A személyes tér jelentősége

 Kép forrása: Pinterest.com

Szeretném tőled megkérdezni, hogy te létrehoztad-e már a személyes, tiszta Teredet? Átlátsz-e fátyolon, tudod-e, hogy honnan jössz és mi a dolgod?

Ez a kérdés azért merült fel bennem, mert úgy érzem nincs ma annál fontosabb, mint, hogy ezt a teret megteremtsd, kialakítsd önmagad számára, hogy tudatosan le tudj válni a kollektív térről, ami jelenleg körülvesz. Kiléphetsz ezáltal a hétköznapi drámákból, a karma fájdalmas játékából, a hétköznapi tudatosságból és elindulhatsz egy Új szemléletmód, letisztult Tudati minőség felé. Az energiák már évek óta ezt a Tudati váltást támogatják, sürgetnek minket, hogy végre merjünk továbblépni, oldozzuk fel magunkat a karma fogságából, adjunk kegyelmet magunknak és fogadjuk el a Mindenség vagy Isten áldását.


Már tavalyi egy olyan Szeretet minőség érte el a Földet, ami abban segített minket, hogy elinduljunk egyénileg és kollektíven az individualizáció (egyéniséggé válás) arany lényege felé. A rendelkezésünkre álló energia abban támogatott minket, hogy a szeretet érzését terjesszük ki a szeretet szándékává és elkötelezettségévé. Ez a kiterjesztett szeretet a könyörület óceánját tartalmazza, melyben mindent, ami valaha voltunk, összhangba és harmóniába hozhatunk mindazzal, a mi valaha is lehetünk. Ez a szeretet azt kéri tőlünk, hogy mi magunk legyünk az Út. Ebben a szeretetben nem csak az van jelen, hogy mindennapi dolgainkat szeretettel töltsük meg, hanem az is, hogy kiterjesszük a személyes egyéniségünket a környezetünkben élők individualizációjának támogatására, majd végül mindenkiére, aki a kollektív Földi átalakulási folyamatában részt vesz, vagy részt szeretne venni.


Az individualizáció útján gyakran mentális síkról adjuk a válaszainkat inkább, mint hogy hallgatnánk Belső Vezetőnkre, lényünknek annak a fénylő esszenciájára, mely tanítást súg fülünkbe, örökké emlékeztetve minket arra, hogy kik is vagyunk. Ha továbbra is az intellektus irányába haladunk, akkor a bennünk lévő belső Fény egyre csak halványodni látszik majd. Az idő, a Lélek mélyebb felismeréseire szólít fel minket. Mindannyian Fény-Lények vagyunk, törékeny testünk sűrűjében, és ezt sose felejtsük el!

Személyes utunk során néha bizony elkeseredünk, de ha képesek vagyunk ezt az érzést kicsomagolni, felfedheti egy Új igazság lehetőségét, új remény érzete születhet belőle. Megérezhetjük, hogy milyen tudatosan összekapcsolódni a keserűséggel, szembenézni vele, hogy a múlt csalódásainak, az elárultatottság érzésének mélyére ássunk, áthatoljunk az érzésen, hogy nem a helyes viszonyban vagyunk Önmagunkkal, és mögé nézzünk annak a módnak, ahogy szerintünk saját magunkra tekintünk utazásunknak ezen a mostani pontján.


Most, ebben az évben a remény visszaállításának ígérete jelenik meg. Meg kell jelenjen ítélkezésünk helyett a tisztázás érzése. Az önmagunk feletti ítélkezést be kell szüntetnünk, és tisztázni kell ítéleteinket a diszkriminációval, igazsággal, valamint azzal kapcsolatban is, hogy a szeretet és az igazság összeolvadása hogyan hoz létre teljesen más, újszerű helyzeteket. Ha képesek vagyunk rá, hogy ítélkezés nélkül visszatekintsünk a múltra, tisztán láthatjuk, hogy voltak tanulságok, amiket leszűrhetünk az eseményekből, és ha ezeket a tanulnivalókat helyes összefüggésben vagyunk képesek szemlélni, akkor a remény érzetét adhatják számunkra. A múlt tanulságait újra kell értékeljük, hogy a remény tölthessen el bennünket. Azt is mondhatjuk, hogy a remény és a remény növelése lehet az ellenszere kétségbeesésünknek nehézség és krízis idején. Nagyon fontos a dogmák megtisztítása, és a valódi Hit kialakítása. Létezik, van egy hang, ami a csendben, a csendből szól, bíztat minket és szól hozzánk, ami lehetőséget teremt a szívünkkel vagy Lényünk mélyebb rétegével érintkezésbe lépni. Érezhetjük, hogy fontos a felelősség felvállalása, annak a képességnek a felvállalása, hogy akkor is válaszolunk, amikor belül még nem érezzük késznek magunkat, majd megértés vagy rálátás születik bennünk azzal kapcsolatban, hogy mit kell megértenünk a történtekből. Vannak hitrendszerek, melyek az energiát meghamisították, eltorzították. Mostantól nem lehet elfedni ezeket, felszínre kerülnek.


Képessé válunk már látni azt, ami lesz. Újra tudjuk értékelni a változás folyamatának körülményeit, képesek leszünk visszanézni és újraértékelni mindazt, ami volt, és a helyzetünkből adódó, mélyebb rálátáson alapuló, tisztább távlathoz juthatunk. Olyan erők támogatják utunkat, ami rengeteg együttérzést és mély intuíciót biztosít számunkra. Képessé tesz minket arra, hogy a bennünk lévő keserűség forrását annak a sok mindennek a részeként láthassuk, ami közelebb visz minket saját Lényünk és természetünk megértéséhez. A múlt szeretettel és gyengédséggel történő elfogadása, elengedése képessé tesz arra, hogy olyan változásokat és célokat vonzunk be, amelyek arra tényleg érdemesek.


A Létezés tisztaságának tudata – az identitásvesztés után a magabiztosság és a lelkesedés visszanyerése. A tiszta energiával való találkozás megváltoztatja az életünkkel kapcsolatos látásmódunk érzékelését, így az összekuszálódott, összegabalyodott gondolataink, érzéseink kitisztulnak, életünk helyzeteit és körülményeit más szemszögből láthatjuk, más szintű tisztánlátással. Ahhoz, hogy ezt az utat végigjárhassuk, mély, belső elkötelezettségre van szükségünk. Elkötelezettségre Önmagunk felé, önmagunk valódi esszenciája felé. Tanítvánnyá kell válnunk, illetve egyidőben kell megjárnunk a Remete, a Tanítványság és a Pásztor útját. Mit is jelent ez?


Befelé, önmagunk felé kell fordulnunk, keresni a válaszokat a felbukkanó érzésekre, kérdésekre. Lehet, hogy el kell fogadjunk átmenetileg egy külső tanítót, aki előrébb jár nálunk, aki tisztábban lát már helyzeteket, alázattal el kell fogadjuk segítségét még akkor is, ha az adott pillanatban nem is látjuk, hogy mit- miért kell, hogy megtegyünk. Tiszteljük mindazokat, akik előttünk járnak, hiszen időt és energiát nem kímélve, ők is bejárták ezt az utat, megtették a saját lépéseiket, megélték a saját tapasztalásaikat. Mindazt, amit megtanultunk, megfejlődtünk, adjuk tovább az utánunk jövőknek, hogy tapasztalatainkból és tudásunkból meríthessenek erőt, kitartást a saját útjukhoz. Tanítvánnyá válni nem egyszerű még akkor sem, ha önmagunk tanítói vagyunk, hiszen ahhoz, hogy a bennünk élő Belső tanító a Lélek hangját meghalljuk, túl kell lépni az ego korlátain, félelmein. Viszont ha sikerül, megszűnik bennünk az elválasztottság nehéz érzése, feloldódik, kivonódik a karmikus energia, szabaddá válunk döntéseinkben, kapcsolódásainkat illetően. Ebben a folyamatban a múlt leszűrt tapasztalatai a döntőek, melyekből tisztán, érzéseink mélyéről láthatunk rá, hogy mi is a szívünk igazsága, és képessé válunk bátor, nyílt, békés felvállalásra. Kiléphetünk az elválasztottság érzéséből, Kegyelmet, Hálát érezhetünk végre. Ráébredhetünk, hogy a Tudatosság nem más, mint a múlttapasztalataiból származó, letisztult Bölcsesség.


Valahol legbelül már tudjuk, hogy megérkeztünk, csak még nehéz rálátni, megérteni, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell. Az újjászületés folyamatában megengedhetjük magunknak végre, hogy azok legyünk, Akik valójában vagyunk!

Vannak pillanatok, helyek, Terek ahol ma már megélhetjük mindezt. Kívánom neked, hogy legyen részed ebben a tapasztalásban, legyen erő benned az elinduláshoz, a haladáshoz, a megérkezéshez. Csak az Út létezik, a célnak nincsen jelentősége!


Kívánom neked, hogy bátran nézz szembe a napi szinten megjelenő kihívásokkal, keress mélyebb megértést minden felmerülő problémára, kihívásra!


Az idő elérkezett, nincs már mire várjunk, hiszen akire vártunk, azok mi magunk vagyunk!


forrás: http://talentumok.com/gondolatok-irasok-idezetek/a-szemelyes-ter-jelentosege/