A LÉLEK ÉBREDÉSE

 Kép forrása: Pinterest.com

A lélek ébredése nem egy fejlődési folyamat. Erre nincs is helyes szó. A lélek valójában létére döbben. Ami eddig rejtett volt - most látható. Ott volt mindig, csak te nem tudtad. Nem is hiányzott, mert elfelejtetted... és most ráeszméltél, hogy van, és a tied.
Ezért mondja a misztikus ember, hogy "emlékezz"!

Isten felfedezése nem egy eredmény, hanem emlékezés. Valami, amit elfelejtettél .... és most eszedbe jutott.

Ehhez nem kell idő.

De az elméd azt mondja, hogy '...de igen, kell - mert mindenhez kell... mindennek ami növekszik, kell az idő a fejlődéshez.'

Te a saját logikádnak vagy az áldozata, attól vagy tehetetlen.

Ezért napolod el...ezért mondod,hogy ' majd holnap ' , vagy holnapután, vagy inkább 'azután'.

De a 'holnap' sohasem jön el, mert mindig, csak 'ma' van.

Ha értenéd, amit mondok - hogy az ego-t el lehet dobni azonnal - akkor inkább azt kérdeznéd : 'Igen, de miért van még mindig velem? Miért nem esik le rólam? Ha ez nem egy folyamatos folyamat, akkor miért cipelem magammal?

Azért, mert te nem akarod eldobni!

Ez téged most rendkívül meglep, mert azt hiszed, hogy el akarod dobni. De gondold csak meg még egyszer. Gondolj bele alaposan.

Nem akarod eldobni, azért nem sikerül. Te inkább szépen kipucolnád... szeretnéd, ha elegáns lenne és jobban állna rajtad. De eldobni.... ott állni, egyedül, meztelenül...az egy kicsit sok.

Mert ha elakarnád dobni - akkor nem áll az utadban senki. Senki sem tudja megakadályozni. Nincsenek körülötted falak. Ha valóban akarnád - már ott sem lenne. De ha nem akarod eldobni ... akkor mit lehet tenni? Ezer Buddha prédikálhat neked ... száz évig is eredménytelenül. Kívülről nem lehet ezen segíteni.

Gondolkoztál már ezen igazából? Próbáltál már ezen a kérdésen meditálni? Tényleg el akarod dobni az ÉN-t? Szeretnél senkivé válni.?

Még akkor is ha nagyon vallásos embernek képzeled magad, akkor is szeretnél valaki lenni. Nem igaz? Szeretnél valami eredményt felmutatni, mondjuk: '...lehetne belőlem egy szerény szent a Paradicsomban? ' - ezt kéred, és ez igazán nem sok. Az óhajban bújt el az ego.

Az emberi elme természeténél fogva keresi az elfoglaltságot. Legyen az akármi, csak ne legyen üres. Még akkor is, ha a gondolat fájdalmas, még akkor is, ha szenvedsz tőle. Az agy mindig az elfoglaltságot választja: minden jobb, mint a semmi. Tudod miért? Mert ha nem foglalkozol valamivel, akkor elmosódnak az ÉN határai, elolvad az ego.

Ha nincs mit csinálnod, úgy érzed, nincs értelme az életednek: 'Nincs rám szüksége senkinek'...a világ megy nélkülem is éppen úgy, talán még jobban is...'
De ha elfoglalt vagy, akkor azt képzeled, hogy a világ körülötted forog...hogy nélküled összedőlne minden... a te léted nélkülözhetetlen...nagyon fontos.
Ha nem csinálsz semmit, egyszerre rájössz, hogy a világ megy a maga útján...nélküled. Nincs semmi különbség. Nincs rád szükség. Kidobtak a szeméttel együtt. Nem hiányzol senkinek.

Abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy nincs rád szükség. az ÉN elkezd aggódni...mert csak akkor létezik, ha használják.
Az ego a saját létét védi. Ezért keresi az elfoglaltságot, legyen az akármi. Az ÉN nem tud létezni illúzió nélkül.

A meditáció elfoglaltságmentes, mély nyugalomban lévő elme állapota. A meditáció nem egy ideiglenes visszavonulás. A meditáció egy mély nyugalom a középpontban ... minden elfoglaltságtól mentes.

Ne érts félre: azt csinálsz amit akarsz, de a cselekedethez már nem köt semmi! Már tudod, hogy nem vagy fontos, és hogy ezután sóvárogni nagy butaság. A világ megy a maga útján nélküled is. Ez a felfedezés ne nyomasszon. Ez így jó. Az jó , hogy nélküled is minden halad a maga útján. Ebből fakad a szabadság - ha ezt megérted ....De ha nem --- ettől darabokra törsz!

(Osho) - Az én utam a bárányfelhők útja