A rontás

 Kép forrása: Pinterest.com

A hétköznapokban durva formájával aránylag ritkán találkozunk, ám az átok, de még a rosszkívánság is beleillik a rontás fogal­mába. A rontás valójában egyfajta mágikus támadás, amelynek működési elve azon a fel­tételezésen alapul, hogy minden élőlény egy egyetemes, közös életerőből merít, s az feléleszthető, illetve vizualizációval vagy rituális eljárásokkal irányítható.


A legveszélyesebb rontások akkor teremtődnek, ha a manipulátor sok időt tölt a célpont minél pontosabb "megszemélyesítésével", a feketevarázslók, boszorkányok ezért szoktak kérni régen hajszálat, körmöt, ruhadarabot vagy valamilyen személyes tárgyat, manapság pedig főként fényképet az ártó műveletekhez. Rontás jellegű a szerelmi kötés is, hiába akarják művelői a szerelmi érzés csodahatású megerősítőjeként bemutatni. Rontást nem­ csak hivatásos modern "mágus" vagy "boszorkány" küldhet megbízója ellenfelére vagy ki­választottjára, hanem gyakorlatilag bárki, ha képes rá, hogy eléggé összefogja és irányítsa gonosz gondolathullámait. Ezért igazából soha nem tudhatjuk, van-e éppen készülőben el­lenünk valamilyen, a kozmikus erőket negatív szándékkal mozgató támadás.


Ám mielőtt bárki megrémülne, fontos megjegyezni, hogy az átlagosan erős aura képes az ilyen hatások kiszűrésére, legyengítésére, ha pedig valamiért sebezhetőbb állapotba ju­tottunk, saját felsőbb énünkhöz és spirituális segítőinkhez mindig fordulhatunk. A rontásle­vétellel foglalkozók is ezeket a csatornákat használják, de ők is csak akkor tudnak segíteni, ha valaki saját maga is fellép az ártó erők ellen, és száműzi őket energiateréből.


Hogyan ismerheti fel valaki hogy rontás érte? Ha az alábbi tünetek együttes jelentke­zését tapasztalja, érdemes elgondolkodnia, van-e valaki, aki befolyásolni akarná vagy ép­pen romlását szeretné, és szívesen az ártalmára volna?


Észrevette-e, hogy egy idő óta folyton fáradt, energiaszintje alacsony, nyugtalan, nem találja a helyét, sehol nem érzi jól magát?

Nem tud a megszokott ágyában aludni, elkívánkozik belőle, akár sokkal kényelmetlenebb pihenőhelyre is?

Furcsa, fizikai tünetekkel nem magyarázható, orvosi vizsgálatokkal nem igazolható tes­ti érzéseket észlel magán, torka, hasa, nemi szerve tájékán szorító, fullasztó, görcsös állapotokat tapasztal? Szíve időnként fel nyilall, nagyot lódul, esetleg hőhullámok öntik el? Úgy érzi néha, mintha testének ezekről a pontjairól energia folyna el, vagy éppen ellenkezőleg, mintha e területekre idegen energia pumpálódna?

Van olyan meghatározatlan érzete időnként, hogy akaratán kívül kötődik valakihez, akit korábban nem kívánt, de most furcsa, kényszeres vonzást érez, és gondolatai körülöt­te forognak?

Álmodik csapdába esésről, megkötözésről, megnyomó lidércekről, kellemetlen sze­xuális játékokról vagy esetleg feltűnik álmában valamilyen ismeretlen, riasztó, nagyha­talmú lény?

Hangulata változékony, ok nélkül jó vagy rossz kedve támad, ezek egymásba is átcsap­nak?

Úgy érzi, hogy nem tud tisztán gondolkodni, mintha valamilyen köd lepné el a világot, minden homályossá válik, s az a benyomása, hogy nehezebben képes koncentrálni, és kevesebbet ért a világból, mint korábban?

Minden különösebb ok nélkül elszeparálódik korábbi barátaitól, gyakran van egyedül, nem kívánkozik sehová?

Van valamilyen furcsa vagy új (esetleg ajándékba kapott) tárgy a környezetében, amely mellett tompa rosszérzése támad? Eltűnt valamilyen kedves holmija, ruhája, textilneműje, amihez nagyon ragaszkodott, vagy nagyon régóta birtokolta?

Eszébe jutott már a fenti tünetek együttes megjelenése miatt, hogy rontás áldozata?

Van elképzelése róla, kitől érkezhetett az átok?


A rontásokról, különösen, ha azok erőteljesek, általában van valamilyen megérzése az em­bernek. A rosszkívánság vagy a befolyásolás ugyanis többnyire olyanoktól érkezik, akikkel valamilyen kapcsolatban vagyunk, ismeretleneknek ritkán fűződik érdekük személyes sze­rencsétlenségünkhöz vagy a lelkünk feletti hatalomgyakorláshoz.


A megkötő mágia ismert formája, ha a manipulátor kép varázst használ, vagyis egy viaszból, fából vagy textilből készült bábun végzi praktikáit. Az ilyen rongybabát (amely­be olykor az áldozat körömdarabkáját, hajtincsét, ruhájának egy foszlányát is belevarr­ják) a szakirodalom dagyde néven is ismeri. A voult ugyanez leginkább viaszból, s elké­szülte után olyan helyen rejtik el, ahol az áldozat gyakran elhalad. Ilyenkor a figura helyettesíti az élő személyt, ám valójában az a cél, hogy a baba létrehozása közben foly­tatott irányított koncentrációval a mágus a lehető legpontosabban elő tudja hívni az ál­dozat képét. A képmás abban segít, hogy több erőt lehessen felszabadítani a gondo­latok összesűrítéséhez. A mágus aztán az élővé tett figurába a szándékait, akaratát, a testre és a lélekre tett hatást szimbolizáló tűket vagy szegeket szúr; ha szerelmi varázs­latról van szó, az esetleges eltávolodás, elválás, az önálló döntések megakadályozására meghatározott színű fonalakat teker a bábura, amelyekre megerősítő varázsigéket jelké­pező csomókat köt. Milyen auradinamikai jelenségeket láthatunk a rontómágus és a célpont erőterében? A hivatásos mágus külső energiaburka gyakran erős, páncélhoz vagy igen sűrű, vastag ré­teg zseléhez hasonló, ezüstösszürke, és a szokványos emberi auráknál nagyobb kiterjedé­sű. A mágus a varázsművesség idejére módosult tudatállapotba juttatja magát, amelynek során a központi energiavezetéke kitágul, 10-12 centiméter átmérőjűvé is nőhet, fala ugyancsak elasztikus és zselészerű. A harmadik szem és a koronacsakra a legaktívabb, s a mágus eléri a halhatatlan test síkját, ahol a téridővel. a formáló mezőkkel dolgozhat. Ebben a közegben jut hozzá a rejtett információkhoz is másokról, szabadon megismerheti fizikai, érzelmi és lelkiállapotukat, és beavatkozhat éteri mintázatukba. A képmás ebben a folya­matban fókuszpontként, erősítőként funkcionál. A hatodik csakra látszólag megnagyob­bodik, körfogata megnő, szabályos kúp alakot vesz fel, .,fedőlapja" a homloktól körülbelül 20-22 centiméterre látható. Ez arra utal, hogy ilyenkor az aura mentális szintjén működik elsősorban. A csakra hamarosan belső kivetítő ernyőként kezd funkcionálni, s a homloktól mintegy 30-40 centiméterre, a szemsíkhoz képest 20 fokkal kissé fölfelé megjelennek a hívott vagy kialakított képek. (Megjegyzendő, hogy például a meditáció egyes fajtái eseté­ben is ezen a területen látjuk a belső képeket, s a lehunyt szem már automatikusan is ezt a helyzetet veszi fel - mintha várakozóan fölfelé nézne.) A mágus ezen a belső képernyőn is látja, amit tesz a képmással, s amikor erre a látványra koncentrál, információhoz juthat a közös kozmikus tudatból, a kollektív tudattalanból is. Valójában az onnan nyert információk­kal keresi meg és azonosítja be az áldozatot, aki fölött azzal nyer befolyást, hogy megza­varja annak halhatatlan testi mezőit, s az onnan továbbtranszformálódó, tovább hullámzó hatás révén az éteri másolatot, az energiatestet is.


A viasz- vagy agyagfigura, a rongybaba, a képmás (a fókusz) ugyanis úgy funkcionál, mintha az éteri másolat volna, leképezi, együtt rezeg vele (ha fénykép, akkor a "hasonló a hasonlóval" elv alapján, ha pedig emberi szöveteket is tartalmaz, a "részben az egész" elv miatt), s így a rajta végzett manipulációk energiaszinteket módosító hatásai továbbterjednek az élő csillagtestre is. Innen már csak egy lépés a testi tünetek megjelenése. A hatást azonban csak akkor lehet tartósítani, ha rendszeresen fenntartó jellegű ismétléseket végez a mágus. Erre azért van szükség, mert minél többször zavarják meg a halhatatlan testet, annál valószínűbb, hogy a támadás célba talál.


Általában éjszaka történnek a rosszindulatú hatáskibocsátások, mivel ilyenkor az áldozat nagy valószínűséggel alszik, s ezzel eleve fogékonyabb állapotban van, ráadásul az egyéb zavaró hullámtevékenység (az emberek éber-aktív agyi hullámai, rádió- és más hul­lámok jelenléte) éjjel a legkisebb. Akár élő személyre, akár halottra akar a mágus hatni, va­rázslatát elsősorban éjszaka hajtja végre. Az 1930-as évek elején Tibetben járt orvos, dr. Alexander Cannon egy lámamesterrel való beszélgetése során azzal próbálja meggyőzni hallgatóját, aki egyébként az érvekkel maga is mélyen egyetértett, hogy "a sötétség ereje által támogatva (...) a rádió sokkal tisztábban közvetíti a hallható és ritmikus gondolatokat. Éppen így, az éjszaka csendjében, a telepátia is sokkal hatásosabban gyakorolható, még olyanokon is, akikről a „sugárzónak" nincs is tudatos fogalma. A "megigézés", "rontás" stb. nem középkori babonák csupán, hanem gyakran tudományos valóságok..."


Érdekességként jegyzem meg, hogy a bizonyos vallási közösségekben szokásos éjféli imát egyre gyakrabban teszik át hajnali 2-3 óra környékére. Ennek az az oka szerintem, hogy mai világunkban egyre többen maradnak fenn a televíziót nézve vagy más okból éjszakázva, és aránylag csak későn csendesedik el a humán energiatér annyira, hogy bár­milyen spirituális működés legalább olyan hatékony legyen, mint a korábbi korszakokban. Jelenleg legmélyebben más tudatokat hajnaltájban lehet befolyásolni, illetve ekkor lehet a legtisztább körülményeket biztosítani a szellemi létezőkkel való kapcsolatfelvételhez, imád­kozáshoz is.


Létezik egyébként egy másik kitüntetett, de ritkán használt időpont is, melyet déli tündéridőnek neveznek. "Nappali tizenkét óra közibe, éjjel tizenkét óra közibe jár a szép­asszony, elveti a rontást", tartja a néphit. Ugyancsak figyelemreméltó egyezés, hogy az em­beri szervezet napi működésének ritmusát figyelve kiderült, déltájban leszálló ágban, pihe­nő állapotban van az ember, anyagcsere-folyamatai a nap egyéb szakához képest másként működnek, a gondolkodás lelassul, a koncentráció rosszabb lesz, egészében véve a szer­vezet relaxáltabbá válik. Ez pedig elsőrendű körülmény annak, aki mentális úton kíván hat­ni embertársaira.


Éjszaka történt az az állítólagos mágikus támadás is, amelynek főszereplője Dion Fortune volt. Ő 1922-ben megalapította a Belső Fény Testvérisége_ amelyhez töb­ben is átpártoltak a Moina Mathers vezette Arany Hajnal Hermetikus Rend Alfa-Ome­ga Templomából. (Mrs. Mathers egyébként Henry Bergson, francia filozófus nővére, és Samuel McGregor Mathers, a híres angolokkultista felesége volt.) Dion Fortune azzal vádolta, hogy bosszúból mágikus támadást intézett ellene az asztrális síkon, ál­mában. A nő azt álmodta, hogy megjelenik előtte egy hatalmas, a valóságosnál két­szer nagyobb  macska, majd eltűnik. Később egy rém álom következe_ amelyben Diont levegőörvény forgatta. Segítségül belső vezetőjét hívta, mire a látomások meg­szűntek. Amikor azonban fölébredt a testét nyaktól csípőig karmolások borították.


Melita Denning és Osborne Phillips, az Aranyló Nap Rendje társaság tagjai (Denning a nagymestere is) egy körülbelül tíz éve történt esetről számolnak be, amely ugyancsak az éj leple alatt zajlott. Egy fiatal okkultistát megtámadta egy ellen­sége, amíg aludt. Az áldozat azonban könnyen kivédte a támadás_ ám reggelre kel­ve döbbenten látta, hogy bútorainak egy része behorpadt megsérül  mintha a fel­sült támadó összevissza verte volna őket dühében.


Ugyancsak feketemágusok lelketlen éjszakai támadásai eredményének tartják so­kan az egyébként kétséges elveket valló Joseph-Antoine Boullan 1893-ban bekövet­kezett halálát is. A rendjéből kitaszított római katolikus pop fő ellensége a rózsake­resztes Stanislas de Guaita és Sar Josephin Peladan volt akik állítólag éveken keresztül pszichikus csatát folytattak az excentrikus gyülekezetet alapító Boullan ellen. A férfi barátja, Joris-Karl Huysmans francia regényíró a saját bőrén is tapasztalta a mágikus támadás_ s azokat a "folyékony ökölcsapásokat'; amelyek éjjelente az ar­cát érték. Huysmans szerint Boullan ketrecbe zárt tigrisként ugrált kiáltozott és imád­kozott amikor a támadásokat megérezte. Cuaíta és Peladan mindennap űzték a fe­kete mágiát és az író véleménye az volt hogy folyamatosan küldték a gonosz szellemeket Boullanro. (Ha őt valóban Cuaita ölte meg, sötét mesterkedései vissza­szálltak rá, mert csupán 36 évet élt.)


Egy mágikus támadás (rontás, átok) valóban hatni tud az anyagra, tehát egy távoli erő elvileg képes rombolni a fizikai világban, kissé hasonlóan apoltergeist jelenségekhez. A va­lóságban azonban az a gyakoribb, hogy az áldozat maga idézi elő a fizikai hatásokat: Dion önmagát is összekarmolhatta, a fiatalokkultista izgatott álmában talán felkelt és csapkodta a rémképeket, Boullant pedig a félelem és a rettegés ölte meg. Általában a mágikus táma­dás ugyanis nem a fizikai síkon zajlik, hanem az asztrális mezőkön, gondolatformák alkal­mazásával. Ezek aztán befészkelik magukat a saját energiamezőkbe, és onnan bomlaszt­ják az aura testeit az elme, a lélek és a test egészségét.


Tragikusan erőteljesen és gyorsan hathat egy rontás, ha az áldozat valamiképpen tudomást szerez róla. E mögött nemcsak pszichés okok állnak, hanem az az energetikai jelenség is, hogy a félelem, a rettegés, mint minden negatív érzelem, belülről rombolja az aurát, diszharmonikus rezgéseket teremt, s ez előbb-utóbb felbont ja az aura testeit, különösen a hamar reagáló csillagtestet, mégpedig az eleve gyengébb pontokon. Ezt a folyamatot gyorsítja a rontást végző azzal, ha a képmás "csakráiba" tűket szúr. Ez a bru­tális, gyilkos eljárás szörnyű hatással van a valódi csakrákra, olyan, mintha összehasogat­ná, kiégetné őket. A csakra megpróbál elmenekülni, védekezni, rezgésszáma megválto­zik, és elveszíti saját "hangját", olyan, mintha sikoltozna. A rontás alá vett aura fáradt, fénytelen, szennyezett lesz, rezgésszáma lecsökken, általános védelmi hibák keletkeznek benne. Az erőközpontok összetöredeznek, a teljes auratér tétova lesz, zavaros, gyakran a fej környéki részeknél is, ami idegen gondolatformák, vagy gyakrabban érzések jelenlé­tére utal. A megtámadott csakrákhoz a képmástól (vagy a mágustól, illetve a rontást végzőtől) ujjnyi vastagságú, sötét színű, szürkés, szennyes-barnás vagy sárgászöldes fluidszálak vezetnek, amelyek piócaként tapadnak a csakra belsejébe. Bármikor, amikor ilyen típusú csőkígyó kat láttam, az aura tulajdonosa valamilyen rontó jellegű hatásnak volt kitéve (vagy esetleg ő maga végzett valamilyen, olykor nem is tudatos "rontó" tevé­kenységet.)


Az ilyen durva módszerrel valódi testi betegségek érhetők el - különösen, ha a rontó­mágus az adott szerveket is a képzeletbeli képernyőjére vetíti, és azokat is manipulálja. Egy egyszerű rosszkívánság is így működik, hiszen amikor valaki egy másik embernek azt kívánja, "Törjön ki a lábad!", akkor többnyire meg is jelenik előtte a másik (vizualizálja), irányított, energiatöbblettel bíró (például indulatból kimondott) üzenet halad feléje, az eseményt kész tényként kezeli (esetleg a megtörtént baleset képeit is látja). Az átok és a rontás behatolhat a bioenergetikai térbe, és fizikai tüneteket idézhet elő. Legtöbbször azonban az áldozat orvosa nem talál fizikai elváltozást, mégis a beteg lassú, kínos sorva­dását nézheti végig.


A rontás hatásait saját magam is tapasztalhattam. Több mint egy évtizeddel ezelőtt egy olyan esetről kellett tudósítanom, amelyben az egyik szereplő ellen a közösség, amelyben dolgozott komoly és valóságosnak bizonyuló kifogásokat ta­lált. Munkám során minden érintettel - így természetesen vele is - alaposan elbe­szélgettem, s a cikket tényszerűen dolgoztam fel. Mivel azonban munkatársainak vádjai bebizonyosodtak, a férfit a szakmai felügyelet elmozdította állásából. Érthető volt elkeseredettsége, de bosszúvágyó, s az, hogy névtelen levelekkel zaklatott már sokkal kevésbé, hiszen a kialakult helyzetért csokis önmagát hibáztathatta. Az ese­mények után néhány hónappal, amikor a történteket már elfedte az idő sodrása, egyre különösebb érzések lettek rajtam úrrá. Folyton fáradt voltam, kedvetlen, s mintha minden szürkének tűnt volna körülöttem. Alig tudtam az energiáimat összeszedni, és valahogy már az ágyam bon sem tudtam megpihenni. Végül a fölönmagát is összekarmolhatta, a fiatalokkultista izgatott álmában talán felkelt és csapkodta a rémképeket, Boullant pedig a félelem és a rettegés ölte meg. Általában a mágikus táma­dás ugyanis nem a fizikai síkon zajlik, hanem az asztrális mezőkön, gondolatformák alkal­mazásával. Ezek aztán befészkelik magukat a saját energiamezőkbe, és onnan bomlaszt­ják az aura testeit az elme, a lélek és a test egészségét.


Mivel akkoriban a mágia művészetét tanulmányoztam, magától értetődő véde­kezésnek tűnt (bár ma már más módszereim vonnak), hogy egy varázskör segít­ségével védjem meg magam. Az előírásoknak megfelelően létrehoztam a kört el­helyezkedtem, majd a belső látás segítségével megfigyeltem, milyen elváltozásokat látok. Egész aurám szürke volt és olyan látványt keltett mint az a növény, amely víz és tápanyag nélkül hervadozik egy félhomályos szobában. A napfonat környé­kérő_ de gyakorlatilag mindegyik csokrából fonalszerűen szivárgott az energia,


s úgy nézett h mintha ezek a szálak mind egyetlen személyhez igyekeznének, ná­la összpontosulnának a távolban. Aurám kicsi volt és több helyen zöldesszürke, füstszerű foltok borították. Az energia sárgás-barnás-zöldes, kisujjnyi vastagságú csatornán kígyózott elfelé, hullámzó vonalban. Tudtam, hogy ha ezt a folyamatot nem szakítom meg, és ha nem tudom feltölteni és védetté tenni önmagam, annak szomorú következményei lesznek. Mivel a másikat karmikus okokból nem akartam bántan_ de a rosszindulatú kapcsolatot meg kellett szüntetni a varázstőrrel (az athaméval) élénk vizualizációval kísérve elvágtam az energiaszívó csápokat, ame­lyek ekkor, mint valamilyen megereszkedett gumiszalag, visszagördültek, visszahú­zódtak az átok kibocsátójához. Öt magát csak a messzeségben láttam, mintha egy sötét tér sárgászölden világító fénypontjában volna. Elsősorban az arca és a felső­teste látszott. A visszamaradt csáprészek, miután az összeköttetés megszűnt ma­guktól lehullottak. Ezután a varázskör erejére bíztam magam, s határait felhasznál­va elképzeltem a körülöttem lévő erős védelme_ az asztrálfűrész technikával.


A mágikus praxis szerencsésen megerősített s a tüneteket egyszer és mindenkorra elsöpörte.


Érdekesség, hogy az események után úgy hét-nyolc évvel találkoztam ezzel a fér­fival - akit egyébként már nem ismertem fel. Csak miután szóba elegyedtünk, és rö­vid disputa után elváltunk, döbbentem rá, ki is volt a beszélgetőpartner. Úgy tűnt azonban, hogy addigra már ő is megnyugodott és feldolgozta az eseményeket. Ez a történet azt is megmutatta nekem, hogy az átok akkor is ha_ ha a célpont teljesen vétlen. Azt is mondják, egy erős aura ellenáll a rontásnak. Ez igaz is, de a hétköznapi életünkben nehezen tudjuk megőrizni auránk folytonos épségét és sugárzását stressz, rosszkedv, csalódás, idegesség és más érzelmek gyengítik erőterünket.


Így sajnos valójában bárki bármikor ki van téve mások ártó hatásainak. Szerencse, hogy vannak azért védelmi technikák.


-AURANKA-