A magyarban csak két szavunk létezik a szeretet kifejezésére: szeretet és szerelem. Pedig mennyi árnyalat létezik még! Az ókori görögök tudták ezt, ezért is adtak 7 különböző nevet.
1. Erosz – a szexuális szenvedély
Bár sok nő vágyik szenvedélyes, lángoló szerelemre, és kapcsolataink nagy része ma ezen az alapon születik, az ókori görögök kifejezetten tartottak a szeretetnek ettől a fajta megnyilvánulásától.
Az erosz számukra főként a szenvedélyt és szexuális vonzalmat jelentette, amely miatt elveszíthetjük önuralmunkat, kivetkőzhetünk magunkból, és olyasmiket tehetünk meg, amiket higgadt fejjel nem tennénk. Vagyis bár a szerelem istennője, Erosz, akiről elnevezték a szeretetnek ezt a típusát, nem kifejezetten negatív figura, maguk a görögök szeszélyesnek és kiszámíthatatlannak találták a szeretet ezen megnyilvánulását.
2. Philia – a baráti, testvéri szeretet
Sokkal többre értékelték a philiát, vagyis a hűségben, egymás kitartó támogatásában megérlelt baráti szeretet fogalmát. Közös értékek és lojalitás jellemzi a szeretetnek ezt az arcát, amelyet főként barátaink vagy testvérünk iránt érezhetünk.
3. Ludus – a játékos szerelem
Külön szót kapott a görögöknél a ludus, vagyis a szerelemnek és szeretetnek a játékos, huncut vetülete! Ne féljünk bolondozni, tréfálni egymással, és pajkosnak lenni, hogy megőrizhessük kapcsolatunkban a szeretetnek ezt az árnyalatát. Egy kis játék csak jót tehet, bármennyire is nem vagyunk már gyerekek!
4. Agapé – az önzetlen szeretet
Az agapé az önzetlen, érdek nélküli szeretet, amelyet akár idegenek felé is érezhetünk. Ez munkálkodik bennünk, amikor egy árvízről vagy cunamiról hallva csomagot gyűjtünk, vagy bankszámlánkhoz nyúlunk, hogy segítsünk a rászorulókon. A szeretetnek ez a formája nem vár cserébe viszonzást. Az agapé szó később a latinban „caritas”-ként jelenik meg, innen ered az angol „charity” fogalma. Ezt az elvárások nélküli cselekvő szeretetet akár saját kapcsolatainkon belül is érdemes ápolnunk, nem csak idegenek felé. Bár alapvetően másoknak adunk vele, bennünket is ugyanúgy táplál.
5. Pragma – a hosszú távú szeretet
A pragma elsősorban a hosszú házasságokban létrejövő, egymást fél szavakból is megértő, összetartó szeretetközösséget jelenti. Ez csak úgy lehetséges, ha mindkét fél toleráns, empatikus, kompromisszumkész, és minden nap tesz érte legalább egy kicsit, hogy a kapcsolat hosszú távon megmaradjon. A görögök ezt a fajta szeretetet értékelték a legmagasabbra.
6. Philautia – az önszeretet
Meglepő lehet, de külön szót érdemelt a görögöknél az önmagunk szeretete is. Megkülönböztették ennek negatív formáját, a mások elismerésére hajtó nárcizmust, valamint a helyes önértékelésen alapuló pozitív formáját, a philautiát. Nem véletlen, hiszen másokat jól szeretni csakis úgy tudunk, haönmagunkat is szeretjük és elfogadjuk.
7. Storge – a gyermekek iránti szeretet
Ez egy ösztönös, teljesen természetes szeretet, amelyet gyermekeink, hozzátartozóink iránt érzünk. Egy olyan fajta szeretet, amelyben az áldozathozatal nem érződik önfeláldozásnak, hanem a kapcsolat természetes része az elfogadással és megbocsátással együtt.
Írta: Németh Ágnes Lilla