A HIT

2018-10-30

Emile Coué: Elméd gyógyító hatalma

 A HIT.png

Kép forrása: Pinterest.com

 

A hit teremtő ereje

A teremtő hit önmagában levő erőt jelent, aminek a gondolat ad célirányt.  
 
Amint az olvasó tudja, mi a nagy teremtő léleknek kis része vagyunk. Ennek következtében bennünk is jelen kell lennie a teremtő erőnek. Ez az erő a hit. A tévedések elkerülése érdekében szeretnék arra utalni, hogy itt a "hit" szót nem az egyházi dogmák értelmében akarom használni. Mint vallásos ember, magától értetődően figyelembe veszem az összes vallási szemléletmódot, és ebből a szempontból senkit sem szeretnék befolyásolni. E hitvallásbeli dolgok ápolását nem tekintem kötelességemnek, hanem az illető egyházak feladatának tartom. E könyvben a hétköznapi hitre gondolok.

 
Mivel minden gondolat, ami betölt engem, hasonló jelentőségű azzal, amit hiszek, ilyen értelemben nincs olyan ember, aki ne hinne. Így az egyik hisz a felemelkedésben, meg van győződve arról, hogy jó üzletet fog kötni, - a másik pedig fél és gyakran gondol arra, hogy neki minden rosszul sikerül. Vannak emberek, akik gyógyulásukban hisznek, míg mások szilárdan kitartanak abban a hitben, hogy betegek maradnak. Azt is meg kell állapítanunk, hogy vannak olyan emberek, akiknek szilárd, kitartó a hitük, ellentétben azokkal, akik ma ezt és holnap azt hiszik. Gondoljunk csak azokra a betegekre, akik egyik orvostól futnak a másokhoz, éppen ingatag hitük következtében. Egyesek mindent elhisznek, az igazság kivételével. A német nyelvben a "hinni" szó, nagyon sok más fogalommal rokon értelmű. Például ezt mondják: "Azt hiszem, megváltozik az időjárás.", vagy: "Azt hiszem, ott fenn a hegyen nagyon szeles az idő." stb., ehelyett így is mondható: "Úgy vélem, megváltozik az időjárás." stb. Sőt néhány értelemszerű meggyőződésre is a hit fogalmát alkalmazzák.

 
Tehát a hit szó a köznyelvben nagyon gyakori, néha úgy tűnik, hogy hitelét vesztette és bizonyos részvéttel teli mosollyal tekintenek rá.

A pozitív önbefolyásolás tekintetében teremtő hitnek nevezzük a gondolattal, elképzeléssel való teljes betöltöttséget, tehát azt az állapotot, amikor a gondolat vagy elképzelés tökéletesen uralja és áthatja a pszichét.

A teremtő hit önmagában levő erőt jelent, aminek a gondolat ad célirányt. A következő példa szemléltesse a fentieket: Az elektromosság önmagában álló erő. A gondolat segítségével, amely akaratunkat megmozdítja, izzásba hozhatunk vele egy lámpát, vagy főzőedényt működtethetünk általa. Egyedül az akaratunk, amely ezt a villanykörtét izzásba akarja hozni, nem elegendő, szükségünk van az elektromosság kifejezett erejére. Hasonló viszonyban áll egymással az akarat és a hit. Egy meghatározott cél elérése érdekében egyedül az akarat nem elegendő, csak ha a hit - teljes gondolati betöltöttség - kifejezett ereje járul hozzá, akkor érjük el a célt. Tehát meg kell tanulnunk így gondolkodni: "Akarom és tudom."

 
A legtöbb embernek nincs fogalma arról, hogy a hit teremtő ereje határozza meg sorsát.

Mi emberek túl szívesen és túl könnyen hisszük el a rosszat, szomorút, a romboló dolgokat, hisszük a betegséget, nyomort, ínséget, stb. Aki felismerte, hogy hitünk az egyetlen teremtő erő, ami fölött rendelkezünk, az óvakodni fog attól, hogy ilyen módon tévesen használja, mert ha rosszat hiszünk, akkor a rossz oldal szerint fogunk cselekedni. Át kell alakítanunk hitünket, ha minden szempontból sikereket akarunk elérni. A jó iránti bátorság is hozzátartozik a pozitív gondokozáshoz, és csak annak felismerése adhatja meg nekünk a szükséges bátorságot az önbizalom elnyeréséhez, hogy a szellem számára semmi sem lehetetlen. A teremtő hitet épp olyan kevéssé lehet megmagyarázni, mint például a szellemet. De végtelenül sok múlik azon, hogy olvasóim jól megértsenek.

 
A hit jobb megértése érdekében utalok a "megszállottság" szóra. A megszállottság magába zárja a gondolattal, vagy eszmével történt teljes betöltöttség fogalmát, és ez a teljes betöltöttség a hit. Például mondhatjuk, hogy Zeppelin grófot betöltötte, megszállta a kormányozható léghajó gondolata. Néhány olvasó bizonyára emlékezni fog rá, miként gúnyolták gróf Zeppelint, ő azonban feláldozta egész vagyonát, és nem bátortalanították el a veszteségek és gúnyolódások. Rendkívüli erővel rendelkezett a végső sikerbe vetett hite, olyan erővel, amely segítségével megélte eszméjének megvalósulását. Ha egy súlyos beteget megszáll, azaz betölt az a gondolat, mely szerint nem lehet segíteni állapotán, akkor elveszett. De újból és újból megtapasztalta, hogy olyan emberek, akikről lemondtak, ismét meggyógyultak, mert hitték, hogy egészségesek lehetnek.

 
Vagy tételezzük fel, hogy két üzlettulajdonos teljesen azonos feltételek mellett csődbe jut. Az egyik a kettő közül öngyilkos lesz, a másik öt év múlva ismét felküzdi magát. Mi a különbség e két üzletember között? Egyikük azt hiszi, azaz betölti az a gondolat, hogy: "Nem tudok kitartani, ezért tönkremegyek." A másik azonban azt hiszi: "Erősebb vagyok a sorsnál, nem engedem eldobni magam általa.", és így öt év múlva ismét a csúcson van. Tehát teremtő erő van a kezünkben; lehetünk derülátók vagy borúlátók, hihetünk a jóban vagy a rosszban. Eléggé feltűnő, hogy mi emberek milyen könnyen hiszünk a rosszban, és milyen nehezen a jóban. El kell gondolkodnunk e tény felett. Nyilvánvalóan egy ellenséges és idegen befolyás azon fáradozik, hogy hitünket, teremtő erőnket rosszra és rosszul használjuk. Erről az ellenséges befolyásról később még fogok beszélni; most csak azt kívánom megállapítani, hogy ez az ellenséges befolyás mindjárt elveszíti hatalmát, mihelyt megvonjuk tőle hitünket.

 A HIT1.jpg
Kép forrása: Pinterest.com


Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a hit és az értelem két teljesen különböző dolog, tehát az értelmi meggyőződés még nem biztos, hogy teremtő hit; egybeeshet valódi teremtő hittel, de nem feltétlenül kell egybeesnie.

Kézenfekvő, hogy a teremtő szellemnek sokkal többet kell teljesítenie, mint termékének, az értelemnek. Ha egy boldogtalan emberből boldog ember lesz, elégedetlenből elégedett, sikertelenből sikeres, betegből egészsége, akkor sokan azt gondolják, hogy csoda történt. Ilyen esetekben azonban az illető ember csupán teremtő erejét használta helyesen és jó értelemben. Ezek az úgynevezett csodák nem mások, mint a szellem hatásai. Azaz még ma is igaz: "Hited megmentett téged." Mindenesetre még egyetlen embert sem tettem egészségessé; csupán meg tudtam mutatni számára a gyógyuláshoz vezető utat; sajnos azonban senkit sem tudok arra kényszeríteni, hogy valóban járjon ezen az úton, azaz hitét helyesen használja. Egy biztos: minél egyszerűbben, minél simábban fogja fel valaki ezt a problémát, annál gyorsabban éri el a sikert.

Az erő bennünk van. Az elmondottak megerősítésére szeretnék néhány példát említeni neves orvosok gyakorlatából Az idegorvos Dr. von Gulat-Wellenburg azt mondja, hogy előrehaladott állapotban levő tüdőtuberkulózis a hit hatalma által nemcsak javult, hanem "az orvosi várakozással ellentétben teljesen meggyógyult". Dr. med. Brauchle, akinek jó hangzású neve van a tudományos világban, és az olvasó számára is ismert lehet, a következő személyes élményéről számolt be, amit egy Coué által vezetett csoportban tapasztalt: Egy idős, megőszült, púpossá összeesett ember kereste fel a tanfolyamot. Egyik kezével botjára, a másokkal az őt kísérő hölgy karjára támaszkodott. A férfi nagyothalló volt; közvetlenül a fülébe kellett kiabálni, hogy megértse a hozzá beszélő szavait. Coué maga elé kérte. Felszólította, hogy álljon fel. Csak fáradsággal és nehezen tudott járni. Coué a kezével végighaladt a beteg fájó, nehezen mozgó hátán. "Elmúlik, elmúlik, elmúlik ..." - mondogatta. Rövid idő múlva a beteg felállt, könnyen és hajlékonyan. Most a lábak következtek. Ezeken végigpásztázva mondta: "Elmúlik", ezt gyakorolta rövid ideig. Ekkor felállt a beteg a székről, és fiatalos ruganyossággal futott az előtte haladó Coué mögött. Egyedül tudott járni az, aki még néhány perccel ezelőtt alig tudta fenntartani magát két támasz segítségével. Rossz hallása befolyásolása érdekében Coué arra kérte, hogy nézzen egy szilárd pontra, és a fülébe kiáltotta: "Hall engem?" - "Igen, én hallom Önt." Három lépés távolságból: "Hall még Ön engem?" - "Igen, még hallom." Tíz lépés távolságból: "Ön most szintén jól hall?" - "Igen, nagyon jól hallok." Ezután a másik fülével is ugyanez történt. Az idős beteg egyáltalán nem értette, mi történt vele. Mielőtt megérthette volna, tudott járni és hallani. Túláradó örömmel akart hálát mondani Couénak, aki azonban vidám nevetéssel utasította el magától annak gyanúját, hogy ő segített: "Köszönje meg ezt Ön saját magának; járó és halló képességeibe vetett hite segített Önnek."

Az előbbieket magam is csak megerősíteni tudom, mégpedig saját megfigyelésem alapján amit Nancy-ban tettem egy Coué professzor által vezetett tanfolyamon. Éppen így azok a sikerek is, amelyeket saját tanítványi körömben megfigyelhettem, nem egy bennem működő különös képességre vezethetők vissza, hanem betegeim pozitív hitének erejére. Újból és újból beigazolódott az ismert mondat: "Hited segített neked". A jól ismert berlini idegorvos, Prof. Dr. med. J. H. Schultz megerősíti: "Általánosan ismert tény, hogy rendkívül sok gyógyszerre és orvosi beavatkozásra érvényesek e szavak: az orvosi eszközökkel csak korlátozott mértékben érhetünk el sikereket, annál több eredményt hoz az eszközökkel és a beavatkozással kapcsolatos pozitív hit. Az összes "háziszer" nagy száma és az egészséges életmóddal kapcsolatos utasítások, egyeseknél a hit kritikáját jelentik. E ponton teljesen egyetértek mesteremmel Couéval, aki azt mondja: "Az itt jelenlevő orvosok vagy gyógyszerész kollégák ne lássanak bennem ellenséget; sokkal inkább a legjobb barátjuk vagyok. Egyrészt abból a kívánságból fakadóan beszélek, hogy legyen szabad felvenni az orvosi fakultás tantervébe a szuggesztió elméletét és gyakorlatát, a gyógyítandó betegek és az orvosok javára.

Másrészt szeretném alapelvként állítani, hogy az orvos írhat minden hozzáfordulónak egy vagy több orvosságot, akkor is, ha ez nem lenne szükséges. Ha ugyanis egy beteg az orvoshoz meg, elvárja, hogy gyógyszert kapjon, ami meg fogja gyógyítani. Nem tudja, hogy a gyógyító hatást általában a hygiene és a diéta fejti ki; ezek mellékesnek tűnnek számára, csak a gyógyszerekre esküszik. - Nézetem szerint elégedetlen lenne a beteg, ha az orvos csak valamilyen diétát írna fel gyógyszer nélkül; úgy vélné, hogy emiatt nem volt szükséges felkeresnie az orvost. Ha a páciensek nem kapnak valamilyen bevehető gyógyszert, gyakran más orvosokat keresnek fel. Ezért tartom jelentősnek, hogy az orvos mindig írjon fel valamit."

 A HIT2.jpg
Kép forrása: Pinterest.com


A hittel kapcsolatban szólnunk kell a félelemről is.

A félelem a legveszedelmesebb ellenségünk, mert a félelem a rosszban való hit, a hit pedig teremtő, alakító erő.

Ezért amitől félünk, az gyakran bekövetkezik. A félelmet tehát a negatívumban való hitnek is nevezhetjük. Ha félek valamitől, akkor abban hiszek, hogy amitől félek, az számomra megjelenik. Mivel pedig, amint mondtuk, a hit alakító, teremtő erő, nem is csoda, ha ily módon rossz következményekkel kell számolnunk. A félelem nem hagy aludni, akadályozza az alvást. A migrénes rohamtól való félelem kiváltja a rohamot. A jégen történő eleséstől való félelem eséshez vezet. A betegségtől való félelem könnyen betegséghez vezethet. "A legnagyobb rossz azonban a félelem."
"A hit végtelenül erősség tesz, a félelem gyengévé teszi rabszolgáit.", mondja egy költő. Dr. med. Schleich két példája megmutatja, mit képes okozni a félelem. Ő mesélte: Rendelése során egy hölgy a ventillátor által keltett légmozgás következtében arra a téves hitre jutott, hogy a szemét megszúrta egy méh. A következményekről való félelem 15 percen belül tyúktojás nagyságú daganatot okozott az alsó szemhéján. Dr. Schleich hozzáfűti: "A félelem, az elképzelés, a gondolat egyedül plasztikusan és pozitív módon megváltoztatta a szemhéj szövetét." Továbbá mesélt egy férfiről, aki le akarta operáltatni a karját, mivel állítólag súlyos vérmérgezése volt, amelyről azt hitte, hogy halálát fogja okozni. A különböző sebészek elutasították a műtétet, mivel a kar teljesen egészséges volt, így Dr. Schleich sem hajtotta végre. A férfi felkiáltott: "Miért nem amputálnak? Szeretnék megmenekülni." Másnap halott volt. Dr. Langerhans a legalaposabban boncolta fel a halottat, és semmiféle halálokot nem talált. Dr. Schleich önszuggesztió által létrejött halának tekintette ezt az esetet. Minél jobban legyőzzük magunkban a félelmet, annál inkább urai leszünk az életnek.

Még az "alázat" fogalmáról szeretnék beszélni. Az alázatot nem szabad összetéveszteni a szemforgatással és hasonlókkal. Alázaton az értelem szellemnek történő akaratlagos alárendelését értem. A valóságban sajnos értelmünket mindig újból és újból a szellem fölé helyezzük. Ez keserűen megbosszulja magát bennünk. A tudomány nagyra értékelése mellett nem tudom elkerülni, hogy ne óvjak mindenkit az emberi értelem mértéktelen túlértékelésétől.

Rossz lenne számunkra, ha az értelem mellett szellemi örökségünket elhanyagolnánk. Végül minden tudomány eljut egy olyan pontra, amelynél meg kell állapítania, hogy alapjában véve semmit sem tud a valóságról. Az életben szükségünk van az értelmünkre, de ez nem zárja ki azt, hogy legjobb erőinket, mindenekelőtt a szellemieket használnunk kell.

A tisztán értelmi beállítottságú ember önmaga számára állít korlátokat, amelyeken nem tud átlépni, mivel az intuíciót figyelmen kívül hagyja. Vannak olyan emberek, akik rendkívül sokat tanultak, rendkívül sokat tudnak, de a legkézenfekvőbb és ezért a legnagyobb: a szellem ismerete. De a szellem ismeretére nem lehet eljutni az értelem által, hanem csak az intuíció segítségével. Az is igazságtalan lenne, ha csak a kiemelkedő értelemmel megajándékozottak tudnának közeledni a szellemhez. Ellenkezőleg, az értelem sokszor akadálynak bizonyul, azaz mindaddig, amíg annak megszállottjai vagyunk. Csak ha birtokoljuk, azaz uraljuk az értelmet, akkor lesz nagy hasznunkra.

Nincs olyan ember, akit ne szorítana valahol a cipő. Aki jól megért engem, az olyan fegyvert kap a kezébe, amelyikkel sikeresen tud védekezni a problémáival szemben. Meg fogja tapasztalni, hogy nem kiszolgáltatottan áll szemben a sorssal. Igaz ez a kijelentés: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Mert a hit hatékonnyá teszi a gondolatokat.

A hatékony, jó gondolatok szükségszerűen jó gyümölcsöket érlelnek, de éppen így a hatékony, rossz gondolatok rossz gyümölcsöt hoznak.

Tehát törekednünk kell arra, hogy uralkodjunk gondolatainkon, azaz saját érdekünk, hogy pozitív elképzeléseket teremtsünk. A tudatos önszuggesztió célja az, hogy a jónak ismert és ezért akart gondolatok hatékonnyá tegye. E cél elérése érdekében mindig szem előtt kell tartanunk azt az alapelvet, mely szerint a szellem uralkodik az anyag felett. Ez az alapelv jelenti az alapot, a biztos hátteret a tudatos önszuggesztió sikeres alkalmazásához.

Mihelyt valóban felismertük, hogy lényegünk szellemi természetű, és ez a felismerés belső élményünkké vált, eljutottunk az oly szükséges önbizalomhoz is.

Ekkor már nem engedjük becsapni magunkat a "megváltoztathatatlan tények" hibás elméletétől. Ha meg kellett tapasztalnunk, hogy rosszul látunk vagy megyünk, vagy hallunk vagy eszünk, vagy ha a leggonoszabb fajta fájdalmak kínoznak minket, vagy tartós gazdasági üzleti sikertelenségeink vannak, akkor sajnos hajlamosak vagyunk e tényeket megváltoztathatatlanoknak tartani. Nagyon könnyen elfogadjuk, hogy testünknek hatalma van így kínozni bennünket, vagy azt, hogy tehetetlenül állunk szemben a sorssal. Ekkor saját kárunkra átsiklunk a szellem valósága felett. Pedig az az első, a létező, a teremtő. Sohasem szabad elveszítenünk szem elől azt a tényt, hogy minden anyagi, testi valóság alakot öltött szellem. Mint a teremtő lélek részeinek, nekünk is hatalmunk van gondolataink által önmagunkra alakító erővel hatni, és sorsunkat, valamint testünket a helyes irányba befolyásolni.

Emellett még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a szellemet nem szabad összetéveszteni, felcserélni az értelemmel. Az értelem csak termék, és a szellem egyik eszköze.

Az értelem segítségével csak bizonyos mértékig tudjuk felfogni a dolgokat. Ezzel szemben a szellemhez csak intuitív módon közeledhetünk, érezni kell, soha nem lehet kiokosodni. "Ha nem érzitek, soha nem fogjátok zsákmányul ejteni.", mondja Goethe. Kétségtelenül vannak képességeink, amelyek messze meghaladják értelmi képességeinket. Éppen ezeket azonban többnyire nem ismerjük fel. Minél mélyebben ismerjük meg a teremtő szellemet és minél jobban alárendeljük magunkat, annál jobban tudjuk hasznosítani rejtett képességeinket. Ez cáfolhatatlan igazság, és az összes vallás alapja.

(Emile Coué: Elméd gyógyító hatalma)


http://dszilvia.blogspot.hu