gondolatvilágot, a varázslásokat a régi jelek hieroglifek megfelelő értelmezése nélkül nehéz volna megérteni. Ehhez szükséges a szimbólumok értése, és "összeolvasásának" képessége.
 

 Kép forrása: Pinterest.com

Elixír Egyiptomból

Az ókori egyiptomi mágusok magnetikus hatású gyógyító folyadékokat is alkalmaztak úgy gyógyászati, mint spirituális használatra. Anubiszt gyakran látjuk munkában, amint balzsamoz egy energiát hordozó, a halottat a túlvilágon felélesztő folyadékkal. Talán a halott védelmét segíti az oziriszi kultusz papja, aki a titokzatos megvédő erőket és hatalmakat hívja segítségül.

Nem csak az egyiptomi hívők régi vágya tükröződik, azt látjuk, amint az ember a kígyó kozmikus erejét szeretné magába szívni, bizonyos tulajdonságait elsajátítani. A kígyóval a régi egyiptomi mágia sokat bajlódik, gyakorta találkozunk mitológiai ábrázolásával. A kígyó időnként teremtő, kreatív erőként mutatkozik, mint szimbólum, időnként azonban a gonoszt testesíti meg, amely ellen különböző fegyverrel kell harcolni.

Élet és halál urai az ősi mágusok

A régi egyiptomiak a Világegyetem keletkezésével kapcsolatos eszméiket időnként érdekes szimbólumokkal, néha erotikus jelzésekkel ábrázolták. Láthatjuk Amon-Ré-t, az istenek királyát, az elemek urát és Shu istenséget, amint a szelek szellemei segítségével szétválasztja Nut és Beb istenségeket. Írtunk már a főnixmadárról, amely állandóan megjelenik az egyiptomi mitológiában, a sírkamrák, a múmiakoporsók mintáin, mint örökös szimbólum, amely az életben és a halálban mindig jelen van. Néhol a főnixmadár az elhunyt alakját veszi fel. Az egyiptomi mágikus szertartásoknál az életigenlés kihangsúlyozása mindig megjelent. Szertartásaik is azt tükrözték, hogy a halált egy folytonosság részeként tartják számon. Itt a halott felett megjelenik a madár, amely bekíséri őt a halotti kamrába és a föld alatti világban bizonyos fokig reanimálja a halottat.
 

 Kép forrása: Pinterest.com

KA a szexuális erőt jelképezi

Két erőt szimbolizáltak gyakran a régi egyiptomiak. Az egyik volt a KA, amelyet mindig felemelt karokkal ábrázoltak, az életerőt, a szexuális erőt jelképezve. A KA védő-amulett formájában látszik, az is a KA erő ábrázolása, amikor a fáraó fiát, utódját vezeti, ez is a folytonosságot jelképezi. A fiú a királyi jelvényeket hordozza, a két kinyújtott kar ismét csak a KA erőt szimbolizálja.
A képeken egyes alakok füles keresztekkel vannak ábrázolva. Ez a régi egyiptomiaknál a feltámadás jelképe volt.
Két kereszttel, két irányba mutat az alak: a születést és a halál utáni feltámadást jelzi.

A régi egyiptomiak mitológiáját, mindennapi életét, mágikus ceremóniáit az állatkultusz jelentősen meghatározta, így érhető, hogy az istenség megtestesülésének tartott egyes állatfajokat mumifikálva temettek: ibiszeket, macskákat és más fajokat. Az egyiptomi istenek azután "behatoltak" más népek, így a rómaiak hitvilágába is az ókorban, és tiszteletüket csak a kereszténység térhódítása szorította háttérbe Krisztus születése után.

 
 Kép forrása: Pinterest.com

forr. www.harmonet.hu
Endresz István cikkének átdolgozásával Váraljai Julianna